Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-14 / 42. szám

Bratislava, 1958. október 14. em is olyan ré­gen az iskolák­ban még azt ta­nultuk Kínáról, hogy bár szám­oes, mégis­belileg igen né­gyenge ország, így volt ez valamikor. És ma mindenkit csodálatba ejt a népi Kína fejlődése, hatal­mas gazdasági és katonai ereje. Valamikor nálunk úgy kép­zelték el az emberek, hogy Kína nagyon messze van, és ebben a nézetben uralkodó körök csak támogatták őket, mert igyekeztek meggyőzni, ho­gy az ami Kínában törté­nik, az minket Amikor a japán nem érint. Imperialis­ták 1933-ban megtámadták Kínát és amikor Nanking el­foglalása után megöltek 300 ezer embert, akkor a cseh­szlovák burzsoázia azt állí­totta, hogy ez minket nem érdekel, hogy ez minket nem éget. De a burzsoázia a japán imperializmus büntetlen ter­jeszkedéséhez hasonlóan tűr­te a német imperializmus térhódítását is, és így jutot­tunk el egész Münchenig. Be­bizonyosodott, hogy a japán militaristák hindi támadása­i­ között és Hitlernek Csehszlo­­v­vákiába való betörése között szoros összefüggés van, már­­ azért is, mert a két fasiszta nagyhatalmat az antikommu­­­­nista paktum fűzte össze és minden lépésüket az anti­­kommunizmussal­ akarták igazolni, pedig abban az idő­ben sem Kína, sem Csehszlo­vákia nem volt kommunista ország. Ma m­ár megváltozott helyzet. Kína már nem gyen­­­ge ország. És ezt­ megismer­ték az amerikaiak is, akik korunkban az imperialista el­nyomás legfőbb hordozóivá váltak. Az amerikaiak elfog­lalták Tajvant és még néhány kis szigetet és itt az áruló Csankajsek uralmát biztosít­ják. Amerikai megsértik a kínai repülőgépek légiterei­t és felségvizeket, de az ame­rikai imperialisták elfelejtik, hogy nem a volt Kínával ke­rülnek összetűzésbe. Az ame­rikai imperialistákat ma gyű­löli a kínai nép. Gyűlöli őket úrhatnámságuk­ért, erősza­kosságukért. Miért nem men­nek haza? — teszik fel a kí­naiak joggal a kérdést, hi­szen Kína az Egyesült Álla­moktól legalább tízezer kilo­méterre fekszik. Talán azt gondolják az öntelt, magabiz­tos amerikaiak, hogy 600 millió kínai gyűlölete mellé­kes? De tévednek. Kína ha­talmas ország, igazi nagyha­talom, és ezt minden reális politikus­nak tiszteletben kell tartani. A Kínai Népköztársaság a szocialista tábor legkeletibb tagja, a mi köztársaságunk viszont a legnyugatibb pon­ton fekszik. Tízezer kilomé­ter Prágától Peking. Ezen az egész hatalmas területen a szocializmus országai feksze­nek. Több mint egy milliárd ember él itt, és mutatja a világ másik felének a jöven­dőt. N IFJÚSÁGI SZÖVETSÉGÜNK III. KONGRESSZUSA ELŐTT KEZDEMÉNYEZÉS, OPTIMIZMUS A nováki Ifjúsági Bányában is kiértékelték egész évi munkájukat, s elhatároz­ták, hogy gazdaságossági őrjá­ratokat szerveznek. Erélyesen lépnek fel a henyélőkkel szem­ben, és ami a legértékesebb, eredeti felajánlásukat, mely szerint az évi tervet a CSISZ III. kongresszusáig teljesítik, megváltoztatták. Az évi tervet már a kongresszus előtt telje­sítik és az év végéig még 3000 tonna szenet bányásznak. Hazánkba érkeztek a szabadi guíneai nép első képviselői, Keity Fydebey, afrikai tam-ta­­mistái, énekesei, és táncosai,­­ Először a sokolovói bányászok előtt léptek fel, majd ellátogat­nak Csehszlovákia különböző városaiba. Műsorukkal lehető­séget nyújtanak betekinteni a fekete Afrika kultúrájába. Nem egész két hónap választ el szövetségünk III. kongresszusától. A nagyobb üzemi és a most kezdődő járási konferenciák alkalmat adnak az eredmények ki­értékelésére, épp abban az időpontban, amikor az üze­mekben az 1959-es év tervének