Napló, 1970. november (Veszprém, 26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-25 / 276. szám

I­­ J BKjZMSZMPVESZPR­ÉMMEG^^ Folytatta tanácskozását a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa Kedden reggel 9 órakor Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának elnök­lésével folytatódott a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusának tanácskozá­sa az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Há­zában. (Olvasóink figyelmébe­ Brutyó János elvtársnak a Központi Ellenőrző Bizottság jelentését előterjesztő, még hétfőn este el­hangzott beszédét­­ lapunk 2. oldalán is­mertetjük kivonatosan.) Az elnöklő Apró Antal bejelentette, hogy a kongresszushoz számos testvérpárt inté­zett üdvözletét. Levélben, illetve táviratban üdvözölte a kongresszust az Argentin Kom­munista Párt, az Ausztráliai Kommunista Párt, a Brazil Kommunista Párt, a Ceyloni Kommunista Párt, a Dél-Afrikai Kommu­nista Párt, a Görög Kommunista Párt, Guadeloupei Kommunista Párt, a Guyanát a Népi Haladó Párt, az Indiai Kommunista Párt, az Indonéz Kommunista Párt, az iraki Kommunista Párt, az Izraeli Kommu­nista Párt, a Japán Kommunista párt, a Jordániai Kommunista Párt, a Kanadai Kommunista Párt, a Kolumbiai Kommunis­ta Párt, a Marokkói Felszabadulás és a Szo­cializmus Pártja, a Nigériai Szocialista Munkás-paraszt Párt, a Nepáli Kommunista Párt, az Uruguayi Kommunista Párt, a Ve­nezuelai Kommunista Párt. (Nagy taps.) Apró Antal ezután bejelentette: a jelölő bizottság munkájához szükséges, hogy kongresszus döntsön a megválasztandó Köz­­­ponti Bizottság és a Központi Ellenőrző Bi­zottság létszámáról. Javasolta, hogy a kong­resszus 101 tagú Központi Bizottságot és 21 tagú Központi Ellenőrző Bizottságot vá­lasszon. A kongresszus a javaslatot egyhangúlag elfogadta. Az elnök ezután bejelentette, hogy a kongresszus megkezdi a vitát a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolói fölött, e területen zajló vitákról adott számot. Ezután szünet következett, majd a kong­resszus Kállai Gyula elnök­letével folytatta munkáját aki nagy taps közepette je­lentette be, hogy a követke­ző felszólaló L. I. Brezsnyev az SZKP főtitkára. Németh Károly: Növekedjék az arra alkalmas munkások számaránya Tisztelt Kongresszus! Ked­ves Elvtársnők, Elvtársak! — A budapesti kommunis­ták a határozat a Központi Bizottság alapján a párt szervezeti rendjének megfe­lelően készültek a X. kong­resszusra — mondotta beve­­vezetőben Németh Károly, majd így folytatta: — a tag­gyűlések és a pártértekezle­tek legfontosabb tanulsága: a budapesti kommunisták magukénak vallják a párt politikáját, igénylik annak folytatását, megvalósításáért mint eddig, ezután is készek harcolni, dolgozni. Németh Károly kiemelte, hogy Budapest dolgozói egyetértésüket, támogatásu­kat azzal is kinyilvánították, hogy a kommunistákkal együtt, munkástársadalmunk dolgozó emberéhez méltó tet­tekkel köszöntik pártunk X. kongresszusát. A szocialista brigádok és a törzsgárda ön­tudatos munkáját dicséri el­sősorban, hogy ez év első kilenc hónapjában — az ipa­ri termelés 4,4 százalékos nö­vekedését meghaladó mér­tékben — 7,6 százalékkal emelkedett a munka terme­lékenysége, javult a termelés hatékonysága. A budapesti kommunisták politikai tapasztalatai ismer­tetéséről szólva Németh Ká­­roly rámutatott: — A fővárosi kommunis­ták kongresszusra való fel­készülését az eredmények józan, reális mérlegelése jel­lemezte, s az, hogy őszintén feltárták a munka gyengesé­­­geit is. Külön kiemelem azt felelősségteljes magatar­tást és nagyfokú aktivitást, amelyet a munkás párttagok tanúsítottak. A fővárosi munkásság zöme a tisztes­séggel, becsülettel végzett munka híve. Sürgetik a ha­tározott fellépést, a szerve­zetlenség, a fegyelmezetlen­ség, a hanyagság, a népgaz­daságnak kárt okozó mun­kaerővándorlás ellen. Németh Károly a továb­biakban hangsúlyozta: — Vannak, akik nem haj­landók felismerni a jogok és kötelességek egységét, a szo­cialista