Napló, 1973. augusztus (Veszprém, 29. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-01 / 178. szám

Közlemény a szocialista országok pártvezetőinek krími találkozójáról Kanada beszüntette részvételét a NEFE-ben Napi hírmagyarázatunk KÖLCSÖNÖS SZEMREHÁNYÁSOK jegyében kedden megkezdődött a washingtoni Fehér Házban az amerikai— japán csúcstalálkozó. Nixon elnök és Kakuei Tanaka­ kor­mányfő egy éven belül másodszor találkozik. Megbeszélése­ik légkörét azonban ezúttal a korábbinál is súlyosabb el­lentétek határozzák meg. Ezek a véleményeltérések mindenekelőtt gazdasági jel­legűek. Tokió a washingtoni diszkriminációt emlegeti, míg az amerikai fél a japán iparcikkek — elsősorban gépkocsik, textíliák és elektronikai berendezések — áradatát nézik ferde szemmel. A két állam kereskedelmi mérlegében im­már hagyományos az amerikai deficit, "bár az utóbbi 18 hó­napban a jent kétszer is felértékelték, hogy az amerikai áruk fogadását a japán piacon megkönnyítsék. A pénzügyi in­tézkedés azonban nem hozta meg a kívánt eredményt Nemrég Rogers külügyminiszter Tokióban járt, s részt vett a két állam miniszteri konferenciáján. Hazatérve rend­kívül rózsás képet festett az amerikai—japán kapcsolatok­ról, oly­annyira, hogy az USA közvéleménye nyomban gya­nakodni kezdett. Nem alaptalanul. Míg ugyanis a japán gazdasági helyzet évről évre ked­vezőbben alakul, az amerikairól ezt nem lehet állítani. S a japán ipar rohamos fejlesztése, az ázsiai ország cikkeinek térhódítása Amerikában, illetve a világ más kontinensein, rendkívül feszültté tette a bilaterális kapcsolatokat. Hozzájárul ehhez az is, hogy Japánnak nem titkolt ter­vei vannak a szovjet földgáz kitermelése, a szibériai olaj­bányászat továbbfejlesztése terén. Brezsnyev és Nixon tár­gyalását követően Tokióban bizonyos türelmetlenség volt tapasztalható, miután Tanaka kormányfő előreláthatóan csak ősszel találkozik majd a szovjet vezetőkkel. A gazdasá­gi élet vezetői körében attól tartanak, hogy az amerikaiak megelőzik Japánt és olyan üzleti kapcsolatot teremtenek a Szovjetunióval, amely eleve csökkenti az ő esélyeiket. Nixon és Tanaka találkozóján tehát van, miről tárgyal­ni. Annyi bizonyos, hogy a két vezető kapitalista ország el­lentétei ezen a fordulón nem simulnak el. tok vezetői nagyra értékel­ték az SZKP lenini külpo­litikáját, Leonyid Brezs­­nyevnek, az SZKP Közpon­ti Bizottsága főtitkárának személyes hozzájárulását e fontos nemzetközi jelentő­ségű politika megvalósításá­hoz. Levonták az általános kö­vetkeztetést, hogy az egész nemzetközi helyzetben je­lentős pozitív változások mentek végbe. (A közlemény a továb­biakban részletesen foglal­kozik és foglal állást a főbb nemzetközi kérdésekben, be­leértve a gazdasági problé­mákat is.) A találkozón részt vett valamennyi testvérpárt ve­zetői egyöntetűen hangsú­lyozták azt a törekvésüket, hogy fejlesztik a sokoldalú együttműködést a szocialis­ta országok között, össze­hangolják cselekedeteiket a nemzetközi küzdőtéren a szocializmus ügye és a béke megszilárdítása érdekében. A találkozó szívélyes ba­ráti hangulatban ment vég­be. 2 Baráti találkozó a Krím-félszigeten (A TASZSZ által kiadott terjedelmes közleményből részleteket közlünk.) A Krím-félszigeten július 30 —31-én megtartották a szo­cialista országok kommunista és munkáspártjai vezetőinek találkozóját, amelyen részt vett: Todor Zsivkov, Gus­tav Husák, Edward Gierek, Kádár János, Jumzsayim­ Cedenbal, Erich Honecker, Nicolae Ceausescu, Leonyid Brezsnyev, valamint Andrei Gromiko, Borisz Ponomar­­jov, Konsztantyin Katusev. *A találkozó résztvevői tá­jékoztatták egymást párt­juk életéről és tevékenysé­géről, szocialista államok fejlődéséről. Megvitatták a testvéri pártok és országok közötti politikai, gazdasági és ideológiai együttműködés kérdéseit. Átfogó vélemény­­cserét