Uj Kelet, 1922. június (5. évfolyam, 118-139. szám)

1922-06-23 / 134. szám

Szerkesztőség, kiadó* hivatal és nyomda UniJ-KoloxivAr, Btr. Báron L. Pop, — Braaaal­atoa 10. Az Uj Kelet telefonjai Szark­eaztSiCg ----- 977 K­iadóhivatal------------844 Nyomda -------- 879 Hóbor osztály ----- 458 Zt. N. St. ------- BBS a kéziratok kizárólag a szerkesztBiegnek címren­dek. — Kéziratokat nem 'Dank vlzaza és nem őriz­­hetünk meg — Keren MOSZZT" T. P­­Sächsische str. 8. für Mitteleuropa ezredévre —— 120 lel Egy hónapra---— 40 lal Egy szám ára pályaudvaron ás vidéken le 2 lal Csehszlovákiában Egy hónapra - 25 ek Egy szám 1 ek Jugoszláviában Egy hónapra -- 20 dinár Egy szám ----- 1 dinár V. évfolyamé 134. szám Club (Kolozsvár) 5682. Szivan 27, 1922. június 23. Péntek A zsidók az okai Amikor az egyesek kiáltó hangja pusztában hangzik el és erőtlennek bizonyul a siket szívek ellenében, akkor a sors gondoskodik intője­lekről. És jaj a zsidó népnek, ha a jelennek mindennapi eseményeit se tudja közrevonni és nem látja meg a veszedelmes, végzetes összefüggése­ket! Európa társadalmán egy sötét, reakciós, klerikális politikai hullám söpör végig. Ez a reakciós hullám­áradás még nem kavarta föl a leg­mélyebb mélységeket és még nem bontotta el a legmagasabb csúcsokat. A pusztító ár dagadásának még csak elején vagyunk. Ma még szilárdan állanak a magaslatok és nem ázott feneketlen mélységgé mindenütt a szilárd talaj. De a laposokat már el­öntötte a piszkosan hömpölygő hul­lám és intő jel legyen az a magasan lakóknak, hogy vigyázzanak és ébe­rek legyenek. Ausztria a végső összeomlás kü­szöbén áll. A szerencsétlen kicsiny országot politikai és gazdasági csődbe kergette szomorú végzete. Bécs la­kossága éhezik, az osztrák pénz tel­jesen elvesztette értékét, a kereske­delem tönkre züllött lehetetlenné vált és a kedélyességéről híres bécsi nép a vigasztalanság apátiájá­val és a korgó gyomor mindenre vetemültségével ■ engedi át magát az ösztönök uralmának. A korgó gyo­mor kielégülést akar és ez éhes far­kas a földbe is belé harap. És ha nincs kielégülés, ha nincs menekvés a pusztulás elől, akkor csak törje­nek ki az ösztönök, — könnyű őket kirobbanásra bírni — és a sötétben dolgozók nagyon is jól tudják ezt. Bécsben, a kedélyességéről, a jó­humoráról hírneves Bécsben, a mo­solyok városában hétről-hétre nép­­gyűlések vannak, melyeken Német­országból jövő agitátorok nyíltan lá­­zítanak az általános, a mindent meg­bosszuló és mindent jóvátevő pog­romra. Ha a bécsi korona értéktelenné vált, a zsidók az okai. Ha Amerika nem küld több segélyt, a zsidók az okai. Ha Anglia nem akar több köl­csönt adni, azt is a zsidók csinálták. Az, hogy az osztrák pénz teljes elér­téktelenedése mindenekelőtt a zsidó tőkét, a zsidó kereskedelmet és nagy­ipart tette tönkre, nem számít. A munkás megkapja fizetését, ha ér­téktelen pénzben is. De a kereskedő nem kap árut az értéktelen pénzért, a gyáros nem tud anyagot vásárolni rajta és a sokat szidott zsidó tőke elveszhette minden állítólagos hatal­mát. Egyre megy. Az összeomlásnak, a gazdasági tönknek, a politikai csődnek a zsidók az okai. A csontig úszott, éhező nép ösztöneinek bűnbak kell. És ma már ott tartunk, hogy a társadalmi rend hivatott őrizői, a nagyszerű bécsi rendőrség is ott van a pogromra osztók, a zsidó vérre lihegők sorában. A kicsiny Szerbia híres volt li­­beralizmusáról és társadalmi béké­jéről. Ebben a kicsiny balkáni or­szágban a háború előtt való időben nem ismertek különbséget zsidó és nemzsidó között. Az Új Kelet épen a mai számában közöl egy kétségbe­­­­esett följajdulást a szerb fővárosból. A sötét hullám már odáig is elért, és jaj azoknak, akiket árja elborít: Szerbia, a kicsiny balkáni Szerbia, győző országokhoz tartozik. De a háború eredményei megismertették ezt az elmaradt balkáni államot az európai civilizációval és európai er­kölcsökkel. Meglepően hamar tudott ehhez a civilizációhoz és ezekhez az erkölcsökhöz hozzáhasonulni. Ma már Szerbiában is mindennek a zsi­dók az okai. Minden rossznak, min­den bajnak ők a kutforrása. És hogyha az állami hivatalokban, ahová ma már szép európai mintára zsidót ba se eresstenek, a hivatal­nokok csak