Új Barázda, 1936. március (18. évfolyam, 7-13. szám)
1936-03-01 / 7-8. szám
ÚJ BARÁZDA 1936 március 1. vasárnap Katonai zendülés Japánban Százhúsz halottja van a lázadásnak A miniszterelnök, két miniszter és nyolcvan politikus az áldozatok között — Az utcai harcokban félszáz ember esett el — Csütörtökön a zendülök megadták magukat Szerdán, február 26-án nagyhorderejű politikai esemény színhelye volt Japán fővárosa, amelynek úgy bel-, mint külpolitikai következményei e percben meg sem állapíthatók. A polgári pártok és katonai körök közt évek óta ellentétek vannak, s ezek annyira kiéleződtek, hogy minden valószínűség szerint a katonai körök előzetes tudtával az egyik gyalogezred forradalom határán mozgó zendülést követett el, amelynek első áldozata a miniszterelnök volt. Olyan tervszerűen hajtották végre a támadást, hogy azt már megakadályozni sem lehetett. Az ezredet Mandzsúriába akarták szállítani s az a reggeli órákban teljes felszereléssel és munícióval indult a pályaudvarra. Az ezred valamennyi tisztje az úgynevezett hazafias ligához tartozott. A járókelők előtt fel sem tűnt az, hogy a csapatból egyes századok kiváltak és a miniszteriális negyed felé meneteltek. Megszállták a rendőrkapitányság, parlament, külügyminisztérium és miniszterelnökség épületeit, valamint a posta- és táviróhivatalt és a vasútállomást. Harc nélkül fegyverezték le az őrszemeket és rendőröket, majd behatoltak a miniszterelnöki palotába és a még ágyban fekvő Okodé miniszterelnököt sortűzzel kivégezték. Ugyancsak a támadók golyóinak esett áldozatul Szaitó tengernagy, igazságügyminiszter, Vatabane tábornok, a hadiiskola vezetője, Takahasi báró Japán nagytehetségű pénzügyminisztere, Susuki főudvarmester. Egy katonai csapat behatolt Malcino gróf volt igazságügyminiszter házába, itt a támadás azonban nem sikerült, mert a gróf a hozzá legközelebb álló zendülőt egyetlen dzsiu-dzsicu fogással leterítette, a rendőrség benyomult a házba, a támadók, miután a házat felgyújtották, elmenekültek. A gróf könnyebben sebesült meg. Tokió népe nyugodtan aludt, fogalma sem volt arról, hogy mi történik az előkelő negyedben. Bár a zendülők elvágták a telefonhuzalokat, a merényletről mégis tudomást szerzett a városparancsnokság és mozgósította a császári testőrezred csapatait. A közlekedés teljesen megszűnt. Katonai csapatok, gépfegyverek, tankok vonultak fel a merénylők ellen és ostrom alá vették a megszállott épületeket. A szerda reggeli eseményeknek eddigi jelentések szerint már 120 halottja van, köztük 80 politikus és 40 utcai járókelő. A zendülők a megszállt épületekben eltorlaszolták magukat és el vannak szánva arra, hogy drágán adják életüket. A beérkezett hírek szerint az összeesküvők már két hét óta gondosan készültek tervük végrehajtására, kiosztották szerepüket és főpróbát is tartottak a merényletről. A császár részvételével megtartott tokiói államtanács ülést tartott, majd az ülés után Araki és Mazaki tábornokok a zendülők főhadiszállására mentek és felszólították őket a hadiszállás elhagyására. A forradalmárok kijelentették, hogy csak abban az esetben engedelmeskednek, ha katonai színezetű kormány alakul. Csütörtökön délben a kormány A szőlő- és gyümölcskertek művelői átszenvedve a gazdasági mélypont legkeservesebb esztendejét, új reménységekkel tekintenek a mostani gazdasági új esztendőre. A bor- és burgonyafronton határozott fejlődés és értékmegkétszereződés köszöntött be. Az osztrák kereskedelmi szerződést végre évek csüggesztő huzavonája után megkötötték és aláírták. Viszont munkába lépett a Német birodalommal kötendő kereskedelmi kapcsolat megalapozása. Feltételezhető, hogy a többéves áldatlan szerződésnélküli, sőt vámháborús állapot itt is megszüntethető lesz és az összeomlott kiviteli fronton is emelkedő árjavulásnak kell bekövetkeznie 1936-ban az egész vonalon. Egész termelésünket át kel szervezni az export jegyében. Előtérbe lépnek az export csemegeszőlőkre átoltandó régi borszőlő területek, amelyek egyharmadrészét, ha sikerül átoltani, úgy az utóbbi évek állandósult borválságától egyszers mindenkorra megszabadulunk. Be kell vezetni a híres bolgár-török keményhúsú „Afaz Ali“ hosszan elálló szőlőt, melyből Bulgária oly sokat pénzel és szállít a német államok felé. Ez a szőlő a csomagolást és szállítást vastag héjával kitünően birja s a franciák „Beiruth datolya" szőlőjének is nevezik a régi római Beryllus syriai kikötőről. Nemrég lehetett csak ennek szőlővesszőjét behozni, bár a bolgár állami kiküldöttek szakértőinek málháiból a százas vesszőmintacsomagok sokszori ellopatásával és kicserélésével minden erővel megpróbálták megakadályozni ennek a szőlőfajtának hazánkba való meghonosítását, hogy a nyugati felvevő piacokon ne lehessünk az ő versenytársaik. Olasz földre is bekerült ez a csoda,szőlő „Itália Pergolana" címén és megy az északi piacokon diadalútra. A devizarendelkezések és nehézségek