Napló, 1987. november (Veszprém, 43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-02 / 258. szám

ilághíradó PEKING Vasárnapra virradóra vé­kony hótakaró borította be a kínai fővárost. A pekingi me­teorológiai intézet statisztikái szerint 1949 óta nem volt ilyen korán hóesés Kínának ezen a vidékén: Pekingben általában november végén szokott lees­ni az első hó. Sanghajban vi­szont néhány napja melegre­kordot mértek: Kína legnépe­sebb városában csaknem 30 Celsius-fokig emelkedett a hő­mérő higanyszála. OSLÓ Pokolgépes merényletet kö­vetett el szombaton egy férfi az oslói rendőr-főkapitányság épületében. A merénylő a há­tizsákjában csempészte be a pokolgépet, amely felrobbant. A merénylő, akinek személy­­azonosságát még nem állapí­tották meg, meghalt. Az épü­letben tartózkodók közül ha­tan megsebesültek. DACCA Bangladesre is átterjedt már a „stadionhuliganizmus”. Chit­tagong kikötőváros futballsta­­dionjában szombaton a helyi csapat vereségén felbőszült szurkolók tömegverekedést pro­vokáltak, amelyben több mint százan — közöttük 40 rendőr — megsebesültek. PÁRIZS 150 tonna fegyvert és lő­szert fedezett fel a francia vámőrség Bretagne partjai előtt egy panamai zászló alatt közlekedő hajón. A legénység öt tagját - valamennyien írek — őrizetbe vették. Feltételezik, hogy a lefoglalt fegyverszállít­mányt az Ír Köztársasági Had­sereghez (IRA) akarták eljut­tatni. BUKAREST Dokumentumok elfogadásá­val szombaton Bukarestben befejeződött a Szakszervezeti Világszövetség Főtanácsának 40. ülésszaka. A háromnapos tanácskozáson, amelyen több mint 70 ország csaknem 100 szakszervezete, továbbá 11 nemzetközi ágazati szakszer­vezeti szövetség képviseltette magát, Gáspár Sándor, a SZOT és az SZVSZ elnöke vezetésé­vel magyar szakszervezeti kül­döttség vett részt. PHENJAN Kim Ir Szen, a Koreai Mun­kapárt Központi Bizottságának főtitkára, a KNDK elnöke szombaton fogadta a Phenjan­­ba érkezett Norodom Szihanuk volt kambodzsai államfőt — je­lentette a szovjet hírügynök­ség. A találkozón Kim Ir Szen ki­jelentette, hogy a koreai nép tevékenyen támogatja az egy­séges, független, semleges és el nem kötelezett Kambodzsa felépítését. DAMASZKUSZ Szombaton lemondott tisztsé­géről Abdul-Rauf Kászem Szí­riai miniszterelnök. A Damasz­­kuszban kiadott hivatalos köz­lemény szerint Háfez Asszad el­nök a lemondást elfogadta és Mahmud az-Zubit, a Nagy Né­pi Tanács, a parlament eddigi elnökét bízta meg az új kor­mány megalakításával. Kászem az állambiztonsági osztály veze­­tését veszi át. Kászem 1979 óta állt a kor­mány élén. Utódja, Mahmud az-Zubi 1979-ben került a Baath párt vezetőségébe és 1980 óta irányította a parla­ment munkáját. KINGSTON A fejlődő országok 66 ál­lamot tömörítő afrikai, karibi és csendes-óceáni csoportja (ACP) szombaton úgy döntött, hogy megszakítja kereskedel­mi kapcsolatait a Dél-afrikai Köztársasággal. A csoport tag­­államai felfüggesztik dél-afri­kai légi járataikat is. Az ACP­­képviselői a jamai­kai fővárosban szombaton be­fejezett kétnapos tanácskozá­sukon hozták a fajgyűlölő re­zsimmel szembeni gazdasági szankciókat, de azok életbe léptetésének időpontjáról nem döntöttek. Vezető szervek megfiatalítása Befejezte munkáját a Kínai Kommunista Párt kongresszusa­ ­ Vasárnap délben ünnepé­lyes záróüléssel fejezte be mun­káját a Kínai Kommunista Párt 13. kongresszusa, amelyen több mint 46 millió párttag képvise­letében 1959 küldött és meghí­vott delegátus vett részt. A nyilvános záróülést meg­előzően tartották meg a kong­resszus második teljes ülését, amely zárt ajtók mögött zajlott le. Az ülés első napirendi pont­ja volt az új központi bizott­ság, a központi tanácsadó bi­zottság és a központi fegyelmi és ellenőrző bizottság titkos szavazással való megválasztá­sa. A küldöttek