baksis ellenében hajlan­dók köteles munkájukat elvégezni, ennek is a zsidók az okai. Angliában, a liberalizmus klasz­­szikus hazájában antiszemita­ prog­ramú képviselők szónokolnak az al­sóházban és a lordok házában és féktelen agitációt fejtenek ki a zsi­dók ellen. Ma Pales­ztina címen, holnap­ Ruthenberg okán, holnap­után más jelszó jegyében. Az ok mindegy. A cél a fonton és ez ered­mény. Az eredmény pedig az, hogy a sötét hullám­, mely egész Közép­­európát elborította már, átcsapott a boldog szigetországra is. És közben Fehéroroszországból és Ukrajnából újabb irtózatos pogromokat jelent a táviró. ..Városok zsidó lakossága az utolsó csecsemőig kiirtva, vér és jajkiájtás — és mindenki bűnös, aki zsidó és mindenki pusztuljon, aki zsidó, mert a feneketlen, sötét úr úrrá lett a földön. Ma még csak az alantlakókat ön­tötte el, de intő példa legyen ez a magasanb lakóknak. Az emberi, tár­sadalmi reakció csak most kezdette el sötét áradását. Ez még csak a kez­datok kezdete. De a hullámok egyre jobban dagadnak, egyre na­gyobb területeket öntenek el fene­ketlen sarukkal, ma már a hegyek oldalait nyaldossák körül, a magasan lakóknak jó lesz gondoskodni védő-­­ gátakról, még mielőtt késő. És ahol vannak, jó lesz megerősíteni őket, mert jaj, ha a hullámok megnöve­kedéért én elöntik a csaptokat is. Pedig biztos, hogy így lesz, mert egy reakciós visszafejlődés elején vagyunk csak. Erdély zsidósága a szoroncsés magaslakók közé tartozik. Ide még nem tudtak elérni a piszkos hullámok, csak olykor-olykor egy­­egy hullámtörés. És az egyszer-egy­­szer jövő hullámcsapások ellen van­nak elég erős védőgátjaink. A zsidó sajtó, a zsidó társadalmi szervezke­dés, a zsidó iskola, a zsidó nemzeti szövetség. De jaj nekünk, ha az ár meg fog erősödni és az elvétett hul­lámcsapások helyett állandó ostrom alá veszi a mi védőgátjainkat. Ma még nem olyan erősek, hogy egy ilyen állandó ostrommal szemben is sikeresen megálljanak. Jó lesz erő­síteni ezeket a védőgátakat, még mielőtt kénl. Hogy legyen kinek védelmére bízni magunkat, a bizto­san jövő veszedelmek idején. Litvinov nyilatkozik a szovjet hágai politikájáról Moszkva, június 20. Litvinov az alábbiakban nyilatkozott a szovjet kül­politikájáról. Az orosz-olasz szerződés ratifikációját szeptemberre halasztották, mert a szerződés határozmányai nem felelnek meg a népbiztosok tanácsa által lefektetett megállapodásoknak, vagyis a rapallói szerződések szellemé­nek. A szerződés ugyanis egyoldalúan minden előnyt Olaszországnak juttat. Hágában a szovjet delegáció ahhoz az irányhoz tartja magát, amely felé Go­­muában elindult. Sajnálatos Loyd George álláspontja, mely szerint a hatal­maknak kollektív szerződést kell kötni Oroszországgal. Oroszország kész volna erre is, de Franciaország szabotáló magatartása megakadályozza egy ilyen szerződés létrejöttét. Amerika politikája nem felel meg Oroszország céljainak és azért a szovjet kormány nem saj­nálja, hogy Amerika távolmarad a há­gai konferenciától, ahol csak árthatna. A bizottságok konferenciája Hágából jelentik. A konferencia előkészítő értekezletének mai ülésén az elnök beterjesztette az első nem orosz főbizottság összeállítását. Az első főbizottság Ausztria, Bel­gium, Bulgária, Dánia, Anglia, Finn­ország, Franciaország, Hollandia, Olaszország, Japán, Jugoszlávia, Ma­gyarország, Lettország, Litvánia, Luxenburg, Norvégia, Lengyelország, Portugália, Románia, Svédország, Svájc, Spanyolország és Csehszlová­kia képviselőiből áll. Az orosz magántulajdon ügyében alakuló albizottság tagjai: Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Olaszország, Japán, Norvégia, Romá­nia, Svájc és Svédország. Az orosz adósságok albizottságá­nak tagjai: Belgium, Dánia, Francia­ország, Anglia, Hollandia, Olaszor­szág, Japán, Jugoszlávia, Litvánia, Svájc és Spanyolország. A hitelügyi albizottság tagjai: Bulgária, Esztónia, Belgium, Francia­ország, Anglia, Görögország, Japán, Lettország, Lengyelország, Spanyol­ország és Csehszlovákia. Az előkészítő bizottság tegnapi ülésén Carnebeek holland külügymi­nisztert díszelnökké választották. Lloydy George lepaktált Poincaréval Páris, június 22. Donmergue, a sze­nátus külügyi