Ujság, 1926. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-21 / 42. szám

1926 FEBRUÁR 31 UJLAJi Közel 25 milliárdnyi vagyon sikkadt el három vasnagykereskedő kezén. Deutsch Jakabot és testvérét, Gyulát, őrizetbe vette a rendőrség. Deutsch Ignác, a harmadik testvér megszökött. Raktáraikból titokban elherdálták és potom áron saját maguknak eladták áruikat. Vass Jánost a Károlyi-kormány volt tagját 80 millióval károsították meg. A Deutsch Testvérek egyik főhitelezőjéről kiderült, hogy a toloncházban lakik. A budapesti főkapitányság egy régen vajúdó bűnügyben, amely főképen a vaske­reskedelmi piacon keltett annak idején kínos feltűnést, újból kihallgatásokat eszközöl, bűn­ügyi zárlatot foganatosít és egyelőre két vas­nagykereskedőt, Deutsch Jakabot és testvérét, Gyulát őrizetbe vett. A harmadik testvér, Deutsch Ignác szökésével menekült meg a le­tartóztatástól. A rendőrség a Siberon rt. bűn­ügyével és az ezzel kapcsolatos más hasonló ügyekkel foglalkozik. Emlékezetes, hogy több mint egy évvel ez­előtt a Sideron Rt. fizetési bajokba került és a hitelezők bűnügyi útra terelték az ügyet. A Sideron rt. tulajdonképpen az ifjú Deutsch Testvérek vas- és műszaki kereske­delmi cég egyik alapítása. Ennek a vállalat­nak az élén állott vezérigazgatói minőségben Deutsch Jakab, Ignác és Gyula nevű test­vérei pedig igazgatótársai voltak. Még mielőtt a Sideron cég összeomlott, az ifj. Deutsch "Testvérek különváltak és a Váci-út 18. szám alatt, régi helyükön, újra ifj. Deutsch Testvérek cége alatt nyitották meg vasnagykereskedésüket. A Sideront nem lehetett megmenteni. A több mint 15 milliárdnyi hiány mel­lett kevés aktívával szemben csak pasz­­szívák voltak. A­ hitelezők a kényszeregyezségi eljárást el­lenezték és csődbe kergették a nagy válla­latot, amelynek egy időben Budapesten úgy­szólván a legnagyobb vasraktára és for­galma volt. Annak idején a budapesti rendőrség is fog­lalkozott a Sideron rt. bukásával. Megállapí­tották Deutschéknak bűnösségét, de megindul­tak az egyezkedési tárgyalások és a Deutsch Testvérek, ha nem is ép bőrrel, de a letartóz­tatás veszélyétől megmenekültek. Az újonnan alakult ifj. Deutsch Testvérek cég azonban, amely a Sideron romján épült fel, a nyomozás adatai szerint, a Sideron áruraktáraiból a napi árnál 50 százalékkal olcsóbban szerezte be áru­szükségletét, néhány hónapi működés után kénytelen volt a hitelezők jóindulatára apellálni. A múlt esztendő februárjában a hitelezők­nek többsége elfogadta a 30 százalékos kvó­tát, amelynek első részletét az egyezség alap­ján 1926 márciusában folyósítani kellett vol­na. A kényszeregyezségi státusz szerint a 3 és fél milliárdnyi aktívával szemben a követelés 9 milliárd volt. Az ifj. Deutsch Testvérek, a cég vezetői, a kényszeregyezség ideje alatt nem nagyon láttak hozzá, hogy régi, nagyszabású, nagyforgalmú üzletüknek tevékenységét fokoz­zák. Az áruraktár mindinkább fogyott, az üz­letfelek száma mindinkább kevesebb lett. A hitelezőknek legkínosabb meglepetésére a Deutsch Testvérek néhány hónappal később, decemberben újra fizetésképtelenséget jelen­tettek be. A vagyonmérleg szerint az aktívák, amelyek még februárban 31/1 milliárdra