folytattak az időszerű nemzetközi problémákról is. A Bolgár Kommunista Párt, Csehszlovákia Kom­munista Pártja, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt, a Mongol Népi Forra­dalmi Párt, a Német Szocia­lista Egységpárt, a Román Kommunista Párt és az SZKP megállapította, hogy az 1972 júliusában megtartott Krím-félszigeti találkozó óta eltelt idő alatt jelentős si­kereket értek el a varsói szerződés politikai tanács­kozó testülete nyilatkozatai­­ban foglalt külpolitikai cél­kitűzések, a testvérpártok kongresszusain elfogadott határozatok,­ az SZKP XXIV. kongresszusának békeprog­ramja megvalósításában. A vietnami háború befe­jezése, a Német­ Demokrati­kus Köztársaság teljes nem­zetközi jogi elismerése, Csehszlovákia és a Német Szövetségi Köztársaság kap­csolatainak rendezése, Kuba nemzetközi pozícióinak meg­erősödése, az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet sikeres kezdete — mindez tükrözi a szocialista közösséghez tartozó orszá­gok békeszerető politikája befolyásának növekedését. E politika megvalósításá­ban, az egész nemzetközi­­ helyzet javításában nagy szerepet töltöttek be a test­vérpártok és a szocialista országok vezetőinek a kapi­talista államok képviselőivel az utóbbi időben megren­dezett találkozói és tárgya­lásai. Leonyid Brezsnyev tájé­koztatást adott az SZKP Központi Bizottságának a XXIV. kongresszuson elfo­gadott békeprogram meg­valósítása érdekében kifej­tett külpolitikai tevékenysé­géről, az Amerikai Egyesült Államokban, a Német Szö­vetségi Köztársaságban és Franciaországban nemrégi­ben tett látogatásokról, a le­zajlott tárgyalásokról és a megkötött megállapodások­ról, egyebek között a nuk­leáris háború elhárításáról szóló szovjet—amerikai egyezményről. A testvérpár­ Hétfőn este arab szolidaritási nagygyűlést rendeztek Berlinben a X­­VIT részvevői a Marx Engels téren. A forró hangulatú demonstráción a fiatalok elítélték Izrael terü­letrabló politikáját (A NAPLÓ képtávírója) NAPLÓ — 1973. augusztus 1. szerda Október 25 és 31 között tartják meg a béke világkongresszust Kitűzték a moszkvai béke világkongresszus végleges időpontját. Mint Romes Chandra, a Béke Világta­nács főtitkára, a tanácsko­zás nemzetközi előkészítő bizottságának elnöke a szov­jet fővárosban bejelentette, a békeerők világkongresz­­szusát október 25. és 31. között tartják meg. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üdvözlete A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága táviratban üdvözöl­te a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bi­zottságát az Oroszországi Szociáldemokrata Munkás­párt II. kongresszusának 70. évfordulója alkalmából. A kanadaiak elutaztak Dél-Vietnamból Kanada hathónapos köz­reműködés után kedden reg­gel hivatalosan beszüntette részvételét a Vietnami Nem­zetközi Ellenőrző és Fel­ügyelő Bizottságban. A nemzetközi testület 245 fős kanadai kontingense a ka­nadai hadsereg két Boeing 707 típusú sugárhajtású re­pülőgépén Saigonból elin­dult haza, Vancouverba. A távozó kanadai kontin­gens búcsúztatására a saigo­­ni Tan Son Nhut repülőté­ren megjelentek a NEFE magyar, lengyel és indonéz tagozatának vezetői és a saigoni hadsereg néhány tisztje. Kanada utódját a nemzet­közi ellenőrző testületben még nem jelölték ki. Interjú az ENSZ főtitkárával (Folytatás az 1. oldalról.) kormánynak, a magyar po­litikai vezetésnek az igen baráti fogadtatást, amelyben részem volt az önök orszá­gában mind a politikusok, mind a lakosság részéről. Bármerre jártam, rendkívül szívélyesen fogadtak. Úgy hiszem, hogy a látogatás rendkívül sikeres és gyü­mölcsöző volt. Nagyon be­ható eszmecserét folytattam az Elnöki Tanács elnökével, a miniszterelnökkel és ter­mészetesen a külügyminisz­terrel. Jelenleg tapasztalható nemzetközi enyhülés va­jon csökkenti, vagy növe­li-e az ENSZ szerepét az alapokmányban meghatá­rozott olyan célok megva­lósításában, mint a nem­zetközi béke és biztonság fenntartása, a népek kö­zötti együttműködés fej­lesztése? — Meggyőződésem, hogy a nemzetközi politikában jelenleg tapasztalható eny­hülés nagyon pozitív fejle­ményt jelent. Mi üdvözöljük ezt az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Hogyan látja ön az eu­rópai biztonság ügyének fejlődését az ENSZ mű­ködése szempontjából? — „Az európai biztonsági konferenciát, amelyet tu­lajdonképpen biztonsági és együttműködési konferen­ciának neveznek, nagy elő­rehaladásnak tekintem a nemzetközi kapcsolatokban. Az ENSZ alapokmányában szó van az egyes földrészek, földrajzi egységek regionális együttműködéséről, s mi üd­vözöljük az ilyen regionális együttműködést, hiszen ez kétségkívül szolgálja az ENSZ érdekeit is, segít a világszervezetnek a problé­mák megoldásában. Na­gyon pozitívan ítélem meg az európai biztonság ügyé­nek fejlődését. A két német állam tag­sága az ENSZ-ben milyen tekintetben jelent pozití­vumot?­­• Az ENSZ-ben mindig az egyetemesség álláspontját képviseltük; más szavakkal: mindig célunk volt a világ­­szervezet tökéletes egyete­messége. A két német ál­lam felvételével újabb na­gyon pozitív lépés történik. Jelenleg ott tartunk, hogy a Biztonsági Tanács meg­felelő ajánlásokat tett. Bi­zonyossággal várható, hogy szeptemberben a közgyűlés kezdetekor a két német ál­lamot felveszik az ENSZ-be. Ezzel a felvétellel a világ­­szervezet csaknem eléri az egyetemességet. Nemrégen történt meg a Kínai Nép­­köztársaság felvétele, amely ugyancsak rendkívül pozi­tív lépés volt az ENSZ tör­ténetében és remélem, hogy a még kívülálló megosztott országok szintén felvételt nyernek és akkor majd valóban egyetemes szerve­zettel rendelkezünk, amely­re a világ problémáinak megoldásához szükségünk van. Magyarország tevékeny­ségét az ENSZ-ben mi­ként ítéli meg a világ­­szervezet főtitkára? Magyarország igen pozití­van járul hozzá az ENSZ munkájához. A magyar kül­döttség a világszervezetben nagyon tevékenyen dolgozik, újra és újra konkrét javas­latokkal él és arra törek­szik, hogy a válságos hely­zetekben is segítsen a kü­lönbségek kiegyenlítésében. Ilyen módon a magyar dele­gáció segíti az Egyesült Nemzetek Szervezetének a béke és a nemzetközi biz­tonság érdekében kifejtett tevékenységét — fejezte be az interjút Kurt Wald­heim. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára és kísérete kedden elu­tazott hazánkból. A Ferihegyi repülőtéren Péter János bú­csúztatta a Világszervezet főtitkárát (A NAPLÓ képtávírója) külügyminisztériumi sajtóközlemény Waldheim látogatásáról Kurt Waldheim, az Egye­sült Nemzetek Szervezeté­nek főtitkára, 1973. július 28—31. között a Magyar Népköztársaság kormányá­nak meghívására hivatalos látogatást tett Magyarorszá­gon. A hivatalos látogatás so­rán a főtitkárral megbeszé­léseket folytatott Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnö­ke, Fock Jenő, a Miniszter­tanács elnöke és Péter Já­nos külügyminiszter. A megbeszéléseken ismer­tették egymással nézeteiket a nemzetközi helyzetről, va­lamint több, mindkét felet érdeklő témáról. Foglalkoztak a magyar részvétel növelésével az Egyesült Nemzetek és a ve­le összefüggő szervezetek tevékenységében. . Nézeteink nem semlegesek Stockholmi beszélgetés a svéd külpolitikáról Svédország, a hagyomá­nyosan semleges északi ál­lam mostanában gyakran kerül a világsajtó érdek­lődésének középpontjába. Az elmúlt években több, a vietnami háborúnak hátat fordító amerikai katona kért és kapott menedéket Svédországban, legutóbb Mozambikból érkeztek oda portugál tisztek, akik meg­tagadták a részvételt a nép­irtásban. Néhány hónapja Olaf Palme svéd miniszter­­elnök egyik, Vietnammal kapcsolatos kijelentése mi­att az Amerikai Egyesült Államok visszahívta stock­holmi nagykövetét, s azóta nem nevezett ki helyére új vezetőt svédországi diplomá­ciai missziója élére. Rövidesen, ez év szep­temberében választások lesznek Svédországban. Eb­ből az alkalomból kerestük fel Manfred Nilssont, a svéd külügyminisztérium sajtófőnökét és megkértük: jellemezze hazája jelenlegi kül- és belpolitikai helyze­tét.