Ujság, 1926. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1926-02-21 / 42. szám
1926 FEBRUÁR 31 UJLAJi Közel 25 milliárdnyi vagyon sikkadt el három vasnagykereskedő kezén. Deutsch Jakabot és testvérét, Gyulát, őrizetbe vette a rendőrség. Deutsch Ignác, a harmadik testvér megszökött. Raktáraikból titokban elherdálták és potom áron saját maguknak eladták áruikat. Vass Jánost a Károlyi-kormány volt tagját 80 millióval károsították meg. A Deutsch Testvérek egyik főhitelezőjéről kiderült, hogy a toloncházban lakik. A budapesti főkapitányság egy régen vajúdó bűnügyben, amely főképen a vaskereskedelmi piacon keltett annak idején kínos feltűnést, újból kihallgatásokat eszközöl, bűnügyi zárlatot foganatosít és egyelőre két vasnagykereskedőt, Deutsch Jakabot és testvérét, Gyulát őrizetbe vett. A harmadik testvér, Deutsch Ignác szökésével menekült meg a letartóztatástól. A rendőrség a Siberon rt. bűnügyével és az ezzel kapcsolatos más hasonló ügyekkel foglalkozik. Emlékezetes, hogy több mint egy évvel ezelőtt a Sideron Rt. fizetési bajokba került és a hitelezők bűnügyi útra terelték az ügyet. A Sideron rt. tulajdonképpen az ifjú Deutsch Testvérek vas- és műszaki kereskedelmi cég egyik alapítása. Ennek a vállalatnak az élén állott vezérigazgatói minőségben Deutsch Jakab, Ignác és Gyula nevű testvérei pedig igazgatótársai voltak. Még mielőtt a Sideron cég összeomlott, az ifj. Deutsch "Testvérek különváltak és a Váci-út 18. szám alatt, régi helyükön, újra ifj. Deutsch Testvérek cége alatt nyitották meg vasnagykereskedésüket. A Sideront nem lehetett megmenteni. A több mint 15 milliárdnyi hiány mellett kevés aktívával szemben csak paszszívák voltak. A hitelezők a kényszeregyezségi eljárást ellenezték és csődbe kergették a nagy vállalatot, amelynek egy időben Budapesten úgyszólván a legnagyobb vasraktára és forgalma volt. Annak idején a budapesti rendőrség is foglalkozott a Sideron rt. bukásával. Megállapították Deutschéknak bűnösségét, de megindultak az egyezkedési tárgyalások és a Deutsch Testvérek, ha nem is ép bőrrel, de a letartóztatás veszélyétől megmenekültek. Az újonnan alakult ifj. Deutsch Testvérek cég azonban, amely a Sideron romján épült fel, a nyomozás adatai szerint, a Sideron áruraktáraiból a napi árnál 50 százalékkal olcsóbban szerezte be áruszükségletét, néhány hónapi működés után kénytelen volt a hitelezők jóindulatára apellálni. A múlt esztendő februárjában a hitelezőknek többsége elfogadta a 30 százalékos kvótát, amelynek első részletét az egyezség alapján 1926 márciusában folyósítani kellett volna. A kényszeregyezségi státusz szerint a 3 és fél milliárdnyi aktívával szemben a követelés 9 milliárd volt. Az ifj. Deutsch Testvérek, a cég vezetői, a kényszeregyezség ideje alatt nem nagyon láttak hozzá, hogy régi, nagyszabású, nagyforgalmú üzletüknek tevékenységét fokozzák. Az áruraktár mindinkább fogyott, az üzletfelek száma mindinkább kevesebb lett. A hitelezőknek legkínosabb meglepetésére a Deutsch Testvérek néhány hónappal később, decemberben újra fizetésképtelenséget jelentettek be. A vagyonmérleg szerint az aktívák, amelyek még februárban 31/1 milliárdra rúgtak, alig tíz milliárdra apadtak le, a passzívák pedig több százmillióval szaporodtak. Az első kényszeregyezség alatt a bíróság Magyar Nándor dr. ügyvédet bízta meg a vagyonfelügyelőséggel. Az ügyvéd a második kényszergyezségi tárgyalások kezdetén érdeklődni kezdett, vizsgálatot indított a cégnél, felülvizsgálta a könyveket és az áruraktárt és arra a meggyőződésre jutott, hogy ifj. Deutsch Testvérek, amelynek cégében Deutsch Ignác mint igazgató, másik két testvére pedig mint cégjegyző szerepel, bűnös után, a hitelezők megkárosításával vontak el több mint kétmilliárd értékű árut. Az ifj. Deutsch Testvérek cég beltagjai a legnagyobb titokban az első és második kényszeregyezség ideje között két vállalatot alaítottak: a Mahirt rt.-et, amelynek üzletelyiségei a Váci úton a 18. szám alat voltak, ugyanott, hol az ifj. Deutsch Testvérek cége és pedig a pincében. A másik általuk alapítottvállalatnak neve: Apex rt., amelynek raktára Hársfa-utca 19. sz. alatt volt. E két vállalat tulajdonképpen az ifj. Deutsch Testvérek cégéé volt és az utóbbi cég áruraktáraiból titokban elhordott és szinleg potom áron eladott árut az Apex, illetve Mahirt javára könyvelték el. Eme két utóbbi vállalat élén állottak a Deutsch Testvérek rokonai, Vámos Jenő, Herskovits, Honig, akik sosem voltak vaskereskedők és akik a rendőrségi megállapítás szerint mielőtt e két vállalat élére jutottak volna, szegényes viszonyok között éltek. Őe csak a hitelezők kijátszására voltak igazgatói eme vállalatoknak, az üzleti ügyeket továbbra is Deutsch Testvérek intézték. A második kényszeregyezségi eljárás idejében az említett rokonok több százmillió követelést támasztottak az ifj. Deutsch Testvérek cége ellen. Magyar Nándor dr. vagyonfelügyelő itt furcsa dolgoknak jutott nyomára. Megállapította,hogy az ifj. Deutsch Testvérek cég a rokonoknak több mint 400 millió állítólagos követelését szinteg ki is fizette, dacára annak, hogy az első kényszeregyezségi tárgyalás alapján a hitelezőknek a kielégítését csak folyó év márciusában kellett volna megkezdeni, ők a Deutsch Testvérek a többi hitelező megkárosításával rokonaikat, akiknek a nyomozás adatai szerint tényleg semmi követelni valójuk nem lett volna, eléghették ki. Megállapítást nyert továbbá, hogy az ifj. Deutsch Testvérek cég áruraktárának nagyrészét, amely tulajdonképpen a hitelezőké volt, az Apex, illetve Mahirt részvénytársaságnak adták el 50—60 százalékkal olcsóbban, mint a hivatalosan jegyzett világpiaci árak. A fizetési bajokba jutott cégnek vagyonfelügyelője tapasztalatairól jelentést tett a bíróságnak, amely annak idején eme kényszeregyezségi ügyet tárgyalta és a bíróság utasítására Magyar dr. vagyonfelügyelő néhány nappal ezelőtt csalás, sikkasztás, lopás, orgazdaság és okirathamisítás cílén tett feljelentést nemcsak a három Deutsch testvér ellen, hanem az Apex és Mahirt r.-t.-ok igazgatói ellen is. Georgievics rendőrfogalmazót bízták meg a bűnügy vizsgálatának vezetésével. A rendőrfogalmazó kemény detektívvel együtt napok óta lefolytatott széleskörű nyomozás és tanúkihallgatások alapján megállapította, hogy a Deutsch Testvérek áruraktáraikat több mint másfél milliárddal dézsmálták meg, csak azért, hogy ők fizetésképtelenségük bejelentése után az Apex és a Mahirtnál lévő vagyonnal, amely tulajdonképen a Deutsch Testvérek által a hitelezők elől elvont árutömeg, a hitelezőknek károsításával saját vagyonukat megmentsék és gyarapítsák. A nyomozó rendőrhatóság megállapította, hogy a Deutsch Testvérek üzletfeleiket arról értesítették, hogy tartozásaikat titokban a Magyar Leszámítoló Bank egyik fiókjánál fizessék be. Az ifj. Deutsch Testvérek cég ott folyószámlát nyitott, amely egy időben majdnem félmilliárdot tett ki, az üzleti könyvekben semmi nyoma sem volt. ők egyszerűen a tulajdonképpeni hitelezőknek járó készpénzeket, bankbetéteket nem könyvelték el. Az ifj. Deutsch Testvérek cég vezetői továbbá egy nagyon gyanús múltú görög kereskedővel állottak összeköttetésben. Papadopoulos nevű kereskedő többször szerepel az ifj. Deutsch Testvérek cég könyveiben. Papadopoulos Állítólag egy 120 milliós lombardkölcsönnel terhelte meg az ifj. Deutsch Testvérek cégét és más címen is szerepel mint hitelező. És ez a görög kereskedő, aki egy cégnek annyit tudott hitelezni, jelenleg a toloncház lakója. Gyanús üzelmei miatt a budapesti rendőrség ezt az állítólagos kereskedőt, aki zugszállodákban húzta meg magát és akinek az iratai nincsenek valami nagyon rendben, közigazgatási úton kitiltatta az ország területéről és mindaddig, míg az illetősége nincs megállapítva, az állam kénytelen őt toloncházi koszt mellett eltartani. Sok más egyéb adat is szól amellett, hogy az ifj. Deutschtestvérek cég