Vas Népe, 1965. június (10. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-01 / 127. szám

A cinizmusról A cinizmus hitvallóinak antik őseinél még valamilyen rendszerré állt ösz­­sze. Bölcseleti irányzattá a sok egyéb között, amelyeket a gondolkodás szép­ségét és örömét megismerő athéni társada­lom teremtett. A cinikusok, a peloponézoszi háború miatt tönkrement és kiábrándult de­mokratikus rétegek, azt hirdették, hogy az ember hántson le magáról mindenfajta kö­töttséget, térjen vissza a természetes állapo­tokhoz, így biztosíthatja belső függetlensé­gét, harmóniáját, márpedig csakis ebből fa­kadhat a legfőbb jó: az erény. Mindmáig emlegetett és szimbólummá kövesedett zász­lóvivőjük, Diogenész hordóba bújt, hogy bi­zarr életmódjával forduljon az uralkodó szo­kások és intézmények ellen. Későbbi századokban is nyomon követ­hetjük a cinikusok hatását, eszmei befolyá­sát. Tanításaik a történelmi körülmények sza­bta újfajta szkepticizmus alapjait vetik meg, visszacsendülnek írók nyomasztó val­lomásaiban, költők kiábrándító soraiban. Az is megfigyelhető, hogyan hull ki mindjobban ebből a gondolatkörből az erény igénye, a nemes társadalomjavító szándék, a változ­tatás lehetőségébe vetett bizalom, s marad az önmagába forduló kételkedés és semmi­bevevés, az esenénynélküliség, a sivárság és reménytelenség látszatra könnyed életfilo­zófiája. Ki tagadhatná azonban, hogy napja­inkban, a mi világunkban is akadnak olya­nok, akik elbújnak, elrejtőznek az élet ele­ven árama elől, és maguk csinálta magány­ban kesernyés, vagy cinikus bölcsességek szálait szövögetik. Egyszóval él, betolakszik ide-oda, hat a cinizmus életelve, a jelensé­gek megközelítésének ez a fanyar, szenvte­len, pangásra és megállásra ítélő módszere. Nem teremt ugyan iskolát, de teremt ten­denciáikat, sőt félreértéseket is, mintha még manapság is betölthetne építő, konstruktív hivatást Holott a mai cinizmus csupán ne­vében és egy-két mozzanatában rokon a hel­­lenizmus időszakában kibontakozó filozófiai törekvéssel. Érdemes foglalkozni a cinizmus mai arculatával és okaival, márcsak azért is, mert némelyek hajlamosak rá, hogy ifjúságunk és a cinizmus jegyessége­ miatt siránkozzanak, mintha legalább is az emberi és társadalmi értékek megvetése va­lamilyen életkorhoz lenne kötve. Nem élet­korhoz, hanem társadalmi jelenségekhez van kötve! „Megértem, hogy a kapitalizmusban min­­dennapos dolog a cinizmus — írták nemré­giben egyik folyóiratunknak. — A kizsák­mányolás, a létbizonytalanság, a kiszolgálta­tottság érzése, a tőkés társadalom valósága és meghirdetett „magasztos” elvei közötti el­lentmondás, a burzsoá társadalom farkas­erkölcse, amelyet álszent tógába öltöztetnek — mindez óhatatlanul szüli a kétségbeesést és a kiábrándultságot”. Nos, így igaz, ahogy a levélíró rátapintott. A kapitalista rend alapvető, kibékíthetetlen ellentéte a munkás­­osztályt, az öntudatos tömegeket forradalmi harcba készteti, másokat viszont ez az el­lentmondás a keserűség, a lemondás, a re­ménytelenség, a cinizmus felé taszítja. A mi társadalmunk végérvényesen szám­űzte a kizsákmányolást és az önkényt, amely tápot ad a cinizmusnak. Egész életünk arra a nagy hitre és igazságra épül, hogy képe­sek vagyunk kiformálni az újat, a tisztáb­bat, a