­­ Több mint negyven éve szociáldemokrata kor­mányunk van. Az utóbbi két esztendőben nagy visz­­szaesés volt tapasztalható Svédország gazdasági éle­tében, ezt pedig az emberek mindig hajlamosak a kor­mány rovására írni. Kis or­szág vagyunk, termékeink 30 százalékát exportálnunk kell, hogy biztosítsuk a gazdasági egyensúlyt. Gép­gyártásunk, hajó- és gép­kocsiiparunk versenyképes a világpiacon. A hagyomá­nyos svéd vasiparnak igen magas a technikai színvona­la. Ez lehetővé teszi, hogy Svédország maga teremtse meg védelmi eszközeit, ami viszont alapfeltétele an­nak, hogy önálló külpoliti­kát folytassunk. A hadse­regre fordított, egy főre ju­tó összeg akkora, hogy e téren a világon a negyedik helyet foglaljuk el. — Hogyan egyeztethető össze a nagymértékű fegy­verkezés a semlegességgel? — A semlegesség nem azt jelenti, hogy nézeteink is semlegesek. Hangot adunk véleményünknek, mint er­ről éppen Vietnammal kap­csolatban győződhetett meg a világ. Nagy súlyt he­lyezünk az Egyesült Nem­zetek Szervezetének meg­erősítésére, hiszen ott egy­aránt hallathatják hangju­kat a nagy és a kis orszá­gok. Svédország számára nagy öröm Brezsnyev és Nixon megegyezése arról, hogy nem használnak fel nukleáris fegyvereket, mert ez is a két nagy ország és vele a világ békéjét erő­síti. Ugyancsak örömmel üdvözöljük a helsinki kon­ferenciát, amelyen Svéd­ország és Magyarország kép­viselője is hallatta a hang­ját. — Milyen a svéd—ameri­kai viszony a nagykövetek visszahívása után? — A szeptemberi válasz­tásokig előreláthatólag sem­mi nem történik e téren, erről Rogers külügyminisz­ter is beszélt. Kapcsolataink normálisak, kivéve a viet­nami kérdést. Mi nem va­gyunk Amerika ellen, de egyértelműen és határozot­tan Vietnam mellett va­gyunk. Sok amerikai láto­gat hozzánk és még több svéd Amerikába, hiszen a századforduló táján az itt­honi gazdasági nehézségek elől Svédország akkori la­kosságának egyharmada vándorolt ki Amerikába, s ott ma is 4—5 millió svéd él. — Svédország, mint skan­dináv állam, szoros kapcso­latot tart fenn Izlanddal, ugyanakkor jó viszonyban van Nagy-Britanniával is. Hogyan foglal állást az iz­landi—brit „balháború” kérdésében? — Természetesen állás­pontunk az északi szolidari­tás, tehát támogatjuk Iz­­landot. Meggyőződésünk, hogy a vitát békés, tárgya­lásos úton meg lehet olda­ni. Jövőre nemzetközi ha­lászati konferencia lesz Chilében, ezen Svédország részt vesz és támogatja az izlandi követelést. Addig is javasoljuk­ mindkét fél­nek, hogy kössön ideigle­nes megállapodást. — Végül, de nem utolsó sorban: a magyar közönsé­get természetesen érdekli, hogyan értékelik Önök a svéd—magyar viszonyt? — Az utóbbi években jól fejlődnek kapcsolataink, problémák nem merülnek fel. A svéd turisták sze­retnek Magyarországra men­ni, hiszen ott van a Bala­ton, népszerű nálunk a „Bikavér’­, tehát vannak szubjektív alapok is a kap­csolatok szorosabbra fű­zéséhez. A tréfát félretéve: a két ország nagyságra ha­sonló, de a történelmi hát­tér különböző. Bár régen mindkét ország alapvetően mezőgazdasági jellegű volt, Svédországban nem voltak nagybirtokok. Magyaror­szág pedig közvetlenül a feudalizmusból lépett a szocializmus útjára. Ami a jelenlegi helyzetet jelen­ti: a kölcsönös, magas szin­tű látogatások szinte napi­renden vannak, a kereske­delmi kapcsolatok mindkét fél megelégedésére fejlőd­nek — fejezte be nyilatko­zatát Manfred Nilsson, a svéd külügyminisztérium sajtófőnöke. Várkonyi Endre

Next