Üst, 1973 (19. évfolyam, 1-24. szám)

1973-01-12 / 1. szám

A főmérnök szemével Múlt és jelen Beszélgetés Búza Antal elvtárssal A ,jó hangulati­­ szilveszter után elkezdődött a termelőmunka. A vas­mű folyamatosan dolgozott gyár­­részlegeiben a szó legszorosabb értel­mében nulla óra nulla perckor kezd­tek hozzá az 1973. évi feladatok megvalósításához. Pár nappal az óév búcsúztatása után arra kértük meg Bi ize Antal termelési főmérnököt, hogy értékel­je a Dunai Vasmű elmúlt évi termelési tevékenységét és szóljon az­ 1973. évi feladatokról . — Egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a vasmű eredményes esztendőt zárt — mondotta. — Bár a végleges számok még nem állnak rendelkezé­sünkre, ez­t az­ év első napjaiban már meg lehet állapítani. A gyár­részlegek termelő tevékenységének, munkájának értékelése előtt feltét­lenül meg kell dicsérni a karbantar­tókat. A múlt évben nem voltak je­lentősebb üzemzavarok, és a szük­ségszerű karbantartásokat gyorsan és jól hajtották végre. Ugyancsak di­cséret illeti a szállító gyárrész­eg kollektíváját is, amely mindig időre eleget tett falad***пк [UNK], és ezzel hoz­zájárult a termelő gyárrészlegek jó munkájához. Búza elvtárs ezután sorra vette a gyárrészlegeket. Elsőként a kokszve­­gyészeti gyárrészlegről szólt, és el­mondta, hogy a termelőmunka zök­kenőmentes volt, de egész­é­­ben ér­tékesítési gondok nehezítették gyárrészleg munkáját. Az év folya­a­mán többször is volt 20—25 ezer tonnás készletük, amit időszakon­ként sikerült csökkenteni, de az évet így is 25 ezer tonna értékesítetlen kokszkészlettel zárta a gyárrészleg. Igaz, a gyárrészleg kollektívája ebben nem vétkes, hisz­ az értékesítés nem az ő feladatuk.­­ A kohászati gyárrészleg nem­csak mennyiségileg zárt jó évet, hanem a minőséggel sem voltak kü­lönösebb problémák. A kohó 720 ezer tonna nyersvasat gyártott, az­ acél­mű termelése pedig meghaladta az egymillió tonnát. A „Martin” terme­lése éves szinten értékelve 100 szá­zalékosan programszerű volt. Nem ilyen egyértelmű az ívfényes kemen­ce munkája: 1500 tonna értékesíthe­tetlen terméket gyártottak. Az ötvö­zött lemezigény csökkenése miatt kisebb értékű, gyengébb minőségű acélfajtákat gyártott az elektroke­­mence, ami természetesen az árbevé­tel csökkenésével is együtt jár. Elismeréssel szólt Búza elvtárs a három hengerműről is, mivel elő­ször termeltek egy év alatt egymil­lió tonna feletti készterméket. késztermék a három gyáregység kö­­­zött így oszlott meg: meleghengermű 435 ezer tonna, hideghengermű 499 ezer 800 tonna, Lőrinci Hengermű 165 ezer 500 tonna. Az irroport vá­sárlásokkal együtt, a meleghenger­mű előnyújtó során egymillió 37 ezer betét ment tovább. Az import acél beérkezése nem volt zökkenőmentes, így mindhárom hengermű munkája esetenként ingadozott. Komoly ter­melésszervezési feladatokat kellett megoldani ahhoz, hogy az elmondot­tak szerint alakuljon az évi ered­mény. Az eredmények mellett Búza elv­társ szólt a megoldatlan problémák­ról is. A hideghengermű például tel­jesen lemaradt a tételes teljesítés­ben, főleg a vékonyabb minőségű le­mezeknél. Egyes minőségi problé­mák is végigkísérték a termelést. Sok problémát jelentett a hidegle­mezek sík kifekvése, és felületi tisz­tasága. A lemezfeldolgozó gyárrészleg munkájáról a következőket mondot­ta: “ A gyárrészleg kiszállított 105 ezer tonna profilt, 965 ezer négyzet­méter radiátort, 32 ezer 500 tonna spirálcsövet és 12 ezer 800 tonna épületszerkezetet. Egész