gazdagabbat, a boldogabbat, társadal­mi méreteidben mindazt a jót és erényt, amit, a szocializmus fogalmában foglalunk össze. De semmiképp se úgy, hogy utunkon mindenfajta ellentmondást ki tudnánk ke­rülni. Erről szó sincs! Nincs mindenki opti­mizmussal, harci elszántsággal felvértezve a hiúság, a talpnyalás, a rendetlenség, a bü­rokrácia, a fegyelmezetlenség, a felelőtlen­ség jelenségeivel szemben. Ilyen és ha­sonló hibák, amelyek építőmunkánkban, or­szágunkban fellelhetők — főleg, ha ismét­lődnek és egy-egy területen szívósnak bizo­nyulnak — cinikussá tehetnek embereket. V­ajon mindig olyan könnyű valaki­nek megtalálnia, kiverekednie a maga igazát? Lehet, hogy egy da­rabig bírja a küzdelmet, de aztán belefárad, megrendül bizalma és kiábrándul. Ezért is annyira sarkalatos elve pártunk politikájá­nak az emberek, a dolgozók iránti őszinte­ség és bizalom. A személyi kultusz, a szek­tás torzítások egyesekben éppen ezt a bi­zalmat rombolták szét, ami nélkül forra­dalmi párt, forradalmi mozgalom nem tud lélegzeni; ez a természetes közege, amelyben kivirágzik az alkotó kedv, az építő szándék, a célratörő összefogás, a holnap vállalása. A cinizmus vírusai ebben a levegőben elpusz­tulnak. Ahol szó és tett, ígéret és megvaló­­sítás, terv és realizálás összhangban áll egy­mással, ott nagyon ritkán és sokkal nehe­zebben hódítanak tért a cinikus életbölcses­­ségek.­­Ugyan minek törjem magam?! — Kaparj kurta, neked is jut! — Minden órá­nak szakítsd le virágát! — Fütyülök a tör­vényekre, az emberi együttélés szabályaira, a családi és társadalmi kötelékekre, úgy élek, ahogy akarok, kinek mi köze hozzá,­­ egyébként is meghalunk.­ Mindebből alighanem világos, hogy ná­lunk is léteznek olyan hibák, amelyek a múltból átörökölt, vagy a kapitalista társa­dalomból érkező hatásokkal együtt termelik és újraszülik a cinizmust. Szerepet játszhat még ebben a tetszelgés, a feltűnési viszke­­tegség, a sznobság is, elvégre tisztességtelen téveszmék megfogalmazása alkalmasint ere­detibbnek tűnhet, és hamarabb kiváltja a társaság tapsát, mint a tisztességes „köz­helyek’’ ismétlése. Persze, társasága válo­gatja. Az életünk fonákságait kipellengérző, ostorozó kritika, amely a gúny fegyverét hívja segítségül, természetesen nem ciniz­mus, hiszen javító szándék, egészséges tü­relmetlenség, változtatni akarás feszül ben­ne. A határokat mindig meg lehet húzni. Az alapállás dönti el a kérdést, a cinizmus élet­elv, amelynek elemei a nihil, a kishitűség, a távlattalanság, minden erőfeszítés és igaz emberi szándék öncélú kikezdése és meg­tagadása. E­gy hasonlattal élnék. Ha a legcsodá­latosabb táncot nagyon messziről szemlélem, és nem hallom a for­mákat megértető és a tánctól elválasztha­tatlan zenét — komikusnak, fonáknak, eset­leg torznak hatnak a mozdulatok, az egész látvány. A cinikusoknak talán épp ez a leg­főbb bajuk. Nem hallják a zenét, nem zsong bennük az élet muzsikája, az élet és az al­kotás tisztelete. Alapjában véve meghason­­lott emberek. Az okos szó és a tények ere­jével harcolni kell nézeteik ellen — és értük. S. A. Elkészült az általános iskolák szemléltetőeszköz-ellátásának távlati terve A Művelődésügyi Miniszté­riumban kidolgozták 1970-ig az általános iskolák szemlél­tetőeszköz-ellátási