Vas Népe, 1987. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-01 / 153. szám

• jgpr ^WPjp­BSBJpdv­MSI­VI iiW^suSSiCIl^lB bontóperek során A bíróságok 1987. július 1 -től alkalmazzák az új csa­ládjogi rendelkezéseket. Változik a házassági bontó­perekkel kapcsolatos­­ jog­szabály is. Hazánkban 1981- ben 48 914, 1985-ben 52 836 bontóper volt. A megyében ez a szám 613-ról 774-re emelkedett. A bontóperi el­járásban bekövetkezett vál­tozásokról dr. Vincze Imré­vel, a megyei bíróság elnök­­helyettesével beszélgettünk. Előzetes meghallgatás — Mi a legszembetűnőbb változás? — A bontóper előtti köte­lező meghallgatás. Az eddi­gi egységes bontóperes el­­­járás két részből áll. A bontást megelőzőe­n az il­letékes bíróság előtt meg­hallgatást kell kérni, amely­re a házastársakat megidé­zik. A meghallgatáson a jo­gi képviselők nem lehet­nek jelen. A bíró együtt, vagy külön-külön hallgatja meg a feleket. (A meghall­gatásról jegyzőkönyv nem készül, s nem a válópert le­vezető bíró van jelen.) A meghallgatást követően harminc napon belül in­díthatják meg a bontóperes eljárást. — A meghallgatással a felek kibékítése a cél? — A bírósági eljárásban a bíróság feladata a felek kibékítése, vagy ennek meg­kísérlése. A tapasztalatok azt bizonyítják, ez nem re­ménytelen, eddig a válni szándékozók 30 százaléka meggondolta magát... — Mi a lényege a meg­hallgatásnak? — Itt nem a szokásos bé­­kítésről van szó. Teljesen újszerű jogalkotói elképze­lés, amely az állampolgárok felelősségtudatára épít. A meghallgatással azt kíván­juk elérni, hogy a házasfe­­lek józanul értékeljék hely­zetüket, fontolják meg, hogy válsághelyzetükből a válás-e az egyedüli kiút. Régi ta­pasztalat, hogy a bontásra irányuló elhatározás soha­sem tekinthető véglegesnek. Véleményünk szerint nin­csenek jó és rossz házassá­gok, csupán arról van szó, kik értenek és kik iépmn­k konfliktusok feloldásához. Ha erre megvan a képessé­gük, a házasság megment­hető. A meghallgatásnál ab­ból indulunk ki, hogy a bontópert kezdeményező válsághelyzetben van. Leg­többször nem az értelmi, ha­nem az érzelmi motívum a döntő. Csak egyetlen ki­utat lát, a bontópert. Minde­nért a másik felet okolja. A házasfelek között kommu­nikációs zavar keletkezik. Józanul mérlegelni . A meghallgatással te­hát a bíróság a felek közötti párbeszédet szeretné hely­reállítani? — Ez az egyik cél. Már az jó dolog lesz, ha meghall­gatják a másik felet, miért érzi tűrhetetlennek a há­zasságot. A bíróságnak van erkölcsi hatása a társada­lomra. A meghallgatás so­rán a bíró csak közvetetten érvényesíti ezt, döntést nem hoz, egyik félnek sem ad igazat. Csupán a felelősség­­érzetre apellál, a józan meg­fontolásra. Van még egy lényeges mozzanat a válni készülőknél, mégpedig az, hogy nem gondolnak a jö­vőre. Úgy vélik, a bontó­perrel minden lezárul, új életet kezdhetnek. Pedig a házasság felbontása kuszál­­ja igazán össze a magánéle­tet. Ez később derül csak ki, hiszen egyedül még rosszabb, bizonytalanabb lehet az eset. A másik lényeges do­log a gyerekek további sor­sa, ha mindkét szülőhöz ra­gaszkodnak. A gyermekel­helyezés eredményében senki nem lehet biztos, mert alkalmas szülők esetében az apa is kérheti a gyer­mek nála történő elhelye­zését. A bíróságok­­ egyre következetesebben érvénye­sítik a gyermek számára előnyös házasság könnyel­mű feldúlásában megálla­pítható felelősség következ­ményeit. Gondolni kell emellett a közös lakás hasz­nálatára, az ezzel kapcsola­tos következményekre. Nem elhanyagolható az sem, mi­lyen tartási igénye lehet a volt házastársnak, hogyan rendezik a gyerektartást. Meg kell fontolni a közös vagyon elosztásának mód­ját is. Megtervezni a jövőt . Ezek szerint a társada­lom azt várja el a bontást kérő féltől, hogy tervezze meg a jövőjét is? — így van. A jogszabály a közösen kért, úgynevezett megegyezéses bontásnál most már minden járulé­kos kérdésben megkívánja a felek­­ egyetértését. Vagyis egyező akaratnyilvánítás alapján a házasság meg­romlását előidéző okok részletes vizsgálata nélkül a bíróság akkor bontja fel a házasságot, ha a felek megegyeztek a gyermekel­helyezésben, a gyermektar­tásban, a