Felsőkereskedelmi iskola, Újvidék, 1898
*v/ ~ Felsége, Erzsébet, felejthetlen királynőnk halála alkalmával az intézet gyászünnepélyt tartott, me- ђ lyen nagyszámú közönség is részt vett, s ez ünnepélyen az igazgató a következő beszédet mondotta: Mélyen tisztelt közönség! Kedves tanulók! Fekete zászlók lengenek szép hazánk minden falujában, minden városában házainkon; sötét bánat tölti minden magyar érző szivét, s kimondhatatlan mély gyászunknak adunk külsőleg is kifejezést. Nincsen szem, melyből könyve folyt volna, midőn hazánkat befutotta azon hír: Meggyilkoltatott jóságos királynénk, meghalt nemzetünk anyja, Magyarország védangyala! Lelki bánatának enyhülést, testi bajának gyógyulást keresve, fejedelmi pompát kerülve, bejárta a Schweizkies vidékeit, s ott is a járókelők áhítattal tekintettek a kesergő anyára, kinek minden lépése jótékonysággal párosult. S ott akadt férfikar, ki tőrt emelt a védtelen legnemesebb asszonyra.