Uj Kelet, 1921. április (4. évfolyam, 71-93. szám)

1921-04-20 / 86. szám

mo) (Ed­omar) 5681 niszan 11 off­olyi­mron it 1*50 ti. Cenz.: Eugen Fenyves, Kemál pasa A diplomácia útja nem azért kifürkész­hetetlen, mert a diplomácia az az agyafúrt mesterség, amely így irányítja ezt az utat. Nem, a diplomácia alapjában igen egyszerű, néha együgyű kis művészet: egy jó üzem, vállalat, üzlet vezetéséhez semmivel sem kell kisebb diplomatának lenni, mint egy állam ügyeinek az elintézéséhez. A külpol­tika ugyan nem dol­gozik a halhatatlanság számára, mint ahogy az üzleti vállalkozások sem ambicionálják az örökkévalóság ol­csőségét, így azonban, ahogy ma diplomatizál a világpolitika, még sohasem cselekedte. Máról holnapra, esetről esetre, vál­tozás és fordulat szerint változik és fordul és változtatja felfogását és színeit Ha valahol ér­vényes a mimikri, a diplomáciában bizonyára, ha van konjunktúra, elsősorban a szálra oly ér­zékeny külpolitikában van. Klasszikus példa van rá nem egy, ami persze nem épen jel­lemző kifejezés, mert a klasszikus korokban sokkal kevésbé volt így, mint manapság. A ki­fürkészhetetlen diplomáciai út­al úgy áll a do­log, hogy a diplomácia maga nem képes kifür­készíti, hogy holnapra milyen útjai lesznek. Nem állhatatosak a világpolitika diplomata elméi egyetlen nagy kérdésben sem, még kevésbé a kicsinyekben. A német kérdéstől az afganisz­táni problémáig minden csak esetleges, a ve­zető politika annyiszor látja másként, ahány szór másnak mutatkozik. Itt van példának okáért a török kérdés. Egyike a legérdekesebbeknek és a legfontosab­baknak. Az ázsiai kérdésnek valósággal nagy­­sándori értelemben vett gordiusi csomója : aki ki tudja bonyolítani, ura lehet Ázsiának. A nagy és súlyos török kérdésben az antant min­den nagy állama érdekelt fél, Anglia, Franciaország, Olaszország, még a kis Görögország is. A világháborúban Törökország ezek ellen az ál­lamok ellen küzdött a németek oldalán, ezek az államok pedig Németországot nemcsak azért akarták leverni, hogy nyugaton törjék meg a hatalmát, de nagyrészben a Törökor­szágon át való politikája miatt. Jól emlékszünk még, milyen izgalom volt a németek Hamburg —Bagdad-i vasúttervezete pro és kontra, a németek már-már Ázsia urainak látták magu­két, Anglia pedig keleti érdekeit látta veszé­­lyeztetve. Az­antantnak kétségtelen nagy sikere volt az a győzelem, amellyel a központi hatal­makat szét­ugrasztott­a, Törökországot pedig el­szigetelte. A sèvresi békében mondták ki a hatalmak szigorú ítéletüket Törökországról, amelynek meghagyták ugyan a Cantaldzsa vo­naltól a Boszporusig terjedő európai részét Konstantinápollyal együtt, de a szultán és kormánya, itt már csak névleg uralkodott, mert a valóságban csak azt tehették, amit a meg­szálló antantcsapatok tábornokai kormányaiktól kapott utasításukhoz mérten engedélyeztek. Ha a törökök ebbe belenyugodtak volna, nem főként a sèvresi békébe, de abba, hogy főváros­uk idegen megszállás elad maradjon, idővel teljesen megszűnt volna a török biroda­lom függetlensége, hiszen Konstantinápolyból csak­ az kormányozhatott, aki Franciaországnak és Angliának tetszett. Tisztán látták ezt a tö­rök nacionalisták, akiknek szellemi vezére ma is a fáradhatatlan és nagyenergiájú Envar pasa s igyekeztek