Vas Népe, 1985. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-01 / 26. szám
A vezetőségválasztó taggyűlések után a kongreszszust előkészítő politikai munka új szakaszba érkezik: február 2-án megkezdődnek a pártértekezletek. E fórumok a kommunisták országos kitekintésű helyi parlamentjei, amelyek a helyi viszonyokat országos összefüggésben, a párt általános politikájának alapján vizsgálják. Ezáltal szerves részét, alkotó elemét képezik a kongreszszust előkészítő általános politikai munkának. Jelzéseikkel, konstruktív javaslataikkal bekapcsolódnak a politika alakításába, formálásába. Jelentős és felelősségteljes politikai szerepet töltenek be a pártbizottsági tagok és a küldöttek megválasztásával is. Mindezek folytán munkájukat a párttagság és a szélesebb politikai közvélemény részéről nagy érdeklődés és figyelem kíséri. A pártértekezleteknek, mint politikai fórumoknak és a küldötteknek személy szerint is meg kell felelniük az ebből eredő felelősségnek. A résztvevők meghatározott pártszervezetek küldöttei, ugyanakkor joggal elvárják tőlük, hogy a terület, a vállalat, stb. általánosabb politikai összefüggéseiben is gondolkodjanak. A pártértekezlet munkájában, a pártbizottság tevékenységéről szóló beszámoló vitájában fontos helyet foglal el az eltelt öt esztendő fejlődésének számbavétele, értékelése. Politikai jelentősége van annak, hogy az elmúlt évek erőfeszítései, eredményei reális megvilágítást kapjanak. Erről azért is célszerű szólni, mert a nehézségek, a gondok láttán valóságérzetünk könynyen eltorzulhat, és esetleg egyoldalúan ítéljük meg eddigi munkánkat. Munkánk eredményeinek összegezésében, a jövőbeni feladatok kijelölésében is alapvető jelentőségű, hogy van mire építenünk. Az élet azt tanúsítja, hogy társadalmi életünknek nincs olyan területe, de nincs olyan munkahely sem, ahol ne születtek volna kisebb vagy nagyobb eredmények, az elmúlt évek folyamán. Ha a mérlegkészítésnél tegnapi önmagunkhoz viszonyítunk, szinte kivétel nélkül előrehaladásról adhatunk számot. S az ilyen öszehasonlításnak megvan a létjogosultsága, a szükségessége. Mai helyzetünket semmiképpen sem lehet elvonatkoztatni a megtett úttól. Ezért ezt az összehasonlítást feltétlenül el kell végeznünk. Eddigi eredményeink feljogosítanak bennünket arra, hogy bizakodó optimizmussal nézzünk a jövőbe. Ezt tanúsítják az eltelt hónapok taggyűlései is, ahol a párttagság egységesen és felelősségteljesen fejezte ki tettrekészségét. Az eredmények és a valóságos gondok számbavételén túl a pártértekezletek programadó, célokat meghatározó feladatot is teljesítenek. Az ország helyzetéből kiindulva és az általános fejlesztési célokkal összhangban vizsgálják azokat a konkrét teendőket, amelyek helyileg megvalósításra várnak. Ez felelősségteljes és nem könnyű feladat. Nem arról van szó, mintha túlságosan nehéz lenne felsorolni és csokorba foglalni a szükségleteinkből fakadó célokat, törekvéseket. Ezt könnyűszerrel megtehetjük. Sokkal nehezebb azonban ezt úgy elvégezni, hogy megmaradjunk a reális lehetőségek szintjén, de azokat maximálisan kimerítsük, és ne essünk túlzásokba. A pártértekezletek feladatokat és célokat meghatározó szerepének érvényesítését megkönnyíti az a körülmény, hogy a párt őszintén és nagy felelősséggel feltárta az ország mai helyzetének leglényegesebb jellemző vonásait. A kongresszusi irányelvek tulajdonképpen ezt az értékelést összegzik, és már lényeges tapasztalatokat is tartalmaznak a változott feltételek között folyó politikai munkáról. De megkönnyíti a tanácskozások