tervét Je­lentős előrehaladás várható az audio­vizuális szemléltetés területén. Fokozatosan ellát­ják az iskolákat gyakorlati, kísérleti eszközökkel. A nagyszabású terv előirányoz egyebek közt 7000 darab komplett diavetítő-készletet, amely nappali használatra is alkalmas. Szerepel a tervben 3000 darab új típusú, táv­vezérléssel működő, magne­tofon segítségével hangosítható diavetítő, úgynevezett Diavox, valamint további 2000 magnó. Az utóbbiak elsősorban a nyelvoktatás tökéletesítését segítik. Számos új diafilmet készítenek az orosz nyelv, a történelem, a földrajz, a mű­vészettörténet oktatásához, il­letve ezek tananyagának szem­­­lél­tetéséhez. Az általános is­kolák alsó tagozata részére 40-féle új diafilm készül. A következő években be­fejezik az iskolák ellátását a történelmi térképsorozattal. Ugyanez vonatkozik az ének-, zene tanításnál rendszeresí­tett hanglemez-sorozatra. 1970-ig a szakrendszerű ok­tatást végző iskolák mintegy 25-30 százalékának biztosítanak a fizika-gyakor­latokhoz egyebek közt dinamó­­métert, műanyagmérő hengert, tanuló-kísérleti egyenáramú volt/amper-mérőt, szétszedhe­tő elektromotor-generátort; a biológiához, tanulói mikrosz­kópokat, különféle bonceszkö­zöket. Az ellátási terv összeállí­tásánál figyelembe vették a baráti országokból — így Csehszlovákiából, Jugoszláviá­ból és a Szovjetunióból — beszerezhető szemléltető esz­közöket is, amelyeket első­sorban az audio­vizuális okta­tásnál alkalmazhatnak az is­kolák. 1965. június 1. Kedd Gondolatok az ideológiai irányelvekről „A nyugati propaganda az ideológiai befolyásolás új eszközeit és módszereit ve­tette harcba, hogy hitetlensé­get keltsen a szocializmus eszméi iránt, elterjessze a pesszimizmus szellemét a szo­cializmust építő népekben és a modern kapitalizmusról megtévesztő képet rajzoljon” — állapítják meg az MSZMP Központi Bizottságának irányelvei. A burzsoá ideológia behato­lása hozzánk, a megye föld­rajzi fekvésénél fogva és a lakosság összetétele miatt fokozottabban és sajátosan je­lentkezik. Különösen érvé­nyesül ez a szombathelyi já­rásban, amelyről Barnák Já­nos elvtárs, a járási pártbi­zottság osztályvezetője az alábbiakban vélekedik. A kapitalizmus szomszédságában — A mi járásunkban folyó ideológiai és politikai felvi­lágosító és nevelői munka módszereit, eszközeit meghatá­rozza, hogy jelentős határsza­kaszon szomszédságban élünk a kapitalista Ausztriával, a személyi kapcsolatok az el­múlt években fejlődtek és várhatóan tovább fejlődnek. A kapitalista ideológia beha­tolásának sajátos lehetősége a nyugati rádiók és az osztrák televízió adásainak kedvező vétele. Sokan tudnak, értenek németül, s így nemcsak a magyar nyelvű adásokat hallgatják, amit ügyesen ki is használnak határainkon túl. Ez a helyzet fokozott fel­adatokat ró párt-, állami- és társadalmi szervezeteinkre, valamennyi pártszervezetünk­re. Hatékonyabb ideológiai, politikai felvilágosító mun­kára van szükség például ab­ban a 13 községben, amelynek lakói nap, mint nap látják mi történik a másik oldalon, rá­diót hallgatnak, levelet vál­tanak a határon túl élő csa­ládtagokkal, rokonokkal, s egyre gyakrabban személye­sen is meglátogatják egymást. A beszivárgott káros néze­tek legyőzése gyorsabb gaz­dasági, társadalmi, kulturális