Üvegipar, 1987 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

XVIII. évf., 1. szám ÁRA: 2,50 FORINT 1987. január Legyen 1987 a minőség éve! Nem a több selejtért jár a fizetésemelés! Ismét itt az új év, ismét számot vethetünk a megtett úttal és megtervezhetjük, hogyan tovább. Ilyenkor reagálunk egy pillanatra, hogy a múltból megtartsuk, ami az előrehaladást segíti. Dehát, milyen is volt az elmúlt évünk? Elmondhatjuk hogy feszített, de reál is róla, tervet sikerült készíteni, és céljaink helyességét bizonyítja: eredményeink meghaladják, vagy erősen megközelítik a tervezett értékeket. 17,5 millió például közel USD-tervünket 2,5 millióval teljesítettük túl, holott a tőkéspiacon élesedett a verseny. Mégis 10 százalék körüli árszínvonal-emelkedést sikerült elérni a nyugati piacokon. Javítottunk a belföldi igények kielégítésén is. Jóllehet, fejlesztéseink — a források szűkös volta miatt — elmaradtak várakozásainktól. Gazdálkodásunk alapkövetelménye volt nyereségünk növelése, ami egyebek között megalapozza dolgozóink jövedelmének emelkedését is. Azt terveztük, hogy nyereségünk 1 milliárdnál is több lesz és ennek megfelelően 6 százalékkal nőhet dolgozóink jövedelme. Sok nem várt akadály nehezítette a munkát. Nem tervezett kemenceleállások Orosházán, csomagolóüveg-, hungaropanüveg-értékesítési gondok és így tovább. Ezek elhárítására, és a kieső bevételek pótlására nagy erőfeszítéseket tettek minden gyárban dolgozóink. De állítunk mi magunk elé akadályokat azzal is, hogy veszteségeink növekedését bekövetkezésük megakadályozása helyett egyszerűen megmagyarázzuk. Olvasom az Üvegipar decemberi számában Fudala Mihály orosházi gyáregységvezető nyilatkozatát, miszerint: „Nőtt az üveggel szemben támasztott minőségi követelmény. Ezekhez az igényekhez romlottak műszaki feltételeink. Az emberek közül sokan nem értették meg az 1985-ről áthúzódó béremelésekből adódó terheket és az elmaradó bérfejlesztést.” Valóban, a műszaki állapot romlott volna? Valóban ez okozza a gondot? Akkor, amikor a csomagolóüveg-fejlesztésre a rendelkezésre álló fejlesztési forrásaink nagyobb részét fordítottuk? Új kemencerekonstrukciót hajtottunk végre, magas szintű elektronikus vezérlés alkalmazását vezettük be, fejlesztettük a keverékelőállítást, korszerű IS-automaták beállítását végeztük el. Valóban a műszaki állapot lenne az oka annak, hogy a selejt mintegy 4 százalékkal növekedett és a legjobb gyáregységben elérte a 20 százalékot. A vevők minőségi igénye az utóbbi években nem változott. Arról kellene beszélni tehát, hogy eddig nem a szabványnak megfelelő minőségű üveget kaptak minden alkalommal. Vagy arról, hogy most, a kínálati időszakban aktívabban reklamálnak a vevők, amit a gyár illetékes helyszínelői el is fogadnak. A dolgozóknak azt kell tehát nyíltan megmondani, mert ez a tény, hogy, ha nő a selejt, csökken a nyereség. És nem a több selejtért jár a fizetésemelés! Nyilván nem esik jól senkinek, hogy vékonyabb a borítékja, de, ha vékonyabb, a helyi vezetőknek tegye fel a kérdést: miért? Nekem személy szerint az a véleményem, hogy a vezető műszakiak munkájának csökken a színvonala! A teljességhez az is hozzátartozik, hogy az Orosházi Üveggyár 1985-ben 9,4 százalék bérszínvonal-fejlesztést hajtott végre és 1986-ban 7 százalék körüli növelést ért el. Ezzel továbbra is a legmagasabb bérszínvonalú termelőszervezete a vállalatnak. Azt azonban tudomásul kell venni, csak az irányíthat, vezethet embereket, aki az osszushoz szükséges pénzt jó munkával megtermelteti és azt a munkában való részvétel szerint el is tudja osztani. Azért időztem hosszasan az esetnél, talán nem ideillő módon, mert meggyőződésem: a termelés szervezésében elkövetett hibák akadályoztak meg abban bennünket, hogy a célul kitűzött nyereséget csak megközelítsük, s a milliárd helyett csak 900 millió forint körüli értéket érjünk el. persze, azt is jelenti, hogy Ez a bérfejlesztést alacsonyabb szintre kell visszaszorítanunk. Sokan vannak, akik aggódnak az üvegiparért, képpen úgy, hogy az Légfőüvegipar jövőjét féltve — elméletben — milyen intézkedéseket kellene tenni. Arra volna szükségünk, hogy ezeket az aggodalmakat valamilyen képletes beváltóhelyen tettekre váltsuk. Mindjárt több gőz menne a turbinákba és nem a fölöslegesen hangoskodó dudákba. Ha legalább olyan jól érvelnének a jó munkavégzés mellett, s netán példát is mutatnának az eredményes munkában, mint amennyi energiával. aggodalmaikat alátámasztják és indokolják, akkor mi az „aranykor” felé