bizottságának elnöke a bizottságban beszámolt Poincaréval foly­tatott beszélgetéséről, mely alkalommal a miniszterelnök örömének adott kifeje­zést londoni fogadtatása és ottani tár­gyalásainak eredménye felett. Anglia közvéleményében ma sokkal nagyobb a megértés Franciaország álláspontjával szemben. Lloyd George és Poincaré Londonban megbeszéltek minden függő kérdést. A jóvátételre vonatkozólag az angol kormány hozzájárult ahhoz, hogy nem engedi meg a német adós­ság leszállítását. A pénzügyi ellenőrzés megvalósítását Németországnak nyomatékosan taná­csolni fogja. Lloyd George beismerte azt is, hogy szükséges a szankciókkal való fenyege­tés azon esetre, ha Németország nem tartaná be jóvátételi kötelezettségeit. Az eljárás ily esetben az, hogy a jóvátételi bizottság értesíti erről a szövetséges kormányokat, mire összeül a legfőbb tanács, amely az esetleges közös akció ügyében dönt, azonban minden szövet­ségesnek teljes cselekvési szabadsága van Németországgal szemben. Százmillió svájci frank az osztrák jegybank alaptőkéje Bécs, június 22. A katasztrófával fenyegető osztrák pénzkrízis is sür­­gős cselekvésre bírta a kormányt. Seypol kancellár, Segur pénzügymi­niszter, az Osztrák-Magyar Bank kép­viselőinek jelenlétében tartott gyűlé­sen a bankok, bankárok és takarék­pénztárak szindikátusa véglegesen el­határozta az osztrák jegybank felállí­tását. Az új bank alaptőkéje 100 millió svájci frank, amely összegből egyelőre 60 millió kerül kibocsátásra, ennek 40 száza­lékát a jelenlevő bankok azonnal je­gyezték, a fenmaradt 60 százalék jegyzését pedig garantálták. A még hátralevő 40 millió későbbi időpont­ban kerül kibocsátás alá, elsőbbségi joggal az új jegybank részvényeseire, valamint az Osztrák-Magyar Bank részvénytulajdonosaira nézve. Az új jegybank felállításáról szóló törvényjavaslat e héten a parlament elé kerül. A jegybank-törvényjavaslat a parlament előtt Bécs, június 22. Segur pénzügy­miniszter a parlament elé terjesztette a jegybank felállításáról szóló tör­vényjavaslatot, valamint a különféle megtakarít­ásokra vonatkozó törvény­javaslatot, amely az államnak 50 milliárd korona hasznot jelent. Végül a vámtarifák emeléséről és új adók­ról szóló javaslatot, amely által az évi bevétel 200 milliárddal növek­szik. A pénzügyminiszter bejelentette, hogy még a héten beterjeszti a belső kölcsönre szóló törvényjavaslatot is. E kölcsön fedezete az állam egész ingatlanbirtoka és a népszövetség pénzügyi bizottsága által megállapí­tott tervnek felel meg. A megtakarí­tásokat olyan állami üzemek meg­szüntetésével, tisztviselők elbocsátá­sával, valamint olyan állami üzemek megszüntetésével érik el, amelyek az államra nézve nem képeznek élet­szükségletet. A jegybankra nézve a pénzügyminiszter ünnepélyesen kije­lentette, hogy az állam nem fog igénybe venni olyan bankjegyet, amelynek nincs meg a szükséges pénz- vagy aranydevizafedezete. A pénzügyminiszter azzal fejezte be beszédét, hogy pénzügyi terve az önsegélyen nyugszik s ezzel Ausz­tria jogot nyer arra, hogy az osztrák állam alapítóitól segítséget köve­teljen.­­ Botrányos antiszemita­ népgyü­­lés Bécsben. A bécsi antiszemita párt az utóbbi időben egyre gyakrabban rendez izgató népgyüléseket, hogy a bécsi zsidók ellen irányuló pogrom­­helceket ébren tartsa. Tegnapelőtt a Práterben ilyen antiszemita népgyülésen a bajorországi és a sziléziai antiszemita pártok kiküldöttei is megjelentek és pogromra izgató beszédeikben olyan ki­tételeket használtak, hogy a gyűlésen gyérszámban jelenlévő munkásságot viharos közbeszólásokra ösztökélték. A rend fentartására kiküldött rendőr­ség és rendőrtisztek az eddigi bécsi tradíciót megtagadva, visszataszító maga­tartásra ragadtatták magukat. Nyil­vánosan a pogrombeevelők pártjára állottak és a gyűlésen hangos botrányt inspenáltak. A tiltakozó munkásokat az antiszemiták a rendőrség segítségével elverték és kiszorították a népgyűlés terméből. A legtöbb bécsi napilap a rendőrségnek ezt a nyilvánvaló pártos magatartását a legélesebben elítéli és követeli a rendőrség vezetőségétől, hogy szigorú vizsgálatot indítson és a hivatásukról megfeledkezett hatósági közegeket példás büntetésben részesítse.

Next