tetszés szerint módosíthattak a szavazólapo­kon szereplő jelöltlistákon, ki­húzhattak neveket és más ne­veket írhattak be a kihúzottak helyett. A küldöttek 175 teljes jogú tagot és 110 póttagot válasz­tottak be a Kínai Kommunista Párt új központi bizottságába. Az új központi tanácsadó bi­zottság 200 tagú, az új köz­ponti fegyelmi és ellenőrző bi­zottság pedig 69 tagú. A vasárnapi választást, amely titkos szavazással történt, elő­választások vezették be, ame­lyeket a többjelöltes módszer alkalmazásával bonyolítottak le. A jelöltlisták megvitatása és az előválasztás október 27. és 31. között zajlott le. Ennek megfelelően a vasárnapi vá­lasztáson már csak annyi jelölt szerepelt a listákon, amennyi férőhely van a központi bi­zottságban, a tanácsadó bi­zottságban és a fegyelmi és ellenőrző bizottságban. A kongresszus ünnepélyes zá­róülésén, amelyen Csao Ce­­jang elnökölt, a küldöttek nyílt szavazással határozatokat fo­gadtak el a párt szervezeti sza­bályzatának részleges módo­sításáról, a kongresszus elé terjesztett központi bizottsági beszámolóról, a központi ta­nácsadó bizottság, valamint a központi fegyelmi és ellenőrző bizottság munkabeszámolójá­ról. Az összes határozatot egy­hangú szavazással fogadták el. Ma tartja első plenáris ülé­sét a KKP 13. kongresszusának záró napján megválasztott köz­ponti bizottság. Az ülésen meg­választják a kb főtitkárát, a politikai bizottságot, (majd an­nak állandó bizottságát is), va­lamint a kb katonai bizottsá­gát. A 13. központi bizottság teljes jogú tagjainak száma 175, míg a 12. pártkongresszu­son 210 teljes jogú tagból álló központi bizottságot választot­tak. A mostani központi bi­zottság tagjainak átlagéletko­ra 55,2 év, csaknem négy év­vel kevesebb az 1982-ben vá­lasztott testület tagjainak át­lagéletkoránál — jelentette be vasárnap délután tartott tájé­koztatóján Csu Mu-cse, a kong­resszus szóvivője. Az utolsó kongresszusi sajtó­­értekezleten, illetve rögtön a vezető testületek névsorának közzététele után, érthetően nagy érdeklődést váltott ki az a tény, hogy számos veterán vezető neve - köztük Teng Hsziao-pingé, Csen Jüné, Li Hszien-niené - nem szerepel a kb-tagok névsorában. Ennek folyományaként az új összeté­telű politikai bizottságba és annak állandó bizottságába sem választhatók be. A szóvivő kijelentette, hogy Teng Hsziao-ping, tekintélyének és bölcsességének köszönhe­tően, továbbra is fontos szere­pet fog játszani a párt és az ország életében, még akkor is, ha nem tagja a központi bi­zottságnak. Teng vezető sze­repe­t mutatott rá a szóvivő - nem függ attól, hogy mi­lyen pozíciót mondhat magáé­nak a pártban, vezető szerepét elképzeléseinek helyessége biztosítja. Teng Hsziao-pinget - mondotta a szóvivő - sokan a kínai politika fő tervezőjé­nek tartják, habár a „négyek bandájának” bukása után so­hasem volt sem pártfőtitkár, sem pártelnök. Megfigyelők arra is emlékez­tetnek, hogy 1982-ben, a 12. kongresszust követő első plená­ris ülésen Teng Hsziao-pinget a kb katonai bizottsága élére választották, továbbá elnöke lett az akkor létrehozott köz­ponti tanácsadó bizottságnak, a központi fegyelmi és el­lenőrző bizottság első titkári székébe pedig Csen Jün ke­rült, aki most szintén kivált a kb-ból. A szervezeti szabályzat­ban vasárnap elfogadott mó­dosítások eredményeként nem szükséges, hogy a katonai bi­zottság, a központi tanácsadó bizottság elnöke, illetve a fe­gyelmi és ellenőrző bizottság első titkára tagja legyen a pb állandó bizottságának is. A szóvivő a vezető szervek megfiatalítását a pártkongresz­­szus nagy vívmányának nevez­te, bár e tekintetben még to­vábbi erőfeszítésekre is szük­ség van. Kérdésre válaszolva elmondotta: azzal, hogy a tit­kárság immár a pb és az ál­landó bizottság munkaszerve, egyszerűsítették a