Üst, 1986 (32. évfolyam, 1-24. szám)
1986-01-11 / 1. szám
Év vége Lőrincen * Nyugodt pihenés Miniszteri köszöntő Az új év alkalmából Kapolyi László ipari miniszter vállalatunk vezérigazgatójához küldött levelében köszöntötte a gyárunk kollektíváját. A miniszter elvtárs levele így hangzik: Az új év és az ötéves tervidőszakváltás küszöbén tisztelettel köszöntöm a kollektívát, minden dolgozót, a szocialista brigádok tagjait, vezetőit, a politikai és társadalmi szervezetek aktivistáit, vezetőit, a műszaki gazdasági vezetőket. Köszönöm a VI. ötéves tervidőszakban és az 1985-ös évben kifejtett munkát, amellyel hozzájárultak iparunk fejlesztéséhez, feladatainak teljesítéséhez, népgazdasági céljaink megvalósításához. Mindnyájuknak kívánok boldog új évet, eredményes munkát 1986-ban, sikeres indulást a VII. ötéves tervben, ehhez erőt, jó egészséget, céljaik megvalósulását. Június 21. Jubileumi vasasnap Nehéz lenne ma már megállapítani, kinek a gondolata volt a vasasnap megszervezése. Az elmúlt 10 év bebizonyította, hogy a jó ötlettel párosult gondos szervezés vállalati hagyománnyá emelte a vasasnapot. Ez évben tizedszer kerül megrendezésre június 21-én a szokott helyen e rangos vállalati rendezvény. Mint cikkünk is bizonyítja, már most, fél évvel korábban megkezdődött az előkészítő munka annak érdekében, hogy ez évben is maradandó élményt nyújtson a jubileumi vasasnap. A rendezőszervek arra kérik vállalatunk kollektíváját, hogy ötleteikkel, javaslataikkel segítsék még színesebbé, gazdagabbá tenni a rendezvényt. Néhány javaslat máris a rendezők birtokában van. Javasolták például, hogy az MHSZ-bemutató egészüljön ki haditechnikai bemutatóval. Javasolták azt is, hogy be kellene mutatni dolgozóink szabadidő-elfoglalatságát. Tehát mindazoknak fórumot kellene adni, akik szabadidejükben például fafaragással és különböző hasznos kézimunkázással foglalkoznak. Színpadot érdemelnének azok az alkalmi zenekari együttesek, amelyek a brigádrendezvényeken, illetve a gyáregységi rendezvényeken szórakoztatják munkatársaikat. A Magyarország Szépe mintájára ötletként vetődött fel, hogy meg kellene rendezni a Dunai Vasmű Szépe vállalati vetélkedőt is. Ilyen és ehhez hasonló javaslatokat vár a szervezőbizottság. Szerkesztőségünk is ki kívánja venni részét az előkészítő munkából, ezért valamennyi ötletet és javaslatot az Üst szerkesztőségének címére kérjük írásban vagy szóban benyújtani. (Igazgatósági épület IV. emelet, telefon: 19-61, 30-30.) A siker érdekében szerkesztőségünk úgy tervezi, hogy az Üst különkiadásban jelenik meg a jubileumi vasásnap tiszteletére. Természetesen az előkészületekről és a beérkezett javaslatokról időszakonként többször is írni fogunk. öt év társadalmi munkái Az elmúlt öt évben 1981 és 1985 között a Dunai Vasmű kollektívája 171 millió 662 ezer forint értékű munkát végzett a kommunista műszakokon és az egyéb társadalmi munkaakciókban. Ezt az összeget 13 millió 229 ezer 607 munkaóra alatt érték el a dolgozók, 44 874 fő a kommunista műszakokon, 47 851 fő a társadalmimunka-akciókon. Ezek az adatok a hatodik ötéves tervciklus lezárása után készített kimutatás összesített tablójában találhatók. Az öt év statisztikájából több adat is figyelemreméltó. A legkevesebb, 8431 dolgozó, 1985-ben végzett társadalmi munkát, a legtöbben, 10 582-en, 1982-ben. Kommunista műszakon a legkevesebben, 8199-en, 1984-ben, a legtöbben, 9967-en, 1982-ben dolgoztak. A legkevesebb munkaórát, 300 ezer 695 órát 1984-ben, a legtöbb munkaórát, 9 millió 127 ezer 593 órát 1985-ben teljesítettek a vasmű dolgozói a kommunista és a társadalmi munkaakciókon