Új Barázda, 1921. január (3. évfolyam, 2-24. szám)

1921-01-16 / 12. szám

g­K­ g«i««aaM wwariiwwiTOmBHaflHgaGBHBfaiBa^^ massmantmmmwm —muhi >-£222-A A • . IP /„ ára I korona n­. évfolyam. 12. szám__________________ ____ Vasárnap, 1921. január 16. Főszerkesztő: Meskó Pál £j? cirill PAPA7FIA Szerkesztőség: mKt á ffiff -íjt, jÉjmjjlA 4artrm.~ Kiadóhivatal: Budapest, IV., Muzeum-körut I jgtfg W^tEEf*. fw&t nt W­e Budapest, IV., Muzeum-körut 1 ( József 55—40 / József 55—40 Telefon: l ^68-88 kisgazdám es földmivesek politikai MAPI lapja Telefon: {igf ainnMMnaaifWl —w»i srntwg.. wiimh.i ni — ■. n. ■ . i H' ZTItt ? «'JFPMSgt WfeJMtak’AW). gSiO. IU* iWJByfiiVyAejt -t . IIHT'III III II ’msi'ir "illír I 'iTumntltns i III .ns mi— in I iimiim I. ___________________________________ . ^ ^ fA / Négy szobor (ny.) A Védőligák Szövetsége­ Budapesten, a Szabadság téren n£gV szobrot állíttatott, amelyeket­ hol­nap fognak ünnepiesen leleplezni. Az élethez való jogban megtá­madott magyar nemzet örök tilta­kozásának kifejeztei ezek a szobrok. Fájdalomtól roskadt alakok jel­képezik az anyaországtól elszakí­tott magyarságot. De hatalmas kar támasztja alá az elalélt szenvedő­ket, dacos férfiszemek szegeződnek a támadók ellen s néma ajkaik helyett feszült ércizmaik beszélnek: „Nem adjuk oda véreinket! Nem mondunk le soha ezeréves hatá­rainkról !“ Úgy állanak ott a világ négy ája felé tekintő szobrok, mint a magyarság kőbe vésett riadói, mint művészkezek alkotta oltárok, me­lyek előtt hazaszeretetünket s el­szánt akaraterőnket kell bemutatni. De vájjon hiven visszatükrözik-e ezek a kövek a magyarság lelkü­­letét? A szenvedést, azt igen! Az ide­gen uralom alá került magyarok a gyökerétől megfosztott fa halál­tusáját vívják. Nyelvük, kultúrájuk, szabadságuk, vagyonuk pusztulása az elhagyatottak, az üldözöttek sorsát érezteti velük s szivük örökké vissza fog sírni egykori nemzeti létük boldog emlékei után. Ám az anyaország magyarjai közül sokan, régi otthonaik és régi szabadságuk birtokában, ma sem tudják felfogni igazában véreik és nemzetük rettenetes szerencsét­lenségét. Sokan vannak, akik az elszakított területeket nem is is­merték, tehát emlékezetük nem sajog az elszakítás közvetlen fáj­dalmától. Sajog az életük, csakhogy nem tudják, honnan jön a baj. Érzik és szenvedik, hogy hiányzik a tü­zelő, a szerszámfa, a szén, a pe­tróleum, a só és száz más élet­szükség, amiket a bérces Felvidék, a kincses Erdély termeltek áldott földjeik méhéből. A szükség szen­vedése közben panasszal fordul­nak a rossz országkormányzás ellen és vezéreikben keresik a bűnbakokat. Pedig onnan szárma­zik a nyomorúság, hogy elszakí­tották tőlünk az élet forrásait s emiatt az a nemzet, mely határain belől bírta a boldogulás és a gaz­dagság minden feltételét és most táncolni kénytelen bagóért ! Mi üti hát rajtunk a nyomorú­ság sebeit? A csonkaság ! Miért­ leittünk Európa legutolsó állama, lesülyesztve a gazdasági rabszol­gaság vigasztalan és reménytelen állapotába? Mert megcsonkítottak és ezzel életképtelenné tettek ben­nünket. És mi ennek a sebnek egyetlen gyógyító balzsama ? A területi ép­ség ! Mi a feltétele annak, hogy védhető határok között gazdasági­lag független életet élhessünk? Az ezredéves Magyarország