demokrácia lényegét. A józan munkásközvélemény ebben is helyesen foglalt ál­lást. A demokrácia nem jog a jogtalan követelésekre, rend és a fegyelem megbon­a­tására. A kommunistáknak a közösség érdekeit szolgál­va, igazukba vetett hittel, ki­tartóan, fáradhatatlanul kell harcolniuk, hogy a szocialis­ta demokrácia szellemében, a jogok és a kötelességek együtt és egyszerre érvénye­süljenek, hogy a jogok a kö­telességek teljesítésével arányban legyenek. Az Ajkai Üveggyár dolgozói is — megyénk sok más üze­méhez hasonlóan — vállalásaik teljesítésével köszöntik pártunk X. kongresszusát. Az üvegfúvó szakmunkáshiány enyhítésére vasárnaponként negyven fiatal tanulja a KISZ- szervezet kezdeményezésére e szép szakma rejtelmeit. Képünkön Horváth Gyula oktató Somogyi Lajost tanítja. Képriportunk az 5. oldalon. Hozzászólások a beszámolóhoz Bagyinszki István, a Cse­pel Vas- és Fémművek laka­tosa hozzászólásában a töb­bi között elmondotta, a gyár közvéleménye azt várja , hogy párt X. kongresszusától, jelölje meg a társada­lom fejlődésének további irányát úgy, ahogy azt koráb­bi kongresszusain is tette. A csepeli munkások tudják: kongresszus munkakongres­­­­­szus­a — szerencsére — nem várhatók fordulatok, „szen­zációk’’ politikánkban. Drázsnyák István, a sop­­ronhorpácsi egyesült terme­lőszövetkezet elnöke a leg­utóbbi négy évben született agrár- és szövetkezetpoliti­kai intézkedésekkel; dr. Márta Ferenc egyetemi ta­nár, a szegedi József Attila Tudományegyetem rektora a felsőoktatás helyzetével és problémáival foglalkozot. Ezután Németh Károly, Politikai Bizottság póttagja, a a budapesti pártbizottság el­ső titkára emelkedett szó­lásra. A továbbiakban a fővárosi pártmunka tapasztalatairól beszélt és egyebek közt meg­állapította: a munkások fel­vétele a pártba abszolút szá­mokban növekszik, de ará­nyuk kis mértékben a fővá­rosban is csökken. Elsősor­ban a munkásosztály sorai­ban végzett munkánk gyen­geségéről van itt szó. Vagy­is; csak a kommunistáknak a munkások körében végzett munkája színvonalán múlik, hogy pártunkban növeked­jék az arra alkalmas munká­sok számaránya. Ez a párt­ban nem statisztika dolga. Soraink munkásbázisának állandó erősítése pártunk jellegéből, politikánk lénye­géből fakadó követelmény. — Úgy vélem, ez pártépí­­tő munkánk alapkérdése ma­rad a jövőben is. Ebben ne­künk nagy a felelősségünk, mert a fővárosban dolgozik a magyar munkásság több mint egyharmada. A párt so­rainak erősítése épp úgy mint eddig, ezután sem le­het spontán folyamat, ha­nem csakis céltudatos politi­kai és szervező munka ered­ménye. Németh Károly a Központi Bizottság beszámolójával, Központi Ellenőrző Bizottság­a jelentésével egyetértett, s el­fogadását javasolta, mert — mint mondta — pártunk az elmúlt időszakban is híven teljesítette a munkásosztá­lyunkkal, népünkkel, a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalommal szembeni kötelezettségeit. ★ Németh Károly nagy taps­sal fogadott beszéde után Lazányi Józsefné, a Szolnok megyei Néplap főszerkesztő­helyettese szólalt fel­ a nők helyzetével, problémáival foglalkozva kérte, hogy a párt illetékes szervei — legfelsőbb vezetéstől az alap­­s­­zervezetekig — rendszere­sen ellenőrizzék a KB erre vonatkozó végrehajtását, határozatának gyakorlati megvalósítását. Pach Zsig­mond Pál akadémikus a marxista—leninista történe­lemtudomány fejlődéséről »z Brezsnyev elvtárs a, SZKP és a nép nevében szovjet üdvö­zölte a kongresszusi pártunkat és népün­ket és többek között a következőket mondta: — Nagy figyelem­mel hallgattuk meg a Központi beszámolóját, Bizottság ame­lyet Kádár János elvtárs ismertetett az MSZMP Bizottságának központi mun­kájáról. A szocialista Magyarország négy év alatt elért fejlődé­se eredményeinek a beszámolóban nyúj­tott elemzése meg­győzően bizonyítja, hogy az, amit a ma­gyar kommunisták IX. kongresszusukon tervez­­tek, ma már valóság. A magyar kommunistának és a szocialista Magyaror­szág egész dolgozó­ népének eredményei, az önök által