Üst, 1986 (32. évfolyam, 1-24. szám)

1986-01-11 / 1. szám

Év vége Lőrincen * Nyugodt pihenés Miniszteri köszöntő Az új év alkalmából Kapolyi László ipari miniszter vál­lalatunk vezérigazgatójához küldött levelében köszöntötte a gyárunk kollektíváját. A miniszter elvtárs levele így hang­zik: Az új év és az ötéves tervidőszakváltás küszöbén tiszte­lettel köszöntöm a kollektívát, minden dolgozót, a szocialista brigádok tagjait, vezetőit, a politikai és társadalmi szerve­zetek aktivistáit, vezetőit, a műszaki gazdasági vezetőket. Köszönöm a VI. ötéves tervidőszakban és az 1985-ös év­ben kifejtett munkát, amellyel hozzájárultak iparunk fej­lesztéséhez, feladatainak teljesítéséhez, népgazdasági céljaink megvalósításához. Mindnyájuknak kívánok boldog új évet, eredményes munkát 1986-ban, sikeres indulást a VII. ötéves tervben, eh­hez erőt, jó egészséget, céljaik megvalósulását. Június 21. Jubileumi vasasnap Nehéz lenne ma már meg­állapítani, kinek a gondola­ta volt a vasasnap megszer­vezése. Az elmúlt 10 év be­bizonyította, hogy a jó ötlet­tel párosult gondos szerve­zés vállalati hagyománnyá emelte a vasasnapot. Ez évben tizedszer kerül megrendezésre június 21-én a szokott helyen e rangos vál­lalati rendezvény. Mint cikkünk is bizonyítja, már most, fél évvel korábban megkezdődött az előkészítő munka annak érdekében, hogy ez évben is maradandó élményt nyújtson a jubileu­mi vasasnap. A rendezőszervek arra ké­rik vállalatunk kollektíváját, hogy ötleteikkel, javaslataik­­kel segítsék még színesebbé, gazdagabbá tenni a rendez­vényt. Néhány javaslat máris a rendezők birtokában van. Javasolták például, hogy az MHSZ-bemutató egészüljön ki haditechnikai bemutató­val. Javasolták azt is, hogy be kellene mutatni dolgo­zóink szabadidő-elfoglalatsá­­gát. Tehát mindazoknak fórumot kellene adni, akik szabadidejükben például fa­faragással és különböző hasznos kézimunkázással foglalkoznak. Színpadot érdemelnének azok az alkalmi zenekari együttesek, amelyek a bri­­gádrendezvényeken, illetve a gyáregységi rendezvénye­ken szórakoztatják munka­társaikat. A Magyarország Szépe mintájára ötletként vetődött fel, hogy meg kellene ren­dezni a Dunai Vasmű Szépe vállalati vetélkedőt is. Ilyen és ehhez hasonló ja­vaslatokat vár a szervező­­bizottság. Szerkesztőségünk is ki kí­vánja venni részét az előké­szítő munkából, ezért vala­mennyi ötletet és javaslatot az Üst szerkesztőségének cí­mére kérjük írásban vagy szóban benyújtani. (Igazga­tósági épület IV. emelet, te­lefon: 19-61, 30-30.) A siker érdekében szer­kesztőségünk úgy tervezi, hogy az Üst különkiadás­ban jelenik meg a jubileumi vasásnap tiszteletére. Termé­szetesen az előkészületekről és a beérkezett javaslatokról időszakonként többször is ír­ni fogunk. öt év társadalmi munkái Az elmúlt öt évben 1981 és 1985 között a Dunai Vas­mű kollektívája 171 millió 662 ezer forint értékű mun­kát végzett a kommunista műszakokon és az egyéb tár­sadalmi munkaakciókban. Ezt az összeget 13 millió 229 ezer 607 munkaóra alatt érték el a dolgozók, 44 874 fő a kommunista műszakokon, 47 851 fő a társadalmimun­­ka-akciókon. Ezek az adatok a hatodik ötéves tervciklus lezárása után készített kimutatás ös­­­szesített tablójában találha­tók. Az öt év statisztikájá­ból több adat is figyelem­reméltó. A legkevesebb, 8431 dolgozó, 1985-ben végzett tár­sadalmi munkát, a legtöbben, 10 582-en, 1982-ben. Kommu­nista műszakon a legkeve­sebben, 8199-en, 1984-ben, a legtöbben, 9967-en, 1982-ben dolgoztak. A legkevesebb munkaórát, 300 ezer 695 órát 1984-ben, a legtöbb munka­órát, 9 millió 127 ezer 593 órát 1985-ben teljesítettek a vasmű dolgozói a kommunis­ta és a társadalmi munka­­akciókon összesen. A