vezetői áruraktáraikat saját javukra kifosztották. Az első kényszeregyezség lezajlása után négy tágas teremben a raktár tele volt vasárukkal és mikor a második kényszeregyezség megindult, a raktárnak csak két helyiségében volt valamelyes áru, úgy hogy ez egy teremben is elfért volna. Georgievics rendőrfogalmazó a mai délután folyamán kezdte meg a különböző bűncselekményekkel gyanúsított Deutsch Testvérek kihallgatását. De csak kettőnek a kihallgatására került a sor, mert a harmadik, Ignác már napokkal ezelőtt szökésszerűen elhagyta a fővárost. A kihallgatások után a rendőrfogalmazó Deutsch Jakabot és Gyulát őrizetbe vette. A bűnvádi feljelentésben megnevezett többi gyanúsított kihallgatására a holnapi nap folyamán kerül a sor. De nemcsak a vagyonfelügyelőség részéről történt bűnvádi feljelentés, hanem Halmos Pál vasnagykereskedő részéről is, akitől már a fizetésképtelenség idejében jelentékeny mennyiségű árut csaltak ki. Egy másik panaszos, Vass János, a Károlyikormány volt minisztere, akit 80 millióval károsított meg a Deutsch Testvérek cég. A bírói végzés alapján a rendőrség nemcsak az ifj. Deutsch Testvérek cég árura i áiáradra és magánvagyonára foganatosította a bűnügyi zárlatot, hanem kiterjesztette azt egyúttal az Apex és Mahirt Rt. vagyonára is. A rendőrségi megállapítás szerint a Siberon bukásától kezdve a Deutsch Testvérek második kényszeregyezségi ügyén majdnem 25 milliárdnyi vagyon sikkadt el. Külföldre is ki akarta a Petőfi- Társaság A külföldi engedély megszerzésével olyan embert bíztak meg, akit itthon sikkasztásért két évre ítéltek el. — Kinek adózott az ország a Jókai-centennárium alkalmából. — Megduplázhatta volna jövedelmét a Petőfi-Társaság, de a vezetői nem is válaszoltak az előnyösebb ajánlatra. Nyilatkozatok Várady Jenőnek, a Petőfi Társaság ügyészének szerepéről. Az irodalom képviselőinek szélesebb rétegeiben feszült várakozással figyelnek arra a vizsgálatra, amelyet a belügyminiszter utasítására Liber Endre székesfővárosi tanácsnok indított meg a Petőfi-Társaság botrányos üzletei ügyében. Ennek a feszült várakozásnak egyáltalában nem embervadászati célok a magyarázói, hanem egyszerűen az elégtételkapás, amiért nagy irodalmi értékeket, a Petőfi-Társaságnak csak a kurzus-elnökségtől megviselt reputációját, a százéves Jókai iránt érzett rajongó kegyelet szent céljait vásári botrányokba sülyesztették, üzletet csináltak Jókaiból, mégpedig úgy, hogy a bePásztó Mártonnak a bruttó bevételből összesen 62 százalékot kellett elfizetnie és harmincnyolc százalékot tarthatott meg magának, ha becsülettel megfelel kötelezettségeinek. Az új vállalkozó szerényebb volt, húsz százalékot ajánlott a Petőfi-Társaságnak és beérte volna a maga részére huszonnyolc százalékkal. Ajánlatát Várady Jenő dr.-nak, a Petőfi- Társaság ügyészének adta át, a másolatát pedig egy ismerőse átnyújtotta a Petőfi- Társaság elnökének. Választ azonban a mai napig sem kapott. A Petőfi-Társaság vezetői nem akartak jobb ajánlatról tudni. Hogy miért, az rejtély, amint titok az, hogy miért ragaszkodtak a Petőfi- Társaság urai szerelmükhöz — Pásztó Mártonhoz. Mert az, hogy Pásztó Márton volt előzőleg kiadója annak a Múzsa című, a nyilvánosság teljes kizárásával megjelent folyóiratnak, amelynek szerkesztői a Petőfi-Társaság elnöke és alelnöke volt, aligha lehet ok. Ezt a néhány részletet azért írjuk meg, hogy a Pető Társaság ellen vizsgálatot vezető Liber Endre tanácsnok erről is értesüljön és a kihallgatásokat ezekbe az irányokba kiterjeszthesse. érkező jövedelmekből 10 százalék illessen csak irodalmi célokat és 90 százalék a vállalkozót. Minden értelmes ember már ennek az üzleti alapnak a hallatára felháborodik, de tetézték a Petőfi-Társaság urai mulasztásukat, amikor a 10 százalékért odaadták nevüket, aláírásukat, rátérhették a közönséges ügynöki üzletre a Petőfi-Társaság egykor díszes palástját, átengedték a Jókai-centennárium kegyeletes szép