Üst, 1973 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1973-01-12 / 1. szám
XIX. ÉVFOLYAM, I. SZÁM MEGJELENIK KÉTHETENKÉNT 1973. JANUÁR 12. Történelemkönyvünk aranylapja Így született az egymilliomodik tonna acél — Megvan már? Mikor lesz meg? — Így szólítgatták egymást az emberek a vasmű utcáin december 28-án. A kérdésekben nem volt benne, hogy az egymilliomodik tonna acélról van szó. Mégis, minden megkérdezett tudta. Nemcsak a vasmű dolgozói, hanem városunk egész lakossága várta a hír bejelentését, a nagy kohászdiadal megszületését. A szabadságon lévő munkatársak sűrűn hívták telefonon a vállalati és az acélműi diszpécserszolgálatot, ahol türelmesen adtak felvilágosítást mindig a legfrisebb helyzetről. Az első hírek még arról szóltak, hogy a hajnali órákban lesz a nevezetes esemény. Nyugodtan, megfontoltan dolgoztak a martinászok, de élt bennük a belső feszültség, a munkasiker diadalának vágya. Nem kapkodtak : nyugodtan, tempósan végezték munkájukat, mégis közbejöttek olyan kisebb üzemzavarok, amelyek, ha órákra is, de késleltették a várva várt egymilliomodik tonna acél lecsapolását. Hajnali négy óra tizenöt perckor emelte meg Varga István berakódarus azt a kanalat, amely magába foglalta az egymilliomodik tonna gyártásához szükséges hulladékot. Reggel 1 órakor kissé szomorúan mondott búcsút az éjszakás műszak. A nappalosok talán a szokottnál is korábban érkeztek. Kipihentnek és nyugodtnak látszottak. Gyorsan elterjedt a hír, hogy a IV. számú kemencéből csapolják majd a milliomodik tonnát. Történelmi emlékeztetőül álljon itt az adagszám: 45 939. Program szerint MOL-minőségű acél készült a nevezetes tonnából, amely ónozott lemez formájában hagyta el a vasművet. A pódiumon még minden csendes, csak a IV. kemence olvasztárai sürgölődnek a kemence körül. Megjelennek a karbantartók is, újabb üzemzavar jött közbe. Az aláfűtőrácsok automatikája mondja fel a szolgálatot. Hiátha minden erőfeszítés, kézzel kell a váltásokat végezni mindvégig. Ág József üzemvezető lép a műszerszobába, odahajol Kuharcsik József első segédhez, valamit súg a fülébe, a fiatalember arcán bíborpír jelenik meg, majd büszkén bólint. Rendben van, értette. Azt közölte vele az üzemvezető, hogy ő fogja csapolni a milliomodik tonnát. A vasmű neveltje, itt volt iparitanuló is, és öt éve szakmunkás. Nemcsak ő, hanem a kemence egész személyzete fiatal. Itt tanulták a szakmát Kovács István második és Szabó Elek harmadik segéd, valamint Baksa József olvasztár is. Lassan a kemence körül van már a gyárrészleg egész műszaki vezérkara, és sorra érkeznek a vendégek: a vállalat vezetői és a gyár különböző területéről más vezetők, akik az acélműből, indultak el és azóta magasabb, felelősebb beosztásba kerültek. Nies János országgyűlési képviselőnk a műszakban lévő fiatalokat nyugtatja, tanácsokkal látja el őket. Nemrégen a tanítványai voltak. Az ünneplők gyűrűjében van Zsámbók Elemér, a MEAF vezetője, aki Pataki Józseffel az MSZMP Központi Bizottságának tagjával, a kohászati gyárrészleg pártbizottságának titkárával elevenítik fel az első csapolás emlékét. Mindenre pontosan emlékeznek, még a csapolás idejére is. Először 1954. augusztus 19-én 1S órakor csapolt a Dunai Vasmű acélműve. Bizony, sokáig kellett várni az első millió tonnára. Most pedig, a magyar kohászat történetében először, pár év alatt ad ennyi acélt a Dunai Vasmű az országnak Villognak a fotóriporterrek lámpái, vakító fénnyel világít a