évben gon­dot jelentett a gyárrészleg termékei­nek értékesítése. Visszaesett az igény a nyitott profilok iránt, ezt azonban az­ export fokozásával sikerült ellen­súlyozni. Év elején átmenetileg a zárt profiloknál is volt értékesítési gond, de ez rövid idő után megol­dódott. Az év utolsó hónapjaiban csökkent a radiátor iránti igény is. Egész­ évben folyamatosan gondot jelentett az épületszerkezetek iránti igénytelenség. Spirálcsőrrel a gyár­részleg teljesítette éves programját, és külön érdeme, hogy a „C” osztá­lyú, úgynevezett gázminőségű csövek arányát sikerült jelentősen növelni. A főmérnök ezután az 1973. évi feladatokról és azok teljesítésének reális feltételeiről beszélt. Elmondta, hogy ez évben főleg a hideghengermű termelését kell fo­kozni, mert ennek a gyáregységnek a termékeire a belföldi­ és az export­igény egyaránt növekszik. Fontos feladat a tételes szállítás és a mun­kaigényesebb termékek előállítása is. Természetesen, meg kell szüntetni a már említett minőségi problémákat is. A meleghengermű és a Lőrinci Hengermű termékei iránt csökkent ugyan a belföldi igény, de reális ex­port-lehetőségei vannak a vállalat­nak, amellyel ellensúlyozni lehet a belföldi kereslet csökkenését.­­ A lemezfeldolgozó gyárrészleg nyitott profil termékei iránt ugyan­csak csökkent a belföldi igény, de itt is exportálási lehetőségek vannak. A termelési főmérnökség nagy gond­ja a spirálcsőgyártó üzem és a kön­­­nyűszerkezeti üzem rendeléssel való ellátása. Az Országos Kőolajipari Tröszt ez évben két nagy vezeték­­rendszer — a „Testvériség” és az „Olefin” — építését kezdte meg. Eh­hez kell mintegy 20 ezer tonna igen jó minőségű (X 60. 9,5 milliméter fal­­vastagság) spirálcsövet gyártani. E különleges minőségű cső gyártása szép és komoly munkát jelent a ko­hászati gyárrészleg és a hengermű kollektívájának is. Ezt is figyelembe véve, a spirálcsőüzem leterhelése pillanatnyilag mintegy 75—80 száza­lékos, és napjainkban nem látszik reális lehetősége a változtatásnak, bár export-értékesítésről itt is szó van. Ugyancsak az export fokozásá­val biztosítható a radiátorüzem le­terheltsége. — Napjainkban kritikusnak lát­szik a könnyűacélszerkezeti üzem munkájának biztosítása. A bent lévő megrendelések az üzem egész évi termelésének csak 30 százalékát fe­dezik, vagyis durván az első negyed­évre elegendőek. Export-tárgya­lásaink folyamatban vannak, azon­ban csak olyan kezdeti stádiumban még, hogy rövid időn belül konkrét megrendelésre nem lehet számítani.­­ A kokszvegyészeti gyárrészleg ez évi feladatairól szólva, Búza elvtárs elmondta, hogy a koksz iránt is csökkent a kereslet, így a gyárrész­legnek ez évben elsőrendű feladata az, hogy a kohókoksz minőséget ál­landó értéken tartsa­. Végül arról beszélt, hogy a múlt év végén a sajtó és a televízió sok­szor bírálta a vasmű termékeit. — Az igazság az, hogy termékeink megfelelnek a hazai szabvány krité­riumainak, de nekünk nemcsak a szabványt, hanem a megrendelők igényeit is ki kell elégítenünk, így ez évben döntő feladatnak kell len­ni a megrendelők igényeinek szem előtt tartása, és arra kell töreked­nünk, hogy ne csupán a szabványok előírásait, hanem a megrendelőknek a szabványnál szigorúbb igényeit is kielégítsük. A főmérnök hangsúlyozta, hogy a meglévő igények és az exportlehető­ségek — bizonyos fokú gyártmányel­­tolódással számolva­ — biztosítják annak lehetőségét, hogy a vasmű kollektívája ez évben is jó gazdasági eredményeket érjen el. H. L. 1 