Uj Kelet, 1921. április (4. évfolyam, 71-93. szám)
1921-04-20 / 86. szám
mo) (Edomar) 5681 niszan 11 offolyimron it 1*50 ti. Cenz.: Eugen Fenyves, Kemál pasa A diplomácia útja nem azért kifürkészhetetlen, mert a diplomácia az az agyafúrt mesterség, amely így irányítja ezt az utat. Nem, a diplomácia alapjában igen egyszerű, néha együgyű kis művészet: egy jó üzem, vállalat, üzlet vezetéséhez semmivel sem kell kisebb diplomatának lenni, mint egy állam ügyeinek az elintézéséhez. A külpoltika ugyan nem dolgozik a halhatatlanság számára, mint ahogy az üzleti vállalkozások sem ambicionálják az örökkévalóság olcsőségét, így azonban, ahogy ma diplomatizál a világpolitika, még sohasem cselekedte. Máról holnapra, esetről esetre, változás és fordulat szerint változik és fordul és változtatja felfogását és színeit Ha valahol érvényes a mimikri, a diplomáciában bizonyára, ha van konjunktúra, elsősorban a szálra oly érzékeny külpolitikában van. Klasszikus példa van rá nem egy, ami persze nem épen jellemző kifejezés, mert a klasszikus korokban sokkal kevésbé volt így, mint manapság. A kifürkészhetetlen diplomáciai útal úgy áll a dolog, hogy a diplomácia maga nem képes kifürkészíti, hogy holnapra milyen útjai lesznek. Nem állhatatosak a világpolitika diplomata elméi egyetlen nagy kérdésben sem, még kevésbé a kicsinyekben. A német kérdéstől az afganisztáni problémáig minden csak esetleges, a vezető politika annyiszor látja másként, ahány szór másnak mutatkozik. Itt van példának okáért a török kérdés. Egyike a legérdekesebbeknek és a legfontosabbaknak. Az ázsiai kérdésnek valósággal nagysándori értelemben vett gordiusi csomója : aki ki tudja bonyolítani, ura lehet Ázsiának. A nagy és súlyos török kérdésben az antant minden nagy állama érdekelt fél, Anglia, Franciaország, Olaszország, még a kis Görögország is. A világháborúban Törökország ezek ellen az államok ellen küzdött a németek oldalán, ezek az államok pedig Németországot nemcsak azért akarták leverni, hogy nyugaton törjék meg a hatalmát, de nagyrészben a Törökországon át való politikája miatt. Jól emlékszünk még, milyen izgalom volt a németek Hamburg —Bagdad-i vasúttervezete pro és kontra, a németek már-már Ázsia urainak látták magukét, Anglia pedig keleti érdekeit látta veszélyeztetve. Azantantnak kétségtelen nagy sikere volt az a győzelem, amellyel a központi hatalmakat szétugrasztotta, Törökországot pedig elszigetelte. A sèvresi békében mondták ki a hatalmak szigorú ítéletüket Törökországról, amelynek meghagyták ugyan a Cantaldzsa vonaltól a Boszporusig terjedő európai részét Konstantinápollyal együtt, de a szultán és kormánya, itt már csak névleg uralkodott, mert a valóságban csak azt tehették, amit a megszálló antantcsapatok tábornokai kormányaiktól kapott utasításukhoz mérten engedélyeztek. Ha a törökök ebbe belenyugodtak volna, nem főként a sèvresi békébe, de abba, hogy fővárosuk idegen megszállás elad maradjon, idővel teljesen megszűnt volna a török birodalom függetlensége, hiszen Konstantinápolyból csak az kormányozhatott, aki Franciaországnak és Angliának tetszett. Tisztán látták ezt a török nacionalisták, akiknek szellemi vezére ma is a fáradhatatlan és nagyenergiájú Envar pasa s igyekeztek a helyzetet minden lehető eszközzel megváltoztatni. Enver maga annyira exponálta magát a háborúban, hogy ő nem vehette fel a harcot az antanttal azzal a sikerrel, amelylyel valamely kevésbé ismert tábornoka. De ezt az embert is megtalálta a török nemzeti mozgalom. Musztafa Kemal pasa elsőrendű hadvezérnek, szervezőnek és politikusnak bizonyult amíg Enver a Kaukázusban operált és kötötte a szövetséget a szovjet kormánnyal, Kemal a szovjetküldötte fegyverek és muníció segítségével egymásután verte le a francia és a görög expedíciós seregeket. Előállott a helyzet, hogy a diplomácia, amely mereven ragaszkodott a békeszerződések változatlanságához, a sévresi béke megváltoztatásáról kezdett beszélni. Kemal, aki közben Angolában megalakította a konstantinápolyi kormány elleni ormányát, felszólítást kapott, hogy küldje el követeit Londonba, a szövetségesek tárgyalni akarnak vele. A londoni tárgyalás csöndes volt, kevés jelentés látott róla napvilágot a sajtóban, nyilván nem is vezetett eredményre. Annál eredményesebben operált volt haza Kemál. Ezt minden megszállás ellenére könnyen tehette, Konstantinápoly utcáin akkor jelentek meg a kiáltványai, plakátjai, mozgótást elrendelő falragaszai, amikor ő akarta, minden török tiszt becsületbeli kötelességének tartotta, hogyha Kemál üzen érte, potosan jelentkezzék: ennek és az orosz segítségnek köszönhette Kemál, hogy teljesen felboríthatta a helyzetet, megbuktatta a konstantinápolyi kormányt, amelynél szívesebben még nem bukott kormány és ő alakított kabinetet az ozmán fővárosban. Nyilván angolai kormányát küldte csak át