Vas Népe, 1987. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-01 / 153. szám
• jgpr ^WPjpBSBJpdvMSIVI iiW^suSSiCIl^lB bontóperek során A bíróságok 1987. július 1 -től alkalmazzák az új családjogi rendelkezéseket. Változik a házassági bontóperekkel kapcsolatos jogszabály is. Hazánkban 1981- ben 48 914, 1985-ben 52 836 bontóper volt. A megyében ez a szám 613-ról 774-re emelkedett. A bontóperi eljárásban bekövetkezett változásokról dr. Vincze Imrével, a megyei bíróság elnökhelyettesével beszélgettünk. Előzetes meghallgatás — Mi a legszembetűnőbb változás? — A bontóper előtti kötelező meghallgatás. Az eddigi egységes bontóperes eljárás két részből áll. A bontást megelőzően az illetékes bíróság előtt meghallgatást kell kérni, amelyre a házastársakat megidézik. A meghallgatáson a jogi képviselők nem lehetnek jelen. A bíró együtt, vagy külön-külön hallgatja meg a feleket. (A meghallgatásról jegyzőkönyv nem készül, s nem a válópert levezető bíró van jelen.) A meghallgatást követően harminc napon belül indíthatják meg a bontóperes eljárást. — A meghallgatással a felek kibékítése a cél? — A bírósági eljárásban a bíróság feladata a felek kibékítése, vagy ennek megkísérlése. A tapasztalatok azt bizonyítják, ez nem reménytelen, eddig a válni szándékozók 30 százaléka meggondolta magát... — Mi a lényege a meghallgatásnak? — Itt nem a szokásos békítésről van szó. Teljesen újszerű jogalkotói elképzelés, amely az állampolgárok felelősségtudatára épít. A meghallgatással azt kívánjuk elérni, hogy a házasfelek józanul értékeljék helyzetüket, fontolják meg, hogy válsághelyzetükből a válás-e az egyedüli kiút. Régi tapasztalat, hogy a bontásra irányuló elhatározás sohasem tekinthető véglegesnek. Véleményünk szerint nincsenek jó és rossz házasságok, csupán arról van szó, kik értenek és kik iépmnk konfliktusok feloldásához. Ha erre megvan a képességük, a házasság megmenthető. A meghallgatásnál abból indulunk ki, hogy a bontópert kezdeményező válsághelyzetben van. Legtöbbször nem az értelmi, hanem az érzelmi motívum a döntő. Csak egyetlen kiutat lát, a bontópert. Mindenért a másik felet okolja. A házasfelek között kommunikációs zavar keletkezik. Józanul mérlegelni . A meghallgatással tehát a bíróság a felek közötti párbeszédet szeretné helyreállítani? — Ez az egyik cél. Már az jó dolog lesz, ha meghallgatják a másik felet, miért érzi tűrhetetlennek a házasságot. A bíróságnak van erkölcsi hatása a társadalomra. A meghallgatás során a bíró csak közvetetten érvényesíti ezt, döntést nem hoz, egyik félnek sem ad igazat. Csupán a felelősségérzetre apellál, a józan megfontolásra. Van még egy lényeges mozzanat a válni készülőknél, mégpedig az, hogy nem gondolnak a jövőre. Úgy vélik, a bontóperrel minden lezárul, új életet kezdhetnek. Pedig a házasság felbontása kuszálja igazán össze a magánéletet. Ez később derül csak ki, hiszen egyedül még rosszabb, bizonytalanabb lehet az eset. A másik lényeges dolog a gyerekek további sorsa, ha mindkét szülőhöz ragaszkodnak. A gyermekelhelyezés eredményében senki nem lehet biztos, mert alkalmas szülők esetében az apa is kérheti a gyermek nála történő elhelyezését. A bíróságok egyre következetesebben érvényesítik a gyermek számára előnyös házasság könnyelmű feldúlásában megállapítható felelősség következményeit. Gondolni kell emellett a közös lakás használatára, az ezzel kapcsolatos következményekre. Nem elhanyagolható az sem, milyen tartási igénye lehet a volt házastársnak, hogyan rendezik a gyerektartást. Meg kell fontolni a közös vagyon elosztásának módját is. Megtervezni a jövőt . Ezek szerint a társadalom azt várja el a bontást kérő féltől, hogy tervezze meg a jövőjét is? — így van. A jogszabály a közösen kért, úgynevezett megegyezéses bontásnál most már minden járulékos kérdésben megkívánja a felek egyetértését. Vagyis egyező akaratnyilvánítás alapján a házasság megromlását előidéző okok részletes vizsgálata nélkül a bíróság akkor bontja fel a házasságot, ha a felek megegyeztek a gyermekelhelyezésben, a gyermektartásban, a