megjelölt új­ távlatok és a többi testvéri ország sikerei újra és újra igazolják, mi­lyen hatalmas alkotó lehető­ségei vannak a szocializmus­nak, ha a kommunisták pártja szilárdan és követke­zetesen érvényre juttatja ve­zető szerepét a társadalom­ban. Nagy és igazi alkotómun­kát végez a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és Közpon­ti Bizottsága, amelynek élén a magyar nép hű fia, a nem­zetközi kommunista és mun­­kásmozgalom kiemelkedő és tiszteletben álló személyisé­ge, Kádár János elvtárs áll Mi, szovjet kommunisták jól ismerjük magyar elvtár­saink harcát az ország nép­gazdasága hatékonyságának fokozásáért, a szocialista tu­lajdon további szilárdítá­sáért. Ismerjük pártjuknak azt a törekvését, hogy telje­sebben kihasználja a szocia­lista termelési mód előnyeit, egybehangolva­­ a központosí­tott tervezést a gazdasági ösztönzők alkalmazásával. Tudjuk azt is, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt következetesen folytatja a szocialista demokrácia fej­lesztésének szüntelenül nagy irányvonalát, figyelmet szentel a dolgozók kommu­nista nevelésének, lankadat­lanul harcol a burzsoá ideo­lógia ellen, a marxista—le­ninista elmélet jobboldali és „balos” eltorzítása ellen. Ez az elvi magatartás a szocia­lista társadalom fejlesztésé­vel kapcsolatos legfontosabb problémák megoldásában teljes megértésre és nagyra­becsülésre talál a Szovjet­unió kommunistái részéről. Mi a pártjainkat hagyomá­nyosan összekötő megbont­hatatlan egység és harci for­radalmi szolidaritás­nak legfőbb igazolását szálai­lát­juk ebben. A Szovjetuniónak, a Ma­gyar Népköztársaságnak és a többi szocialista országnak jutott az a történelmi külde­tés, hogy az új világ építői­nek első sorokban haladja­nak, mely új világnak a csí­rái napjainkban mindenütt kihajtanak. A nemzetközi küzdőtéren szüntelen heves osztályharc folyik a dolgozó emberek és a kizsákmányo­­lók között a szocializmus, szabadság, a béke a haladás a erői és az imperialista reak­ció, az elnyomás, az agres­­­szió erői között. E harc arcvonala rendkí­vül széles. Formái különbö­zőek, békések és nem béké­sek. Legnagyobb közös vívmá­nyunk a szocialista világ­­rendszer amely évről évre biztosan fejlődik és erősödik A szocialista közösségnek Európában ma hatalmas , s gazdasági ereje. Integráció és fegyverbarátság Kitűnő eszközünk van, amely segít a szocialista ál­lamok fejlődésének meg­gyorsításában kölcsönös tá­­mogatásunk, egymás kölcsö­nös segítése, a szocialista in­ternacionalizmus gyakorlata, az, hogy minden egyes szo­cialista ország sikere vala­mennyiünk vívmánya. Teljes joggal mondhatjuk, hogy a szocialista országok hatékonyabb együttműködé­sének kérdései az utóbbi években a testvérpártok fi­gyelmének középpontjában álltak. Gazdasági, politikai, ideológiai téren és a honvé­delem ügyeiben mind szoro­sabban összehangoljuk erő­feszítése­inket. Gazdasági területen az együttműködés színvonalá­nak emelésében fontos sza­kasz volt a KGST tagorszá­gok 1971—75-re szóló nép­­gazdasági terveinek az utób­bi időben végrehajtott koor­dinálása. A Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsában résztvevő országoknak jó együttműködési tapasztala­tuk van a nagyszabású gaz­dasági tervek megvalósításá­ban. Most azonban vala­mennyien szükségesnek és lehetségesnek tartjuk, hogy újabb, minőségileg maga­sabb szintre emeljük a szo­cialista országok gazdasági együttműködését. A kulcs­kérdés, amelynek megoldá­sára ma aktív, közös erőfe­szítéseink irányulnak , a szocialista gazdasági integrá­ció fejlesztése. A tudomá­nyos-műszaki fejlődés vív­mányainak aktív felhaszná­lásával megvalósuló gazda­sági integráció közös irány­vonalunk, és meggyőződé­sünk, hogy ez újabb győzel­mekhez vezeti a szocialista országokat, s még jobban megszilárdítja a világszocia­­lizmus pozícióit a világgaz­daságban. Az utóbbi évek folyamán az SZKP, a Magyar Szoc'3­(Folytatás * 3. áldoalom.) L. I. Brezsnyev: „Legnagyobb közös vívmányunk a szocialista világrendszer“

Next