televízió reflektora, és a kohászok egymás után állnak oda a riporter mikrofonja elé, hogy emlékezzenek a milliomodik tonna megszületésére. Luczó Mihály, az acélmű egyik legrégibb dolgozója 1954. óta dolgozik itt. Ezeket mondta: — Régen vártuk a mai napot, örülök, hogy végre eljött, s annak is, hogy az Ózdi Kohászati Üzemekkel folytatott páros versenyünket mi nyertük meg. Köszönetet mondok a Kohászati Gyárépítő Vállalat és a vasmű vasútüzeme dolgozóinak, akik jó munkával segítettek bennünket. Farkas András, a Béke brigád vezetője arról beszélt, hogy bár ők csapolják a milliomodik tonnát, az eredmény mind a négy brigádnak érdeme, és benne van az egész vasmű kollektívájának a munkája. Végül azt mondta: az eredmény megismétlését 1973-ban is megpróbálják nyolc óra harminchét perc. Ünneplő csillagszóróként vetődik széjjel az acél fénye. Most még csak a pódiumon. Veszik az első mintát. Úgy látszik gyorsan terjed a hír, mert az ünneplőruhás emberek mellett mind több munkásruhást is hitünk; eljöttek a társüzemek dolgozói, hogy tanúi legyenek a rendkívüli eseménynek. Utolsó figyelmeztetés Kuharcsik Józsefnek — Az oxigéntömlőt el ne felejtsd odakészíteni! Ha nehéz lesz a csapolás, használj oxigént! — Bólint a jótanácsra, ő és munkatársai a nagy izgalom közepette is tudják, mi a teeendőjük. Látszólag minden izgalom nélkül készülnek a nagy pillanatra. Dong a stanga, a csapolónyílás szájában,tüzes kígyóként megjelenik a várva várt milliomodik ... Önkéntelenül az órámra pillantok, a pontos idő: 9 óra 36 perc. Az öntőcsarnok pódiumán némán, feszülten figyelik az acélzuhatagot a vendégek, csak a televízió kamerája berreg halkan. Új lap íródott a vasmű történelemkönyvébe, dátuma nevezetes: 1972. december 29. Nincs vivát, nincs éljenzés, csak munka van, nehéz kohászmunka. Az acélgyártók megtörlik izzadt homlokukat, és némán szorítanak kezet, csupán a szemük mondja: hát végre sikerült. Ág József odalép Nies Jánoshoz, ennyit mond: — Gratulálok. A mester és tanítványa kezet fognak. Kissé szimbolikus ez a kézfogás. A kohászat régi dolgozói szívós munkával teremtették meg annak lehetőségét, hogy az általuk nevelt ifjú generáció írja be nevét a vasmű történelemkönyvébe. 17 órakor a kokillákban izzik az acél, megkezdte prózai hétköznapi útját, hogy lemezként dicsérje a dunaújvárosi kohászok munkáját. Elcsendesül a pódium, csak a kohászok arcát világítja meg vakító fénnyel a kemencék ajtaján kiömlő fény. A berakódaru dübörgő hangja hallik, mintha mi sem történt volna. Az acélmű dolgozói az év végéig még 5847 tonna acélt gyártottak. Délután egy órakor a gyárrészleg kultúrtermében Borovszky Ambrus vezérigazgató köszönti a kohászokat, meleg szavakkal dicséri munkájukat, és többnek Kiváló Dolgozó kitüntetést nyújt át. Kiváló Dolgozó kitüntetést kaptak: Krasznai Sándor, Molnár Pál, Farkas Ferenc, Sándor Pál, Bucsek Ferenc, Szabó Ferenc, Békefi László, Schön József, Szabó Károly, Forgács Ágoston, Pintér Imre, Tóth Lajos, Krasznai László, Lennert Ferenc, Princz Sándor, Medveczky Endre, Jámbor István, Gyürkös János, Endrész László, Csatai Lajos, Jankó Lajos, Harangozó József, Rácz István, és Sudár Jánosné. Irta és fényképezte: HÁDER LÁSZLÓ N T A* József üzemvezető Baksa József olvasztár Endrén László acélgyártó művezető Szabó Elek harmadik segéd 1972. december 29., 9 óra 36 perc. Kuharcsik József első segéd Mintavétel az egymilliomodik tonnából Farkas András olvasztár Luczó Mihály főolvasztár \