döntéshoza­tali mechanizmust. A jövőben a politikai bizottság állandó bi­zottsága naprakész politikai döntéseket fog hozni, a politi­kai bizottság döntéseivel össz­hangban. Egy másik kérdésre adott vá­laszában a szóvivő azt húzta alá, hogy a jövőben a párt és a hadsereg viszonyát is a poli­tikai reform­ szellemében fogják kezelni, azaz itt is a funkciók szétválasztására fognak töre­kedni, ugyanúgy, mint a párt és a kormány esetében. - NAPLÓ - 1987. november 2., hétfő 2 KOMMENTÁR Mikulás meghozza a csúcstalálkozót! Alig egy hete­­még pesszimista, borongós, őszi hangulatú kommentárokban siratta a nyugati sajtó a szovjet-amerikai csúcstalálkozót. Néhány nap alatt azonban nagyot változott a helyzet. Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter szokatlan gyorsasággal bejelentett washingtoni útja már szenzációt sejte­tett. Az előzetesen kiszivárgó hírek megerősítették, hogy nagy jelentőségű megállapodás várható, s végül a közös bejelentés igazolta a régen várt áttörést a világpolitikában. Ráadásul nem csupán arról van szó, hogy Mikulás meghozza az olyannyira áhított csúcstalálkozót, és december 7-én, hétfőn a tárgyalóasz­talhoz ül Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan. Egyben megegye­zés született arról is, hogy a jövő év első felében újabb talál­kozót tartanak, immár Moszkvában, és azon újabb leszerelési megállapodások aláírásáról is szó lehet. A szenzáció tehát nem is annyira maga a washingtoni csúcs­­találkozó, hanem a két csúcstalálkozó együttes bejelentése, az, hogy most már valóban egy enyhülési folyamat nyitányáról, egy leszerelés megállapodás-sorozat kezdetéről beszélhetünk. Ez az, amire már olyan régen várt a világ közvéleménye. Ez az az át­törés, ami elvben lehetőséget nyit a nukleáris fenyegetéstől va­ló megszabadulásra, végső soron pedig a háborús konfliktusok teljes kizárására az emberiség életéből. Hosszú, nagyon nehéz út vezet­­a végső célhoz, de nagyon csábítóak a lehetőségek. A világ ma annyi pénzt költ fegyverkezésre, aminek néhány száza­léka is elég lenne az éhség, a betegségek, az írástudatlanság, az elmaradottság elleni hatékony fellépéshez. A tudomány eddig hadi kutatásokkal lekötött kapacitásait nemzetközi együttműkö­déssel olyan területekre lehetne átirányítani, ahol nem a pusztu­lást, hanem az életet szolgálhatnák. Ezek az álmok persze sokáig még csak álmok maradnak. Még nem vesztek ki azok az érdekellentétek, amelyek eddig is gátol­ták az előrejutást. Sok tárgyalásra lesz még szükség az akadá­lyok elhárítására, sok buktatón, kacskaringón keresztül vezet a kompromisszumok ösvénye, lesznek a jövőben is kudarcok, meg­torpanások. De most nem erre figyel a világ. Jóllehet, a ránk leselkedő veszélyekről nem szabad elfeledkezni, mégis jólesik egy kis ünneplés, egy kis megkönnyebbülés: végre sikerült ered­ményt elérni napjaink kulcskérdésében. H. G. December 7-én csúcstalálkozó! — közölte Reagan amerikai elnök a szovjet és amerikai külügyminiszter társaságában a Fe­hér Házban. Borisz Jelcin moszkvai első titkár felmentését kérte Borisz Jelcin, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttag­ja, a Moszkvai Városi Pártbi­zottság első titkára felmentését­ kérte az SZKP Központi Bi­zottságának október 21-i ülé­sén — közölte kérdésre vála­szolva a szombati moszkvai sajtóértekezleten Anatolij Luk­­janov, a KB titkára. A Központi Bizottság ülésé­ről szólva a titkár elmondta, hogy annak fő témája az év­fordulós ünnepségekkel kap­csolatos feladatok meghatá­rozása volt, s foglalkozott más időszerű feladatokkal­­is. Az ülésen 27-en szólaltak fel, köz­tük Borisz Jelcin. A moszkvai PB első titkára elsősorban a párt vezető szerveinek munka­stílusáról és az átalakítás me­netéről beszélt. Több értékelő megállapításával a Központi