rúgtak, alig tíz milliárdra apadtak le, a passzívák pedig több száz­millióval szaporodtak. Az első kényszeregyezség alatt a bíróság Ma­gyar Nándor dr. ügyvédet bízta meg a va­­gyonfelügyelőséggel. Az ügyvéd a második kényszergyezségi tárgyalások kezdetén érdek­lődni kezdett, vizsgálatot indított a cégnél, fe­lülvizsgálta a könyveket és az áruraktárt és arra a meggyőződésre jutott, hogy ifj. Deutsch Testvérek, amelynek cégében Deutsch Ignác mint igazgató, másik két testvére pedig mint cégjegyző szerepel, bűnös után, a hitelezők megkárosításá­val vontak el több mint kétmilliárd értékű árut. Az ifj. Deutsch Testvérek cég beltagjai a leg­nagyobb titokban az első és második kény­szeregyezség ideje között két vállalatot ala­­ítottak: a Mahirt rt.-et, amelynek üzlet­elyiségei a Váci­ úton a 18. szám alat voltak, ugyanott, hol az ifj. Deutsch Testvérek cége és pedig a pincében. A másik általuk alapított­­vállalatnak neve: Apex rt., amelynek raktára Hársfa-utca 19. sz. alatt volt. E két vállalat tulajdonképpen az ifj. Deutsch Testvérek cégéé volt és az utóbbi cég áruraktáraiból titokban el­hordott és szinleg potom áron eladott árut az Apex, illetve Mahirt javára köny­velték el. Eme két utóbbi vállalat élén állottak a Deutsch Testvérek rokonai, Vámos Jenő, Hers­­kovits, Honig, akik sosem voltak vaskereske­dők és akik a rendőrségi megállapítás szerint mielőtt e két vállalat élére jutottak volna, szegényes viszonyok között éltek. Ő­e csak a hitelezők kijátszására voltak igazgatói eme vállalatoknak, az üzleti ügyeket továbbra is Deutsch Testvérek intézték. A második kényszeregyezségi eljárás ide­jében az említett rokonok több százmillió kö­vetelést támasztottak az ifj. Deutsch Testvér­ek­ cége ellen. Magyar Nándor dr. vagyonfelügyelő itt furcsa dolgoknak jutott nyomára. Megálla­pította,­hogy az ifj. Deutsch Testvérek cég a rokonoknak több mint 400 millió állí­tólagos követelését szinteg ki is fizette, dacára annak, hogy az első kényszeregyezségi tárgyalás alapján a hitelezőknek a kielégíté­sét csak folyó év márciusában kellett volna megkezdeni, ők a Deutsch Testvérek a többi hitelező megkárosításával rokonaikat, akiknek a nyomozás adatai szerint tényleg semmi kö­vetelni valójuk nem lett volna, eléghették ki. Megállapítást nyert továbbá, hogy az ifj. Deutsch Testvérek cég áruraktárának nagy­részét, amely tulajdonképpen a hitelezőké volt, az Apex, illetve Mahirt részvénytársaság­nak adták el 50—60 százalékkal olcsób­ban, mint a hivatalosan jegyzett világ­piaci árak. A fizetési bajokba jutott cégnek vagyonfel­ügyelője tapasztalatairól jelentést tett a bíró­ságnak, amely annak idején eme kényszer­egyezségi ügyet tárgyalta és a bíróság utasí­tására Magyar dr. vagyonfelügyelő néhány nappal ezelőtt csalás, sikkasztás, lopás, orgazdaság és okirathamisítás cílén tett feljelentést nemcsak a három Deutsch testvér ellen, hanem az Apex és Mahirt r.-t.