társadalmi munka érté­ke 1983-ban volt a legkeve­sebb: 20 millió 278 ezer 983 forint, a legtöbb 1985-ben, 63 millió 186 ezer 411 forint. Munkasikerekkel zárta az óévet a radiátorüzem­ kollektívája. Si­került elérniük a bűvös 1,5 millió négyzetméter radiátor gyártá­sát. Mint felvételünk is bizonyítja, rövid háziünnepségen emlé­keztek meg az üzem életének jelentős eseményéről Állták a szavukat ❖ Látogatóban Védnökségi zárás * Emberszeretetből A DUNAI VASMŰ DOLGOZÓINAK ÜZEMI LAPJA 1986. JANUÁR 11. MEGJELENIK KÉTHETENKÉNT, ÁRA: 1,50 FORINT XXXII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Munkásgyűlés a vállalati kollektíva 1986. évi tennivalóiról Nyereségesek vagyunk, de... Évváltások idején időt kell szakítanunk arra, hogy vis­­­szatekintsünk a megtett útra, hogy mérleget készítsünk eredményeinkről és hibáink­ról. A kellő mélységgel el­végzett értékelés, jó alap ahhoz, hogy megfelelő felké­szültséggel láthassunk hozzá az új feladatok megoldásá­hoz. Az elmúlt hetekben, ki-ki érdeklődése, munkaköre és a jövő iránti alapján már elkötelezettsége informálódha­tott gazdaságunk 1985. évi eredményeiről; iparunk tel­jesítményéről, a társadalmi életben végbement változá­sok országos és helyi meg­ítéléséről. A széles közvéle­mény megismerhette már a népgazdaság 1986. évi tervét is, főbb sőt az újabb tervciklus pontjait is közreadta már a napi sajtó. Jogos a várakozás, tehát a tekintetben, hogy az elmúlt esztendőben kibontakozott pozitív folyamat nyomán, milyen reményeket fogal­mazhatnak meg maguknak a Dunai Vasmű dolgozói. E remények realitásáról volt szó azon a munkásgyű­lésen, amelyet 1986. január 6-án, délután 2 órakor a hi­deghengermű hengersori csarnokában tartottak. A munkásgyűlést Bús Gyula vszb-titkár nyitotta meg, és külön is köszöntötte Sziklai Antalt, a megyei pártbizott­ság titkárát, valamint Mádl­­né dr. Maár Ilonát, a városi pártbizottság titkárát, továb­bá a Dunai Vasmű­­ vezető tisztségviselőit, majd átadta a szót dr. Szabó Ferenc ve­zérigazgatónak, a munkás­gyűlés előadójának. GONDJAINK összetevőiről — Néhány nappal ezelőtt fejeztük be a VI. ötéves ter­vet és indítottuk el a nép­gazdaság VII. ötéves tervét — kezdte mun­kásgyűlési be­szédét dr. Szabó Ferenc. — Engedjék meg, hogy ezen az év eleji vállalati fórumon, néhány mondatban vázoljam az elmúlt esztendők esemé­nyeit. Sajnos, ezek az évek nehéz időszakot mindnyájunknak­ jelentettek Erősödött a hidegháborús légkör; a vi­lág vezető országai között nem enyhült a feszültség; a gazdasági és a kereskedelmi életben új erőre kapott diszkrimináció. A tőkés gaz­­­daság válsága is elmélyült, és az energiaválság hatásai áttevődtek a gazdaság más területeire is. A fejlett nyu­gati országokban igen ma­gasra emelkedett a munka­­nélküliek száma. Ebben a gondokkal teli helyzetben, igen sok feszültség halmozó­dott fel az energaigényes ko­hászatban, és ez a körülmény munkásmegmozdulásokhoz, majd a termelés drasztikus csökkentéséhez vezetett. A termelés visszafogásával a nyugati világ gyakorlatilag „rendezte” a kohászat gond­jait. A kohászatnak, mint alapiparágnak a gondjai, nem hagyták érintetlenül a magyar gazdaságot sem. Ezeknek a kemény­­ éveknek az volt a legnagyobb felada­tuk, hogy a magyar gazdaság eladósodása megállítassék, és miközben ez a folyamat tart, csökkenteni szükséges adós­ságállományunkat, és folya­matosan biztosítani kell or­szágunk fizetőképességét. Nos, ebben az összetett fel­adatban, gazdaságunk nem találta meg egyértelműen a kibontakozás útját. Az 1984. évi, pozitív eredményű áttör­­rés után, 1985-ben jóval ki­sebb eredményt értünk el. A KOHÁSZAT HELYZETE A továbbiakban a vállalat vezérigazgatója a kohászat