előretekintő szerepének érvényesítését az is, hogy helyi vonatkozásban is tulajdonképpen a társadalmi élet minden területére vannak kidolgozott fejlesztési elképzelések. A pártértekezleteken ezeket a kongresszusi irányelvekkel összevetve újból értékelik, s véleményezik. A kongresszust megelőző tanácskozások fontos szerepe önmagában is kivált egyfajta ünnepélyességet. Amíg ez nem megy túl az események jelentőségét kifejező formákon, addig az elfogadható. Vigyázni kell azonban, hogy ez a legkisebb mértékben se korlátozza, zavarja a tanácskozások munkajellegét. Fontos, hogy kerüljük az üres, frázisszerű általánosságokat, amelyek mindenkinek szólnak, de amelyeket senki sem vonatkoztat magára. A különböző folyamatokat, a politikai élet lényeges mozzanatait konkrét megnyilvánulásukban, előfordulásukban mutassuk be. A vitában is kapjanak nagyobb megbecsülést az ilyen típusú felszólalások. A gazdasági kérdések a pártértekezletek egész munkájában minden bizonnyal fő helyet foglalnak el. Ez így is van rendjén. Az azonban már nem lenne helyes, ha a pártértekezlet valamiféle termelési tanácskozás jellegét öltené. Ez elsősorban azzal kerülhető el, ha a termelés és gazdálkodás politikai összefüggéseivel foglalkoznak, azt vizsgálják, hogy a hatékonyabb gazdálkodás milyen módon érinti az adott terület emberi-politikai viszonyait, a pártszervezetek menynyire felkészültek az új, szigorúbb követelmények között végzendő politikai munkára, hogyan érvényesül a gazdasági vezetők politikai felelőssége. Az általános gazdasági helyzettel összefüggésben kerülnek napirendre a településfejlesztés kérdései. Érthető, hogy ezek a legszélesebb közvéleményt foglalkoztatják, hiszen a legközvetlenebbül érintik a városok és községek lakosságát. Politikai munkánk során tapasztalhatjuk, hogy az igények itt is gyorsabban nőnek, mint a lehetőségek. Nyíltan, őszintén kell szólni arról, hogy a központi fejlesztési alapok nagyobb mérvű növelésére nem számíthatunk, éppen ezért nagyobb figyelmet kell fordítani a helyi erőforrások jobb kihasználására. Előrehaladásunknak elengedhetetlen feltétele a pártszervezetek politikai szervező, mozgósító ellenőrző munkája színvonalának növelése, a kommunista példamutatás és kiállás. Várható, hogy a pártértekezleteken nagy figyelmet kapnak majd a pártirányítás és a pártélet kérdései. A pártértekezletek a pártdemokrácia érvényesítésének fontos fórumai azért is, mert itt választják meg a pártbizottságok tagjait és a felsőbb pártszervek tanácskozásainak küldötteit. Nagy politikai felelősséggel járó feladat dönteni e testületek tagjairól, tisztségviselőiről. Jól tudjuk, hogy nem egyszerű dolog egy olyan pártbizottsági testületet megválasztani, amely sokféle szempontnak meg kell, hogy feleljen. Tekintettel kell lenni a munkahely, az életkor, a nem, a párttagság ideje, az osztály- és rétegstruktúra, a foglalkozási ág, a terület szerinti képviseletre. Ez mind nagyon fontos, hiszen politikai kérdés is. A legalapvetőbb azonban az alkalmasság, a megfelelés a meghatározott politikai célokból eredő igényeknek. Ehhez képest minden más, a testület összetétele is másodlagos jelentőségű, ugyanakkor ez utóbbi sem elhanyagolható. A kétféle követelmény természetesen nem áll eleve szemben egymással, hiszen a párttagság minden rétegében találhatók a pártbizottsági tagságra alkalmas személyek. A jelölő bizottságok minden bizonnyal nagy körültekintéssel és gondossággal járnak el, amikor javaslataikat a pártértekezlet elé tárják. Ez azonban nem csorbíthatja vagy kisebbítheti