Unitárius Értesítő, 1944 (23. évfolyam, 1-11. szám)
1944-01-01 / 1. szám
A BUDAPESTI UNITÁRIUS EGYHÁZKÖZSÉG KEBLI TANÁCSA határozatilag kimondotta, hogy az Unitárius Értesítőt minden adófizető hívünknek küldjük meg, ezáltal előfizetőnkké tévén őket. Fogadják híveink lapunkat szeretettel, mert a főváros nagy kiterjedése miatt csak ez az eszköz áll rendelkezésünkre, hogy állandó és közvetlen összeköttetésben maradjunk hívek és vezetőség egyaránt. 3.000.000 unitárius él a Fülöp (Philippi) szigeteken. A történelmi unitárizmustól egészen függetlenül alakult meg a Független Filipino Egyház. Midőn a szigetek népe fejlődésének egy magasabb fokára érkezett, felébredt lelkében a vágy a szabadság után. Hosszas küzdelmet folytatott az idegen (spanyol) elnyomás alól való felszabadulásáért. Szabadságharcát azonban leverték. De a szabadság után való vágyát elpusztítani már nem lehetett s a vesztett szabadságharc után teljes erővel indult meg a szellemi téren való szabadságharc. Szabadságvágyuk elsősorban vallási téren nyilvánult meg. Egész küzdelmük csaknem egybeforrt Gregorio Aglipaya Labayan nevével, ki első pillanattól kezdve vetője a mozgalomnak. Egyike azoknak, kik először tiltakoznak a dogmák örökérvényű merevsége ellen. Rómában való közbenjárásuk nem sikerült s így elszakadtak a római katolikus egyháztól. Főpappá Aglipay-t választják meg, ki 1902-ben aláírja a híres „Third epistle” c. okmányt, mely a Független Fulpino Egyház megalakulását jelenti be. Aglipay érseki rangot visel s mint ilyen az egyetlen unitárius érsek. Külsőleg meghagyják a hierarchiát. 12 püspökük és alattuk esperesek és papok vannak. Istentiszteletük és templomaik emlékeztetnek a katolikus istentiszteletre és templomokra, de hitelveik megegyeznek a mi hitelveinkkel. 1908-ban adják ki a „Biblia Filipina”-t, az első filipino nyelvűszentírást. Hittételeik megállapításánál nem a hagyományt, hanem az értelmes ítélőképességet fogadták el elvként. Kapcsolatot keresnek más szabadelvű keresztény egyházakkal is és 1930-ban Aglipay és két püspöke az amerikai unitáriusokat látogatják meg s nemsokára felvétetik magukat a Szabadelvű Keresztények Nemzetek közötti Szövetségébe, melynek a Magyarországi Unitárius Egyház is tagja. Aglipay nagy rokonszenvvel viseltetik az erdélyi unitáriusok iránt, melynek — mint mondja — történelme, éppen a megpróbáltatásokban, hasonlatos az övékéhez. K. G. (A Filipino Egyház történelmét magyar nyelven Szent-Iványi Sándor írta meg „A mi unitárius örökségünk” c. könyvében.) A címkép a torockói unitárius templomot ábrázolja, alul és felül a híres torockói motívumokkal. (Rajzolta: Kereki Gábor.) A címkép Torockót ábrázolja, Erdély szívében, Aranyosszék déli részében, kopár sziklák és zöld erdővel borított hegyek között és egy századokon át küzdő, de törhetetlen ellenállással megáldott nép, a torockói. A varázslatos szépségű Székelykő mélyén fekvő Torockó ősi település. Nevét valószínűleg a tarackból nyerte, mely vassalakot jelent. A hegyeiben rejlő ércek már a rómaiakat is magukhoz vonzották s itt telepedtek meg a honfoglaló magyarok is. A tatárjárás fergetegeiben a Székelykő várába vonultak a hős ellenállók, míg megmentésükre a kézdi székelyek megérkeztek. Hősiességükért HI. Endre 1291-évi oklevele szerint nemességet nyertek. Az ősmagyar települőkhöz még az Árpádok korában felső Ausztriából (Eisenwürzel) német bányászok jöttek be, kik a magyar környezetben teljesen magyarrá lettek s ugyancsak magyar nemesekké váltak. A torockói családnevek közül az Ekárt, Botár, Zsakó stb. nevek is ilyen eredetűek. A szorgalmas és öntudatos torockói nép a XV. században fortélyos úton a Toroczkai család uralma alá került. A jogtalanul jobbágysorba került nép hiába küzdött a felszabadulásért. 1702 egyik éjjelén Rabutin tábornok bosszúból vérfürdőt rendezett. A felszabadulás 1848-ban következett be, előbb azonban egy újabb veszedelemtől kellett megszabadulniok. A város ifjúsága távol a honvédségnél szolgált. Ezt kihasználva a hegyekben élő oláhságkörülfogta a várost. A hagyomány szerint éjjel a torockóiak dobokkal és trombitákkal kiosontak a városból s a Székelykő felől óriási dobpergetéssel és trombitaszóval közeledtek, mintha a megmentő honvédség nagy serege érkezett volna meg. A csel sikerült, a megrémült oláhság szerteszéledt, a torockói nép pedig megmentődött. A szenvedések kora azonban még ma sem zárult le. A hegyektől körülvett nép élte és éli küzdelmes életét. A bányászattal már régen felhagytak, később áttértek a gazdálkodásra. Történelmének legérdekesebb kora az, mikor a város egységesen és együttesen unitárius hitre tér az 1580-as években. Ugyanakkor iskolát is alapít, melynek híres vezetői évszázadokon át különös szellemi magaslaton álló népet teremtettek. Messze földön híressé vált tarka díszekkel és hímzésekkel ékes viseletükben mennek vasárnaponként hófehér templomukba. Örök emléket állított a torockóiaknak Jókai Mór az Egy az Isten című regényében. Torockó több nagyhírű püspököt adott az unitárius egyháznak. Papjai közül Toroczkai Máté, Járay János váltak püspökké. Innen származtak: Koncz Boldizsár, Lázár István, majd pedig Kriza János püspök, a székely balladák híres gyűjtője. Végül ugyancsak Torocka papja volt Józan Miklós mostani püspök urunk is. A megpróbáltatások idejében Torockó történelme és szelleme él bennük. Sohasem elernyedni, minden küzdelemben kitartani és megmaradni! Dr. Sy. U. É. XXIII. 1.