a helyzetet minden lehető eszköz­zel megváltoztatni. Enver maga annyira expo­nálta magát a háborúban, hogy ő nem vehette fel a harcot az antanttal azzal a sikerrel, amely­­lyel valamely kevésbé ismert tábornoka. De ezt az embert is megtalálta a török nemzeti moz­galom. Musztafa Kemal pasa elsőrendű had­vezérnek, szervezőnek és politikusnak bizonyult a­míg Enver a Kaukázusban operált és kötötte a szövetséget a szovjet kormánnyal, Kemal a szovjetküldötte fegyverek és muníció segítségé­vel egymásután verte le a francia és a görög ex­­pedíciós seregeket. Előállott a helyzet, hogy a diplomácia, amely mereven ragaszkodott a bé­­keszerződések változatlanságához, a sévresi béke megváltoztatásáról kezdett beszélni. Kemal, aki közben Angolában megalakította a konstantiná­polyi kormány elleni ormányát, felszólítást ka­pott, hogy küldje el követeit Londonba, a szö­vetségesek tárgyalni akarnak vele. A londoni tárgyalás csöndes volt, kevés jelentés látott róla napvilágot a sajtóban, nyil­ván nem is vezetett eredményre. Annál ered­ményesebben operált volt­ haza Kemál. Ezt min­den megszállás ellenére könnyen tehette, Kon­stantinápoly utcáin akkor jelentek meg a kiált­ványai, plakátjai, mozgó­­tást elrendelő falraga­szai, amikor ő akarta, minden török tiszt be­csületbeli kötelességének tartotta, hogyha Ke­mál üzen érte, po­tosan jelentkezzék: ennek és az orosz segítségnek köszönhette Kemál, hogy teljesen felboríthatta a helyzetet, megbuk­tatta a konstantinápolyi kormányt, amelynél szívesebben még nem bukott kormány és ő alakított kabinetet az ozmán fővárosban. Nyil­ván angolai kormányát küldte csak át Konstan­­tinápolyba. Az ügy igen nagy horderejű. Állító­lag a Kemál megverte franciák támogatják most a legbuzgóbban Kemálékat, csakhogy ez­zel Anglia keleti politikáját keresztezzék és en­gedékenységre kényszerítsék Angliát a német kérdésben. De Anglia sem lehet nagyon ellene a török nacionalisták fait acco­mplijának, az angol diplomáciának nagy erénye, hogy nem akar mindenáron háborút, legtöbb sikerét bé­kés eszközökkel éri el. A belátásnak ez a po­litikája annál szimpatikusabb, mert vértelen és mert egy sokat szenvedett nemzetet, mint a tö­rököt, juttat vissza az őt megillető jogaiba. Németország sorsdöntő napjai Részletek a német ellenjavaslatokból — A rajnai vámsorompók —“Az Uj Kelet tudósítójáról. — Berlin, Apr. 18 A most készülő német ellenjavaslatokból, amelyek hosszú időre el fogják dönteni a szövetségesek és Németország viszonyát, természetesen alig jutott még valami ny­ivánosságra. Annyi szivárgott ki csupán, hogy a német javaslatok lényege egy nagy nemzetközi kölcsön terve, a szövetségesek amerikai a­dóságainak Németorzág részéről való átvállalása és végül Északfranciaország újjáépítésének felajánlása. Hogy összeg szerint mennyit hajlandók a németek fizetni, arról elég nincsenek adatok, de a kártérítés összege állítólag nem fogja meghaladni a London­ban felajánlott kötelezettség végösszegét. A londoni konferencia meghiúsulása után tudvalevőleg büntető rendszabályok következtek Németország ellen. Ezek közé tartoztak a Rajna­­vidéken felállított vámsorompók, amelyek a napokban kezdték meg működésüket. A vám­hivatalok előzetesen részletes utasítást kaptak arra, hogyan szedjék be az