gyerekkel történő kapcsolattartásban, a volt közös lakás használatában, a házastárs esetleges tartási igényében és — ez új a korábbiak mellett — az ingó közös vagyon megosztásában. Mellékelni kell a vagyonmérleget is tartalmazó, bírósági jóváhagyásra alkalmas, végrehajtható egyezség tervezetét. — A jogalkotó tehát megnehezíti a házasságok felbontását? — Itt azért érdemes megkülönböztetni, hogy jogunk változatlanul lehetővé teszi a helyrehozhatatlanul megromlott házasságok gyors felbontását. A bíróságok, most már az első tárgyaláson ítéletet hozhatnak. Mégis, összességében szigorodtak a házasság felbontásának feltételei. A bontóper nem csupán magánügy, két ember, egy család ügye, hanem társadalmi ügy is. A bontóperek számának emelkedésével párhuzamosan nőtt a családon kívül vagy csonka családban nevelkedő gyermekek száma, csökkent az újraházasodási kedv. Ez végül is rontja a népesedési helyzetét, mert a gyermekek többsége ma is házasságban születik. Felelősségteljes magatartást — Ezután tehát nehezebben bontják fel a házasságokat a bíróságok? — Az, hogy egy házasság mikortekinthető helyrehozhatatlanul megromlottnak, mindig az adott tényállásból derül ki. A bíróságok azonban felkészültek, és következetesen alkalmazni fogják az új jogalkotói célokat. Ezzel összefüggésben felelősségteljesebb állampolgári magatartást várnak el, hatékonyabban érvényesítik a szocialista erkölcsi és együttélési szabályokat. Ezért is várjuk, hogy a jövőben kevesebb lesz a felbontott házasságok száma. — Kovács — az Adriára Krk szigetére haragban voltak egymással. Csak a „bökő” világított ilyenkor. Meg a piros vér. Mert az aztán bőven színesítette az utcákat. Szóval, megváltottuk a jegyeket és felültünk a lélekvesztőnek tűnő alkotmányra. Hogy jól lássak, én a hajó orrába ültem. Elém telepedett azonban egy nyugatnémet turista. Tiroli gatya, nagyzoló modor. Először bosszankodtam, de később már harsányan nevettem. Feltámadt ugyanis a szél. Kétméteres hullámok dobálták a hajót. Én csak fél liter számra kaptam a sós vizet, de az előttem ülő védőpajzsom literszám, így aztán amikor megérkeztünk, a német úgy nézett ki, mint egy kiöntött ürge. Ekkor már kevésbé voltvidám. Igaz, a hűvös szél gyorsan szárogatta. Még valamit a hullámokról. Nem kíméltek senkit. Esetenként 30—40 liter vizet is zúdítottak a fedélzeten tartózkodók nyakába, így aztán az alig egyórás út alatt tökéletesen sikerült mindenkinek elázni — büfé nélkül is. A Kvarner öbölhöz több száz sziget tartozik. A Cres, a Lovinj, a Rab, hogy csak a legnevezetesebbeket említsem. Legnagyobb Krk, ahova érkeztünk. Harmincnyolc kilométer hosszú, 18 kilométeres széles sziget. A kopár sziklák alkotta szigeten van Észak-Adria legnagyobb polgári légikikötője, ahol a Malév Budapest— Rijeka járatának gépei is landolnak. Vrbnik hangulatot keltő, meredek utcáival, műemlék jellegű templomával méltán kelti fel a látogatók érdeklődését. E szigetet még újra meglátogatjuk — határoztuk el mi is. Egy nap nem elég. Hajónk visszafelé is vidáman szelte a habokat. Az én németem „okos” volt. A hajó tatjában táborozott le. Most a hátába kapta a hullámokat. A magyarok maradtak a helyükön. Nem is ázott el közülünk senki. Másnap újra felkerekedtünk. Ezúttal autóval, hogy újra a szigetre látogassunk, ezúttal felkeresve Krk városát." A szárazföldet a Tito Moszty (Tito híd) köti öszsze a szigettel. Lenyűgöző látvány. Ezerkétszáz méter hosszan, mintegy másfélszáz méter magasan ível át a viadukt. Alattunk a tenger, felettünk a kék égbolt. Tizenkét kilométeres autózat után megérkeztünk egy mesevárosba, Krk-be. A sziget déli részén fekvő — városnak nevezett — település kulturális központ. Várfalak veszik körül. Több nevezetes temploma is van. Az építmények velencei, gót és barokk stílusban épültek. Szinte meseszerű a környezet. El tudnék itt képzelni több évet is , ha lenne elég pénzem. Lélegzetelállító gyönyörű környezet. A tenger csodálatos. Kékje és a karsztos sziklák fehérsége lenyűgöző. Visszaútban a tengerparton megcsodáltuk a fürdőző monokinis