Bizottság tagjai nem értettek egyet, azokat politikailag té­vesnek minősítették. Mivel Bo­risz Jelcin az ülésen kérte fel­mentését, a KB célszerűnek tartotta, hogy az SZKP KB Po­litikai Bizottsága és a Moszk­vai Városi Pártbizottság a párt szervezeti szabályával össz­hangban vizsgálja meg a Bo­risz Jelcin kérése­i kapcsán fel­vetődött kérdést. Lukjanov elmondta, hogy a vita tárgyszerű volt, különböző nézetek hangzottak el, külön hangsúlyozta azonban, hogy nincs a Központi Bizottságon belül semmiféle nézeteltérés, a testület tagjai egyhangúlag hagyták jóvá az ülésen az el­múlt hetven évet­ értékelő meg­állapításokat, kivétel nélkül minden egyes felszólaló egyet­értett a Politikai Bizottság és Mihail Gorbacsov főtitkár kö­vetkeztetéseivel. Ez azt jelen­ti, hogy a november 2-i ünne­pi gyűlésen olyan beszéd hang­zik el, amelyet a Központi Bi­zottság teljes egészében, egy­hangúlag jóváhagyott. Az Októberi Forradalom Érdemrenddel tüntették ki Kádár Jánost (Folytatás az 1. oldalról) Országunkban az Októberi Forradalom Érdemrend jelké­pezi a szocializmus értékei­nek nemes, múlhatatlan győ­zelmét minden egyes szovjet ember számára. Külön örö­münkre szolgál, hogy ezt a kitüntetést ön ezen érdem­rend alapításának 20. évfor­­­dulóján kapja meg. Ez az érdemrend a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének 1967. október 31-én kelt rendeletével született meg. Az egyik legelső Októ­beri Forradalmi Érdemrendet Moszkva városának adomá­nyozták. Tehát ön, Kádár elvtárs, a magas kitüntetést abban a városban kapja, amelynek zászlaján szintén ez az érdemrend díszeleg. E jel­kép erejét sokszorosan növe­li az a tény, hogy a mai ün­nepség a nagy október 70. évfordulója előestéjén törté­nik. E kitüntetés — amely a nép legnemesebb tettét tük­rözi - az igazi szocializmus legodaadóbb, legmeggyőző­­désesebb harcosait illeti meg, és ilyen harcos ön, Kádár elvtárs. Kádár János nevének már sok év óta súlya és tekintélye van a szocialista közösség­ben. Ismert énév a nemzetkö­zi kommunista és munkásmoz­galomban. Az ön neve a szocializmus becsületes, öntu­datos szolgálatának a példa­képe. A marxista-leninista, a hazafi és az internacionalis­ta elvhűsége van mögötte. Olyan államférfié és politi­kusé, akiben mélyrehatóan tu­datosul az osztályharc dialek­tikája, amelyet egész tevé­kenységében követ. A szovjet emberek számára Kádár János igazi nagy ba­rát, őszinte tiszteletet érez iránta népünk, amely jelenleg a társadalmi átalakítás óriá­si feladatain dolgozik. Eltö­kélt a szándéka, hogy telje­sítse a gazdasági, a szociá­lis és a szellemi szférában meglévő feladatokat. Az ön tevékenysége, Kádár elvtárs, elválaszthatatlan a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Mun­káspárt, a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság esz­mei egységének és testvéri együttműködésének nagyszerű eredményeitől. Ennek köszön­hetően országaink és népeink közelebb kerültek egymáshoz. Őszinte barátságunk alapot ad ahhoz, hogy magabiztosan haladjunk előre a szocializmus, országaink fejlődésének, új feladatainak megoldása felé. Kívánok önnek jó egészsé­get, sok erőt és alkotó energi­át. E napon és ebből az al­kalomból a legszívélyesebb üd­vözletét és gratulációját küldi önnek Mihail Szergejevics Gor­bacsov, az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára. Újabb sikereket kívánok önnek a szocialista társadalom magyar földön történő építése, orszá­gaink szorosabb együttműkö­dése érdekében, a béke és a szocializmus javára kifejtett te­vékenységéhez. Kádár János beszéde - Kedves Gromiko elvtárs! Kedves szovjet barátaink! Elv­társak! Mindenekelőtt köszönöm azo­kat a meleg szavakat, ame­lyeket ön most hozzám intézett és Gorbacsov elvtárs üdvözle­tét. Amikor hírét