fejlődést igényel, amelynek ko­vácsolására mind erősebb párt-, állami­ és társadalmi szervezetekre van szükség. Törekvéseink között, különö­sen az utóbbi években, köz­ponti helyre került ennek az igénynek a kielégítése. Rendszeresen tartunk párt­napokat, politikai és gazdasági tájékoztatókat. Szorgalmazzuk a pártoktatás tömegesítését, színvonalának állandó javítá­sát. Egyre sikeresebb az if­júság világnézeti, politikai képzése, nevelése, a KISZ- oktatás. Komoly anyagi esz­közöket fordítottunk a klu­bok megteremtésére, amely­nek tartalmi munkája állan­dóan javul Illúziók a kapitalizmusról Nem marad hatástalanul a járásban a fokozódó idegen­forgalom, az idelátogató nyu­gati turisták magatartása, te­vékenysége, a gyakran köl­csönvett „meseautók” suhaná­­sa. Mindez csak a kapitaliz­mus külső mázát mutatja. Ezt tetézik a behozott giccsek­­kel, a maradi, konzervatív világnézetet tartalmazó köny­vekkel, a hencegő pénzszórás­­sal. Ez sokakban olyan il­lúziót kelt, hogy a kapita­lizmusban mindenki könnyen érvényesülhet, gyorsan, szinte munka nélkül meggazdagod­hat. Többen szándékosan és tudatosan élesztgetik a még meglevő nacionalista nézete­ket, a nemtörődöm liberaliz­must, a pesszimizmust ügye­ink iránt. Az imperialisták ellenünk irányuló taktikájának szerves része ez, amelyet nemegyszer meg is fogalmaztak: „Szé­leskörűen, a legfinomabb lé­lektani eszközökkel ki kell használni a nemzeti ellentéte­ket, a vallási hagyományo­kat, a kíváncsiságot, a női hiúságot, a nyugati autók von­zóerejét, a gazdasági életben néhol megtalálható gyenge pontokat.. Ezért törekszünk még hatá­rozottabban alapvető politikai kérdéseink megmagyarázására, megértésére. Ezekben a he­tekben tíz községben tartunk békegyűlést a békeharc, a békés egymás mellett élés je­lentőségének, problémáinak tisztázásával A járás párt-, tanácsi-, társadalmi szerveze­teinek vezetői megkülönböz­tetett módon foglalkoznak helyi szervezeteik áldandó erősítésével. Igyekszünk min­den alkalmat, lehetőséget fel­használni eszménk igazságai­nak terjesztésére, a kapitaliz­mus lényegének megérteté­sére. A járási és helyi vezetők felelőssége — Sajátos helyzetünk na­gyobb felelősséget vár a járási és a helyi vezetőiktől s azt, hogy alaposan megfontolja­nak minden politikai lépést. Növeljék politikai éberségüket az ellenséges behatás felisme­résében, legyőzésében. Na­gyobb figyelmet fordítsanak iskolában és iskolán kívül, fiatalok és felnőttek között a szocialista hazafiságra való nevelésre. Értessék meg a pe­dagógusokkal művelődési, nép­művelési tevékenységük kö­rültekintő, határozott gyakor­lását, a sajátos helyzet fi­gyelembevételét. Segítsenek minden káros jelenség, nézet, hatás felismerésében, meg­győző cáfolatában. Igyekszünk alaposan megis­merni ezen községek életét, lakosságának szemléletét, ér­zés- és gondolatvilágát. Ennek megfelelően reagálunk a kü­lönböző rendezvényeken, ösz­­szejöveteleken, nemzetiségi ta­lálkozókon, előadásokon. Az igényeknek megfelelő gyakori­sággal tartunk ilyen rendez­vényeket, találkozókat, be­szélgetéseket a község dolgo­zóival. Eddigi eredményeink igazolják, hogy ezek a mód­szerek, eszközök alkalmasak a megnövekedett ideológiai,, és politikai feladatok megol­dására, amennyiben