Világ Ifjúsága, 1967 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
•Seam nem hagyja magát Kanada ifjúsága az amerikai háborús tervek ellen Comnex — ez a városka a kanadai British Columbia egyik legszebb részén, a csodálatos Vancouver szigeten, hegyektől körülvéve adott helyet a kanadai légierő egyik bázisának. A vietnami háborúval kapcsolatos észak-amerikai terveknek megfelelően a kanadai kormány hozzálátott a Comox Airforce bázis bővítéséhez, hogy itt az atombombával röpködő amerikai óriásgépek is leszállhassanak. Kanada békeszerető ifjúsága éppen ez ellen szervezett nagy tiltakozó akciót: 140 mérföldes gyalogmenettel és békés tüntetéssel vonultak Victoriából a Comnex Airforce bázishoz, benyomultak a repülőtérre, ahol ülő sztrájkba kezdtek. Ezzel fejezték ki a vietnami agresszió és a háborús gyilkosság elleni tiltakozásukat. A kanadai haladó ifjúság népszerű havi folyóirata, a „Scan” részletesen beszámolt erről az akcióról. Rámutatott arra, hogy a kanadai fiataloknak mindent meg kell tenniök a vietnami agresszió ellen és támogatniuk kell azokat az amerikai ifjakat, akik az Egyesült Államokban teszik ugyanezt. Ismeretes, hogy az utóbbi időben egyre több amerikai fiatal utazik Kanadába, így húzván ki magát a vietnami háborúba szólító behívás alól. A washingtoni kormány ismételten közbe lépett, hogy a kanadai hatóságok toloncolják vissza a katonai szolgálat elől Kanadába menekült fiatalembereket. Kanada háborúellenes ifjúsági szervezetei azonban nemcsak ezeket az amerikaiakat részesítik segítségben, hanem olykor a rendőri erőszakkal sem törődve, népes tüntetéseken fejezik ki szolidaritásukat. A Comnex-i akció ennek a mozgalomnak egyik leghangosabb megnyilvánulása volt. S egyben erőteljes cáfolat azokra az állításokra, hogy a mai kanadai ifjúság csak a szórakozással, s az élet könnyű oldalaival törődik. Az Egyesült Államokban a legutóbbi két-három esztendőben kibontakozott úgynevezett „új baloldalhoz” hasonlóan Kanadában is a legkülönbözőbb akciókkal, megmozdulásokkal mutatta meg új arcát ez a „Pepsi Generation”-nak csúfolt ifjúság. Mint az Egyesült Államokban, Kanadában is aktív tevékenységet fejtenek ki az úgynevezett „vietnikek”, a kezükben gitárral tüntető és daloló fiatalok. Bob Dylan, Joan Baez és mások mellett Phil Ochs is ellátogatott a szomszédos Kanadába, ahol — erről ugyancsak a „Scan” számolt be — a torontói Massey Halltól kezdve a kis kávéházakig és ifjúsági klubokig, sokfelé megfordult. Dalaiban nemcsak a Vietnam elleni agressziót ítélte el, hanem bírálta azt a társadalmat is, amely nem tud jólétet és boldogságot teremteni polgárainak, nem a szabadság harcosa, hanem más népek leigázója. A „Scan” ennek az ifjúságnak leglelkesebb és legharcosabb szószólója. Dacolva a rendőri üldözésekkel, a lap előállításának növekvő költségeivel és sok-sok más akadállyal, fórumot, s hangot ad Kanada és az Egyesült Államok tiltakozó ifjúságának. Az immár két esztendeje havonta megjelenő „Scan” Kanada egyik olyan folyóirata, amely igyekszik feltárni az olvasó előtt az ország valóságos helyzetét és küzd az ifjúság jogainak védelméért, a munkalehetőségekért és Kanada amerikanizálása ellen. Egyik legutóbbi számában arról számolt be, hogy