hatá­rainak visszaállítása ! Ez az egyedüli mentőeszme. Erre kell emlékeztetnie bennünket a négy fájdalom-szobornak, hogy az emlékezés összekorbácsolja a ma­gyar nép millióit verhetlen erővé, mint szélvihar az óceán vizét. A szerb kormány és a pécsi hazaárulók megegyeztek A békeszerződésben nekünk ítélt baranyai területek kiürítése a magyar­ság egyik legtürelmetlenebb óhajtása. Kormányaink számtalan jegyzékben fordultak az ántánthoz és a szerb kormányhoz e végett, de sikertelenül. Az­ ántánt elnézi, hogy néhány ma­gyar kommunista — jól jegyezze meg nevét mindenki — a hivatalos szerb körökkel tárgyalásokba bocsátkozik oly célból, hogy a mi jogos földün­kön szerb fönhatóság alatt saját szennyes uralmukat alapíthassák meg. Kormányunknak ezek után újra a legerélyesebben követelni kell a ba­ranyai területet és a bajai háromszög haladéktalan kiürítését A hazaárulók és a szerbek tárgyalásá­ról Bécsből a következőket jelentik: A megszállott Baranya önkor­mányzata tárgyában a tárgyalásokat Mohácson kezdték meg és azon részt vettek Gyurgyevics jugoszláv al­ispán helyettes, Pécsről Linder Béla, Hoffmann Ottó, Schwartz Gábor dr. és Bertrand bányamunkás, valamint Baja város részéről Matics jugo­szláv kormánybiztos és Bence József rendőrkapitány. Azt a hajót, mely a jugoszláv kormány meghatalma­zottját, Draskovics szerb belügymi­nisztert hozta, kisebb baleset érte, így a hajó csak későn érkezett meg. A belügyminiszter megérkezése után nyomban kezdetét vette a tanácsko­zás, amelynek során Linder Béla kész önkormányzati tervezetet terjesz­tett elő. A két óra hosszat tartó ta­nácskozás befejeztével az értekezlet résztvevői Draskovics belü­gyminisz­­terrel hajóra szálltak a hajón to­vább folytatták a tárgy­alásokat. Baján a két bajai megibízott leszállót­ a hajóról, a többek pedig folytatták Aj tárgyal­ásról a félhivatalos szerb sajtáradás a következő jelentést adta ki: k­amuár a nyolcadiki tárgyalások Baranyia önkormányzata ügyében Mohács és Drávaalmás között egy hajón folytak le és két és fél órát vettek igénybe. A jugoszláv kormány megbízásából Draskovics belügymi­niszter vezette a tárgyalásokat, a­melynek során kiterjeszkedtek Pécs és Baranya minden gazdasági és politikai kérdéseire és teljes elvi megállapodásra jutottak. Az egyes pontokat a szakminiszté­riumok bevonásával a legrövidebb időn belül meg fogják vizsgálni és ennek megtörténte után kerül majd­­ sor az autonómia megvaló­sítására. A pécsi magyarság tiltakozóit Ugyanakkor, amikor ezek a tár­gyalások folytak, Pécsről egy tizen­­kéttagú küldöttség járt Belgrádban és tiltakoztak a Baranyának adandó önkormányzat ellen és kérte a megszállott bara­nyai területek kiürítését. A küldöttséget Visnya Ernő takarék­­pénztári igazgató vezette és abban részt vettek Gaeitner István gazdasági igazgató, Fischer Ferenc ügyvéd és mások. A földművesekkel nem bír a pécsi terror A napokban egy baranyai isme­rősünk látogatta meg szerkesztő­ségünket, aki lefestette előttünk a szerb és vörös terror alatt sunyidó Pécs helyzetét. Előadásából a kö­vetkező részleteket közöljük: A pécsi munkásság állandóan gyű­léseket tart, amelyeken Sziszi, Linder vagy Hajdú állandóan Magyarország ellen izgatnak. A gyülésezési járvány annyira