Építési kölcsönigény­#! A vállalat munkavédelmi és mun­kásellátási főosztálya értesíti a vas­mű dolgozóit, hogy vállalati támoga­tással épülő lakásra, valamint családi ház építéséhez — az elmúlt évekhez hasonlóan — kölcsönt kérhetnek a vállalattól. A kölcsönigényeket január 15-től március 1-ig lehet a gyárrészlegek üzemi szakszervezeti bizottságainak bejelenteni. \ Szakszervezeti beszámoló a múlt évi munkáról A Vasas Szakszervezet központi vezetősége decemberi ülésén érté­kelte az 1972. évi munkát, és meg­határozta az 1973. évi feladatokat. A központi vezetőség ülése után sor kerül minden szakszervezeti fórumon a munka értékelésére, és a feladatok meghatározására, a vasmű szakszer­vezeti bizottsága a vállalati szak­­szervezeti tanácsnak január 19-én 13 órakor számol be munkájáról, a DV Művelődési Házában. Ezt követően január 20-a és 30-a között, üzemi szakszervezeti tanácsülések lesznek. Február 1-e és 15-e között gyárrész­­legi aktívaértekezleteket tartanak, melyeken a bizalmiak vesznek részt. A szakszervezeti csoportüléseket február 15 és 25 között tartják meg. Márciusban pedig szakszervezeti tag­gyűlések lesznek, ahol nemcsak­ a szakszervezeti munka értékelése lesz a napirenden, hanem várhatóan a tervezett bérintézkedések, illetve azok végrehajtásának elemzése is. A szakszervezeti költségvetés vitája Növekszik a segélyek összege December utolsó napjaiban ülése­­­­zett a szakszervezeti bizottság és megtárgyalta az 1973. évi szakszer­vezeti költségvetést. A vasmű szak­­szervezeti bizottsága ez évben közel kétmillió forinttal fog gazdálkodni.­­ A vasmű dolgozói átlagosan 25 fo­­­­­int 80 fillér tagdíjat fizetnek. A be­­­­fizetett tagdíj 50 százalékával gaz­dálkodik közvetlenül a vállalati szakszervezeti bizottság. A vállalat­­ dolgozóinak mintegy 95 százaléka szervezett munkát, tehát szakszer­vezeti tag. Az ez évi költségvetés összeállítá­sánál fő szempont volt, hogy növe­kedjék a segélyösszeg, és szigorú, ész­szerű takarékosság valósuljon meg. Ezért úgy határoztak, hogy a segé­lyek összegét 7 százalékkal megeme­lik. A teljes költségvetés 29 száza­lékát használják fel a szervezet mű­ködtetésére, tehát ebből fizetik a függetlenítettek munkabérét, kikül­detéseket, irodaköltségeket stb. A fennmaradó 71 százalék valamilyen formában visszakerül a dolgozókhoz. Érdemes még megemlíteni, hogy a takarékossági szempont figyelembe­vételével 2 százalékkal csökkentik a kulturális kiadásokat, de továbbra is fontosnak tartják, hogy a szak­­szervezeti bizalmiak megkapják a tájékoztatáshoz szükséges kiadvá­nyokat. A befizetésre kerülő 50 százalék­ból a Vasas Szakszervezet központi vezetősége ez évben is egy millió forintot, ad a Munkás Művelődési Ház építéséhez. Tehát a szakszerve­zeti tagdíjnak mintegy 75 százalékát a vasműben használjuk fel. A Vasas Szakszervezet összesen ötmillió forintot ad a Munkás Mű­velődési Ház felépítéséhez. A költségvetést a szakszervezeti bizottság tagjai elfogadták, és elfo­gadásra javasolják a később ülésező Vállalati Szakszervezeti Tanácsnak. Több mint egymillió forint a kiválóknak Az elmúlt évben a vasmű dolgozói közül 706 fő kapott Kiváló Dolgozó kitüntetést. A fizikai dolgozók közül 435, az alkalmazottaink közül 271 fő, a nők közül pedig 205-en kapták meg e magas vállalati elismerést. A fér­fiak közül 501 fő. A Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesültek egymillió 230 ezer forint pénzjutalmat kaptak. %/vwww/wwvwwwwv- I Baleset nélkül < A szerelőüzemben igen nehéz is és balesetveszélyes a munka. S Éppen ezért érdeme az üzem­­i* nek, hogy az üzemfenntartási*­­ gyárrészleg valamennyi üzeme­­ közül, náluk történt az elmúlt évben a legkevesebb baleset.