Új Barázda, 1922. június (4. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-23 / 140. szám

1922 junius 83, péntek Ura 2 korona ma«Tr­-»t. ív. évf. HO. »xám ELtrUEIVU ÁRU: »n. 400.- k«.^ Megjeleise hétf* kivételével m­udeuaai* SSSfcV^‘ft^ÍIT«íUSá&^ i Korona"-"íwíeM«tím *ter »S££Eí,J«—’ ««-4®. «—* 08-88. *11* 140-71 Kereskedők és háziurak Mialatt Gaal Gaszton, az ország­­gyűlésnek immár harmadszor meg­választott elnöke, eszmei magaslatra emelkedő, remek elnöki megnyitó be­szédet mondott az országházban, azalatt Budapest boltjai be voltak zárva és az üzleti forgalom szünetelt. De a kereskedők nem a nemzetgyűlés meg­alakulásának tiszteletére zárták be a boltjaikat. Ők az ellen a terv ellen tiltakoztak ezzel a tüntetéssel, amely a háztulajdonosok rendelkezési jogát az üzlethelyiségekre nézve fel akarja szabadítani. Ez ellen a törekvés ellen az iparosok és kereskedők egységes frontot alkottak és a harcias tábor élére Vázsonyi Vilmos, a fővárosi demokraták egyik szeretve tisztelt kép­viselője állott. Így aztán, míg Gaal Gaszton a nemzetgyűlésen mondott lélekemelő szavakat, Vázsonyi képviselő úr a Vigadóban aratta babérait. Vázsonyi ezúttal is a tőle megszokott nagylelkűséggel boldogította a bérlőket a háztulajdonosok bőrére. Mikor pedig egy boldogtalan háztulajdonos felkiál­tott, hogy ha már itt vagyunk, sajátít­suk ki rögtön a házakat, Vázsonyi fejedelmi gunyorral mondá, hogy bízzák csak rá a közbeszólót, ő majd „el­intézi”. Megleckéztette azután a bol­dogtalan háztulajdonost, hogy hálát adhat az Istennek, mert mig a papiros­­vagyon nagy értékcsökkenést szenve­dett, addig a házak értéke sokszorosan nőtt s igy a természetben egyedül a háztulajdonos a nyertes. A pompás ötletet természetesen megtapsolták, mi azonban nem tudunk ilyen fenntartás nélkül tapsolni a ki­tűnő Vázsonyinak. Mi nem felejtkez­hetünk meg arról, hogy a boldog ház­tulajdonosok egy jelentékeny része a középosztály tagjaiból kerül ki, akik­nek az a ház minden vagyonuk. En­nek a jövedelméből kellene megél­nek. De mert a kötött lakbérek rend­kívül kicsinyek az élet drágaságához képest, ezért egyáltalán nem irigyel­hető a sorsuk. Ezzel szemben a kötött lakbérek előnyeit nagy számban élvezik olyanok, akik könyökig turkálnak a konjunktú­rákban, akik nagy áruraktárak birto­kában, óriási előnyt húznak az árak folytonos és gyakran megokolatlan emelkedéséből és mégis igazságosnak tartanák, hogy egy másik, esetleg szű­kölködő embertársuk megkurtításával szerezzenek maguknak anyagi előnyt. Sok özvegy, vagy munkára képtelen, háztulajdonos, krumplilevesen tengő­dig, amíg a báló-üzletesek előkelő fürdőkbe utaznak. Azt mondják, adja el a házát a szűkölködő özvegy s mindjárt lesz pénze. Igen, adja el azt az ingatlant, amelybe életének talán minden keres­ményét befektette, adja el konjunktúra lovagoknak, ő maga pedig élje fel a pénzt s aztán menjen el koldulni?! Még­sem jól van ez igy! Méltányosnak kell lenni a nagylak­­bérek fizetésére képtelen kereskedők iránt, de meg kell védeni a lakbérekre utalt középosztály érdekeit is. Az az igazság, hogy nagy keresetű ember, kis jövedelmű ember rovására ne sze­rezhessen előnyt. Figyelembe kell venni tehát a felek vagyoni viszonyait, mielőtt a szociális igazság nevében ítéletet mondhatnánk. A földet igenis elvehetik a nagybir­tokostól, de teljes kártérítés ellenében. És csakis a földmivelő kispolgár tart­hat rá igényt, de hogy nem vehetik el a nagyvagyonnak és a konjunktúrázók számára, erről a nagytudományú Vá­zsonyi mégis csak megfeledkezett. Gaal , a sztorit megválasztották a nemzet­gyűlés