egyes kanadai trösztök milyen hasznot húznak az Egyesült Államok vietnami háborújából — annak ellenére, hogy a kanadai kormány sem nézi jó szemmel a háborús nyerészkedésnek ezt a módját. A lap számokat idéz azzal kapcsolatban, hogy nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Kanadában is meghirdették a „szegénység elleni hadjáratot”, amelyre annál inkább szükség van, mert a dolgozó osztályokhoz tartozó kanadai családokban minden öt gyermek közül egy már csecsemőkorban meghal! A 14 és 24 esztendős kanadaiak 30 százaléka a nyolcosztályos iskolát sem tudja elvégezni! Kanadában 300 ezer lakás nem felel meg a minimális követelményeknek! Ilyen körülmények között a „Scan” rámutat a hadikiadások növelésére, s arra, hogy a liberális kormány fokozza katonai együttműködését a NATO-országokkal. A „Scan” részletes ismertetéseket közöl azokról a filmekről és könyvekről, amelyek elsősorban szolgálják a fiatalok politikai felvilágosodását. Szeptemberi számában David Alfaro Siqueiros, világhírű mexikói festőművésszel készült interjút közöl a politikai és művészi meggyőződéséért börtönt viselt muralistával. Az egyre népszerűbbé váló „Scan”, amelynek munkatársai között nemcsak az újságírókat, hanem a kanadai ifjúság különböző nézetű képviselőit is megtaláljuk — szerény, tizenhat oldalon veszi fel a versenyt a monopóliumok és a kormány támogatását élvező, milliós példányszámú sajtótermékekkel. A „Scan” azonban nem hagyja magát! önkéntes terjesztői megtalálhatók nemcsak a nagyvárosokban, hanem sok felé az országban. S egyre többen olvassák és adják tovább, szereznek új előfizetőket a bátorhangú folyóiratnak, amelynek nevét magyarra talán így fordíthatnánk: „Kutat, jól megnéz” , hogy ütése telibe találjon. Jim Swimburn jellegzetes kanadai kisváros: Saint John Az Atlanti-óceán kis szigeteinek védett öblei kedvelt fürdőhelyek a fiatalok számára Vidám rajzok és karikatúrák is helyet kapnak a ,,Scan”-ban V., PETŐFI SÁNDOR U. 8. V., VÁCI U. 30. XI., BARTÓK BÉLA. ÚT SZ. V., SZT. ISTVÁN KRT. 19. AJÁNDÉKBOLTOKBAN SZÍNHÁZBA, OPERÁBA, HANGVERSENYRE QlptUpj, fúzm NAGY VÁLASZTÉKBAN AZ Albert Gábor: Albérleti szobák Fiatal író első kötetét bocsátja a nyilvánosság elé a kiadó. Albert Gábor neve nem ismeretlen ugyan az irodalomban, de eddig mint kritikust, műfordítót ismertük. 1929-ben született, értelmiségi családból. Gyermekkorát ormánsági falvakban töltötte, Pécsett végezte el a középiskolát. Egyetemi pályafutása elég változatos, sikertelen próbálkozások sorozata után: pedagógiai főiskola, teológia, jogászkodás, és csak azután a bölcsészkar. Közben: kollégium, tíznél több albérleti szoba, hosszú diákélet. Aztán tíz évet töltött egy nagykönyvtár nyilvános olvasószolgálatán — szorgalmasan ismerkedve poros könyvekkel és különös emberekkel. Az utóbbi években sokat foglalkozott rádiójátékokkal — drámákkal. Szerkesztett egy hangjáték-antológiát (Láthatatlan színpad) és a modern német drámák gyűjteményét (Vigyázat, szakadék). lebeszélései érdekes új hangot ígérnek a pályakezdő fiatal írók közt, mondanivalójukkal és irodalmi stílusukkal egyaránt. Albert Gábor a fiatal értelmiség egy bizonyos rétegének ad hangot. Azoknak, akiket családjuk , kisgyermekkoruk még a régi