­­ Az üzem vasúti kocsijavító <, részlege pedig baleset nélkül zárta az évet. ЛААЛАЛЛАЛЛЛЛАЛЛЛЛАЛ/ЧЛ Húsz százalék éjszakai pótlék A­­ vasmű dolgozói már évek óta kérik, hogy emeljék meg az éjszakai pótlékot. Az elmúlt évben is a ter­melési tanácskozások és a szakszer­vezeti taggyűlések visszatérő témája volt ez a probléma. Lapunkban nem­régen arról számoltunk be, hogy a vállalat vezetősége a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben jogosnak találja a dolgozók kérését, és várha­tóan 1973-ban felemelik az éjszakai pótlékot. Az elmúlt év legutolsó szakszer­vezeti ülésén született meg a döntés, hogy az év elejétől, tehát január 1- től — az 1973. évi bérfejlesztés ter­hére, — egységesen húsz százalékra emelik fel az éjszakai pótlékot. Mint ismeretes, eddig 13 százalék éjszakai pótlékot fizetett a vasmű. Az éjszakai­­ pótlék vállalatunk 6500 dolgozóját érinti. Kifizetésére a várható bérfejlesztésnek mintegy 0,9 százalékát használja fel a vasmű. Munkaverseny, szervezés és demokrácia A gyakorlat a bizonyítéka annak, hogy nem véletlenül, hanem jó meg­fontoltsággal egyidőben h­ozta a párt Központi Bizottsága a határozatait a Sz­ocialista munkaversenyről és az érdem­­­es munkaszervezésről. Nem lehet vitás, hogy amennyire a termelésszervezés színvonala befo­lyásolja a munkavégzés eredményes­­ségét, annyira igaz az is, hogy a szo­cialista munkaverseny jelentősen hozzájárulhat az üzemszervezés fej­lesztéséhez. A jól szervezett m munkaverseny aktívan visszahat a szervezési tevé­kenység fejlesztésére, a munka- és üzemszervezés korszerűsítésére. A munkaverseny és az­ üzemi de­mokrácia, a munkaverseny és a ter­melésszervezés szoros kölcsönhatás­ban vannak; egymást feltételezik, kiegészítik, erősítik vagy gyengítik. A szocialista munkaverseny és az­ üzemi demokrácia egymás nélkül nem válhat hatékonnyá, s nem lehet hasznos eszköze a napjaink komoly feladatait jelentő munka- és üzem­­szervezés fejlesztésének kérdéseiben. Lenini tanítás, hogy a demokrá­ciának mindig osztálytartalma van, így az üzemi demokráciának az, hogy a m­unkáshatalmát erősíti, s a szocializmus lényegéből fakad. A szocializmus építésének mai szakaszá­ban, annak magasabb szin­ten történő folytatása feltételezi az­ üzemi demokrácia általános kibon­takozását. Széles körű megerősödése gazdasági hatékonyság fokozásának fontos mozgató erejévé fejlődhet. A dolgozók tapasztalatainak felszínre hozása, hasznosítása, kezdeményező készségük nagyobb mérvű, kibonta­kozása a hatékonyság javításának nagy lehetőségeit hordozza magában. Az üzemi demokrácia erősítése alap­vető lehetőség ahhoz, hogy még job­­bem felszabaduljon a szocialista bri­gádokban rejlő alkotóerő, még in­­kább társadalmi üggyé tegyük gazdasági célkitűzéseink megvalósí­tását, azt, hogy általában elmélyít­sük a szocialista irányítási viszonyo­kat. E lehetőség hasznosítása érdekében úgy a gazdasági vezetőknek, mint a társadalmi szerveknek élenjáró fel­adata az üzemi demokrácia fejlődé­sét fékező tényezők leküzdése, a ki­bontakozást segítő feltételek megte­remtése. Az üzemi demokrácia követelmé­nyeket támaszt a vezetési módsze­rekkel, a vezetői magatartással kap­csolatban is. Itt nem egyszerűen munkastílusról, magatartásbeli vo­násról van szó, hanem