összesen. A társadalmi munka értéke 1983-ban volt a legkevesebb: 20 millió 278 ezer 983 forint, a legtöbb 1985-ben, 63 millió 186 ezer 411 forint. Munkasikerekkel zárta az óévet a radiátorüzem kollektívája. Sikerült elérniük a bűvös 1,5 millió négyzetméter radiátor gyártását. Mint felvételünk is bizonyítja, rövid háziünnepségen emlékeztek meg az üzem életének jelentős eseményéről Állták a szavukat ❖ Látogatóban Védnökségi zárás * Emberszeretetből A DUNAI VASMŰ DOLGOZÓINAK ÜZEMI LAPJA 1986. JANUÁR 11. MEGJELENIK KÉTHETENKÉNT, ÁRA: 1,50 FORINT XXXII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Munkásgyűlés a vállalati kollektíva 1986. évi tennivalóiról Nyereségesek vagyunk, de... Évváltások idején időt kell szakítanunk arra, hogy visszatekintsünk a megtett útra, hogy mérleget készítsünk eredményeinkről és hibáinkról. A kellő mélységgel elvégzett értékelés, jó alap ahhoz, hogy megfelelő felkészültséggel láthassunk hozzá az új feladatok megoldásához. Az elmúlt hetekben, ki-ki érdeklődése, munkaköre és a jövő iránti alapján már elkötelezettsége informálódhatott gazdaságunk 1985. évi eredményeiről; iparunk teljesítményéről, a társadalmi életben végbement változások országos és helyi megítéléséről. A széles közvélemény megismerhette már a népgazdaság 1986. évi tervét is, főbb sőt az újabb tervciklus pontjait is közreadta már a napi sajtó. Jogos a várakozás, tehát a tekintetben, hogy az elmúlt esztendőben kibontakozott pozitív folyamat nyomán, milyen reményeket fogalmazhatnak meg maguknak a Dunai Vasmű dolgozói. E remények realitásáról volt szó azon a munkásgyűlésen, amelyet 1986. január 6-án, délután 2 órakor a hideghengermű hengersori csarnokában tartottak. A munkásgyűlést Bús Gyula vszb-titkár nyitotta meg, és külön is köszöntötte Sziklai Antalt, a megyei pártbizottság titkárát, valamint Mádlné dr. Maár Ilonát, a városi pártbizottság titkárát, továbbá a Dunai Vasmű vezető tisztségviselőit, majd átadta a szót dr. Szabó Ferenc vezérigazgatónak, a munkásgyűlés előadójának. GONDJAINK összetevőiről — Néhány nappal ezelőtt fejeztük be a VI. ötéves tervet és indítottuk el a népgazdaság VII. ötéves tervét — kezdte munkásgyűlési beszédét dr. Szabó Ferenc. — Engedjék meg, hogy ezen az év eleji vállalati fórumon, néhány mondatban vázoljam az elmúlt esztendők eseményeit. Sajnos, ezek az évek nehéz időszakot mindnyájunknak jelentettek Erősödött a hidegháborús légkör; a világ vezető országai között nem enyhült a feszültség; a gazdasági és a kereskedelmi életben új erőre kapott diszkrimináció. A tőkés gazdaság válsága is elmélyült, és az energiaválság hatásai áttevődtek a gazdaság más területeire is. A fejlett nyugati országokban igen magasra emelkedett a munkanélküliek száma. Ebben a gondokkal teli helyzetben, igen sok feszültség halmozódott fel az energaigényes kohászatban, és ez a körülmény munkásmegmozdulásokhoz, majd a termelés drasztikus csökkentéséhez vezetett. A termelés visszafogásával a nyugati világ gyakorlatilag „rendezte” a kohászat gondjait. A kohászatnak, mint alapiparágnak a gondjai, nem hagyták érintetlenül a magyar gazdaságot sem. Ezeknek a kemény éveknek az volt a legnagyobb feladatuk, hogy a magyar gazdaság eladósodása megállítassék, és miközben ez a folyamat tart, csökkenteni szükséges adósságállományunkat, és folyamatosan biztosítani kell országunk fizetőképességét. Nos, ebben az összetett feladatban, gazdaságunk nem találta meg egyértelműen a kibontakozás útját. Az 1984. évi, pozitív eredményű áttörrés után, 1985-ben jóval kisebb eredményt értünk el. A KOHÁSZAT HELYZETE A továbbiakban a vállalat vezérigazgatója