Uj Idők, 1928 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1928-11-04 / 45. szám - Cholnoky Jenő: A tornádóról / Társadalmi és ismeretterjesztő cikkek, bírálatok
Amit mindenkinek tudnia kell A tornádóról, a ciklonokról és Florida pusztulásáról Írta: Cholnoky Jenő Akármilyen hatalmas is az ember, messze van még attól, hogy a földrajzi tényezőktől függetleníteni tudja magát. Minden ember közt az amerikai jenki a legelbizakodottabb. Országát a „határtalan lehetőségek" hazájának nevezi s azt mondja, hogy Amerikában semmi sem lehetetlen. Bizonyos tekintetben elmondhatjuk, hogy sok minden lehetséges Amerikában, ami Európában lehetetlen, így például akkora lelkiismeretlen könnyelműség, ahogyan Amerikában építkeznek, közlekednek és törtetnek. Európában csakugyan lehetetlen. De máskülönben az amerikai sem képes a természet erőivel győzelmesen szembeszállni. A födrajz, vagy mondjuk a földi természet hatalma még messzemessze felülmúlja az ember hatalmát s ha valaki vakmerően és ledér könnyelműséggel szembeszáll ezekkel az erőkkel, vagy éppen negligálja őket, azon szörnyű bosszút állnak a kérlelhetetlen végrehajtók, a természet erői. Közvetlenül a háború előtt nagyon sok árvízkatasztrófa történt hazánkban. Akkor azt mondták, hogy az éghajlat változott meg, hogy most ilyen nagy árvizek vannak! Nem! Azelőtt kevesebben voltunk, az utolsó évtizedekben nagyon megszaporodott a nép s az új házakat nem a régi falu többi házának példájára, az árvízmentes torraszokra építették, hanem az öregek minden figyelmeztetése ellenére is, az ártérre építették az új házakat s természetesen a legelső felhőszakadás árvize elsodorta a büszke pirostetős téglaházakat. Most majd megint 50—100 esztendeig nem építenek ott az ártérre, de aztán ismét elfelejtik a multat, a mult tapasztalatait. Mert a fiatal nemzedék mindig lenézi az öregeket s nem becsüli sokra az öregek tapasztalatait. Amerika is lenézi Európát s magát tökéletesebbnek, haladottabbnak, fejlettebbnek tartja. Pedig milyen tévedés! Az amerikaiak fölépítették San Franciscót oda, ahol az első települők temérdek földrengést jegyeztek föl. Eh! A régi vályogviskókat összedönthette a földrengés, a modern, új, amerikai házaknak vasváza van, azokat akár a tetejükre lehet állítani, bit nem kell félteni. A vége rettenetes katasztrófa lett! A Mississippit begátolták Vásárhelyi Pál magyar mérnöknek a Tisza szabályozásakor megállapított hidrológiai törvényei szerint, de nem respektáltak bizonyos óvatosságokat. Amíg a hajózás eleven volt a Mississippin, addig nagyon vigyáztak a gátakra, de amint a hajózás a hatalmas folyamon teljesen lehanyatlott, a gátakkal sem igen törődtek. Különösen nem törődtek Vásárhelyinek azzal az elvével, hogy a gátak közt az árteret tisztán kell tartani. Beleépítkeztek, hídtöltésekkel keresztezték stb. Hatalmasabb az ember, mint ez a rongyos árvíz, ezeket a töltéseket ugyan nem viszi el a víz! A vége a dolognak a tavalyi borzalmas, talán az egész világtörténelemben egyedülálló árvízkatasztrófa. Az elhanyagolt szabályozás egészen természetellenes állapotba sodorta a folyót, nem csoda, hogy bekövetkezett a természet bosszúja. Florida félszigetén az európaiak megjelenése előtt alig lakott valaki. Néhány kóbor indiánus törzs bujkált az ősvadonban. Pedig Florida tőszomszédságában művelt kukoricatermesztő indiánus nép lakott, a mexikói műveltség fénykörében. Florida éghajlata rendkívül kellemes! Remek növényzet díszlik rajta s partjain Dél-Itália, vagy Algéria csodálatos kék ege, tengeri levegővel hűsített verőfénye az ember legideálisabb lakóhelyévé teszik. És mégsem lakott ott senki! Mexikónak, vagy Jukatan félszigetnek sokkal kellemetlenebb, nedves, forró klímája van s mégis, ott a csodálatosan magasra fejlett műveltségű maja-nép sűrűn lakott, gyönyörű kőtemplomokat épített s műveltsége vetekedett a hódító spanyolokéval. De az embereknek jó oka volt, nem telepedni erre a megátkozott félszigetre. Alig van ugyanis esztendő, hogy végig ne seperjen rajta a forgószél! A forgószél! A vulkánosság, földrengés, árvíz és jégeső mellé méltán sorakozik a forgószél is! Mindenki látott már forgószelet, de csak olyan szelid, kicsi formában, mint ahogy meleg nyári napon az Alföldön szokott megjelenni. „Mintha füstokádó, nagy kémény szaladna". De aki belekerül ebbe a toronyba, amelyet „porból rakott a szél", az bizony megérezheti hatalmas erejét. Úgy megráncigálja az embert, úgy elkapja a kalapját, hogy szinte csodálatosnak tűnik fel. Ma már tudjuk, hogy ugyanaz a tünemény játszik itt az út porával, mint amelyik sebes örvénylésre kényszeríti a kádból vagy teknőből a kerek lefolyókon át kitóduló vizet. A mechanikában a „területtartás elve" ennek a tüneménynek a neve s lényege abban áll, hogy minél jobban közeledik valamely keringő test a keringés tengelyéhez, annál gyorsabb lesz keringő sebessége. Márpedig a kifolyókához közeledő vízrészecskék nem mehetnek egyenes úton, mert akkor megszorulnának, tehát kerülő úton közelednek. A kerülés keringéssé s ez folyton gyorsuló örvényléssé fajul. A mi csintalan alföldi forgószelünk veszedelmes óriásalakja a tornádó, ennek pedig még sokkal na Tornádó Floridában. A lenyúló pergőfúrószerű légörvény sötét színe a felragadott sok portól, épülettörmeléktől, lomloktól stb. származik •550