a küldötteknek azt a jogát, sőt kötelezettségét, hogy kommunista meggyőződésük és lelkiismeretük szerint cselekedjenek, éljenek javaslattevő és szavazati jogukkal. A jelölő bizottságok maguk sem tekintik javaslataikat megfellebbezhetetlennek. ★ Párttagságunk és a széles politikai közvélemény tájékoztatására az alábbiakban közöljük a pártértekezletek időpontjait: Február 2-án: megyei tanács, megyei rendőrfőkapitányság, szombathelyi városi rendőrkapitányság, Cipőgyár, VASÉP, MÁV Járműjavító, Répcelak SZTV, Sárvár ÁG és MVG, Ikervár község, Celldömölk Vasútüzem, Jánosháza, Őriszentpéter és Csepreg nagyközség, Szentgotthárdi Selyemszövőgyár. Február 6-án: szombathely pedagógusok. Február 8-án: Szombathelyi Vasútüzem. Február 9-én: Szentgotthárd város, Vasvár városi jogú nagyközség, Répcelak és Bük nagyközség, LATEX szombathelyi Fonó- és Szövőgyár, Fagazdasági Kombinát, MÁV Igazgatóság, REMIX, Rába Futóműgyára. Február 16-án: Celldömölk, Körmend és Sárvár város. Február 23-án: Kőszeg és Szombathely város. Kovács Gyula, a megyei pártbizottság osztályvezetője A pártértekezletek elé — Mindent el tudunk készíteni, de talán gazdaságosabb, ha szériában gyártott termékeket vesz a vállalat. 0 # 0 — Hogyan lett Lasics Sándor asztalos a textiliparban ? — Az építőiparban kezdtem. Két családom volt, nem volt lehetőségem a vidéki munkára, néha egy vagy két hétig nem jártam otthon. A kisebb jövedelmet is vállalva jöttem ide, az akkori Takarógyárba 1953-ban. — Változott-e azóta az asztalosok munkája? — Alapvetően nem. De például régebben korántsem készítettünk annyi bútort, mint most. Igaz, a régi irodák nem is voltak olyan jól felszereltek, mint a mostaniak. A legtöbben csak olajos hajópadló volt, amit ma már szinte mindenütt felváltott a parketta. Igényesebbek lettünk, de ez így van rendjén, hiszen megtehetjük, hogy javítsuk környezeti kultúránkat. — Lépést tartott-e ezzel az értékek megbecsülése? — Sajnos, sokan nem tudják értékelni, ami jórészt az ő érdekeiket szolgálja. Mi, karbantartók látjuk sokszor, hogy a javítanivaló nem a használat során keletkezett, hanem durvaság, nemtörődömség következménye. — Hogyan dolgozik az asztaloscsoport ? — Az évek során egyre többen lettünk, elsősorban fiatalokat hívtunk. Ennek az az oka, hogy a mi munkánk a szakma egy speciális ága, amit külön meg kell tanulni. Aki például bútorüzemből jön hozzánk, tanulnia kell, mert itt sokoldalú munkával találkozik. Az egykori fiatalokból közben tapasztalt szakmunkások lettek, mindent rájuk lehet bízni. — Van-e hiány asztalosokból? — Ismerősi, rokoni kapcsolatok révén mindig akadt jelentkező elég. Ránk nem jellemző a vándorlás. — Mi ennek az oka? — A lényeg, hogy a munka meglegyen. A munkához pedig kedv kell és jó hozzáállás. Néha elkel egyegy tréfa, a munkához hozzátartozik a vígság is. Én ugyanúgy viccelek, pedig a legtöbb gyerekem lehetne... Néha nem tetszik egyiknek-másiknak, hogy nem a szakmánkba vágó dolgot kell csinálnunk, például kocsit rakni, irodát rámolni. Csak azt mondom: aki ezt nem akarja megszokni, jobb, ha ma megy el, mint holnap. — Hogyan irányít? — Mindenkit úgy kérek meg a munkára, ahogy annak idején velem beszéltek. „Légy szíves, menj el, és.. ” Ez a hangnem. Nem emlékszem, hogy valaha is morgolódott volna bárki az így kiadott munka ellen. Lasics Sándor otthoni környezetében is kedvenc anyaga, a fa vonzásában él. Felesége a falumúzeum gondnoka, Lasics Sándor pedig kezdettől fogva irányította a skanzen házainak rekonstruálását. Nem kevés alkatrészt készített az évek