a kohászat közelmúltbani gondjairól szólt, és többek között az alábbiakat mondta: A fejlett országokban bekövetkezett kohászati válságot nem a realitásoknak megfelelően értékelte a magyar gazdaság. És tetőzte csak a gondokat az a körülmény, hogy a kohászat morális megítélése rendkívül rossz hangot kapott, mivel, gazdasági bajaink kulcskérdései között ott szerepelt az egész magyar kohászat szükségességének a témája is. A helyzetet jól jellemzi egyebek között az is, hogy a kohászat iménti megítélésekor, más vonatkozásban azt várták tőle, hogy a vaskohászat növelje termelését és fokozza tőkésexportját. A közben fellépő pénzügyi problémák miatt, a kohászat aapi működőképessége is veszélybe került. Gyakorlatilag ekkor erősödött fel az a vélekedés, hogy a magyar vaskohászatot nem szabad és nem is célszerű fejleszteni. Érthető tehát, hogy ezekben az években jelentős munkaerőmozgás indult el, hisz az élénkülő magánkereskedelemnek, kisiparnak, a gazdasági munkaközösségeknek és ágmknak kellett a munkaerő. A DUNAI VASMŰ ÉS A VI. ÖTÉVES TERV A fentiekben vázolt gazdasági környezetben a Dunai Vasmű kollektívája igen nehéz napokat élt meg. A VI. ötéves tervben indult a konverteres acélmű beruházása, ekkor tértünk át az ötnapos munkahétre, és ekkor kezdtük el a kokszolómű építését is. Ezekben az években termelésünket elsősorban a késztermékek gyártásának növelése jellemezte. Nyersvastermelésünk erősen ingadozott, és több összetevő hatásaként koksztermelésünk is visszaesett. S miközben a vasmű termelési értéke jelentősen nőtt, fura mondásként: nyeresége ellenivészesen visszaesett, és 1982— 83-ban pedig veszteséggel zárt a vállalat. E veszteséges időszaknak a legfőbb okai között az egész népgazdaságot érintő energia- és olajválságot kell említenünk. Ehhez társult még az is, hogy a kohászatitermék-árakat és az igen energia-alapanyagárakat irreálisan állapították meg: minket sújtva, a feldolgozóipart viszont segítve. A konverter indulása, pénzügyi terhei, és nem utolsósorban annak kihasználatlansága, igen jelentősen járult hozzá a vállalati eredmény romlásához. A veszteséges gazdálkodás nyomán visszaesés következett be a bérfejlesztési lehetőségekben, és a létszámgondok, a szakemberek elvándorlásai csak tovább nehezítették helyzetünket. ÜT A KILÁBOLÁS FELÉ A vezérigazgató, beszéde további részében így elemezte a mélypontról való elmozdulást: — A veszteséges gazdálkodás éveiben felszínre jöttek, illetőleg elmélyültek azok a belső szervezési-gazdálkodási hiányosságok, nehézségek, amelyek nyomonkövethetők voltak az üzemzavarok számainak emelkedésében, a tűzesetekben is. A konverteri tűzeset okainak felszámolásában megmutatkozott az az erő, amellyel a továbbiakban a vállalati vezetésnek számolnia lehet. Éppen ezért szervezésével , a vezetés áta fegyelem megszilárdítását szorgalmazó intézkedésekkel, az érdekeltségi rendszer továbbfejlesztésével végül is megkezdődött a bajokból való kilábolásunk. Ugyanekkor megfelelő külső segítséget is kaptunk, elsősorban a DV-termékek árainak rendezésével. MILYEN VOLT A 85-öS ÉV? — Az 1984. évi jó tendenciákat kívántuk folytatni az elmúlt évben is — tért át dr. Szabó Ferenc a mind közelibb időszak elemzésére. — Sajnos, az év eleji nagy hideg , az energiakorlátozás , továbbá a kohóátépítés és a folyamatos acélöntőműi tűzeset visszafogta lendületünket. A fő folyamatokban nem tudtuk megismételni elmúlt évi jó eredményeinket. De néhány másodtermékünk esetében túl is teljesítettük előirányzatainkat, összegzően az mondható el: az első negyedévben nem nőttünk fel eléggé a tennivalóinkhoz. a (Folytatás a 3. oldalon)