-ok igaz­gatói ellen is. Georgievics rendőrfogalmazót bízták meg a bűnügy vizsgálatának vezetésével. A rendőrfogalmazó kemény detektívvel együtt napok óta lefolytatott széleskörű nyo­mozás és tanúkihallgatások alapján megálla­pította, hogy a Deutsch Testvérek áruraktá­raikat több mint másfél milliárddal dézsmál­ták meg, csak azért, hogy ők fizetésképtelen­ségük bejelentése után az Apex és a Mahirt­­nál lévő vagyonnal, amely tulajdonképen a Deutsch Testvérek által a hitelezők elől elvont árutömeg, a hitelezőknek károsításával saját vagyonukat megmentsék és gyarapítsák. A nyomozó rendőrhatóság megállapította, hogy a Deutsch Testvérek üzletfeleiket arról értesítették, hogy tar­tozásaikat titokban a Magyar Leszámítoló Bank egyik fiókjánál fizessék be. Az ifj. Deutsch Testvérek cég ott folyó­számlát nyitott, amely egy időben majdnem félmilliárdot tett ki, az üzleti könyvekben semmi nyoma sem volt. ők egyszerűen a tu­lajdonképpeni hitelezőknek járó készpénze­ket, bankbetéteket nem könyvelték el. Az ifj. Deutsch Testvérek cég vezetői to­vábbá egy nagyon gyanús múltú görög keres­kedővel állottak összeköttetésben. Papadopou­­los nevű kereskedő többször szerepel az ifj. Deutsch Testvérek cég könyveiben. Papado­poulos Állítólag egy 120 milliós lombardköl­­csönnel terhelte meg az ifj. Deutsch Testvé­rek cégét és más címen is szerepel mint hi­telező. És ez a görög kereskedő, aki egy cégnek annyit tudott hitelezni, jelenleg a tolonc­­ház lakója. Gyanús üzelmei miatt a budapesti rendőrség ezt az állítólagos kereskedőt, aki zugszállo­dákban húzta meg magát és akinek az iratai nincsenek valami nagyon rendben, közigaz­gatási úton kitiltatta az ország területéről és mindaddig, míg az illetősége nincs megálla­pítva, az állam kénytelen őt toloncházi koszt mellett eltartani. Sok más egyéb adat is szól amellett, hogy az ifj. Deutsch­­testvérek cég vezetői áruraktáraikat saját javukra kifosz­tották. Az első kényszeregyezség lezajlása után négy tágas teremben a raktár tele volt vas­árukkal és mikor a második kényszeregyezség megindult, a raktárnak csak két helyiségében volt valamelyes áru, úgy hogy ez egy terem­ben is elfért volna. Georgievics rendőrfogalmazó a mai dél­után folyamán kezdte meg a különböző bűn­­cselekményekkel gyanúsított Deutsch Testvé­rek kihallgatását. De csak kettőnek a kihall­gatására került a sor, mert a harmadik, Ignác már napokkal ezelőtt szökésszerűen elhagyta a fővárost. A kihallgatások után a rendőrfogalmazó Deutsch Jakabot és Gyulát őrizetbe vette. A bűnvádi feljelentésben meg­nevezett többi gyanúsított kihallgatására a holnapi nap folyamán kerül a sor. De nemcsak a vagyonfelügyelőség részé­ről történt bűnvádi feljelentés, hanem Hal­mos Pál vasnagykereskedő részéről is, akitől már a fizetésképtelenség idejében jelen­tékeny mennyiségű árut csaltak ki. Egy másik panaszos, Vass János, a Károlyi­­kormány volt minisztere, akit 80 millióval ká­rosított meg a Deutsch Testvérek cég. A bírói végzés alapján a rendőrség nemcsak az ifj. Deutsch Testvérek cég árura i áiáradra és ma­gánvagyonára foganatosította a bűnügyi zár­latot, hanem kiterjesztette azt egyúttal az Apex és Mahirt Rt. vagyonára is. A rendőr­ségi megállapítás szerint a Siberon bukásától kezdve a Deutsch Testvérek második kény­szeregyezségi ügyén majdnem 25 milliárdnyi vagyon sikkadt el. Külföldre is ki akarta a Petőfi- Társaság A külföldi engedély megszerzésével olyan embert bíztak meg, akit itthon sikkasztásért