Vas Népe, 2001. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-14 / 62. szám

2001. március 14. SZERDA ÜNNEP Szerzetesek a szabadságharcban Laky Demeter és Sebesy Kálmán, a két premontrei tanár is a nemzetőrség tisztje volt . Némethy Mária 1848. május 4-én a keszthelyi gazdászhallgatók és a gimnázi­um felsőbb éves diákjai bejelen­tették, hogy „tömegesen a haza védelmére állnak”. A gazdasági intézet igazgatója fölmentette a fegyveres szolgálatra jelentke­zőket a tanév végi vizsgák alól, s kiadta a végzősök bizonyítvá­nyát. A hallgatókat a nemzetőr­séghez osztották be, melynek szervezésében „Sebesy Kál­mán, Laky Demeter és Kulcsár Fábián premontrei tanárok, to­vábbá Reischer Endre georgiko­­ni tanár, Szabadhegyi, Mala­­tinszky és Nedeczky környék­beli földbirtokosok tűntek ki”. □ Főhadnagy volt A kiváló képességű ifjú, La­ky Demeter, húszévesen, 1838- ban lépett be a premontrei rend­be. Győrben végezte el a teoló­giát, 1843-ban szentelték pap­pá. Azután Szombathelyen, majd szülővárosában, Keszthe­lyen tanár lett, a szónoklattant tanította. 1848-ban önként lépett be a nemzetőrségbe, Keszthelyen egyik vezetője is lett annak. Fő­hadnagyi rangban szolgált. Gyújtó hangú, meggyőző beszé­deket mondott, s a diákok oly nagy számban léptek be a nem­zetőr alakulatba, hogy később ebből szervezték meg a 7. hon­véd zászlóaljat. Így aztán, ami­kor 1849 szeptemberében az el­lenség elfogta, barátjával és rendtársával, Sebesy Kálmán­nal együtt azzal vádolták, hogy „néplelkesítő szavaival többet ártott nekik, az osztrákoknak, egy kis hadseregnél”. A 74 esztendős Laky Deme­ter úgy emlékezett vissza ké­sőbb azokra az időkre, amikor az egyes községekben népfelke­lőket kellett szerveznie Nagyka­nizsa környékén a nemzetőr­seregbe, hogy „inkább hordozná 74 éve daczára még egy évig Ol­­mützben a rablánczokat, mint­sem népfelkelést rendezne s ve­zetne”. De akkor, a szabadság­­harc alatt, szívesen megtette. □ Emlékek 1848-49-ből Idős korában elmesélte azt is, hogy 1849-ben megmentette Deák Ferenc s mások életét. A Balatonon akkoriban naponta Füred és Keszthely között gőzö­sen utazott, amikor a badacso­nyi kikötőben Deák is felszállt a hajóra. Beszélgetésük közben Laky észrevett egy feléjük tartó kis ladikot, amelyen két halász­legény az evezőlapátokkal va­dul integetett. Laky figyelmez­tette a kapitányt, mert úgy vélte, valamit jelezni akarnak a legé­nyek. A kapitány nem vette ko­molyan őket, azt hitte, csak halat akarnak eladni az utasoknak, úgy, mint máskor. Laky addig erősködött, míg a kapitány a táv­csövével a partot kezdte kémlel­ni. A szántódi kikötőtől alig fél kilométerre voltak, amikor a parton összerakott ölfa mögött szuronyok villantak meg. A ka­pitány azonnal visszafordíttatta a hajót. Az osztrákok hiába kezdtek ágyúzni, a golyók nem érték el a hajót. Ha közelebb mennek, könnyen elsüllyedhet­tek volna. □ Világos után_______ A világosi fegyverletétel után Laky Demeter és társa, Sebesy Kálmán ellen a hajtóvadászatot Knezevich ezredes vezényelte Keszthelyen. A szerzetesek negyedmaguk­­kal néhány napig a szőlőhe­gyekben bújtak meg, aztán Je­­ruska János rezi plébános, Laky „elv- és kebelbarátja” rábeszé­lésére annak az erdőségben megbújó plébániáján húzták meg magukat. Éjfél után két óra­kor kutyák csaholására ébredt fel Laky Demeter. „...160 vörös köpenyes vad szervián ... fogta körül a házat”- mesélte később. Vezetőjük, egy tiszt, majdnem leszúrta Lakyt, aki jobb kezével félrelökte kardját. Ha ezt nem teszi, markolatig döfte volna mellébe a vasat. □ Olmütz, Josefstadt A hadbíróság nyolcévi vár­fogságra ítélte Laky Demetert a fegyveres harcban való részvé­tele miatt. Olmützben és Josef­­stadtban raboskodott, 1853 ok­tóberében közkegyelem révén szabadult rabságából. Sebesy Kálmánnal együtt tért haza Csornára. Azt hitték, már véget ért üldöztetésük, amikor néhány hónap múlva Albrecht főherceg úgy rendelkezett: egyiküket Ti­rolba, másikukat egy Felső- Ausztriában lévő premontrei zárdába száműzik. Laky a csá­szárhoz folyamodott, így sike­rült elkerülniük a száműzetést. Csornán, a premontrei rend­ben tevékenykedett haláláig. Szabadságharcos múltjáért az­után is megfizetett. Amikor 1858-ben perjelnek választot­ták, a posztot éppen múltja miatt felettesei megvétózták. A szer­zetesrend történetírójaként, le­véltári munkatársként végzett jelentős munkát. Ő írta az első magyar nyelvű iskolai poétikai tankönyvet, amely A költészet­nek rövid elméleti s gyakorlati