Uj Idők, 1922 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1922-10-29 / 44. szám - Kosáryné Réz Lola: Pityu. Regény / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

Petri Lajos: Pihenés Pityu — Regény — írta: Kosákyné Réz Lola 5. folytatás — Édes jó Biri néni, — mondta Baba és meg­ölelte őt, — elhiheted, hogy Esztinél és mindenkinél jobban szeretlek téged. De meg kell tennem. El kell utaznom. Ugy-e, nem haragszol érte? Mogyoróssyné érezte, hogy alapjában véve, iga­zán nem rossz asszony és most őszintén beszél. De az álnokságát, a ravaszságát nem tudta neki megbocsá­tani és az ügyességét sem, amivel, úgy látszik, elébe került. Összeszorította a száját. Ám a Baba meleg, puha karja ott maradt a nyaka körül. — Biri néni! — Emelte fel Baba erőszakkal az állát és könnyes szemébe nézett. — Biri néni! Mi bajod? Mogyoróssyné rázta a fejét. — Semmi, semmi. — mondta, de a könnyei hull­tak. Aztán azt felelte: — Edit aggaszt. Olyan ideges és olyan vérszegény, nem tudom, nem lenne-e jó pár hétre vidékre küldeni. Baba nem gondolt semmi másra. Semmi ravasz­ságra. Megsimogatta Mogyoróssyné kezét. — De Biri néni. Azért ne sírj! Ki nem vérszegény tizenhét éves korában? Jó lenne vidékre küldeni, vidékre küldöd, punktum. Egy kis gondolkozás után így folytatta: — Tudom is már, hogy hová. Etelkáéknak gyö­nyörű lakásuk van, korcsolyatér a szomszédban, ródli­pálya . . . Akarod, hogy elvigyem őt hozzájuk holnap­után? Nekem úgyis az utamba esik és gondoltam is, hogy náluk fogok ebédelni. Mogyoróssyné felnézett. — Én Bandi bácsiékra gondoltam, — szólt. Baba fejet hajtott. — Legyen hát Bandi bácsi. Az sincs olyan nagyon messze. Adhatsz egy vasúti menetrendet? Még az öreg úrral kellett beszélni a dologról. De elég volt, hogy Mogyoróssyné ebéd után bemenjen hozzá, kivegye az újságot a kezéből, leüljön melléje a heverőre és azt mondja komoly arccal: Petri Lajos: Vágyódás — Te Béni, megfigyelted, milyen sápadt Edit mostanában? Fogyott is, a ruhám­ látom. — Ne beszélj! — ijedt meg Mogyoróssy. Aztán, kis szünet után, aggodalmas hangon szólt: — Hm, hm! Mit csináljunk! Kellett nektek mu­latság? Szinház? Tea? Persze, hogy kellett. Most itt van. Hát kinek volt igaza? — Neked, öregem. — mondta felhajtva, őszinte bűnbánattal Mogyoróssyné. — Neked mindig igazad van. Éppen azért akarom megkérdezni tőled, nem lenne-e jó, ha vagy két hétre lemenne Bandi bácsiék­hoz. Baba holnapután utazik, elvihetné. — De a karácsony ... — mondta sóhajtozva az öreg Mogyoróssy. — Egészen egyedül legyünk kará­csonykor? Az olyan szomorú. — Menj le Edithez karácsonyra, öregem, — biz­tatta meghatottan, remegő szájjal a felesége és simo­gatta a kezét. — Vagy akár együtt is lemehetünk. De, látod, a gyerek jóvoltáról van szó . . . — Persze, persze,­­— mondta Mogyoróssy. — El kell, hogy menjen. Utazzon el Babával. Itt csak tönkre­megy ettől a komédiától. És hogy elfojtsa a feltámadó érzéseit, újra az újság után nyúlt. Mogyoróssyné lábujjhegyen ment ki és óvatosan tette be az ajtót. Edit mozdulatlan arccal vette tudomásul, hogy elutazik. Az anyja előtte is a vérszegénységét emle­­­gette és ő maga is úgy érezte, hogy gyönge és bágyadt és vágyott reá, hogy friss téli levegőt szívjon. Mogyo­róssyné megnyugodott, mikor látta, milyen könnyen beleegyezik a dologba. Nem tudta persze, hogy az ál-Pityu sem lesz karácsonyra Pesten. Másnap reggel nagy csöngetésre ébredtek. Egy fiú volt odakint, óriási szegfűbokrétával és hosszú levéllel. Baba kapta a bárótól. Nagyon elkeseredett egy levél volt, arról szólt, hogy Baba csak játszik a szívével és annyit se gondol vele, mint valami gazdát-Epegyógyszappan p Pigment-kenőcs bőratka, pattanás­­| 'szeplő és májfolt ellen'a legkitűnőbb ! Őríold <»v­a­nfol kozmetikus és hölgyfodrász, Budapest, IV., ker., OLUdUCK. /illidi váci­ utca 12. sz., félemelet." — Telefon: 77—26. 309.

Next