haladnánk. Dolgainkról prózaibban szólva: számottevő fejlesztéseket hajtottunk végre az elmúlt évben, melyek közül több teljes kapacitással belépett a termelésbe, Orosházán, Sajószentpéteren és Nagykanizsán. Többségében a vállalt teljesítmény, árbevétel és nyereség mégsem teljesült. Kivétel a Nagykanizsai Üveggyár. Így fejlesztési hiteleinek visszafizetése nem lehetséges. Legalább annyi gondot kell a beruházások megvalósítására is fordítani, mint, amennyi energiát a beruházás telepítésének kiharcolására fordítanak a gyárak. Ebből az a tanulság, hogy ahol nem képesek a fejlesztést hatékonyan működtetni, oda a jövőben nem szabad, s nem is fogunk pénzt befektetni. Hogy miképp kell élni a fejlesztéssel, arra a Nagykanizsai Üveggyár dolgozóinak munkája a példa, ahol fegyelmezett gazdálkodást, egyenletes, szigorúan megkövetelt minőségi munkát végeznek. 1987-ben még nagyobbak és nehezebbek lesznek feladataink, amelyeket vállalnunk kell, hogy a nyereségünk növekedjen, az exportot fejleszteni tudjuk és a bérek, szerény mértékben emelkedjenek. Hogy mit kell tenni ennek érdekében? Mindenekelőtt csökkenteni a selejtet! A selejtben minden költség benne van, tehát a leghatékonyabb költségcsökkentést a selejt visszaszorításával lehet elérni. Nem tűrhető a rosszul kijavított gép, a rossz alkatrész, forma, vagy anyag. Szigorúan felelősségre kell vonni a hanyagságot, a szervezetlenséget megengedő, elnéző vezetőket. Új gondolkodást, szemléletet kell meghonosítani: az a vezető és dolgozó végzi jól a munkáját, aki a legjobb (szabványnak megfelelő) és legtöbb (alacsony selejttel bíró) terméket állítja elő. Olyan légkört kell kialakítani a termelésben, hogy minőségért szót emelőknek ne n essék bántódásuk. Kapjon magasabb anyagi és erkölcsi elismerést a becsületesen dolgozó és minden szempontból károsodjon az, aki hanyagul dolgozik. Nagyon fontosnak tartom, hogy a viták után kialakított határozatot mindenütt egységesen hajtsák végre A végrehajtásban diktatúrát kell alkalmazni, mert, ha megalkuszunk, akkor saját magunkkal, lelkiismeretünkkel kerülünk szembe. Számtalanszor bebizonyosodott —, de különösen 1986-ban —, hogy ott, ahol a vezetés egysége meginog, megbomlik, ott a termelés rendje is összedől, ami az egész vezetést eltemeti. Végezetül szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik erejüket megfeszítve munkálkodtak az Üvegipari Művek 1986. évi eredményein. Azt kívánom, az üvegesek nagy kollektívájának az új évben, hogy jó egészségben, bizakodó hangulatban, még jobb és eredményesebb munkát tudjanak végezni. CZINA SÁNDOR JÓZSEF ATTILA: TÉL Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy melegednének az emberek. Fiókányni mindent, ami antik, ócska, csorbát, töröttet, s ami új, meg ép, gyermekjátékot, — ó, boldog fogócska! — s rászórni szórva mindent, ami szép. Dalolna forró láng az égig róla s kezén fogná mindenki földijét. Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hisz zuzmarás a város, a berek, fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni és rakni, adjon sok-sok meleget. Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni, hogy fölengednének az emberek! Tájékoztató az Elf Hű-ben 1986 decemberében az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium kultúrtermében Szűcs Endre miniszterhelyett s az ÉVM-hez tartozó vállalatok üzemi lapjainak meghívott szerkesztőit és a Szerkesztőbizottságok vezetőit tájékoztatta az építőipar és az építőanyagipar 1986-os tevékenységéről, röviden kitérve az 1987-es év várható feladataira- ismertette az eredményeit, kritikusan ágazat beszélt a fennálló hibákról és mértéktartó bizakodással a jövőről. A tájékoztatóban elhangzottak többsége az építőipar problémáit fejtegette, nevezetesen a lakásépítés helyzetét, a tervezettől való elmaradásának okait és a minőséget. Szólt a kritikus helyzetbe került, valamint a mai gazdasági körülményekhez jól alkalmazkodó építőipari nagy- és kisvállalatok tevékenységéről.Az építőanyag-ipar a tájékoztatás tartalmának kisebbik részét jelentette. Az elhangzottak között volt néhány olyan kitétel, mint például az eredményes energiagazdálkodás, ami közvetve minket — az üvegipart — is kedvező megvilágításba lyezett. Külön kiemelten deaz üvegiparról nem esett szó a negatív példák között sem utaltak ránk, amit elismerésnek is elkönyvelhetünk. ."A miniszterhelyettes végül megköszönve a részvételét, további jelenlévők gyümölcsöző együttműködést és sok sikert kívánt az üzemi lapok vezetőinek £- a.