elfajult, hogy a bányászok a tárnákban is örökösen gyülé­­seztek és ez természetesen a szén­­termelésen látszott meg, amely de­cember hóban felére csökkent. A szerb hatóság erre katonaságot ren­delt a bányába, amely eltiltotta a gyűléseket. Pécs-vidék lakossága a mun­kások terrorjával szemben blokáddal védekezik. A falusiak semmit, vagy nagyon ke­veset szállítanak be a városba. Pé­csett a jegy­rendszer mellett is ál­landó élelmezési zavarok vannak, mert a jegyek nagy részét nem tud­ják beváltani. A falvak felraktározott élelmét szerb rekviráló csapatok foglalják le és viszik Belgrádba. Emiatt gyakran vannak véres összetűzések a szerb csendőrök és a vidéki lakosság kö­zött. A szerb csendőrök legnagyobb részét magyarországi szerbekből to­borozzák és ezek a­­kegyetleneb­bek a magyar lakossággal szemben. Háromféle pénz van forga­lomban A pécsi nehézségeket emeli az a körülmé­ny, hogy jelenleg háromféle pénz van forgalomban. A sz­erb dinár. a szerb felülbélyegzett magyar pénz és Pécs városának kibocsátott apró­pénze. A falusi lakosság a szerb dinárt nem fogadja el fizetési eszköz gyanánt, legszívesebben szereti a bélyegezetl­en magyar pénzt. A járások élén tanulatlan szerb munkások állanak, akikhez beosztanak egy-egy ma­gyar renegátot. Állandóan­­bizott­ságok járnak a falvakban, akik a lakosságot a szerb uralom mellé akarják hangolni. Napirenden vannak a szerb ke­gyetlenségek. Egyik szerb b­ácslegény­ből lett szolgabiró egyik magyar gaz­dára huszonötöt vágatott, mert nem akarta éltetni a szerb királyt. Az öreg magyar összeszokott fogai közül a botütések után is ezt mondotta: „Éljen a magyar király". A vidéki lakosság hangulata mégis bizakodó. Mindennap várják a ma­gyar csapatokat. Egyik siklósi ma­gyar gazda lányának esküvőjét el­halasztotta, mondva: — Nem lehet ünnepelni akkor,­­ amikor a pajta végén ott a szerb szurony. Akkor lesz lakodalom, ha bejönnek a magyarok. Reméljük, hogy az öreg siklósi gazda nemsokára megtarthatja leánya esküvőjét. A politika hírei Az új belényi­ törvényj­avaaslatok Ferdinandy Gyula belügyminiszter tavaszzal öt, nyáron pedig négy új törvényjavaslattal lép a Ház elé. Ta­vaszra tervezi a községi, vármegyei, városi önkormányzati képviseletek újjászervezéséről, a közgazdasági bíráskodás decentralizálásáról, az államrendőrség szervezetéről és ha­tásköréről szóló törvényjavaslatokat. A nyári munkaprogrammban szere­pel az országgyűlési választójog, a választási eljárás, a választási kerü­letek beosztása, a törvényhozói ha­talom szervezete és hatásköre. Dvorcsák Győző pártonkívüli marad Dvorcsák Győző nemzetgyűlési képviselő Párjából értesítést küldött, hogy távolléte alatt semmiféle politi­kai párthoz, csoporthoz nem csatla­kozik, továbbra is pártonkívü­li marad. Béccsel megszakadt a telefonösszeköttetés A bécsi postások sztrájkja ma át­terjedt a telefonra is. A postaalkal­­mazottak és a kormány között meg­kezdett tárgyalások eddig nem vezet­tek eredményre s valószínű, hogy a sztrájkhoz a vidéki postásszervezetek is csatlakozni fognak. Ma hajnali fél három óta a budapesti központ nem kap összeköttetést Béccsel és így — közvetlen összeköttetésünk nem lévén — Berlinnel, Pak­ssal és álta­lában a nyugati városokkal nem tu­dunk beszélni

Next