két évre ítéltek el. — Kinek adózott az ország a Jókai-centennárium alkalmából. — Megduplázhatta volna jövedelmét a Petőfi-Társaság, de a vezetői nem is válaszoltak az előnyösebb ajánlatra. Nyilatkozatok Várady Jenőnek, a Petőfi­ Társaság ügyészének szerepéről. Az irodalom képviselőinek szélesebb réte­geiben feszült várakozással figyelnek arra a vizsgálatra, amelyet a belügyminiszter utasí­tására Liber Endre székesfővárosi tanácsnok indított meg a Petőfi-T­ár­saság botrányos üz­letei ügyében. Ennek a feszült várakozásnak egyáltalában nem embervadászati célok a magyarázói, hanem egyszerűen az elégtétel­kapás, amiért nagy irodalmi értékeket, a Petőfi-T­ár­saságnak csak a kurzus-elnökség­től megviselt reputációját, a százéves Jókai iránt érzett rajongó kegyelet szent céljait vá­sári botrányokba sülyesztették, üzletet csi­náltak Jókaiból, még­pedig úgy, hogy a be­Pásztó Mártonnak a bruttó bevételből összesen 62 százalékot kellett elfizetnie és har­mincnyolc százalékot tarthatott meg magá­nak, ha becsülettel megfelel kötelezettségei­nek. Az új vállalkozó szerényebb volt, húsz százalékot ajánlott a Petőfi-Társaságnak és be­­érte volna a maga részére huszonnyolc szá­zalékkal. Ajánlatát Várady Jenő dr.-nak, a Petőfi- Társaság ügyészének adta át, a másolatát pedig egy ismerőse átnyújtotta a Petőfi- Társaság elnökének. Választ azonban a mai napig sem kapott. A Petőfi-Társaság vezetői nem akartak jobb ajánlatról tudni. Hogy miért, az rejtély, amint titok az, hogy miért ragaszkodtak a Petőfi- Társaság urai szerelmükhöz — Pásztó Már­tonhoz. Mert az, hogy Pásztó Márton volt előzőleg kiadója annak a Múzsa című, a nyil­vánosság teljes kizárásával megjelent folyó­iratnak, amelynek szerkesztői a Petőfi-Társa­ság elnöke és alelnöke volt, aligha lehet ok. Ezt a néhány részletet azért írjuk meg, hogy a Pető­ Társaság ellen vizsgálatot vezető Liber Endre tanácsnok erről is értesüljön és a kihallgatásokat ezekbe az irányokba kiter­jeszthesse. érkező jövedelmekből 10 százalék illessen csak irodalmi célokat és 90 százalék a vállal­kozót. Minden értelmes ember már ennek az üzleti alapnak a hallatára felháborodik, de tetézték a Petőfi-Társaság urai mulasztásu­kat, amikor a 10 százalékért odaadták nevü­ket, aláírásukat, rátérhették a közönséges ügynöki üzletre a Petőfi-Társaság egykor díszes palástját, átengedték a Jókai-centen­­nárium kegyeletes szép emlékünnepét a vál­lalkozónak, a megbízhatatlanságáról, csúnya és bűnös üzelmeiről közismert Pásztó Már­tonnak. A százezer korona alaptőkéjű, igaz­gatóság nélküli Múzsa részvénytársaság vezér­igazgatója kötelezettségeiből semmit se teljesített, de háborítatlanul megkapta az alapszer­ződésben kikötött 90 százalékot, megkapta tucatnyi botrány, letiltás, ügyvédi és bírói beavatkozás ellenére, sőt még meg­hosszabbították számára a koncessziót négy hónappal. Ennek a botrányos üzletvitelnek a fel­derítését várja az irodalom minden igaz mun­kása és várja a közvélemény, mert hiszen valósággal megadóztatta a Petőfi­ Társaság vezetősége az országot, amikor kijárta, hogy valamennyi vasúti pénztárnál minden jegyre, fuvarlevélre és vasúti okmányra Jókai-tag­­jegyet ragasszanak, amelynek