Vasárnapi Ujság – 1868
1868-03-08 / 10. szám - Csányi László 10. szám / Arczképek, Hazaiak - Csányi László (arczkép) 109. oldal / Élet- és jellemrajzok - Irgalmasok zárdája Szepes-Váralján 10. szám / Hazai épitészet; emlékmüvek; régiségek - Vázlatok Babyloniából: I. Bőrkereskedő arabok 10. szám / Népviseletek; genreképek, Külföldiek
Előfizetési föltételek: a Vasárnapi Ujsági és Politikai Újdonságok eggyütt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Ujság: Egész évre 6 ft. — Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. Hirdetési dijak: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer hasálozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 10 krba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Hausenstein és Vogler, Wollzeile Nro. 9. — Bélyeg-dij külön minden igtatás után 30 uj krajczár. Dicsőségben és gyászban oly gazdag honvédelmi harczunknak annyi nagy s nemes alakja van, mennyit oly szük keretében az időnek csak nagyszerű mozgalmak s csak egy életrevaló nemzet kebelében állithatnak elő. Mennyi hős, ki a harczmezőn mosolyogva vérzik el, utolsó hangján is azt kiáltva: „Éljen a haza!" és „Előre!" — mennyi fáradhatlan s önfeláldozásra kész honfi-hüség, örömmel adni oda nyugalmát, jóllétét, vagyonát, életét — a hazáért. S a meggyőződés tisztaságának mily óriási ereje, mikor az ügy, melyért szent lelkesedéssel küzde — elveszett, szivesebben elveszni vele, mint túlélni azt, s nyugodtan lépdelni fölfelé a bitófa létráján, melyet egy szent ügy hatalma a gyalázat fájából a dicsőség lépcsőjévé változtatott. E végig hü hazafiak közt az elsők sorában áll az, kinek nemes vonásait is bemutatjuk olvasóinknak — egy régi hiányát pótolva ezzel is már annyi jeleseket magában foglaló képcsarnokunknak. Csányi László született 1790-ben Zalamegye Csány helységében, ősi birtokán, melytől régi nemes családja nevét vevé. Igen fiatal korában huszárrá levén, részt vett az 1809 —1815-diki táborozásokban; ekkor lábán megsebesülvén, odahagyta a katonaságot, és táblabíróvá lett; de katonai erélyét, tüzét, szigorúságát, rendszeretetét mindenkor megtartotta. Buzgó és lelkes részt vévén a közügyekben, ő volt a zalamegyei ellenzék feje, vezére, ő volt Deák Ferencz bölcseségének legerősb megyei gyámola, s az országos hitü szónoknak és államférfinak leghűbb barátja, kinek követté választatása mellett mindent elkövetett akkor, midőn ez az adó-elvállalás életkérdésével volt azonositva. Védegylet s minden hazai vállalat erélyes, tettre kész és kitartani tudó, szilárd jellemű pártolóra talált az öreg Csárnyi liászig. (1790-1849.) Csányiban, kinek fiatal lelke s hazát és szabadságot ölelő heve nem hanyatlott s nem hamvadott az évek súlya alatt. Becsületessége, férfias szótartása, rendültetlen s emelkedett jelleme, törhetlen ragaszkodása meggyőződésében alapult elveihez, veszélyekkel daczoló egyéni bátorsága s elszántsága országszerte s nemcsak Zalában valának ismeretesek, hol ő volt, úgyszólván, a szabadelvű iskola seniora, az ellenzék apja, mint Deák annak szemefényes bálványa. Csányit az 1848-diki márcziusi napok Pesten találták, hol Klauzál Gáborral, Nyáryval s több népszerű férfival kezet fogva, mindent elkövetett a rend fenntartására s a féktelenség meggátlására, de egyszersmind a szabadság s nemzeti jogok kivivására s erős és biztos alapra állítására. Miután a magyar minisztérium felállott s Horvátország bánja komoly készületeket tett Magyarország megtámadására, Csányi kormánybiztosul küldetett a Drávához, az ország határát megőrizni. Itt ő nemcsak a Dráva hídjait s a fenyegető horvátokat tartotta szemmel, hanem a magyar védsereg élére állított vezéreket is, s éles tapintattal tudta kiismerni a magyarellenes érzelmek s törekvések legelrejtettebb mozdulatait. Szenvedélyes hazaszeretete végtelenül gondossá, aggodalmassá, éberré tette őt a kötelesség terén. Csakhamar észrevette, hogy a felügyelése alatti sereg vezéreiben ellenszenv rejlik azon eszme irányában,hogy a velük egy zászló alá esküdt bán s katonái ellen harczoljanak. Szept. 11-én tudósítást külde Pestre, hogy a bán előcsapatai Légrádon vannak, s a magyar sereg vezére ellenökbe állam vonakodik. A pákozdi toborzás után Móga tábornokot s a bán után Ausztria felé vonuló sereget Pozsonyba követé, s ezentúl és Görgei fővezérsége alatt is kormánybiztosa volt a felső seregnek, legnagyobb erélyt és szigorúságot fejtve ki nehéz hivatalában, mely által sokak neheztelését s vádjait voná magára. Windischgrätz hg. elöl a felső táborral együtt ő is Budapestre vonult, s midőn a kormány és országgyűlés Debreczenbe hátrált, s teljhatalmú biztosul maradt Budapesten, melyet legutoljára hagyott el. Átalában ő szokott legutolsó lenni a szaladásban, s legelső a megjelelésben ott, hol erélyes munkásságára szükség volt. 1849. január elsői proclamatiójában tudatta a főváros lakosságával, hogy ő a teljhatalmú kormánybiztos, bátorította s vigasztalta a magokat elhagyottaknak érzőket, óránkénti biztos tudósítást ígért az eseményekről, melyek azonban a lakosság aggodalmait meg nem szüntetheték. Windischgrätz 5-én már benyomult Budára, s Csányi, Görgeivel együtt elhagyta a várost. CSÁNYI LÁSZLÓ.