jóváhagyásával foglal­koznak. A dolgozók előkészítik a kollektív szerződéseket­­ és felülvizsgálják a munka termelékenységének fokát. Az ifjúság részvétele a hatékonyság növelésében teljes összhangban van azokkal a versenyekkel, melyeket a kongresszus tiszteletére indítottak, a futainkon ezekben a na­­pon megkezdték a CSISZ-bánya építését, s ez alatt a néhány hét alatt lényegesen megváltó­a­pokban a legtöbb munka teheráruszállítással van. A fiatal mozdonyvezetők lott a terep arculata. A kiásott az élen járnak a többtonnás mozgalomban, így például Bar­­cik mozdonyvezető CSISZ-tag megdöntötte az eddigi rekordot és szerelvényével a Kinzvart­­plzeni vonalon 5241 tonna ra­kományt szállított. Ez vasútunk történetében a legnagyobb meg­terhelés. Barcik mozdonyvezető elhatározta, hogy a CSISZ III. kongresszusa tiszteletére ezt az eredményt is felülmúlja. C­sak néhány­ hét múlt el, hogy az ostravai szénme­dencéhez tartozó Sténa­föld egész piramisai feketéznek itt és láthatók már a jövő épü­leteinek alapjai is. Többszáz méter csatorna csövet is lefek­tettek már. Minden reggel a legjobb munkacsoport megkap­ja a CSISZ vándorzászlaját, s estig egész napon át újra folyik a nemes versengés. Egyelőre Jozef Chromek cso­portja mutatkozik a legjobb­nak, melynek tagjai elsősorban szlovákiai fiatalokból állanak. A csoport mindennap több mint 200 százalékra teljesíti tervét. HALÁSZOK A KIS-DUNÁN (Sugár György felvétele) PÁKOLITZ ISTVÁN: IK @ INI INI Y Ha nyolcvan évet élünk is, kevés, hogy mindig megérts, s én is értselek; bár vonzásomnak fénykörében égsz, s vonzásod ád erőt és érveket; de külön­ bolygónk mégis két világ, mit törvény szerint öntörvénye hajt: az egyezések, differenciák sűrítenek villámot és sóhajt; s mit el nem érhet szép simogatás, se súlyos érvű szó, asztalverő, egy kibuggyanó könny, mint a varázs, lehet perdöntő­ igazságtevő, mely láncnál erősebben köt veled, s nem téphetem szét. Te sem tépheted. A szocialista nemzetért Ezzel a jelszóval vonultak fel 1918. október 14-én a prágai munkások, hogy kinyilvánítsák elképzelé­süket jövő hazájukkal kapcsolatban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a kis nemzeteknek utat mutatott önállóságukhoz. Az Osztrák-Magyar Monarchiá­ban, mely a közép-európai nemzetek igazi börtöne volt, ös­­­szefolyt a szociális elnyomás a nemzeti elnyomással. Ezt igye­kezett kihasználni a cseh és szlovák burzsoázia, s a nép monarchia-ellenes fellépéseit kizárólag nemzeti színben akar­ta beállítani. Pedig a dolgozóknak nemcsak nemzeti önállóság kellett. Ők szociális igazságot is követeltek, és már akkor harcoltak egy szocialista államért, amikor a burzsoázia kép­viselői még csak a monarchián belüli autonómiát követelték. A dolgozók igazi követelése épp negyven évvel ezelőtt, 1918. október 14-én nyilvánult meg a leghatározottabban. Ezen a napon országszerte hatalmas demonstrációk, sztrájkok voltak. Több helyen kikiáltották az ország függetlenségét és nemzeti bizottságokat, illetőleg a munkások a szovjetek mintájára szocialista tanácsokat alakítottak. A tömegek nyomására a csehszlovák szociáldemokrata párt a cseh nemzeti bizottság ellensúlyozására létrehozta a szocialista tanácsot. Ezek az október 14-i hatalmas megmozdulások kétségtelenül jelentős mértékben hozzájárultak a monarchia kapitulációjához és ezt a napot valójában már a Csehszlovák Köztársaság születés­napjának lehet tekinteni. Az október 14-i események nagy aggodalommal töltötték el a cseh burzsoáziát, mely nagyon félt attól, hogy a forradalom „bolsevista vágányokra tér át,’­ és így