vettem, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának Elnöksége 75. szüle­tésnapom alkalmából ilyen ma­gas kitüntetésben részesített - én is ember vagyok -, megha­tott a figyelmesség. Külön kö­szönöm azt a magas értékelést, amellyel ennek a kitüntetésnek az adományozását indokolta. Az ember a saját cselekedete meg­ítélésében nem illetékes, s ha önök így ítélik meg, az ma­ga kitüntetés számomra. Ami a Szovjetuniót illeti, régen, ami­kor mint munkás a kapitaliz­mus viszonyai között öntudatra ébredtem, kezdtem megérteni a Szovjetunió hatalmas, világtör­ténelmi szerepét. Ez a tisztele­tem, becsületes értékelésem az­óta szünet nélkül növekedett. Amikor én azt az utat jártam, hogy a magyar munkások és népünk tisztességes szolgálatá­ra törekedtem, az mindig el­választhatatlan volt számomra a Szovjetunió barátságától. Végtelen megelégedésül szol­gált számomra, hogy ma mind a nagy szovjet nép, mind a magyar nép közös úton, a szo­cializmus útján jár. Országainkat, népeinket megbonthatatlan barátság s növekvő, egyre szélesedő együttműködés köti össze. Én mindig úgy tudtam, hogy a mi népeinket sorsközösség kap­csolja össze: nehézségben, jó időben, jó sorsban egyaránt. A szocializmus építésének útja nem könnyű út, nehéz út. De népeink érdekeinek becsü­letes szolgálata más úton szá­momra elképzelhetetlen. Most, amikor még egyszer megköszönöm a magas kitün­tetést, megbecsülést, figyelmes­ségüket, csak annyit mondha­tok, hogy én ezután sem le­szek hűtlen a magyar-szovjet barátsághoz, mert ezt a barát­ságot, ennek szolgálatát eszem és szívem nagyon mélyen dik­tálja. Most, hogy éppen Moszkvá­ban egy ilyen különleges alka­lom adódik számomra, hogy átadták nekem ezt a kitünte­tést, meg szeretném mondani, nagyon örülök neki, küldött­ségünk többi tagjával­ együtt, hogy részesei lehetünk ennek a nagy történelmi eseménynek, a szovjet állam fennállása, az októberi forradalom győzelme 70. évfordulójának. Szeretném hangsúlyozni, hogy a Szovjet­unió párt- és állami vezetése népe jelenlegi irányvonalának végtelenül örülök. Ez az út ne­hézségekkel jár. De a boldo­gulás egyedül reális útja. Tö­rekvéseiket a legmelegebben üdvözöljük, s gondolom, nem tévedünk, amikor azt mondjuk, hogy a magyar nép ugyan­ezen az úton jár. A valóságot reálisan nézve, a dolgokat né­ven nevezve, s a valódi fel­adatokhoz hozzáállva bízunk abban, hogy meg fogjuk olda­ni az út közben adódó ígért nehéz feladatokat is. A ma­gyar-szovjet barátság és együttműködés ebben segít ne­künk. Ez az ünnepség, amely itt Moszkvában kezdődik, világra szóló ünnepség. Én azt hiszem, hogy a magyar párt, minden magyar kommunista, a szocia­lizmust építő magyar nép drukkol önöknek a sikerekért. Azt hiszem, hogy az önök je­lenlegi irányvonalához, ehhez a kurzushoz, a társadalmi ha­ladást, az igazságot, az em­beriség békés és biztos jövőjét óhajtó minden embe­re sikert kíván. Szívemből, egészséget, teljes sikert kívá­nok önöknek, pártjuknak, or-­­száguknak. Még egyszer köszönöm.­­ A nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójának ünnepségsorozata alkalmából Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának vezetésével Moszk­vában tartózkodó magyar párt­os állami küldöttség vasárnap délután koszorút helyezett el Lenin mauzóleumánál. Ezt követően­ Kádár János, Németh Károly, az Elnöki Ta­nács elnöke, Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára és Rajnai Sán­dor, Magyarország szovjetunió­­beli nagykövete, a Kreml falá­nál, a Sándor-­kertben megko­szorúzta az Ismeretlen Katona sírját. Délelőtt Németh Károly és Szűrös Mátyás a moszkvai köz­ponti kiállítóteremben megte­kintette az évforduló alkalmá­ból megrendezett, az ország hetvenéves művészeti fejlődé­sét bemutató, „A szovjetek or­szága” elnevezésű kiállítást.

Next