során, amit beépítettek az újra összeállított ősrégi házakba. Még tíz centiméteres ablak is kikerült a keze alól. Példájából kitűnik: egy szakma tisztelete, szeretete is adhat az embernek kiegyensúlyozottságot, megnyugvást. KT 1985. február 1. Péntek Dalosokhoz illően Nem lelkesedem az ifjúsági kórusfesztiválokért, az öt—tíz énekkart összegyűjtő dalos ünneplésért. És ennek nem a dalok az okai. A munkáskórusok öt évenkénti szombathelyi találkozóját kivéve ugyanis nincsenek jól megszervezve a dalos koncertek. A kórusok felállása, bevonulása, kivonulása önmagában is töredezetté teszi a műsort, de ezt vállalja, elviseli a nézőtéri hallgatóság. Ami azonban az ajtók, a színfalak mögött történik, az kételyeket ébreszt a rendezvények megnyitásakor elhangzó nemes gondolatokkal szemben. Először ugyanis emelkedett tartamú mondatokat hallunk a közös éneklés erejéről, emberformáló hatásáról, szép kórusmű következik, aztán megtörik a varázs. Mert a színpadon kulturáltan, daloshoz illően viselkedő fiatalok a szereplés után, az egyenruhával együtt mintha a kultúrát is levetnék magukról. Többé nem érdekli őket, hogy mi folyik a teremben (történetesen egy másik kórus igyekszik tisztán, hangulatosan énekelni, a közönség meg próbál a zenére figyelni), ez a volt szereplők számára érdektelen. Rohanás, csapkodás, kiabálás hallatszik kintről, így volt ez nemrég a Bartók Teremben is, ahol a jegyszedők, ruhatárosok előbb tapintatos sustorgással, majd hangosan, erélyesen próbáltak csendet kérni, hiába. A dalosok kamaszokká alakultak, felügyelet nélküli, lármás csoportokká szakadva távoztak. Énekkari próbával legalább heti három—négy órát töltenek a diákkórusok. Talán belefér ebbe az időbe, hogy a szereplés utáni viselkedésről, a másik kórus és a közönség iránti tiszteletről is szó essék. Ezen a tavaszon sokasodnak a kórustalálkozók, az ünnepi alkalmak. Nagy az igény a dal iránt, nem kevésbé a dalosokhoz illő viselkedés iránt. b. r. • ■ • Választék Nem állíthatjuk, hogy a megyeszékhely bővelkedik olyan üzletekben, gyorsbüfékben, amelyekben gyorsan és olcsón lehet elfogyasztani főtt hurkát vagy kolbászt. Sőt még azok is megszűntek, amelyek valamikor nagy népszerűségnek és forgalomnak örvendhettek, mint például a Bajcsy-Zsilinszky utcai hentesáru szaküzlet. A meglevő üzletek, talponállók választéka kárpótolna a hiányért, már ami a választék feltüntetését illeti. Mert a gyakorlat egészen más. A felsorolt választékból a legtöbb helyen és az esetek többségében csak egy-, legfeljebb kétfajta kapható. Hurkából csak véreset adnak (pedig a májas is szerepel a lajstromon!), főtt krinolin, szafaládé és virsli helyett pedig „Csak debreceni van” válasszal kell megelégednie a „válogatós” betérőnek. Ritkábban ugyan az említettek közül is fő valami a forralóban, de mivel az árjegyzékekenlátható választék állandó szereplő az üzletekben, a vevő feltételezi, hogy ezekből állandóan választhat és nem csak ritkábban! Még mielőtt az illetékesek arra hivatkoznának, hogy a húsipar nem biztosítja számukra a megfelelő alapanyagot, szeretném megjegyezni, hogy a hűtőpultokon rendszeresen ott találhatók nyers állapotban azok az eladásra szánt hentesáruk, amelyeket a főtt áruk listáján is feltüntetnek. A Forgó közi hentesáru szaküzletben van ugyan főtt virsli is, ezt azonban csak a hotdog vásárlói számára biztosítják. Ha van, miért csak erre a célra, holott a főtt áruk tábláján is szerepeltetik! Ki tudja? Ha van választék, akkor abból miért csak egy-két félét lehet kapni? (lendvai) M MT Nyugdíjas dala