Uj Nemzedék, 1926. augusztus (8. évfolyam, 172-195. szám)
1926-08-01 / 172. szám
t , íi A Beszkár minden panaszt orvosol új menetrendjében — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A főváros közlekedési bizottságának tegnapi ülésén felszólalt Sztrokay vezérigazgató-helyettes és bejelentette a következő változásokat: A 77-es relációt, amelynek megszüntetése érzékenyen sújtotta a Szép Ilona környékén lakókat, újra visszaállítják. A 31-s kocsi pótlására új relációt állítanak be. A 31-es pótló villamos a Keleti-pályaudvartól az Erzsébet-hídom át a budai Dumparton és a Királyhegy-utcán keresztül a Déli-vasútig fog járni. A 49-es kocsikat ismét a Vilmos császár útra terelik és három hét múlva n,ira beállítják a 26-os villamost. A közeljövőben száz új kocsit vásárol a Beszkár és a pótkocsik számát is növelni fogja. Nagy helyesléssel fogadták a vezérigazgató-helyettesnek azt a bejelentését, amely szerint a helyiérdekű villamosvasutakat rövidesen bekapcsolják a Beszkár vonalaiba. A vezérigazgató-helyettes a bizottság ülésén megígérte, hogy minden alapos panaszt orvosol a Beszkár. a Vasárnap, 1926 augusztus 21. Új Nemzedék t a két detektív között csak olyan fürge lépésekkel, mint ahogy jött, sietett le, a főkapuhoz, ahol már várt rá a nagyúri autó. A kocsi előtt a detektívek előre engedték, Bacher gyorsan beszállt, pléddel körültakarta magát, őrzői helyet foglaltak mellette és az autó vígan tülkölve szaladt a napsugarasabb tájak felé . . . Györy loránd tegilap este meghalt — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Lapzártakor jelenti tudósítónk: Györy Loránd nyugalmazott földmivelésügyi miniszter, tegnap este a Szent Mártos-szanatóriumban meghalt. Pár nappal ezelőtt megírtuk, hogy a nyugalmazott minisztert rendkívül lesújtotta nővérének, Gineverné-Győry Ilonának, a Londonban élő kiváló magyar írónőnek hirtelen halála. A gyászeset olyan váratlanul érte az idős Győry Lórántot, hogy az első órák izgalmaiban szélütést kapott. Eszméletlenül szállították be a Szent János-szanatóriumba ,ahol azonban már nem tudtak rajta segíteni. Temetésének részleteiről még nem történt végleges intézkedés, annyi azonban bizonyos, hogy hétfőn délután temetik a Kerepesi úti temető halottasházából. Az antant 1915-ben Abesszíniát is odaígérte Olaszországnak London, július 31. A Daily News értesülése szerint az alsóház hétfői ülésén a kormány részletesen nyilatkozni fog az abessziniai kérdésben létrejött angol—olasz egyezményről. A kormány az abessziniai kérdésben tanúsított magatartását különböző érvekkel fogja támogatni. A Daily News ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy Abesszínia felosztásának kérdése már 1919-ben szóba került, mégpedig Olaszország kezdeményezésére, amely Abesszínia felosztásával gyarmatosítási politikájának alapját akarta megteremteni. Olaszország a háborúba való beavatkozása előtt mg 1915-ben garanciát kapott erre vonatkozólag a szövetséges hatalmaktól. A Daily News véleménye szerint az abessziniai tiltakozó jegyzék mögött srinen machinációk állanak. A rotthauttaft p€nz£n Etáslakot Épített magának a kölni kommunisták vez£re Köln, július 31. Egy itteni szocialista lap Knab rajnai kommunista vezérről leleplezést közöl, amely szerint városi tisztviselőkkel összejátszva jogtalan vagyonszerzést követett el. A cikk megállapítja, hogy Knab három emeletes palotaszerű nyaralót építtetett, melynek mindegyik emeletén hatszobás lakás van. Ebből két emeletet vezető városi tisztviselők foglalnak el, akik Knabnak nyilván kezére jártak. A leleplezés megállapítja, hogy a villa közpénzeken épült. Olyan állapotokat, amelyekből rokkantakat és háborús károsultakat kellett volna támogatni, jogtalanul a kommunista vezérnek juttattak. MT. ittéki gép megsemmisítésétől és a hazafias szervezetek feloszlatásától tették függővé Ausztria katonai ellenőrzésének megszüntetését Az osztrák komaláng a gépek háromnegyed részét akarja megmenteni — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Paris, július 31. A nagyköveti konferenciának Ausztriára vonatkozó határozatairól a következő részleteket tudtuk meg: A tárgyalások főleg hétezer ipari speciális gép elpusztítása, az új ausztriai köztársasági védőszövetség, a hazafias védőszövetség és a honi szövetség