közelmúltbani gondjairól szólt, és többek között az alábbiakat mondta: A fejlett országokban be­következett kohászati válsá­got nem a realitásoknak megfelelően értékelte a ma­gyar gazdaság. És tetőzte csak a gondokat az a körül­mény, hogy a kohászat mo­rális megítélése rendkívül rossz hangot kapott, mivel, gazdasági bajaink kulcskér­dései között ott szerepelt az egész magyar kohászat szük­ségességének a témája is. A helyzetet jól jellemzi egye­bek között az is, hogy a ko­hászat iménti megítélésekor, más vonatkozásban azt vár­ták tőle, hogy a vaskohászat növelje termelését és fokoz­za tőkésexportját. A közben fellépő pénzügyi problémák miatt, a kohászat a­api mű­ködőképessége is veszélybe került. Gyakorlatilag ekkor erősödött fel az a vélekedés, hogy a magyar vaskohászatot nem szabad és nem is cél­szerű fejleszteni. Érthető te­hát, hogy ezekben az évek­ben jelentős munkaerőmoz­gás indult el, hisz az élén­külő magánkereskedelemnek, kisiparnak, a gazdasági mun­kaközösségeknek és ágmk­­nak kellett a munkaerő. A DUNAI VASMŰ ÉS A VI. ÖTÉVES TERV A fentiekben vázolt gaz­dasági környezetben a Dunai Vasmű kollektívája igen ne­héz napokat élt meg. A VI. ötéves tervben indult a kon­­verteres acélmű beruházása, ekkor tértünk át az ötnapos munkahétre, és ekkor kezd­tük el a kokszolómű építé­sét is. Ezekben az években termelésünket elsősorban a késztermékek gyártásának növelése jellemezte. Nyers­­vastermelésünk erősen in­gadozott, és több összetevő hatásaként koksztermelésünk is visszaesett. S miközben a vasmű termelési értéke je­lentősen nőtt, fura mondásként: nyeresége elleni­vé­szesen visszaesett, és 1982— 83-ban pedig veszteséggel zárt a vállalat. E veszteséges időszaknak a legfőbb okai között az egész népgazdasá­got érintő energia- és olaj­válságot kell említenünk. Eh­hez társult még az is, hogy a kohászatitermék-árakat és az igen energia-alapanyagárakat irreálisan állapították meg: minket sújtva, a fel­dolgozóipart viszont segítve. A konverter indulása, pénz­ügyi terhei, és nem utolsó­sorban annak kihasználatlan­sága, igen jelentősen járult hozzá a vállalati eredmény romlásához. A veszteséges gazdálkodás nyomán vissza­esés következett be a bér­­fejlesztési lehetőségekben, és a létszámgondok, a szakem­berek elvándorlásai csak to­vább nehezítették helyzetün­ket. ÜT A KILÁBOLÁS FELÉ A vezérigazgató, beszéde további részében így elemez­te a mélypontról való elmoz­dulást: — A veszteséges gazdál­kodás éveiben felszínre jöt­tek, illetőleg elmélyültek azok a belső szervezési-gaz­dálkodási hiányosságok, ne­hézségek, amelyek nyomon­­követhetők voltak az üzem­zavarok számainak emelke­désében, a tűzesetekben is. A konverteri tűzeset okainak felszámolásában megmutat­kozott az az erő, amellyel a továbbiakban a vállalati ve­zetésnek számolnia lehet. Éppen ezért szervezésével , a vezetés át­a fegyelem megszilárdítását szorgalmazó intézkedésekkel, az érdekelt­ségi rendszer továbbfejlesz­tésével végül is megkezdő­dött a bajokból való kilábo­­­­lásunk. Ugyanekkor megfe­lelő külső segítséget is kap­tunk, elsősorban a DV-ter­­mékek árainak rendezésével. MILYEN VOLT A 85-öS ÉV? — Az 1984. évi jó tenden­ciákat kívántuk folytatni az elmúlt évben is — tért át dr. Szabó Ferenc a mind kö­zelibb időszak elemzésére. — Sajnos, az év eleji nagy hi­deg , az energiakorlátozás , továbbá a kohóátépítés és a folyamatos acélöntőműi tűz­eset visszafogta lendületün­ket. A fő folyamatokban nem tudtuk megismételni elmúlt évi jó eredményeinket. De néhány másodtermékünk esetében túl is teljesítettük előirányzatainkat, összegzően az mondható el: az első ne­gyedévben nem nőttünk fel eléggé a tennivalóinkhoz. a (Folytatás a 3. oldalon)

Next