rendszere és történelmi vázlata címmel 1847-ben jelent meg Szombathelyen. Statisztikai, re­torikai és poétikai tankönyveit a 19. század második felében szá­mos tanintézetben használták. Az 1848-49-es honvédsereg főpapjá­nak, báró Mednyánszky Cézárnak az életéről regény, majd film is készült. Azt kevésbé őrzi a köztudat, hogy sok pap is tevékeny részese volt az 1848-49-es szabadságharcnak. Laky Demeter és Sebesy Kálmán Berzsenyi Lénárd Olmützben készült vízfestményein, amelye­ket Vécsey Mór másolt le. A képek a Savaria Múzeum történeti osztályán találhatók Pilvax-torta, Jókai-bableves A hely, ahol Petőfi Sándor 1848-ban először elszavalta a Nemzeti dalt ■ Ölbei Lívia Miért is csalódtunk volna, amikor — miután a belvárosi par­kolóház csigahéj kanyarodása útján fölka­paszkodtunk - végre kiszé­dülhettünk a ragyogó nap­sütésre? „Földtől eloldja az eget / a hajnal s tiszta, lágy szavára / a bo­garak, a gyere­kek / kipörög­nek a napvi­lágra.” De hát ez József Atti­la, most meg inkább Petőfi Sándorról kel­lene beszélni. Olyan nagyot talán mégsem tévedtünk. Jó­zsef Attila — maga mondta így-Petőfi tü­­zét hordta a szívében, kí­vül pedig Pe­tőfi vékonyságát, sötét haját, összeráncolt homlokát, szúrós, fürkésző tekintetét. A belvárost ritkán pásztázó tekintet megörül a Pilvax-köz­­nek, a Pilvax kávéházat viszont nehezen találja. Ez itt a Paprika étterem, egy ablak előtt sorban álló járókelők, mögötte friss péksütemény, aztán az óriási kokárdák mégis megmutatják az utat a Pilvax helye felé. Ami maradt, az a név­­ legalábbis az egyik fele. Különben igazi, hu­szadik század végi, csupa üveg, csupa elegancia belvárosi por­tál, kávéház sehol, van viszont „city”, meg „hotel”, meg elfüg­gönyözött „restaurant”. De semmi nem rettenthet vissza minket: már Petőfi is megmondta, hogy a lelkesedés olyan, mint a görögtűz, az eső - vagy a Pilvax hűlt helye - nem olthatja el. Bemelegítésül fel kellene mondani a leckét. Hogy: „A Pilvax kávéház az 1840-es években a Fiatal Magyarország, a Tízek Társasága törzshelye volt. Petőfi és társai a Pilvaxban szövegezték meg az utolsó rendi országgyűlés Ellenzéki Pártjának megbízásából a 12 pontot, itt szavalta el elő­ször Petőfi a Nemzeti dalt.” Mindeközben a Helytartó Tanács „resz­ketni méltóz­­tatott”, Lande­rer pedig­­ gyorsan át­látva a helyze­tet és féltve gépei épségét­­egy elegáns mozdulattal hozzájárult a szabad sajtó megteremté­séhez. Na, ha itt vagyunk, ak­kor a '48-as forradalmi if­júság tisztele­tére ebédeljünk egy jót. Az étla­pon csak a Pilvax­ torta meg a Jókai-bableves emlékeztet a da­liás időkre. Aztán lábujjhegyen megközelítjük a vitrineket, amelyek Pilvax Sándor család­jának személyes tárgyait, meg más, forradalmi ereklyéket őriz­nek. És tényleg nem vagyunk elé­gedetlenek: itt legalább az emlé­ke megvan a kávéháznak. És ak­kor még azt sem tudjuk, hogy hamarosan Csorbán is betérhe­tünk egy Pilvaxba: jó kis falusi presszó, kockás abrosz, művi­rág, az előtérben elanyátlano­­dott Petőfi-mellszobor. Név ugyan sehol - de ki ne ismerné fel a nemzet poétáját? A tévé­ben ifjúsági film, talán a 70-es évekből: „Utánam srácok, hív egy új nap... Megmutatjuk a vi­lágnak...” Budapest - A hely nem rossz, de Pe­tőfi, Jókai, Vasvári nyomát ne keressé­tek, mert csalódni fogtok, szólt a Pilvax­­látogatásra felkészítő jó tanács március elején, a nárciszbontogató tavaszban. Ezért aztán nem is csalódtunk. Ebéd után, a Pilvax étteremben Fotó: Benkő Sándor Személyes tárgyak, forradalmi ereklyék VAS NÉPE . □ Radikális pap_______ Napok alatt zászlóaljnyi fegyveres csatlakozott a forra­dalom védelmére verbuválódott nemzetőrséghez. Soraikban a premontrei szerzetes, Sebesy Kálmán nemzetőr kapitányként teljesített szolgálatot. Sebesy a radikális eszmék szószólójaként harcolta végig a szabadságharcot. Egy 1849. jú­nius 8-án írt jegyzőkönyv tanú­sága szerint a népnek „commu­­nismusra vezető” beszédeket tartott. A világosi fegyverletéte­lig Csányi László, a megtorlás idején mártírhalált halt politi­kus, a Szemere-kormány közle­kedésügyi minisztere mellett dolgozott. Olmützi, josefstadti rabosko­­dása után Jánoshidán, majd Tür­­jén jószágkormányzóként tevé­kenykedett. 1864-től Szombat­helyen tanár, házigondnok és lelkiőr volt. Innen tíz év múltán került vissza Csornára, ahol 1881-ben hunyt el. ■■■ Csornán, a premontrei pré­­postság épületén tavaly óta em­léktábla örökíti meg a szabad­ságharcban részt vett premont­rei szerzetesek emlékét.

Next