katonai jellegének megítélése körül forogtak. Az osztrák kormány jegyzékekben és képviselője útján tiltakozott a hétezer gép válogatás nélkül való tönkrezuzása ellen, utalással arra, hogy ezek a gépek nagyrészt az általános ipari termelés szolgálatában állanak. A nagyköveti konferencia föltétlenül ragaszkodik mind a hétezer gép elpusztításához. Némi reményt nyújt a megegyezésre az a körülmény, hogy a nagyköveti konferencia hozzájárult ahhoz, hogy irodájában listát készítsenek a szóban lévő gépekről és véleményt mondjanak mindegyiknek a hadi- és békeipar szempontjából való használhatóságáról. Ennek az intézkedésnek tulajdonképeni célja az, hogy hétezer gépből mégis kiselejtezzék azokat, amelyek — mint nekünk az álláspontot megformulázták — inkább béketermelésre, mint hadiipari termelésre alkalmasak. A nagyköveti konferencia nagyjában azt az engedményt is tette, hogy valamelyes tekintettel lesz Ausztria súlyos gazdasági helyzetére is, melyet ilyen géptömeg elpusztítása veszedelembe sodorhatna. Az osztrák álláspont az, hogy a hétezer gép közül ötezerötszáz olyan gép van, amelyet az elpusztítástól meg kellene kímélni. A fent említett védőszövetségeket illetően szintén serényen folynak a tárgyalások. A nagyköveti konferencia ragaszkodik az említett szövetségek leszereléséhez, mert állítólag olyan adatok birtokába jutott, hogy ezeket az egyesületeket a mozgósítás lehetősége szempontjából építik ki. Ez a megállapodás különösen a republikánus védőszövetségre vonatkozik. Az, erre vonatkozó tárgyalások néhány nap múlva befejeződnek. * A nagyköveti konferencia körében hangoztatják, hogy ha ezek a tárgyalások kedvezően végződnek, akkor a katonai ellenőrzés rendszerét Ausztriában teljesen megszüntetik. . Huszonkilenc ember él borzalmas zsúfoltságban egy Szvetenay utcai házban ------ ■■ ■um —— Petróleumlámpa világít éjjel-nappal a nyom©*tanyán Mégis rettegnek a kilakoltatástól, mert nem akarnak az utcára kerülni — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Ütött-kopott földszintes viskók, ittfelejtett öreg házak közé ékelten büszkélkedik három emeletével a Szvetenay utca 7. számú ház. Pincéjében a főváros legsiralmasabb tömeglakása. Tépett életű, kihamvadt reményű, a szakadatlan munka igájába roskadt emberek gyűjtőállomása. A ház pincesora kezdetben egy keményítőgyár asztalosműhelye számára készült. A gyár azonban a háború alatt feladta a műhelyt. A múlt év májusában azután emberi lakók költözködtek a homályos odúba. Mattisz István munkanélküli szabócéget bérelte ki felségével és két apró gyermekével. Mattiszék éveken át a ház földszintjének egyik szoba-konyhás lakásában laktak a férfi apjával együtt. Az öreg Mattisz azonban újból megnősült és a fiataloknak neon volt többé maradásuk a lakásban. A legnagyobb lakáskeresés is eredménytelen maradt, ahol pedig akadt volna lakás, az megfizethetetlen maradt számukra. így történt azután, hogy a háztulajdonos beleegyezésével — aki „megsajnálta" a Mattisz-családot — beköltöztek az üresen álló pincesorba. Körülbelül négymillió korona évi bérben állapodtak meg. Ez az összeg sok volt egy kétgyermekes, munka nélkül lézengő családapának. Megszületett a harmadik gyermek is és az első házbérfizetési nehézség arra kényszerítette Mattisz Istvánt, hogy albérlőt vegyen maga mellé s megossza vele „lakását“ és házbérét. A nyomorúság így sem szűnt meg s amilyen mértékben növekedett, ugyanolyan mértékben emelkedett az albérlők száma is. S ma az a helyzet, hogy a szűk pinceodóban nyolc család, tizenhat felnőtt és tizenhárom halálra ítélt gyermek sínylődik. Az egyik albérlő, akit azóta Mattisz kilakoltatott, — mert a 150—200.000 koronás negyedévi bérösszeget sem akarta megfizetni — bosszúból feljelentette a szabósegédet, hogy üzérkedik az egészségtelen pincelakással. A feljelentés alapján a IX. kerületi tisztiorvos kiszállt a helyszínre és jelentése alapján a háztulajdonost 580.000 korona, Mattisz Istvánt pedig egymillió korona pénzbüntetésre ítélte a IX. kerületi elöljáróság, mint elsőfokú közegészségügyi hatóság. Ugyanekkor meghozta a döntést, hogy a pincét ki kell üríteni, mert az nem alkalmas lakás céljára. A mai súlyos ínségre és lerongyoltságra jellemző, hogy a kilakoltatási határozat kétségbeesett riadalmat keltett a szerencsétlenek között és rettegve várják a pillanatot, amikor az utcára, a kapualjba kerülnek. Görcsös szívóssággal ragaszkodnak az egészségtelen odúhoz. Mert arra nem is gondolnak, hogy megfelelő lakásról gondoskodnak majd számukra. A Szvetenay utca 7. számú ház pincelakóinak névsora „lakásaik“ sorrendjében: 1. Nemes József gabonamunkás, nős. 2. Erdő Sándor villamoskalauz, nős. 3. Szabó József éjjeliőr, nős, egy leánygyermek. 