emlékünnepét a vállalkozónak, a megbízhatatlanságáról, csúnya és bűnös üzelmeiről közismert Pásztó Mártonnak. A százezer korona alaptőkéjű, igazgatóság nélküli Múzsa részvénytársaság vezérigazgatója kötelezettségeiből semmit se teljesített, de háborítatlanul megkapta az alapszerződésben kikötött 90 százalékot, megkapta tucatnyi botrány, letiltás, ügyvédi és bírói beavatkozás ellenére, sőt még meghosszabbították számára a koncessziót négy hónappal. Ennek a botrányos üzletvitelnek a felderítését várja az irodalom minden igaz munkása és várja a közvélemény, mert hiszen valósággal megadóztatta a Petőfi Társaság vezetősége az országot, amikor kijárta, hogy valamennyi vasúti pénztárnál minden jegyre, fuvarlevélre és vasúti okmányra Jókai-tagjegyet ragasszanak, amelynek értékéből csak tíz százalék jutott a Petőfi-Társaságnak, tizennyolc a vasúti jóléti alapoknak és hetvenkét százalék Pásztó Mártonnak. De meg se elégedett Csonka-Magyarország lakosságának megadóztatásával a Petőfi-Trsaság vezetősége, hanem megkísérelte, hogy a botrányba fulladt Jókai-emlékakciót a megszállott területekre is kiterjeszhesse. Több és több pénzre akart szert tenni a Petőfi Társaság vezetősége, de nem úgy, hogy felbontotta volna rossz szerződését az erre ezernyi okot adó Pásztó Mártonnal, hanem, hogy kiterjessze az ügynökök működési körét. Meg is történt a kísérlet. A Felvidéken való terjesztés megengedése céljából kiküldtek egy embert, aki ezt a megbízatását csak arra használta fel, hogy egy harmadik vállalkozónak erre adott pénzét , mert a Múzsa részvénytársaság a felvidéki akció előkészítésére, amelyből 90 százalék szintén őt illette volna meg, egyetlen fillért sem áldozott — eltulajdonítsa. Természetesen nem szerezte meg az engedélyt és amikor a pénzember sürgetésére hazajött, elfogatóparancs várta, mert már előzőleg két évi fogházra ítélte a bíróság csalásért és sikkasztásért. Ilyen ember képviselte a külföldön a Petőfi- Társaságot, ilyen embert bíztak meg azzal, hogy újabb milliárdos jövedelmű üzletet bonyolítson le. Amikor a Petőfi-Társaság kérésével az egyik utódállam minisztériumában a Petőfi- Társaság nevével kilincselő ember végre börtönbe került, a megkárosított pénzember sorra járta a Petőfi-Társaság üzleteit intéző társasági urakat kártérítési kérésével és végül is azt a választ kapta, adjon ajánlatot az egész Jókai-emlékakció lebonyolítására. Ez a kénz ember olyan ajánlatot tett, hogy vállalta volna a Pásztó Márton összes kötelezettségeit és a Petőfi-Társaságnak a Múzsa által megígért 10 százalék helyett a bruttó bevételből szőlőbirtok lekötésével garantált 20 százalékot. Az ajánlat reális volt, mert ez az ember, aki Pásztó Mártonnak áldozatává válván, hónapokon keresztül vezette üzleti ügyeit és tudta, hogy a Petőfi-Társasággal kötött üzlet a következő tehertételekkel jár: Részesedés a Petőfi-Társaságnak 10% A Jókai-emlékakció ötlete felvetőjének, Várnai Sándornak részesedés 10% Az akció megindítójának és lebonyolítójának, Farkas Béla írónak 9% Nyomdaköltségre 3% Ügynöki jutalékra 25% Adminisztrációra 5% A Petőfi-Társaság ügyésze, Várady Jenő dr. székesfővárosi ügyész ellen indított rágalmazási per bírósági tárgyalásáról az Ujságban közölt tudósításra vonatkozólag, Várady Jenő dr.-nak, az Újság f. hó 16-iki számában helyreigazító nyilatkozata jelent meg. Most ugyanezen ügyben, a másik oldalról, a következő helyreigazító nyilatkozat közlését kérik: Várady Jenő dr.-nak az Újság f. hó 16-iki számában megjelent nyilatkozatára vonatkozólag kijelentem a következőket: Mindenekelőtt megállapítom, hogy Várady Jenő dr.-nak, a Petőfi Társaság vezetőségének ad hoc összejövetelén elhangzott rágalmazó kijelentése, hogy a székesfővárosi nyomdából a Ha Abbáziába készül, saját érdekében irtott Erényi Béla gyógyszerész címére (Residenz). Csendes magyar úriház a Südstrandon. Napos szobák loggiával. Pormentes levegő. Magyarfrancia konyha. Kérjen prospektust. * 5