lányokat majd, mind a vadludak, „elhúztunk” törzstanyánkra Selcébe ... írta és rajzolta: Zentai Pál 1987. július 1. Szerda Magyar diákok ■ külföldi egyetemeken* Az új tanévben mintegy 250 fiatal kezdi meg tanulmányait ösztöndíjasként a szocialista országok egyetemein, főiskoláin. A felvételi vizsgákon és beszélgetéseken mintegy 700 pályázó közül választották ■ ki azokat a diákokat, akik ősztől nyolc ország csak- s nem félszáz felsőfokú intézményének valamelyikében tanulhatnak — műszaki, agrár, orvosi, illetve társadalomtudományi szakokon. Mint minden évben, ez-úttal is azokra a szakterületekre lehetett jelentkezni, s amelyek hazai egyetemeken nem találhatók meg, illletve amelyek ismeretanyagát az illető ország egyetemein igen magas színvonalon lehet elsajátítani. A legtöbben az idén is a Szovjetunióban tanulnak. Hasonlóan sokan jelentkeztek az NDK-ba is. Az idén itt is nagy volt az érdeklődés a kínai egyetemek iránt: a két esztendeje újra kezdődött kínai ösztöndíjas képzésre ezúttal ugyanis már nemcsak az első éves, illetve előfelvételt nyert egyetemisták, hanem a köz szépiskolák negyedik osztályosai is pályázhattak. Az elmúlt évtizedek alatt mintegy hétezer magyar fiatal szerzett diplomát a szocialista országok felső- fokú oktatási intézményeiben, és jelenleg is több mint 1 ezren tanulnak a baráti országokban. Évek óta a szovjet felsőoktatási intézményekből kerültek ki a magyar repülőmérnökök, higiénikus orvosok, vala-mint a nemzetközi kapcsolatok és a nemzetközi újjságírás szakemberei. Számos bányászati, energetikai, gépgyártási, elektronikai, vegyipari, élelmiszer-, könynyű- és építőipari, valamint közlekedéstechnikai A szakág specialistái végeztek az NDK-ban, Bulgáriá-ban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Lengyelor- rszágban és Romániában. Miként a Művelődési Minisztériumban elmondták, már elkészült, s szeptemberre megjelenik a következ t ■ ző két — az 1988—89-es és 1989—90-es — tanévre szóló pályázati felhívás, illetve a tájékoztató füzet, amelyet valamennyi hazai középiskolába és felsőoktatási intézménybe, valamint a tanácsokhoz, főhatóságokhoz és pedagógiai intézetekhez eljuttatnak. (-) ! Az információ haszi A mai — állandóan változó — világban, a felgyorsult műszaki-technikai-technológiai folyamatok között csak az képes eligazodni,aki rendszeresen friss információkhoz jut. Bár a hozzájutás önmagában még kevés, hasznosítani is kell. Réti Ervin, a népszerű újságíró egy Szombathelyen megtartott előadásában — egyebek emellett — arról is beszélt, mamár nem az a gond, hogy nincs honnan, miből informálódni, hanem az, hogy az emberek jelentős része nem tud mit kezdeni a hatalmas információáradattal, nem tud eligazodni a sokféle híranyag között, de az is problémát jelent sok helyütt, hogy az információkat közlő kiadványokat nem hasznosítják megfelelően. Ezek a gondolatok az elmúlt napokban többször is eszembe jutottak. Egyik vállalatunk fejlesztési osztályvezetőjével beszélgettem, aki elmondta, hogy milyen drágák a prospektusok, a különböző szakmai kiadványok stb. Ezzel tulajdonképpen egyet is értettem, mert valóban nem olcsók, különösen nem a színes megjelenésű, jobb minőségű papírból készült ismertetők, könyvek, szaklapok. A meglepő sokkal inkább az volt, hogyaz osztályvezető szobájában olyan 5—6 hónapos műszaki folyóirat-köteget láttam, amelyhez senki nem nyúlt hozzá. Megjegyeztem neki, hogy szerintem a legnagyobb (felesleges!) költséget a kiadványok „nyugtonhagyása” jelenti. De hát nincs rá idő, úgysem írnak semmi különöset stb. ,— védekezett ilyen és hasonló kifogásokkal. Még azt is hozzátette, hogy holnap már úgyis elviszi őket az irattáros. Tehát kibontatlanul, érintetlenül, olvasatlanul mehetnek a végső helyükre ... Ez csupánegy eset, de vajon hány hasonló lehet? Sajnos, rengeteg pénz megy ilyen formában veszendőbe. Az előfizetési díj csak az egyik oldala a dolognak, talán éppen az olcsóbbik része, mert az információ kidobásával okozott veszteség felbecsülhetetlen! (Vincze) oas NÉPE ■Ú (Lakatos Ferenc karikatúrája)