gyerekkel tör­ténő kapcsolattartásban, a volt közös lakás használa­tában, a házastárs esetleges tartási igényében és — ez új a korábbiak mellett — az ingó közös vagyon meg­osztásában. Mellékelni kell a vagyonmérleget is tartal­mazó, bírósági jóváhagyás­ra alkalmas, végrehajtható egyezség tervezetét. — A jogalkotó tehát meg­nehezíti a házasságok fel­bontását? — Itt azért érdemes meg­különböztetni, hogy jogunk változatlanul lehetővé teszi a helyrehozhatatlanul meg­romlott házasságok gyors felbontását. A bíróságok, most már az első tárgyalá­son ítéletet hozhatnak. Mégis, összességében szi­gorodtak a házasság felbon­tásának feltételei. A bon­tóper nem csupán magán­ügy, két ember, egy család ügye, hanem társadalmi ügy is. A bontóperek számá­nak emelkedésével párhu­zamosan nőtt a családon kí­vül vagy csonka családban nevelkedő gyermekek szá­ma, csökkent az újraháza­­sodási kedv. Ez végül is ront­ja a népesedési helyzetét, mert a gyermekek többsége ma is házasságban születik. Felelősségteljes magatartást — Ezután tehát nehezeb­ben bontják fel a házassá­gokat a bíróságok? — Az, hogy egy házasság mikor­­tekinthető helyrehoz­hatatlanul megromlottnak, mindig az adott tényállás­ból derül ki. A bíróságok azonban felkészültek, és kö­vetkezetesen alkalmazni fog­ják az új jogalkotói célokat. Ezzel összefüggésben fele­lősségteljesebb állampolgári magatartást várnak el, ha­tékonyabban­­ érvényesítik a szocialista erkölcsi és együtt­élési szabályokat. Ezért is várjuk, hogy a jövőben ke­vesebb lesz a felbontott há­zasságok száma. — Kovács — az Adriára Krk szigetére haragban voltak egymással. Csak a „bökő” világított ilyenkor. Meg a piros vér. Mert az aztán bőven színe­sítette az utcákat. Szóval, megváltottuk a jegyeket és felültünk a lé­­lekvesztőnek tűnő alkot­mányra. Hogy jól lássak, én a hajó orrába ültem. Elém telepedett azonban egy nyugatnémet turista. Tiroli gatya, nagyzoló mo­dor. Először bosszankodtam, de később már harsányan nevettem. Feltámadt ugyan­is a szél. Kétméteres hul­lámok dobálták a hajót. Én csak fél liter számra kap­tam a sós vizet, de az előt­tem ülő védőpajzsom liter­szám, így aztán amikor megérkeztünk, a német úgy nézett ki, mint egy kiöntött ürge. Ekkor már kevésbé volt­­vidám. Igaz, a hű­vös szél gyorsan szárogatta. Még valamit a­ hullámok­ról. Nem kíméltek senkit. Esetenként 30—40 liter vi­zet is zúdítottak a fedélze­ten tartózkodók nyakába, így aztán az alig egyórás út alatt tökéletesen sike­rült mindenkinek elázni — büfé nélkül is. A Kvarner öbölhöz több száz sziget tartozik. A Cres, a Lovinj, a Rab, hogy csak a legnevezetesebbeket említsem. Legnagyobb Krk, ahova érkeztünk. Harminc­­nyolc kilométer hosszú, 18 kilométeres széles sziget. A kopár sziklák alkotta szige­ten van Észak-Adria leg­nagyobb polgári légikikötő­je, ahol a Malév Budapest— Rijeka járatának gépei is landolnak. Vrbnik hangulatot keltő, meredek utcáival, műem­lék jellegű templomával méltán kelti fel a látogatók érdeklődését. E szigetet még újra meglátogatjuk — hatá­roztuk el mi is. Egy nap nem elég. Hajónk visszafelé is vi­dáman szelte a habokat. Az én németem „okos” volt. A hajó tatjában táborozott le. Most a hátába kapta a hullámokat. A magyarok maradtak a helyükön. Nem is ázott el közülünk senki. Másnap újra felkereked­­­tünk. Ezúttal autóval, hogy újra a szigetre látogassunk, ezúttal felkeresve Krk vá­rosát." A szárazföldet­­ a Tito Moszty (Tito híd) köti ösz­­sze a szigettel. Lenyűgöző látvány. Ezerkétszáz méter hosszan, mintegy másfélszáz méter magasan ível át a viadukt. Alattunk a tenger, felettünk a kék égbolt. Ti­zenkét kilométeres autózat után megérkeztünk egy me­sevárosba, Krk-be. A sziget déli részén fekvő — város­nak nevezett — település kulturális központ. Várfa­lak veszik körül. Több ne­vezetes temploma is van. Az építmények velencei, gót és barokk stílusban épültek. Szinte meseszerű a kör­nyezet. El tudnék itt kép­zelni több évet is , ha lenne elég pénzem. Léleg­zet­elállító gyönyörű kör­nyezet. A tenger csodálatos. Kékje és a karsztos sziklák fehérsége lenyűgöző. Visszaútban a tengerpar­ton megcsodáltuk a fürdőző monokinis lányokat