ezek a­ pártmunka, az állami, társa­dalmi és tömegszervezetek te­vékenységének szerves részévé válnak. D. M. VAS NÉPE 3 „Vasban a 20 évvel ezelőtti önmagamat kerestem.. Csendes beszélgetés Jobbágy Károllyal A presszó délelőtti csendes­­langyos légkörében ülünk a köl­tővel, Jobbágy Károllyal aki, az idei könyvünnepen maga kérte, hadd jöhessen Vas megyébe. A vasi olvasókkal akart találkoz­ni. Miért? — Mert találkozni ak­artam a húsz év előtti önmagammal is. Igen, már jártam a megyé­ben, 1944 decemberétől 1945 már­ciusáig Pornóapátiban voltam beszállásolva mint katona. Itt estem hadifogságba, s bejártam Szombathely, Kőszeg, Csepreg, Bük, Tompaládony, Zsédeny, Felsőpaty, Sárvár és Celldö­­mölk utcáit, tájait... Negyvennégy esztendős. Mö­götte egy változatos, küzdelmek­ben bővelkedő élet. Tizennyolc éves korában már költő, olyan lapok közlik verseit, mint a Móricz Zsigmond által szerkesz­tett Kelet Népe, Zilahy lapja, a Híd, első verse 1939-ben a Népszavában lát napvilágot. Tisztviselő, de nem „íróasztal­ember”. Bekapcsolódik az ille­gális munkásmozgalomba, a szo­ciáldemokrata párt ifi csoport­jának hegyvidéki titkára, együtt dolgozik Ságvárit­al, Kulichhal... Az illegális összejöveteleken sa­ját verseit szavalja, s a magyar klasszikusokról tart előadásokat a munkásotthonokban. Remek előadó, nemcsak érezni, megírni tudja intuícióit, hanem hévvel, szívvel, értelemmel előadni is. — A háború alaposan bele­szólt az életembe. Nemcsak hadi­fogoly voltam, megjártam több munkatábort. Aztán évekkel ké­sőbb, már mint magyar—orosz szakos tanár magam kértem, engedjék meg, hogy egy gazda­sági küldöttséggel kimehessek a Szovjetunióba, más szemmel láthassam az eseményeket, a fejlődést... Kilenc évi hallgatás után Illyés Gyula biztatására fogott újra tollat: 1953-ban a Csillag­ban jelent meg. Aztán a többi irodalmi folyóiratban, s 1954- ben — éppen a Szovjetunióban tartózkodott mint tolmács — táviratot kapott: József Attila­­díjjal tüntették ki. — Rá egy évre jelent meg első verseskötetem, a Feltáma­dás. A címadó versben meg­vallottam: tetszhalott voltam, de rádöbbentem: jó újra élni, al­kotni. .. A Feltámadást követte 1956- ban a Hajnali viadal, majd 1962- ben a Hó és nap (egy hét alatt elfogyott valahány), amelyet egy év múlva ismét kiadtak, s im­már másodízben József Attila­­díjjal jutalmazták. Most, a könyvhét után kerül majd az olvasó kezébe negyedik kötete a „Háló nélkül”. — „Vegyétek el a hálót én alólam, s a derekamról a men­tőövet! Én anélkül akarok ug­rani!” — vallja ebben. „Civil” foglalkozása gimná­ziumi tanár. A hétköznapok köl­tőjének vallja magát: „Nem lett belőlem az, aminek indulni vágytam ifjan: nem lettem szó­rakoztató, új irányzat megalapí­tója, nem kezdődik velem a magyar költészet új kora... m lettem hát? — egyike az em­bertömegek helyett szóló, ki­áltó költőknek”. Kérdezem, nem fárasztja-e a rengeteg író—olvasó találkozó Mosolyogva tiltakozik: — Ellenkez­őleg! Új benyomá­sokat szerzek, ilyenkor újra át­engedem magamon az élet hul­lámait, s új versek kerülnek pa­pírra. Nem is az én erőmből születnek ezek, hanem az olva­sóknak, a hallgatóknak, az en­gem figyelő tekinteteknek bíz­tatására. .. Ezért ajánlja legújabb köte­tét­­ nekünk, az olvasóknak. Szakály Éva

Next