Uj-Somogy, 1920. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1920-01-29 / 23. szám

II évfolyam. Kaposvár, 1920. január 29. csütörtök. 23. (129.) szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KAPOSVÁR, KONTRÁSSY­ UTCA 6. SZÁM. TELEFONSZÁM: 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Dr. THURY ZSIGMOND. Előfizetési árak: Egész évre - - - - 140 K ! Negyed évre - - - 35 K Fél évre.....................70 K­­ Egy hóra.........................14 K Egyes szám ára 50 fillér. Tanulés­ainkhoz! Fiuk, mielőtt az uj szemeszter meg­kezdődnék, néhány szavam van hozzátok. Nem fogtok neki örülni, mert sértő lesz; nem fogtok neki örülni, mert igazsá­gokat mondok nektek, melyek mindig na­gyon fájnak. Herczeg Ferenc azt mondja legújabb színművében, hogy a fekete lovas megjele­nése mindig veszedelmes. A fekete lovas itt volt már évek óta közöttünk, állandóan ránk vigyorgott s mi pusztultunk, vesztünk. Ez a pusztítás nemcsak az anyagiakban tör­tént, hanem a lelkekben is. A fekete lovas okozta kár irtózatos bennetek, magyar ifjú­ság, kik pedig egyetlen reménységünk vol­nátok. Hosszú, tervszerű munkával megölte bennetek az idealizmust, megölte az ártat­lanságot, a munkakedvet, de leginkább meg­ölte a kitartást, ami azelőtt sem volt sok bennetek. Hová lett tiszta, üde érzelemvilá­gotok, hová lett szerénységetek, hova lett illemtudásotok ? Nagyon jól tudjátok, hogy soha ország nem volt kétségbeejtőbb helyzetben, mint mi vagyunk most. Ez a haldokló haza hozzátok kiált segítségért. Mi idősebbek szuronnyal próbáltuk megmenteni, de nem sikerült. Nektek kulturmunkával kell felemelni a ros­­kadozót. Ehhez a feladathoz azonban munka­szeretetre van szükség, ami annyira hiány­zik belőletek. Nem tudjátok átérteni Carlyle szavait: „Az újkor evangéliuma: keresd a munkát és végezd azt“. Számotokra az ilyen gondolat csak tanári nagyképűsködés, amely a lecke megtanulására, az írásbeli feladat elvégzésére vonatkozik. Nem tudjátok s nem is akarjátok átlátni, hogy a munka­ nagy kötelesség s nekünk magyaroknak a jelen helyzetben szent kötelesség. Nemcsak az fáj nekünk, hogy a leg­szorosabb kötelességeiteket nem végzitek, hanem az is, hogy nincs bennetek lelkese­dés és érdeklődés semmi magasabb, semmi tudományos, semmi művészi iránt, sőt még a testedzés nemesebb fajtái iránt sem. Nem vágyódtok arra, hogy a szellemi mun­kával járó gyönyöröket élvezzétek. Tudomány­­szomjatok kimerült a komoly könyvek be­­firkálásában, művészi hajlamotok a rossz versek faragásában, testedzésetek a korzó­zásban. S ha néha felcsillan a lelkesedés egy­­egy szikrája, az csak szalmaláng, melyet a legkisebb ellenáramlat kiolt, megöl. Oly fáj­dalmasan igazak Rákosi szavai, amelyeket a magyar ifjúsághoz intéz: „Lelkesedni, sza­valni, harcolni s ha kell meghalni is tudtok, de dolgozni — azt nem tudtok.“ Fiuk­­ értsétek meg, hogy az az ut, melyen ti haladtok, nem a Bolyaiak, az Apácai Cser­ek, a Brassóiak útja. A ti uta­­tok a lassú pusztulásba vezet. Ne hagyjátok magatokat erre vezettetni, erő van bennetek, csak az akaratot kell megacélozni. Ne folytassátok az ősi pártoskodást, a gyűlölködést, amely mindenkor a hatalomért harcol, ahelyett, hogy dolgoznék, össze­fogni és együttes munkával mutatni meg a külföldnek, hogy a magyarság nemcsak ve­rekedni, hanem munkálkodni is tud, hogy a magyarnak nemcsak fokosa és ekéje, kár­tyája és pipája, hanem tolla és könyve is van. A bolsevizmus pusztítása után, mintha derengeni kezdett volna az égbolt. A fel­­szabadulást követő lelkesedés oly nagy volt, hogy a jövő a legszebb reményeket csillog­tatta előttünk. A fekete lovas csalódottan távozott. Azután ismét beborult. Folytatódik a régi világ, az emberek jobban gyűlölik egy­mást, mint azelőtt, ellenségeink jobban agyarkodnak ránk, mint azelőtt, politikusaink többet szónokolnak s kevesebbet tesznek, mint azelőtt s mindenki kevesebbet dolgo­zik, mint azelőtt. Fiuk, nektek kell sorompóba állnotok. Dolgozni, dolgozni, dolgozni a meg­­feszültségig. Kiirtani magatokból minden lanyhaságot és rezignációt. Tudom, hogy ez az üdvözlés nem okoz örömet, de akkor legalább fájni