Unitárius Egyház, 1906. október - 1907. szeptember (2. évfolyam, 4-12. szám)
1907-04-15 / 7. szám
120 UNITÁRIUS EGYHÁZ. 1907. április 15. egyház lelkészi kara által megindított mozgalmat —• a lelkészi fizetés javítást, biztosítani akarja. Megenged nekem, az ,,Unitárius Egyház“ szerkesztője, ha a hozzá intézett nyílt levélben olvasott kérdést magamévá téve — az unitárius papok körében megindítandó mozgalomra vonatkozólag a következő indítványomat teszem közzé: A magyarországi unitárius papok, indítatva a kor szellemétől — sőt még inkább saját nyomasztó helyzetüktől, elismeréssel adóznak a „két protestáns“ papság kebelében megindult azon mozgalommal szemben, mely a protestáns papságmegélhetését biztosítandó, célul tűzte ki a Budapesten tartandó, papi kongressus egybehívását, a papi fizetésnek 2400 kor. leendő megállapítása és a kivánt korpótlékok hozzá csatolása tárgyában. Ugyanazért, a magyarországi, unitárius papok is szükségét látják a már megindult mozgalomhoz leendő csatlakozásnak, hogy törvényes jogaikat érvényesíthessék. Csak a kivitelre vonatkozólag — mint el nem ismert „protestáns papság“ — még meghívás következtében sem hajlandó, a „két protestáns'-' egyház papjai által tervezett kongressuson részt venni, mert hagyományos szerénységüknél fogva, célhoz vezetőbbnek látják, ha az unitárius papok, egy közös értekezleten szerkesztett memorandummal, küldöttségileg felkeresik a vallás- és közoktatásügyi magyar kir. miniszter urat és az országgyűlés képviselőházát, hogy a szőnyegen levő fizetés rendezéssel kapcsolatban — az 1848. XX. t.-c. alapján — helyzetük és megélhetésük kellő biztosítékot nyerjen. Minek következtében óhajtandó lenne, hogy az unitárius papok körében működő „lelkészkörök“ indítsák meg azt a mozgalmat, mely által a hivatali országos törvényen alapult méltányos kívánságaiknak, memorandumban foglalásával már a jelen év tavaszán — küldöttségileg adjanak kifejezést s a célba vett tisztelgéssel a figyelmet magukra vonni igyekezzenek. Mert unitárius szempontból ítélve, a múlt és jelen évi országos költségvetésnél tanúsított figyelem és jóakarattal szemben, melyben az unitárius egyház érdekei részesültek, csak tisztelet és hála illetheti meg a magas intézőséget. Ferenczi Áron: Még egy fordulat az udvarhelyközi gyámolda körül. (Válaszképpen E. F. utazására.) (2. folytatás.) Az önálló kezelés is csak az 1886-ban alkotott új szabályzattal tért el az eredeti alapszabálytól. E szabályzat, mely E. F. utazásában egész terjedelmében közölve van, zökkentette ki a gyámolda szekerét a megszokott kerékvágásból. Az eltávolodás első jele, hogy ezután csak 5 százalékot tőkésítenek a jövedelemből az eddigi 50 százalék helyett s 7 százalékot kezelésért adva 88 százalékot foglalnak le a részvényesek — felvevőn az alapító nevet — maguknak. Ami még így sem volt baj, amennyiben a célt szolgálta s csak özvegyek árvák és szolgálatképtelenné lett tagok kaptak segélyt belőle. S ha tovább is így fordítják az eredeti célra, nem állott volna be újabb rendezésnek s tárgyalásnak szüksége; érvényben maradhat vala a végrendelet; örvendezhetett volna majdan az egyházkoz, hogy a tulajdonjog köpönyegébe bujt gyámoldal részvényes,illetve alapító tagoktól, mily szép örökséget kapott a D. F. emlékalapban. Hanem ennél tovább ment az önállóan működő társulat s az 1888. évi jövedelem felhasználásánál azt az új és okos formulát eszelte ki, hogy ne csak az özvegyek, árvák s munkaképtelenné lett élő tagok segélyezésére fordítassék a jövedelem 88 százaléka, hanem részesüljenek abból mindazon tagok, akik már 20 évet éltek tagsági minőségben. És így lett. Ettől kezdve osztozkodtak a gyámolda jövedelme 88 százalékán, oly módon, hogy egy jó erőben, egészségben élő tag egy fél özvegynek, árvának, vagy szolgálatképtelen tagnak tekintetett, vagy tán megfordítva egy özvegy, árva stb. tekintetett két egészséges erős, munkabíró tagnak. S mi következett ebből ? Az, hogy ez időtől kezdve 1902 ig, amit az utazás írója is elismer, ezen az úton ment az osztozkodás s az özvegyek s más gyámolítottak az addigi 15—20 frt. helyett kaptak 8—10 frtot évenként, a többin pedig megosztoztak a szolgálatban lévő tagok, akik ez idő alatt — 1888—1902-ig — mintegy 600 frtot szedtek ki a gyámoldából szemben az összes részvényesek által befizetett 176 írttal, fennmaradván azért természetesen minden joguk a jövőre úgy maguk, mint örököseiket, illetve özvegy árváikat illetőleg. Ezen eljárás igazolására, az utazás írója, az újabb rendezés folyamán kelt egyik köriratában azt hozza fel érvül, hogy: „a jövedelem 88 százaléka az alapító részvényesek hogy ők azzal mit csinálnak, azzal senkinek semmi baja 11. Ami feltevésnek megjár, de még abban az esetben sem állhatna meg, ha abban az alapban csak a 17 részvényes pénze lett volna, mert akkor is méltán lehetett volna baja lesz azzal, ha másnak nem is, legalább az elhalt részvényesek özvegyeinek és a