majd, mind a vadludak, „elhúz­tunk” törzstanyánkra Sel­­cébe ... írta és rajzolta: Zentai Pál 1987. július 1. Szerda Magyar diákok ■ külföldi egyetemeken* Az új tanévben mintegy 250 fiatal kezdi meg ta­­­­nulmányait ösztöndíjasként a szocialista országok­­ egyetemein, főiskoláin. A felvételi vizsgákon és be­szélgetéseken mintegy 700 pályázó közül választották ■ ki azokat a diákokat, akik ősztől nyolc ország csak- s nem félszáz felsőfokú intézményének valamelyikében­­ tanulhatnak — műszaki, agrár, orvosi, illetve tár­sadalomtudományi szakokon. Mint minden évben, ez-­­­úttal is azokra a szakterületekre lehetett jelentkezni, s amelyek hazai egyetemeken nem találhatók meg, il­­l­letve amelyek ismeretanyagát az illető ország egye­temein igen magas színvonalon lehet elsajátítani. A legtöbben az idén is a Szovjetunióban tanulnak.­­ Hasonlóan sokan jelentkeztek az NDK-ba is. Az idén itt is nagy volt az érdeklődés a kínai egyetemek iránt: a két esztendeje újra kezdődött kínai ösztöndíjas kép­­zésre ezúttal ugyanis már nemcsak az első éves, il­­­­letve előfelvételt nyert egyetemisták, hanem a köz s­zépiskolák negyedik osztályosai is pályázhattak. Az elmúlt évtizedek alatt mintegy hétezer magyar­­ fiatal szerzett diplomát a szocialista országok felső-­­ fokú oktatási intézményeiben, és jelenleg is több mint 1 ezren tanulnak a baráti országokban. Évek óta a­­ szovjet felsőoktatási intézményekből kerültek ki a magyar repülőmérnökök, higiénikus orvosok, vala-­­­mint a nemzetközi kapcsolatok és a nemzetközi új­­j­­ságírás szakemberei. Számos bányászati, energetikai,­­ gépgyártási, elektronikai, vegyipari, élelmiszer-, köny­­nyű- és építőipari, valamint közlekedéstechnikai A szakág specialistái végeztek az NDK-ban, Bulgáriá-­­­ban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Lengyelor- r­­szágban és Romániában. Miként a Művelődési Minisztériumban elmondták,­­ már elkészült, s szeptemberre megjelenik a következ t ■ ző két — az 1988—89-es és 1989—90-es — tanévre­­ szóló pályázati felhívás, illetve a tájékoztató füzet, amelyet valamennyi hazai középiskolába és felsőokta­­tási intézménybe, valamint a tanácsokhoz, főhatósá­gokhoz és pedagógiai intézetekhez eljuttatnak. (-) ! Az információ haszi­­ A mai — állandóan változó — világban, a fel­gyorsult műszaki-technikai-technológiai folyamatok között csak az képes eligazodni,­­aki rendszeresen friss információkhoz jut. Bár a hozzájutás önmagában még kevés, hasznosítani is kell. Réti Ervin, a népszerű újságíró egy Szombathe­lyen megtartott előadásában — egyebek emellett — arról is beszélt, ma­­már nem az a gond, hogy nincs honnan, miből informálódni, hanem az, hogy az em­berek jelentős része nem tud mit kezdeni a hatal­mas információáradattal, nem tud eligazodni a sok­féle híranyag között, de az is problémát jelent sok helyütt, hogy az információkat közlő kiadványokat nem hasznosítják megfelelően. Ezek a gondolatok az elmúlt napokban többször is eszembe jutottak. Egyik vállalatunk fejlesztési osz­tályvezetőjével beszélgettem, aki elmondta, hogy mi­lyen drágák a prospektusok, a különböző szakmai kiadványok stb. Ezzel tulajdonképpen egyet is ér­tettem, mert valóban nem olcsók, különösen nem a színes megjelenésű, jobb minőségű papírból készült ismertetők, könyvek, szaklapok. A meglepő sokkal inkább az volt, hogy­­az osztályvezető szobájában olyan 5—6 hónapos műszaki folyóirat-köteget láttam, amelyhez senki nem nyúlt hozzá. Megjegyeztem ne­ki, hogy szerintem a legnagyobb (felesleges!) költ­séget a kiadványok „nyugtonhagyása” jelenti. De hát nincs rá idő, úgysem írnak semmi különöset stb. ,— védekezett ilyen és hasonló kifogásokkal. Még azt is hozzátette, hogy holnap már úgyis elviszi őket az irattáros. Tehát kibontatlanul, érintetlenül, olva­­satlanul mehetnek a végső helyükre ... Ez csupán­­egy eset, de vajon hány hasonló le­het? Sajnos, rengeteg pénz megy ilyen formában ve­szendőbe. Az előfizetési díj csak az egyik oldala a dolognak, talán éppen az olcsóbbik része, mert az információ kidobásával okozott veszteség felbecsül­hetetlen! (Vincze) oas NÉPE ■Ú (Lakatos Ferenc karikatúrája)

Next