Konstantinápolyba. Az ügy igen nagy horderejű. Állítólag a Kemál megverte franciák támogatják most a legbuzgóbban Kemálékat, csakhogy ezzel Anglia keleti politikáját keresztezzék és engedékenységre kényszerítsék Angliát a német kérdésben. De Anglia sem lehet nagyon ellene a török nacionalisták fait accomplijának, az angol diplomáciának nagy erénye, hogy nem akar mindenáron háborút, legtöbb sikerét békés eszközökkel éri el. A belátásnak ez a politikája annál szimpatikusabb, mert vértelen és mert egy sokat szenvedett nemzetet, mint a törököt, juttat vissza az őt megillető jogaiba. Németország sorsdöntő napjai Részletek a német ellenjavaslatokból — A rajnai vámsorompók —“Az Uj Kelet tudósítójáról. — Berlin, Apr. 18 A most készülő német ellenjavaslatokból, amelyek hosszú időre el fogják dönteni a szövetségesek és Németország viszonyát, természetesen alig jutott még valami nyivánosságra. Annyi szivárgott ki csupán, hogy a német javaslatok lényege egy nagy nemzetközi kölcsön terve, a szövetségesek amerikai adóságainak Németorzág részéről való átvállalása és végül Északfranciaország újjáépítésének felajánlása. Hogy összeg szerint mennyit hajlandók a németek fizetni, arról elég nincsenek adatok, de a kártérítés összege állítólag nem fogja meghaladni a Londonban felajánlott kötelezettség végösszegét. A londoni konferencia meghiúsulása után tudvalevőleg büntető rendszabályok következtek Németország ellen. Ezek közé tartoztak a Rajnavidéken felállított vámsorompók, amelyek a napokban kezdték meg működésüket. A vámhivatalok előzetesen részletes utasítást kaptak arra, hogyan szedjék be az illetékeket. A jövedelemből legtöbbet Franciaország húz, azután Belgium és Anglia következik. A rendelet ellen vétőket egytől tíz évig terjedő fogházzal és ötszázezer márkáig terjedő pénzbüntetéssel sújtják. A török kormány lemondásának okai Konstantinápoly, április 18. A kormány lemondásának okai a következőkben foglalhatók össze: Zanet pasa külügyminiszter, akit a kormány Angolába küldött, hogy ott Kemal pasával tárgyalásokat folytasson, visszaérkezése után azt javasolta, hogy Konstantinápoly és Angora között a dualizmusnak sürgősen véget kell vetni, mert Törökország érdeke ezt kívánja. Az angorai nemzetgyűlés alkotmányos jogait el kell ismerni és míg a török-görög háború véget nem ér, a nemzetgyűlés egy bizottságának állandóan Konstantinápolyban kell székelnie, hogy a közigazgatás egységét biztosítsák. Ezt az ajánlatot a portán nem fogadták szívesen, ezért ezzel pasának vissza kellett lépnie. A külügyminiszter lemondása után Sáli pasa tengerészeti miniszter, aki részt vett az angolai küldöttségben, hasonló okokból szintén benyújtotta lemondását, ami aztán a nagyvezérnek és az egész kormánynak a lemondását vonta maga után. A közvélemény mindvégig a két miniszter álláspontját helyeselte. A népszövetség pénzügyi bizottsága Bécsben Bécs, április 18. (R. T. I.) A népszövetség pénzügyi bizottságának delegátusai a nagykövetek tanácsának megbízásából maideérkeztek hogy Ausztria segélyezésének módozatairól tárgyaljanak kiküldöttet kihallgatáson jelentek meg a köztársaság elnökénél és Mayr kanczellárnál. Megindult a postaforgalom Anglia és Oroszország között Ilorsea, ápr. 17. (Damian) Az angol postaügyi miniszter hivatalosan közölte a közönséggel, hogy Anglia és Oroszország között a postaközlekedés újra megindult. Románia és az Osztrák-Magyar bank aranykészlete. Dics, ápr. 18. Illetékes helyen arról beszélnek, hogy Románia, mint utódállam nemcsak az Osztrák Magyar Bank aranykészletéből kéri a reá eső részt, hanem a Románia területén forgalomban levő osztrák-magyar bankjegyek aranyiban is nagyobb arany nemységet követel. Ezt az igényét a bank felszámolásánál akarja érvényesíteni, ezért Titulescu pénzügyminiszter pár nap múlva Blesbe utazik, hogy ott e kérdést a felszámoló bizottsággal megvitassa. (Dirmán.) Örmény mészárlás Kisázsiában Athén, április 18 ( T. I.) Eskischechir környékén a törökök, veszteségeik miatti elkeseredésükben újabb örménymészárlást rendeztek. Fiume tiltakozik Trieszt, április 18. (Az Új Kelet távirata.) Fiume független állam ideiglenes tanácsa jegyzéket intézett az olasz kormányhoz, amelyben tiltakozik az ellen, hogy az utódállamok római konferenciájára Fumót nem hívták meg. D'Annunzio rendőri felügyelet alatt Trieszt, ápr. 18. (Az Új Kelet távirata.) Az olasz kormány elrendelte, hogy D’Annunziót helyezzék rendőri felügyelet alá, mert az új választások folyamán D’Annunzio újabb akcióra tett előkészületeket. Honduras és San-Salvador egyesült London, árpilis 18. ( Az új Kelet távirata.) Honduras és San-Salvador parlamentjei kimondották a két állam egyesülését. A lengyel-orosz béke ratifikálása Varsó, ápr. 17. (Damian) A lengyel nemzetgyűlés nai ülésén harmadszori olvasásban ratifikálta a rigai békeszerződést.