okulva az eseményeken, köttetéseit, 1918. október 28-án kihasználva külföldi össze­kikiáltotta az önálló cseh­szlovák államot, melyet a nagyhatalmak is elismertek. \ VII. évfolyam, 42. szám. Ára 60 fillér. Ha ló­­ legyen pesszimista A GÉPJÁRMŰVEK KIHALÁSRA ÍTÉLTÉK A LOVAKAT Az ENSZ mezőgazdaságot és táplálkozást elősegítő szer­vezete, a FAO kimutatása szerint a rohamos gépesítés folytán mind kevesebb az igavonó ló a világon. A kimuta­tás szerint az elmúlt tíz esztendő alatt nem kevesebb, mint 15 millióval csökkent a világ lóállománya. Ha ez így folytatódik, akkor 150 év múlva a 16 igen ritka állat lesz és csak a nagyvárosok állatkertjeiben lesz látható. Ahogy csökken a lovak száma, úgy növekszik a gépko­­­­­­csiké. Ez év januárjában 107 millió gépkocsi volt forga­lomban a világon. Ebből 80 millió személygépkocsi. A világ legnagyobb gépkocsielőállító országában, az USA-ban most egyre csökken a termelés, és már eddig is 250 ezer autó­ipari munkás vajt­ munka nélkül. Egyre nagyobb teret hó­dítanak a kiskocsik, melyek az utóbbi időkben elözönúötték az amerikai piacot is. A népköztársaság őre leszek Már csak néhány nap választ­ja el a bevonuló fiatalembere­ket attól a perctől, amikor a civilruhát a csehszlovák nép­hadsereg zöld egyenruhájával cserélik fel. Természetesen — mint ez ilyenkor szokás — szá­moljuk a napokat és önkényte­lenül is arra gondolunk, milyen lesz a katonaélet, hogyan szo­kunk majd bele az új életmód­ba. Nem egyet persze még „mellékesen“ az a gondolat is foglalkoztat, hogy megvárja-e majd itthon a szőke vagy bar­na kislány, hogyan fogadja, ha majd évek múltán visszajön? Ezek a gondolatok azonban csak tudat alatt foglalkoztatják a bevonulókat. Elsősorban is arra törekednek, hogy mint a néphadsereg katonái méltón megállják helyüket. Kíváncsian és lelkesen várják a kiképzést, hogy elsajátítsanak mindent, amire egy jó katonának szük­sége van. JUHÁSZ BÉLA, Andovce. A vásznon u­gyanúgy­­ mint az életben George Rajt, a harmincas és negyvenes évek amerikai film­jeinek egyik legünnepeltebb férfisztárja most n­yugalomba vonult. Ebből az alkalomból a The Saturday Evening Post közli élettörténetét és nyilat­kozatát. Rajt jó félszáz holly­woodi filmben, mint főgengsz­ter szerepelt, hatalmas gázsit kapott és megfelelő hírnévre, közönségsikerre tett szert. A cikkből kitűnik, hogy e nagy sztár eredetileg részegek kifosztásával foglalkozott, kü­lönböző lebujokban kiválóan verekedett és e működése fel­keltette az alvilág gengszter­királyainak figyelmét. így lett Al Capone, Joe Adonis és Frank Costello bandájának egyik rep­rezentatív tagja Annak idején — a nagy mű­vész bevallása szerint gengszter-barátai finanszíroz­­­ták utazását Hollywoodba és tették lehetővé filmkarrierjét. A Saturday Evening Post óvja az erkölcsöket. Bár egyet­len szóval sem ítéli el vagy bélyegzi meg a most nyugalom­ba vonuló nagy tehetség múlt­beli és jelenlegi tevékenységét, de cikkét úgy fejezi be, hogy az olvasó ezt a következtetést vonja le: Még a lopás, gengszterfoglalkozás, a része­n­gek kifosztása sem boldogít. Ugyanis a nyilatkozat végén megkérdezi az amerikai művé­szek e mintapéldányától, hogy most, hatvankét éves korában mennyiben elégedett életével? Az enyveskezű Raft így vála­szol: — Gentleman, én vagyok a legmagányosabb ember Holly­woodban ! Hát ez szomorú. Sajnáljuk szegény Raftot - milyen jó volna, ha magányosságát egy­két tömött pénztárcájú ember­társ enyhítené. NÁDASS „A mai Tajvan.­­ az amerikaiak elrabolták a hazánkat". A pekingi Képzőművészeti Főiskola diákjainak fametszete

Next