Unitárius Egyház, 1936 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-15 / 1. szám

V, í­g­ga folytonos kétkedés, csak az elégedetlenségek mértékét fokozza. Lapunk más helyén a főtanácsi ülésünkről szóló tudósítás olvasható. — Mi éppen arról sze­retnénk írni, ami abból hiányzik és amit a so­raink kezdetén érintettünk. — Egyházvezetősé­günk nem akar már véget vetni azoknak a va­gyoni és személyi kérdéseknek, amelyeknek a tárgyalása a perifériákról felgyülteket csak elke­seredéssel tölti el. — Mintha a sors csapása lenne ez reánk és akkor pazarolunk avagy nem vigyázunk eléggé az erkölcsi értékeinkre (amelyek a vezetésre hivatottakban voltak eddig feltalál­hatók­ és anyagi javainkra, amikor ezekre a leg­inkább szükségünk lenne és ha e folyamat tovább tart és a megőrzésre, a megvédésre hivatottak is kifáradnak e kötelességük teljesítésében, akkor e folyamat az előttünk eddig nagyrabecsült saját értékeiket is megsemmisíteni képes lesz és meg­kezdődik az egyes intézkedésekkel szembeni bi­zalom válság után — a személyekkel szembeni bizalom válság, pedig ez lenne a legnagyobb csapás az egyházunkra. Beléptünk az új évbe — anélkül, hogy a ta­valyinak évzáró üléséről elég biztatni valót kap­tunk volna. — Akik fenn — a magas állásokban át és betekinthetnek ami — itt alant — a peri­fériákban élők lelkeinkbe is, keressenek meg­győződést arról, hogy várjon lelkesedéssel jöt­tünk-e el a főtanácsi ülésünkről, ahová igen sokan éppen azért nem mentek el, hogy a régi időkből magunknál őrzött még meglevő lelkese­dést is ne veszítsék el és ha úgy találják, hogy általánosságban igazunk van, úgy az uj évét használják arra, hogy meggyőzzenek minket arról, hogy nem volt igazuk, minden rendben van és ír­i leszünk az uj esztendőben egyházunknak legnyu­godtabb és boldogabb hívői. Ha azonban e kíván­ságunk teljesítése is lekerül a napirendről, mint a szervezeti törvényjavaslata, akkor csakugyan olyan helyzetbe jutunk mi az egyházunkkal, ami­ből a kibontakozás — az értékeink további meg­mentése mellett alig lesz lehetséges. — s —­s. — Főtanácsi gyűlésünk. 1935. december 15.-én reggel 9 órakor nyitotta meg Dr. Ferenczy Géza főgondnok a fia főtanácsi ülésünket. Megnyitójában a tárgysorozatból külö­nösen a szervezeti törvényreform kérdését hang­súlyozta ki és kérte a főtanács minden egyes tagját a komoly és egyöntetű megnyilatkozásra. Közügyigazgató áldást kérő imája után a szoká­sos üdvözlő táviratok küldettek szét. Hivatalos bejelentések, tagigazolások, pár lemondás tudo­másulvétele és új eskütétel után a Főtanács tagjai templomba vonultak, hol az ünnepi imát és egy­házi szónoklatot Kelemen István esperes a fia vé­gezte sikeres buzgósággal. Semmit levonni nem akarva a szónok érdemeiből, mégis megjegyezzük, hogy a csodatételek nem természetes és valósá­gos tárgyai sem a Főtanácsosok egyéni, sem az unitárius egyház „dogmai“ meggyőződésének. Ugyan a hit művelhet csodákat a lelkiek terén nálunk is, de az anyagiak terén aligha­ elnyomja ezt a csalódás és kétségbeesés érzése jelen és jövő felett. Nem is annyira a remény hiányzik itt, mint év év után a keserűség fojt el ilyen csoda­­szerű érzéseket. Istentisztelet alatt a teológiai énekkar adott elő, művészi orgonakiséret mellett, lélekemelő egyházi himnuszt: Grieg „Im bejöttem templomodba“, c.-t Ütő Lajos karnagy vezetésével. Illesse elismerés mindnyájukat. Igazi lelkiélmény Főtanácsok alkal­mával egy-egy ilyen produktumot hallani. De vé­tek minden Főtanácsunk ideje alatt alkalmat nem találni és adni, hogy Clujnak és egyházunknak legnagyobb zenei büszkeségét, a kiváló művész orgonát avatott kezek alól orgonahangverseny rendezésével meg ne hallgassuk. Meg vagyok győződve, hogy mindnyájunk óhaját juttatom kifejezésre, ha azt mondom, orgonahangversenyt kérünk főtanácsi gyűléseink alatt. Istentisztelet végeztével a szervezeti törvényre­form kerül tárgyalásra, 13 egyházi tanácsos méri össze szüleül fegyverét a vita, az érvek és ellen­érvek tüzében tisztán a tárgy és a szavazás elő­készítő vitát ítélve meg, könnyen megállapítható volt a reform melletti érvek fölénye. A szavazat­nál azonban nagy fölénnyel a tárgy napirendről való levétele győzött az egyetlen érv kíséretében, hogy a légkör nem alkalmas a keresztülvitelre. Nekünk mégis az a meggyőződésünk, hogy bár a régi alap ingathatatlanul biztos és ebben kivé­­tel nélkül egyetértünk — de a leszavazás eredmé­nyének belső lelkikohójában — a demokratikus elveknek meglehetős visszaszorításán kívül is, melyet a reform előkészítése művelt — mintha a Főtanács, de főleg az E. K. Tanács új összeállí­­tottságának réme dolgozott volna. Bármiként áll, az ügy — amikor tudatában vagyunk annak, hogy a kisebbségi táborra nézve ép oly kötelező egy 2. ' , UNITÁRIUS EGYHÁZ. vV ^ •-* ti • f‘- «• 1936. jan. 15. *V vf'

Next