Katolikus gimnázium, Veszprém, 1882

I. Feladata-e a középiskolának a nevelés? Sok szép eszmét, sok szép tapasztalati igazságot vetett felszínre a középiskolai törvényjavaslat tárgyalása törvényhozásunknak úgy az alsó, mint a felsőházban. Akik édes hazánk tan- és nevelésügyét szí­vünkön hordozzuk, úgy fogadtuk ezeket, mint a hosszas szárazság után eltikkadt és szomjas föld az ég megnyílt csatornáinak üdítő nedvét, az áldást hozó esőt.­­ De a sok szép eszme, a sok szép igazság közé dobatott egy állí­tás is, még­pedig a kormány legmagasabb polczáról, amely sem töb­bet, sem kevesebbet nem mondott, mint azt, hogy a középiskolá­nak tul­aj­don­kép nem feladata a nevelés. A meggyőződés jogosultságának lévén hívei, csak örülhetünk, ha valaki leplezetlenül kimondja bármely ügyben azt, ami szívén fek­szik. Kimondott szóból ért a magyar. De amint szeretjük az őszinte szót, úgy viszont szeretjük azon jogunkat, hogy senki ember fia sza­vát kétszer kettőnek el ne fogadjuk, mindaddig, míg annak helyessé­géről magunknak meggyőződést nem szereztünk. Igaz, sok függ attól is, ki és hol mond valamit. A szűk völgyben ülő, ha még akkorát kur­jant is, édes kevesen fogják meghallani, míg a hegytetőn álló halk szava is messzebbre h­allik. Ha magánember állítja azt, hogy a kö­zépiskolának nem feladata a nevelés, rá sem hederít a világ, észre sem veszik, de egy kormányelnök szájából az ország legelső legte­kintélyesebb gyülekezetében mondva komoly megfontolást igényel,­­mert sokan vannak, fájdalom, még a tan- és nevelésügygyel foglal­kozó férfiak között is, akik szeretnék, ha nekik a terhes és iz­zasztó tanítás é­s nevelés helyett csak tanítani létetnék kötelessé­gükké. Látni való tehát, hogy e tárgygyal foglalkozni most, midőn a

Next