elnökévé Scitovszky Béla és Huszéin Károly a nemzetgyűlés alelnökei — A nemzetgyűlés harmadik ülése — Budapest, június 22. Apponyi Albert gróf korelnök ne­gyed tizenegy órakor nyitotta meg a nemzetgyűlés mai ülését. Napirend előtt Nagy Ernő szólalt fel. A nemzetgyűlés keddi ülésén — úgymond — egy közbeszólásra olyan kifejezésre ragadtattam magam, ami nem parlamentáris és ezért most meg­­követem a Házat. (Helyeslés.) A korelnök bejelenti, hogy tegnap Te­leki Pál gróf és Szentpáli István kép­viselők beadták megbízólevelüket és még Varsányi Pál megbízólevele hiányzik. A házszabályok értelmében csak a Ház megalakulása után adhatja be megbízó­levelét. Ezután az igazoló­ osztályok­ nevében az előadók beterjesztették jelentésüket. Az első osztály jelentését Szabó Sándor, a másodikét Rácz János, a harmadikét Prónay György báró, a negyedikét pe­dig Móser Ernő ismertette. Majd áttértek az elnökválasztásra és rövid szünet után megkezdődött a szavazatok leadása. A házszabályok ér­telmében a közjegyzők nyílt ülésen, az elnöki emelvényen számlálták össze a szavazatokat. A korelnök bejelentette, hogy össze­sen 185 szavazatot adtak le, ebből 145 szavazat esett Gaal Gasztonra, negyven képviselő pedig üres lappal szavazott. Ezek szerint Gaal Gasztont a nemzetgyűlés meg­választott elnökének jelentette ki. A választás eredményének kihirdeté­sét az egész nemzetgyűlés viharos éljen­zéssel és zajos tapssal fogadta. Újabb szünet után áttértek az alelnökök választására, összesen 160 szavazatot adtak le, eb­ből Scitovszky Bélára esett 135, Huszár Károlyra "108 szavazat, 21 szavazólap üres volt, négy­ pedig más képviselőre esett. A köretnek Scitovszky Béla és Huszár Károly képviselőket a nemzetgyűlés meg­választott alelnökeinek jelentettek­. (Élénk éljenzés). Rövid szünet után hat jegyző és a háznagy megvá­lasztása következett. A szavazatok összeszámlá­­lása után az elnök­ kihirdette az ered­ményt. A nemzetgyűlés jegyzőivé válasz­tották : Bartos János, Bodó János, Forgács Miklós, Héjj Imre, Perlaky György és Petrovics György kép­viselőket. Háznagy­ Karafiáth Jenő lett, aki 136 szavazatot kapott, Kállay­ Ta­másra 20 szavazat esett. A korelnök ezután köszönetet mon­dott a körjegyzőknek és a Ház tiszt­­viselői karának, amely lelkes munká­val támogatta korelnö­ki működését. Ap­ponyi Albert gróf az ülést öt percre felfüggesztette é­s elhagyta az elnöki emelvényt. Gaal Gaszton elnöki székfoglalója Gaal Gaszton, az új nemzetgyűlés megválasztott elnöke, a képviselők za­jos éljenzése és tapsa között elfog­lalta az elnöki széket és a következő beszédet mondotta: —■ Tisztelt Nemzetgyűlés! Mély meg­hatottsággal jelenek m­eg itt e helyen, hogy az elnöki széket, amelybe az önök megtisztelő és gyengéim iránt el­néző bizalma immár harmadízben emelt, elfogadjam. Az első szó e helyen , a köszönet és a hála szav­a legyen úgy a magam, mint megválasztott tiszttár­­saim nevében s az az ígéret, hogy iparkodni fogunk a tisztünkkel járó feladatoknak férfias kötelességtudással megfelelni. — Előre­­jelzem, n­em kívánom az önök türelmét próbára tenni, a nem­zetgyűlés idejét hosszabb időre igény­be venni, de egy-kár szükséges kije­lentés elől — én­­ pedig a legteljesebb összhangban elnöktársaimmal­ — nem zárkózhattam el.­­- Kijelentem mindenekelőtt, hogy a tanácskozást a múlt nemzetgyű­lésen módosított és ideiglenesen el­fogadott 1908-as házszabályok al­kalmazásával fogjuk vezetni mindaddig, amíg a nemzetgyűlés e tekintetben másként nem intézkedik. Kijelentem, hogy a házszabályok al­kalmazásával a legliberálisabbnak ,kívá­nunk eljárni­ .