illetékeket. A jö­vedelemből legtöbbet Franciaország húz, azután Belgium és Anglia következik. A rendelet ellen vétőket egytől tíz évig terje­dő fogházzal és öt­százezer márkáig terjedő pénzbüntetéssel sújtják. A török kormány lemondásá­nak okai Konstantinápoly, április 18. A kormány lemondásának okai a következőkben fog­­lalhatók össze: Zanet pasa külügyminiszter, akit a kormány Angolába küldött, hogy ott Kemal pasával tárgyalásokat folytasson, visszaérkezése után azt javasolta, hogy Konstantinápoly és Angora között a dua­lizmusnak sürgősen véget kell vetni, mert Törökország érdeke ezt kívánja. Az ango­rai nemzetgyűlés alkotmányos jogait el kell ismerni és míg a török-görög háború véget nem ér, a nemzetgyűlés egy bizottsá­gának állandóan Konstantinápolyban kell székelnie, hogy a közigazgatás egységét biztosítsák. Ezt az ajánlatot a portán nem fogadták szívesen, ezért ezzel pasának vissza kellett lépnie. A külügyminiszter lemondása után Sáli pasa tengerészeti miniszter, aki részt vett az angolai küldött­ségben, hasonló okokból szintén benyújtotta lemondását, ami aztán a nagyvezérnek és az egész kormánynak a lemondását vonta maga után. A közvélemény mindvégig a két miniszter álláspontját helyeselte. A népszövetség pénzügyi bizottsága Bécsben Bécs, április 18. (R. T. I.) A népszövet­ség pénzügyi bizottságának delegátusai a nagy­követek tanácsának megbízásából ma­­ideérkez­tek hogy Ausztria segélyezésének módozatairól tárgyaljanak­­ kiküldöttet kihallgatáson jelen­tek meg a köztársaság elnökénél és Mayr kanczellárnál. Megindult a postaforgalom Anglia és Oroszország között Ilorsea, ápr. 17. (Damian) Az angol posta­ügyi miniszter hivatalosan közölte a közönség­gel, hogy Anglia és Oroszország között a posta­közlekedés újra megindult. Románia és az Osztrák-Ma­gyar bank aranykészlete. Dics, ápr. 18. Illetékes helyen arról be­szélnek, hogy Románia, mint utódállam nem­csak az Osztrák Magyar Bank aranykészletéből kéri a reá eső részt, hanem a Románia terü­letén forgalomban levő osztrák-magyar bank­jegyek aranyiban is nagyobb arany nem­ys­éget követel. Ezt az igényét a bank felszámolásá­nál akarja érvényesíteni, ezért Titulescu pénz­ügyminiszter pár nap múlva B­lesbe utazik, hogy ott e kérdést a felszámoló bizottsággal megvitassa. (D­irmán.) Örmény mészárlás Kisázsiába­n Athén, április 18 (­ T. I.) Eskischechir környékén a törökök, veszteségeik miatti elke­seredésükben újabb örménymészárlást rendeztek. Fiume tiltakozik Trieszt, április 18. (Az Új Kelet távirata.) Fiume független állam ideiglenes tanácsa jegy­zéket intézett az olasz k­ormányhoz, amelyben tiltakozik az ellen, hogy az utódállamok római konferenciájára F­umót nem hívták meg. D'Annunzio rendőri felügyelet alatt Trieszt, ápr. 18. (Az Új Kelet távirata.)­­ Az olasz kormány elrendelte, hogy D’Annunziót­­ helyezzék rendőri felügyelet alá, mert az új választások folyamán D’Annunzio újabb akcióra tett előkészületeket. Honduras és San-Salvador egyesült London, árpilis 18. ( Az új Kelet távirata.) Honduras és San-Salvador parlamentjei­ kimon­dották a két állam egyesülését. A lengyel-orosz béke ratifikálása Varsó, ápr. 17. (Damian) A lengyel nem­zetgyűlés n­ai ülésén harmadszori olvasásban­­ ratifikálta a rigai békeszerződést.

Next