világhoz köt. Mégis: már fiatalon, szinte gyerekfővel kerültek az új értelmiség iskolapadjaiba és soraiba. Milyen poggyászt hasznos magunkkal hozni a múltból? Mit kellene inkább otthonhagyniuk? Hogyan forr majd össze annyiféle elemből a szocialista Magyarország új értelmisége? — ezek azok az izgalmas kérdések, melyeket feltesz, és ahol tud, magas színvonalú választ is ad rájuk. Új könyvek Legjobban sikerült novellái azok, melyek az ötvenes évek diákéletéről adnak személyes élmény hitelével átfűtött emlékezetes képet. Ezek — a Lárki-novellák — az egyetemek padjaiba, kis albérleti szobákba, hosszú hegyi sétákra, furcsa vakációkra vezetnek el, és szinte riportszerű, mégis irodalmi színvonalú híradást adnak az új értelmiség szellemi élményeiről — in statu nascendi. A későbbi darabok már napjainkban játszódnak, és Albert további útkeresésének érdekes dokumentumai. Irodalmi stílusát a kevés külső cselekmény, de sok belső lelki történés, pontos, szinte tudományos megfigyelések, hajlékony, érzékeny nyelvhasználat és atmoszférateremtő tehetség jellemzi. (Szépirodalmi Könyvkiadó) Gáli István: Csapda Egy bányavárosban játszódik a regény. Gyors karrierek és küzdelmes életpályák, tragédiák és töretlenül felfelé ívelő sorsok krónikása az író. Ha érteni akarjuk, mi történt a felszabadulás után ebben a városban, vissza kell ásni a közelmúltba, a két háború közti időbe. Bársony és Kurucz, a két regényalak élete így nemcsak a város, de a század történetével fonódik egybe. Az ő személyes sorsuk is azt példázza: munkásélet és munkásmozgalom elszakíthatatlan egymástól, együtt váltak történelemmé az elmúlt hatvan év alatt. A regény mellett az író karcolatait adja közre a kiadó. A karcolatok a regénnyel azonos világról tudósítanak. Pillanatképek, portrék, rövid történetek sorában nyomon követhetjük, milyen élményekből formálódott a regény. 1963— 64-ben minisztériumi ösztöndíjjal a tatabányai pártbizottságon dolgozott Gáli István, rövid novellái és tárcái az akkori évek világát idézik riporteri hűséggel és oknyomozó kíváncsisággal. (Szépirodalmi Könyvkiadó) Petrőci Bálint: A szemtanú Egy erdei víkendház közelében egy nő több napos hullájára bukkannak. A kórház zárt idegosztályán egy tizennyolc éves leány fekszik hétfő óta, de a vasárnapot még abban a bizonyos víkendházban töltötte, a tulajdonos társaságában. A testileg-lelkileg összeroppant víkendháztulajdonos fia lázasan nyomoz, keresi eltűnt Vöröskéjét, és bizonyos jelek támasztotta, homályos gyanú felhőjét hordozza a lelkén. Magától értetődően a rendőrség is nyomoz, és mialatt — célszerűségi okokból minden tetemrehívást mellőzve — megállapítja az áldozat személyazonosságát, keresi a gyilkost. A feszültséggel teljes, mindvégig izgalmas lélektani-bűnügyi történetben új erényeket csillogtat meg a szerző. Ha ezt a regényét összevetjük korábban megjelent műveivel, örömmel látjuk, hogy művészileg fejlődött, megszabadult művészi kibontakozását gátló nem egy eszmei, gondolati merevségétől, s bízvást remélhetjük, hogy van még a tarsolyában. De ettől függetlenül is ez a könyv — főleg tartalmánál fogva — új színt hoz a csehszlovákiai magyar regényirodalomba. (Tátrán Kiadó, Bratislava — Szépirodalmi Könyvkiadó — Budapest) .