fog nektek s ez a fájó érzés kell, hogy végre felébesz­­szen benneteket! Munkára fiuk! A fekete lovas végig ügetett az országon s most hol délről a Mecsek ormairól, hol északról a Kárpátok gerinceiről, hol keletről az Alföld rónájáról néz reátok gúnyosan, kérdően, vigyorogva. Bárány László: Távirat és telefon­jelentések. Hírek a fővárosi választásokról. Budapest, január 28. A választások le­zajlottak az egész országban s a már isme­retes eredményből kitűnik, hogy a Keresz­tény Nemzeti Egyesülés pártja került ki győztesként a pártok harcából az egész vonalon. A győzelmet a fővárosban a függet­lenségi, a demokrata, a nemzeti középpárttal és a pártonkívüliekkel, a vidéken pedig a kisgazdapárttal szemben vívták ki. Leg­­­­zgalmasabb volt a IV. választókerület le­szavazása, amelyből Friedrich István került ki 2880 szótöbbségű győzelemmel Wekerle Sándorral szemben.­­ Rubinek Gyula föld­­­mivelésügyi miniszter következőképpen nyi­latkozott a választásokról: „A beérkezett jelentések szerint 4 kerületet nyertünk, amelyre nem számítottunk és egyet vesz­tettünk el. Legnagyobb baj az volt, hogy a vidék számos helyén, kisgazda küzdött kis­gazda ellen, sőt megtörtént, hogy három kisgazda versengett a mandátumért. A kis­gazdapárt erőviszonyait csak akkor lehetne teljesen kifejezve látnunk, ha a Tiszántúl megszállott vidékei felszabadulnának és le­szavazhatnának. A legújabb értesüléseink szerint a románok csak március elején hagyják el a magyar területeket.“ Heinrich Ferenc a választási eredményekről a követ­kezőket mondta: „Csak az egyéni vélemé­nyemet nyilvánítom, amikor azt mondom, hogy az ország közvéleménye nyilvánult ma meg. Mi meghajlunk ez előtt, összegöngyö­­lítjük a zászlót, félreállunk, nem duzzogva és meg sem sértődve, csak nem értjük a bizalmatlanságot, hisz mi a középeurópai államok általános politikáját akartuk követni. A kabinetösszeállításban február 16 ig nem történik változtatás, akkor pedig áthasonul a kabinet az új politikai irányzatnak megfele­lőig.“ — Wekerle Sándor a következőket mondotta: „A belváros régi választóinak száma 3700, az új választóké tizenegyezer. Ez utóbbiakat könnyű volt hangos jelsza­vakkal félrevezetni Én nem azért léptem fel, hogy mindenáron megválasszanak, hanem hogy hirdessem az eszmét, mely a jövő eszméje.“ A választások eredményeit este a teg­nap 8 óráig beérkezett jelentések szerint a következőképpen állapították meg: A Keresz­tény Nemzeti Párt kapott 52 kerületet, a kisgazdapárt 39 öt, a demokrata párt négyet s a pártonkívüliek kettőt. Pótválasztás 11 kerületben lesz A pótválasztásokat valószínű­leg február 8. és 9-én fogják megtartani. Folkusházy polgármester a budapesti választási biztosokat értekezletre hívta össze, melyen kimutatták, hogy Budapesten mint­egy 400.000 szavazatot adtak le a választó­köteles egyének. Apponyi a választásokról, Budapest, január 28. Gróf Apponyi Albert a lezajlott választásokról a következő nyilatkozatot tette: „Mostani helyzetem le­hetetlenné teszi, hogy politikai nyilatkozatot tegyek. Egyéni véleményem azonban az, hogy kívánatos lenne, ha a magyar nép összes rétegei és pártjai képviselve lennének a február 16 án összeülő nemzet­­gyűlésen. Népbiztosok a törvény előtt. Budapest, jan. 28. A magyar kormány erélyesen dolgozik egy újabb jegyzéken, mely az Ausztriában internált népbiztosok kiadatását követeli. Ettől eltekintve, március elején állítják a magyar hatóságok törvény elé a fogva levő népbiztosokat, kik gyilkos­ságra való felbujtással, izgatással, lopással, illetve sikkasztással és egyéb bűncselekmé­nyekkel vannak vádolva. Az Ausztriában in­ternáltakon kívül a népbiztosok névsora a következő: Ágoston Péter, Bajáki Ferenc, Biermann Ignác, Bogár Ignác, Bokányi De­zső, dr. Czóbel Ernő, Dovcsák Lajos, Fá­­ber Oszkár, Haubrich József, Havasi Ala­dár, Horovitz Ernő, Jancsik Ferenc, Kalmár Mór, Klein József, Landler Jenő, Rabino­­vics József, Somló Dezső, Szabados Sán­dor, Szikra József és Vántus Károly. — Ha az Ausztriában internált népbiztosokat kiad­ják, úgy az előbb felsoroltakkal egyidőben vonja őket felelősségre a törvényszék.

Next