(Élénk helyeslés.) A vé­lemények lehető legszabadabb megnyil­­vánulása minden nemzet törvényhozásá­nak kimagasló érdeke. Ez, ameddig a házszabályok rendelkezésein bele­­ ma­rad, a törvényalkotó munkát szolgálja s nemcsak, hogy korlátozni nem kí­vánjuk, hanem el vagyunk tökélve, hogy bármely irányból történnék ez­zel szemben kísérlet, vagy jelentkez­­nék türelmetlenség, annak szabadságát pro és kontra a legmesszebbmenőleg megvédelmezni. (Élénk éljenzés és taps.) — E tekintetben nemcsak a házsza­bályok írott rendelkezéseit kívánjuk te­kintetbe venni, hanem hangsúlyozom, hogy kétes vagy eltérő felfogások kö­zött az elnöki belátás lesz hivatva dönteni. Érvényesíteni kívánjuk a ház­szabályok szelleméből folyó vagy e gyakorlat által szentesített minden ha­gyományt, szóval kötelezőnek ismerjük el magunkra nézve a parlamentáris elvnek magasabb etikai törvényeit ak­kor is, ha nem is volnának kódexbe foglalva. (Helyeslés.) H így kívánjuk legjobban biztosítani a nemzetgyűlés törvényhozói működését, amelynek zavartalansága a nemzet leg­­vitálisabb érdeke, amelyet sem egyesük, sem frakciók vagy pártok játéklabdájává válni nem engedhetünk. (Élénk tetszés és taps.)­­ Itt kell kitérni a­ házszabályok 258. szakaszának értelmezésére, amely­nek a tartós rendzavarással szemben való rögtöni intézkedésről rendelkező részei több ízben is alkották, vita és értelmezék tárgyát. Erre vonatkozóan férfias nyíltsággal jelentem ki, hogy magam­ részéről Návay volt elnök úrnak értelmezését osztom és alkal­mazom, amennyiben e­ szakasznak alkalmazása a parlamenti alkotó munka védelmében elkerülhetetlennek mutatkoznék. (Helyes­lés.) De a tanácskozások szorosan vett vezetésén s adminisztratív kötelességeink teljesítéséin­ kívül azok elől­­ a feladatok elől sem zárkózhatunk el, amelyek a parlamenti pártok közötti barátságos érintkezésnek, megértésnek terén eset­leg felmerülnek, amelyekkel szemben az elnökség közvetítése hagyományos szokásokon alapul. — Amennyiben az egyes pártok köz­reműködésünket óhajtanák, rendelkezé­sükre állam mindenkor kötelességünknek ismerjük. — Általában kijelentem, hogy teljes tudatában vagyunk azoknak a súlyos kötelességeknek, amelyek reánk, a nemzetgyűlés elnökségére várnak. Az ország­ sivár helyzete, amelybe a háború, a forradalom, a bolsevizmus gazdálkodása és mindezek betetőzéséül ellenségeink kegyetlensége, bosszúvágya és kapzsisága döntötte, óriási erőfeszí­­téseket és a civilizált nemzetek megszo­kott és jogos életigényeiről való le­mondást kényszerítenek a nemzet min­den rétegére. Az ezekből fennálló elke­seredés és bizonytalanság nálunk is fo­gékonnyá tette a nemzet bizonyos ré­tegeit az Isten- és nemzettagadó destruk­ció lelketlen izgatásainak befogadására.­­ Mindezekkel szemben a nemzet­fenntartó öröknek, a hazafiasan érző tár­sadalmi rétegeknek­, a polgári erények­ben kimagasló, a szenvedőkkel együtt­­érző, erős szociális érzéstől áthatott minden osztály- és pártönzéstől mentes­­is a haza és a társadalom iránt min­den áldozatra kész kon­struktív együttműködésre van szü­k­­­­ség, amelynek törvényes inkarnációja a nem­zet választott képviselőinek gyülekezete, a nemzetgyűlés kell hogy legyen.­­ Bízom abban, hogy a lesújtott­­ságunkban a nemzet választottjai rá­találnak hivatottságukra, ráeszmélnek kötelességükre és az ország rendkívül súlyos helyzetében társadalmi, felekezeti és pártkülönbség nélkül testvéries sze­rzetben tudnak egybeforrni törvényho­zói működésük gyakorlásában a haza szolgálatában, eltiport nemzetünk tál#* ráállításában. (Élénk helyeslés). — Bizton számítva e téren a nes*

Next