miatt a mazsolaszőlő behozatal Görögországból néha megakadt. Két megbízottal megegyeztek a felkelők vezéreivel. Kevéssel utóbb megkezdődött a forradalmárok csapatainak visszavonulása. A zendülő tisztek felett katonai törvényszék fog ítélni, de aránylag enyhe büntetést fognak kapni, mert a nagy néptömegek hősöket látnak bennük, akik életüket is képesek feláldozni hazájukért.. . Lapzártakor értesülünk, hogy katonai diktatúrát kiáltottak ki Japánban. A hírt még nem erősítették meg, magnélküli csemegeszőlőnk, a „fehér Suitanina“ és a „korinthusi piros“ az idei kipróbálás szerint, úgy látszik, be fog válni borvidékeink melegebb részein: egy aszalt fürtöt mutatott is nekem a napokban a szőlészeti miniszteri tanácsos. Csak a mazsola-importnál évi 6000 mm-át takaríthatnánk meg evvel a pótlással, több mint évi 600.000 pengő behozatali értékben. 25—30 évi kipróbálás alapján most kerülnek a nagy telepítési forgalomba. Mathiasz János híres kecskeméti csodamuskotály csemegéi: a „Szőlőskertek királynéja", az „Erzsébet királyné emléke“ és a „M. Mathiasz Jánosné“. Ezekből vesszőtermelő anyatelepek kellenének vármegyénként, hogy az oltási vesszőket százezrével bocsássák a szőlőművelők rendelkezésére főleg az „Afuz Asi“ból. Az Isteni Mester híres példázatos tanításai az Úr szőlőskertjének műveléséről a terméketlen gyümölcsfák megváltoztatásáról nagy erővel kezdenek érvényesülni a kormányzati tevékenységben. Itália, Hellász és Spanyolország módjára magyar narancsos ligeteket óhajt barackerdőkből létesíteni a magyar föld mostani kormányosa, a vármegyék vezéreivel és a nagy termelők bekapcsolásával megszervezett Országos Egyesülés útjá. Minden megyeszékhelyen megalakították ennek fiókegyletét az export egy-két változat fatipusának tömegültetésére. Szegedre 45.000 darab gyümölcsoltványt adtak s ezt 2—3 éven át tovább megismételik. Ezer község részére kézi, tolható vizipuskaszerü fapermetezőket osztottak ki közös használatra, mellyel még a nagyobb gyümölcsfák hegyéig is alapos permeteget lehet felzúdítani a kétféle védekezőszerrel leegyszerűsített olcsóbb anyagokkal. Állandóan kell követelni a rézgálic és védekezőszerek kartellének állami eszközökkel való megrendszabályozását. A fiókegyleteknél a gyümölcsfaértékesítés és osztályozó csomagoltatás betanítása komoly megoldás elé került. Végre üstökön ragadja a kormányzat a kiviteli szőlő- és gyümölcstermesztés óriási kérdését, hatvan év elhanyagoltsága után beláthatatlan fejlődésű jövedelmi források megnyitására s a külföldi árus déli gyümölcs teljes kiszorítására, a konzerv, aszaló és kandírozó ipar fellendítésre és a hűtőházak meghonosítására, mikor is a friss barack, mosolygó cseresznye, szőlő, szilva, meggy és üde szamóca lesz egész télen is élvezhető és forgalmazható. ősi vármegyéink ereje, a közigazgatás vezéreivel egyetemben, vesz részt ebben a szőlészeti és gyümölcsészeti honfoglaló hadjáratban. A szőlő- és gyümölcskiviteli lehetőséget írta Medveczkyároly kir. gazd. főtanácsos Nem illik ma a kereskedelem neve, amikor szegényedik a gazda — Levél a szerkesztőhöz. — Egy uj gazdalapnak megjelenése, mindig vonzó számunkra, akik támogató sajtó szempontjából nem vagyunk nagyon elkényeztetve. Minden ilyen alkalmat felhasználunk, nem tudva, meddig tart a gazdabarátság (voltak ilyen irányú szomorú tapasztalataink már bőven), hogy kívánságainknak, vagy nagy többségben panaszainknak kifejezést adjunk. Az ősz folyamán koncentrikus támadás indult meg a parlamentben és a sajtóban a drágaság ürügye alatt, a termelők ellen és nagyon kevés kivétellel voltak, akik elfogulatlanul bírálva el a helyzetet, nem a gazdákat állították be a drágaság „kórokozói" közé. Ez a támadási düh azután lassanelmúlt, a drágaság (a fővárosi drágaságról volt szó) továbbra is megmaradt, a termelőkre pedig rásütötték azt az égető bélyeget, hogy ellenségei a városi polgárságnak és agyonkeresik magukat. Szeretném most az Ujj Barázda utján megfordítani ezt a bonmot olyképen, hogy az agyonkeresésből végül ne maradjon más, mint a lukas csizma, a petróleumlámpa, a főtt krumpli, az adóárverés réme, a falakon ijesztő mértékben terjedő tüdővész, vagyis a kereső gazda álljon itt pucéron, ahogy ténylegesen áll is, ahogy a jó Isten megteremtette . . . a fővárosi kereskedő pedig — bár kétségtelen, hogy ott is van ezerféle baj és gond — mégis csak nyugodtan él, adót fizet, gyerekét iskoláztatja és legalább, — emberi életet él —, amivel mi pedig nem igen dicsekedhetünk nagy többségben. Most tehát cáfolni kellene, megcáfolni a fővárosi kirakatokban éktelenkedő megfizethetetlen árakat, a piacokon panaszkodó háziasszonyok szájaize szerint igazolni azt, hogy nem a gazda drágít és gazdagodik, hanem a kereskedő túlságosan nagy hasznot akar biztosítani magának, mert kisebb a kereseti lehetősége, kisebb a forgalma, de ennek kárait azzal akarja eliminálni, hogy a haszonnál nem néz a Ricsire . . .