arról, hogy a demokratizmus érvényesítése a szo­cialista vezető irányító készségének elengedhetetlen része. Nem tud — bármilyen szinten is —, igazán ha­tékonyan vezetni az, akinek nincse­nek birtokában azok a készségek, amelyek a dolgozók vezetésbe való bevonásához, aktivizálásához szük­ségesek. ja. Számos üzemi tapasztalat bizonyít­hogy némelyik vezető fontos kérdésekben ellentmondást lát az egyszemélyi vezetés és az üzemi de­mokrácia között. Ezzel szemben, azokon a helyeken, ahol érdemben funkcionálnak az üzemi demokrácia fórumai; ahol a dolgozók tájékozottak munkahelyük, üzemük problémáiról, hiányosságai­ról és eredményeiről; ahol átérzik a vezetés gondjait, s így tudatában vannak saját feladataiknak és fele­lősségüknek, — ismerve a követel­ményeket és lehetőségeket —, ott hatékony a munkaverseny. Egyesek a vezetés dinamizmusát féltik az üzemi demokráciától. A megalapozott fejlődésnek azonban, jó vezetés mellett, az­ üzemi demok­rácia nem fékezője, hanem elősegí­­tője. A fejlődéshez a feladatok meg­határozásánál a kollektíva tapaszta­latait is jól hasznosítani, és meg tudja nyerni cselekvő támogatásu­kat a végrehajtáshoz. Tapasztalati tény, hogy a közösséget kikerülő ve­zetés dinamizmusa sokszor csak lát­szólagos. Gyorsan lehet rossz, hely­telen irányba is haladni, és ez in­kább megtörténhet akkor, ha a ve­zető kivonja magát­ a kollektíva ellenőrzése alól, ami nyilván ked­vezőtlenül befolyásolja a fejlődés ütemét. Természetesen, az üzemi demok­rácia érvényesülése során keletkez­hetnek — és keletkeznek is —, reá­lis konfliktusok, ám a szocializmus­ban nincs, nem is lehet alapvető érdekellentét a vezetők és beosztot­tak között. A problémák megoldá­sának meg lehet találni a politikai és gazdasági szempontból egyaránt helyes módját. Amikor az üzemi demokrácia ki­bontakozását, fontos politikai és gazdasági kérdéseként kezeljük, ar­ról sem feledkezhetünk meg, hogy a vállalaton belül a demokratikus jo­goknak és kötelességeknek együtt kell érvényesülniük. Kérdései így ismét visszahatnak a munkaverseny, a munka- és üzemszervezés közötti kapcsolatokra, azok kölcsönhatásai­ra és vitathatatlan szükségszerűsé­geikre. Ezeknek — bár elsődlegesen a termelés hatékonyságával függnek össze, — igen fontos emberi vonat­kozásai is vannak. A X. kongresszu­son mondta Kádár elvtárs. ..Minde­nekelőtt a vállalatvezetőnek kell magasabb színvonalon megszervez­niük a munkát és biztosítani a tech­nikai, technológiai fegyelmet.’’ A jól megszervezett munkafolya­mat a munkavégzés zavartalan fel­tételeit biztosítja az egyén számára, s ezáltal hozzájárul a dolgozók al­kotó és teremtő kezdeményezései­hez; egyszóval megteremti a mun­kaverseny eredményességének fő­ feltételei­t. Feltétlenül reagálni kell hogy a munkás a munkahelye­pasztáit körülmények alapján meg elsősorban a gazdasági­­ két, a társadalmi szervek már olykor az általános politikai tét is. Összegezve: a jól szervezi­k a verseny aktívan visszahat szervezési tevékenység feji a munka- és üzemszerveze­tűsítésére. Mindezt al Nemeslaki Tivadar elvi SZOT Politikai titkárának az­­ Akadémiáján elhangzott előadása is, az ő zárszavait idézem: ..A Központi B­izottság 1972. novemberi határa­ lött és soron levő gazi feladatok eredményes nak elengedhetetlen 1973-ban erőteljesebb tevékenység bontakoz rét helyi munka- és feladatok társadalmi megalapozott végreh• ezeknek, valamint az ben kijelölt fő cél valósításának eredn­téba állítsuk a szí versenyt is.”

Next