4. Viszkok István kocsis, nős. 5. Makra Albert kocsis, nős, egy leánygyermek. 6. Mattisz István szabósegéd, nős, két fiú- és egy leánygyermek. 7. Sánta György mészárossegéd, nős, két fiú- és két leánygyermek. 8. Nyíri István gyári munkás, nős, négy leánygyermek. Csorbafokú, dírlengő lépcső vezet le a pince bejárójához. Elrozsdásodott, csikorgó sarkú, pántos vasajtón lépünk keresztül; a küszöbön túl még néhány erősen meredek lépcsőfok sorakozik az emeletmélységnyire fekvő földalatti részben. Nyirkos, hideg, levegő csapódik az arcunkba. A nappali fény után az első pillanatban vakon botorkálunk egy négyszögletű helyiségben. Vékony fény szűrődik ki egy pislákoló szemű petróleumlámpából. Ez az »előszoba." A bejárat melleti falon fedetlen vízvezetékcső húzódik meg. Ezt már az alvilági lakók szerelték fel, hogy ne kelljen feljárniuk vízért a földszintre. A másik sarokban a szennyvíz levezetésére nyitott nyitás tátong . A vaskos falak felfognak minden felülről jövő zajt, életet. Még egy deszkaajtó zárja el előlünk az utat s azután beléphetünk a tulajdonképeni lakórészbe. A ház frontjának megfelelő hosszúságban húzódik előttünk a földalatti folyosó. A végén balra fordult és úgy folytatódik. Az egész pincesor nem nagyobb, mint ötven lépés hosszú és hat lépés széles. Ebben a kriptában él napról-napra, hónapról-hónapra 29 eleven ember, 29 halálraítélt. A fény itt egy árnyalattal már erősebb. A nyers téglafalon tenyérnyi nagyságú — néhol nagyobb is valamivel — ablak bámészkodik és ezen át szűrődik be az utcai fény. Félhomály terjeng és a szemünk csak lassan szokja meg a szürkeséget. A nyolc egymás mellett sorakozó albérleti „lakás“-t vékony lécvázra ragasztott papírfal választja el egymástól. A szobák úgy sorakoznak egymás mellett, mint istállóban a lovak boxai, vagy a kriptában a koporsófalikák. A bejáratot a „lakásokba“ paphajtó zárja el. Végigjártuk a lakásiészeket. Mintha a valóságba átültetett Gorkij-regény közepébe cseppentünk volna. A fülledt, párás levegőben vézna, sápadt arcú gyermekek, akiknek arcára a betegségek stigmája ütődött, korán megőszült szülők meredtek ránk, mint egy más világ lakóira. Leírhatatlan összezsúfoltság, áporodott szagú szegénység, vetetten ágyak, füstöt hányó vaskályhák, szennyes ruhák, ételszag; mindez együttvéve a Szvetenayutcai nyomortanya. Szomorúszemű asszonyhad, csenevésznövésű gyermeksereg tódul utánunk. Tele panasszal, elkeseredéssel, bánatos reménytelenséggel. Legrettentőbb az a sápadtság, amely mélyen belefészkelte magát a gyermekarcok sima bőre alá. A betegség elvetett magjával, életre kelt csirájával szervezetükben járnak-kelnek ezek a kis szánalmas embercsemeték. Csak a petróleum-fényből tudják, hogy van világosság, csak az utca kövezetéről ide ledübörgő morajból értik meg, hogy ott fenn egy másik élet zajlik. Elfojtott lélekzettel siettünk felfelé. A feljáratnál elibénk toppant egy barna szemű, okos nézésű leányka. Szabó József éjjeliőr 9 éves leánya. — Bácsi kérem, kapunk-e majd lakást egyszeri — kérdezte komoly arccal. — Hogyne kapnátok, persze, hogy kaptok. — feleltük vigasztaló arccal. — Olyan sötét van és nem látok jól tanulni — csacsogott tovább a gyermek. — Hát aztán szeretsz-e tanulni? — Nagyon! Első tanuló vagyok az osztályban — válaszolta nagy büszkén a kis pincelakó. — Csak a szemem romlik a sötétben. El kellett futni arról a helyről, ha nem akartuk az emberi élet méltóságába vetett minden hitünket elveszteni. Sürgősen kell segíteni azokon a szerencsétlen családokon. Minden óra, amit ott töltenek, halálra mérgezi őket testben és lélekben egyaránt. SSsöBSSelliWw ‘3iva'0..t ffll ITtstcímee *—5 kilogramm tirádák, Ssil laaitdLS. j kgr. iugka 8 uter Tla £|| Veszek akác- és virágmézet, méhviaszt. Tele od B.Oudapest, I. ker., flll 42-79 Attya-cica 23. .z| |$ gr-......................... " ___________—i