értékéből csak tíz százalék jutott a Petőfi-Társaságnak, tizennyolc a vasúti jóléti alapoknak és hetven­két százalék Pásztó Mártonnak. De meg se elégedett Csonka-Magyarország lakosságának megadóztatásával a Petőfi-Trsaság vezetősége, hanem megkísérelte, hogy a botrányba fulladt Jókai-emlékakciót a megszállott terüle­tekre is kiterjeszhesse. Több és több pénzre akart szert tenni a Petőfi­ Társaság vezetősége, de nem úgy, hogy felbontotta volna rossz szerződését az erre ezernyi okot adó Pásztó Mártonnal, hanem, hogy kiterjessze az ügynökök működési körét. Meg is történt a kísérlet. A Felvidéken való terjesztés megengedése céljából kiküldtek egy embert, aki ezt a megbízatását csak arra hasz­nálta fel, hogy egy harmadik vállalkozónak erre adott pénzét , mert a Múzsa részvény­­társaság a felvidéki akció előkészítésére, amelyből 90 százalék szintén őt illette volna meg, egyetlen fillért sem áldozott — eltulaj­donítsa. Természetesen nem szerezte meg az engedélyt és amikor a pénzember sürgetésére hazajött, elfogatóparancs várta, mert már előző­leg két évi fogházra ítélte a bíróság csa­lásért és sikkasztásért. Ilyen ember képviselte a külföldön a Petőfi- Társaságot, ilyen embert bíztak meg azzal, hogy újabb milliárdos jövedelmű üzletet bo­nyolítson le. Amikor a Petőfi-Társaság kérésével az egyik utódállam minisztériumában a Petőfi- Társaság nevével kilincselő ember végre bör­tönbe került, a megkárosított pénzember sorra járta a Petőfi-Társaság üzleteit intéző társasági urakat kártérítési kérésével és vé­gül is azt a választ kapta, adjon ajánlatot az egész Jókai-emlékakció lebonyolítására. Ez a kénz ember olyan ajánlatot tett, hogy vállalta volna a Pásztó Márton összes kö­telezettségeit és a Petőfi-Társaságnak a Múzsa által megígért 10 százalék helyett a­ bruttó bevételből szőlőbirtok lekötésé­vel garantált 20 százalékot. Az ajánlat reális volt, mert ez az ember, aki Pásztó Mártonnak áldozatává válván, hónapokon keresztül vezette üzleti ügyeit és tudta, hogy a Petőfi-Társasággal kötött üzlet a következő tehertételekkel jár: Részesedés a Petőfi-Társaságnak 10% A Jókai-emlékakció ötlete felvetőjének, Várnai Sándornak részesedés 10% Az akció megindítójának és lebonyolító­jának, Farkas Béla írónak 9% Nyomdaköltségre 3% Ügynöki jutalékra 25% Adminisztrációra 5% A Petőfi-Társaság ügyésze, Várady Jenő dr. székesfővárosi ügyész ellen indított rágalmazási per bírósági tárgyalásáról az Ujság­ban közölt tudósításra vonatkozólag, Várady Jenő dr.-nak, az Újság f. hó 16-iki számában helyreigazító nyi­latkozata jelent meg. Most ugyanezen ügyben, a másik oldalról, a következő helyreigazító nyilatkozat közlését kérik: Várady Jenő dr.-nak­ az Újság f. hó 16-iki számában megjelent nyilatkozatára vonatkozó­lag kijelentem a következőket: Mindenekelőtt megállapítom, hogy Várady Jenő dr.-nak, a Petőfi­ Társaság vezetőségének ad hoc összejövetelén elhangzott rágalmazó ki­jelentése, hogy a székesfővárosi nyomdából a Ha Abbáziába készül, saját érdekében irtott Erényi Béla gyógyszerész címére (Residenz). Csendes magyar úriház a Südstrandon. Napos szobák loggiával. Pormentes levegő. Magyar­­francia konyha. Kérjen prospektust. * 5

Next