Világ, 1915. augusztus (6. évfolyam, 212-241. szám)

1915-08-26 / 237. szám

TJ.i'41 ‘ tl91S. augusztus­ 16. t pLitovszk felé előnyomulása szükségessé tette, hanem azért, mert esztelenség lenne olyan kerületet továbbra is polgárilag megszállva tartani, amelynek semmi stratégiai jelentő­sége sincs. Bármennyire fájdalmas is, mondja a lap, éppen ezt a területet megint az ellen­ségnek átengedni, az orosz nép mégis tegye túl magát ezen az érzelgősségen, mert hiszen a jelen pillanat elhatározottságot és jövőbe­liét­ást parancsol. Tarnopolból az utóbbi na­pokban sok lengyelt és zsidót, úgyszintén sok románt, mint akiknek kémkedésétől tartanak, a­ birodalom belseje felé szállították. Pétervár sorsa is Mint a Daily Chronicle Szentpétervárról értesül, udvari körökben intézkedések történ­tek arra nézve, hogy a cári udvartartás el­hagyja Szentpétervárt. Ennek okát az angol lap abban az ideges félelemben keresi, amely a cári udvart a németek előnyomulása követ­keztében fogta el. A cár­­és az udvartartás a legnagyobb aggodalommal kísérik a német előnyomulást Riga felé. A rigai öbölben lefolyt tengeri ütközet azt mutatja, hogy a német­­haditengerészetet ugyanaz az offenzív szellem hatja át, mint a hadsereget. A német repülő­gépektől is tartanak; ezek igen könnyen meg­jelenhetnek Szentpétervár fölött és bombáz­hatják az orosz fővárost. A Daily Chronicle tudósítója tudni véli azt is, hogy a cár, amikor főudvarmestere bejelentette előtte a történő előkészületeket az utazásra vonatkozólag, ezt felelte volna: „Hiszen ez lehetetlen!" Pétervárról jelentik. Az orosz vezérkari főnök kommünikében válaszol Mencsikovnak a Novoje Vremja-ban megjelent, Szentpétervár elleni offenzíváról szóló fejtegetéseire. "A ve­zérkari főnök kijelenti, hogy teljességgel való­színűtlen, hogy az ellenség el tudhassa érni az orosz fővárost. De ha Hindenburg tábor­nagy megpróbálná is, keresztültörni a tavakon és mocsarakon, amelyek hadseregei és Péter­vár között feküsznek, az orosz hadsereg gon­doskodnék róla, hogy a vállalkozást drágán fizessék meg. A végső győzelemig A Journal de Génévé szerkesztősége levelet ka­pott Miljukovtól, az orosz Kadet-párt vezérétől, aki levelében kijelenti, hogy a dumában mondott be­szédének elferdített szövege került a svájci lapok­ba, és úgy volt beállítva az egész ülés lefolyása, mintha komoly ellentéteik lettek volna az ellenzék és a kormány között. Ezzel szemben tény, hogy, belső, kérdésektől eltekintve, a kamara igazi szel­leme az volt, hogy az ellenzék józan kritikájával csak még jobban megerősítette az egész orosz nép elhatározását, hogy a végleges győzelemig folytatja a harcot. Miljukov a megjelent szöveggel ellentét­ben így fejezte be szavát: — Mindannak dacára, amin keresztülmentünk, a reményeknek dacára, melyekben ellenségünk bí­zik, az ország n­em szűnt meg úgy érezni, ahogy már hat hónapja érez. Ha a központi hatalmaknak sikerül uralmukat kiszélesbíteni a Dunától a Per­­paa-öböig, Oroszország már nem szabad állam, mert meg van fosztva természetes kikötőitől. E há­borúban kockán forog már egész jövőnk. Ezért nem szabad, hogy az ellenség illúziókat tápláljon belőlünk. Nem azért küzd a mi népünk, hogy bi­­ronytalan békét kössön, mely után félnünk kell újabb megtámadtatástól. Az országnak nincs szán­dékában, hogy derekát beadja az ellenségnek, ha­nem nap-nap után új hősöket küld ki a frontra, hogy dicső seregeink soraiban küzdjenek. Mind­­annyiunk kötelessége, hogy egyetértünk és hogy ország-világ előtt még egyszer hangsúlyozzuk szi­lárd elhatározásunkat, hogy a végső győzelemig harcolunk. Ez az elhatározás a legszebb üdvözlet, melyet csodálatunk kifejezésével küldhetünk Len­­gyelországban harcoló katonáinknak, akik jobban, mint bármely más ország katonái, viselik vállukon­­ borzasztó háború egész súlyát. M­indenki nézze meg a Pasaréti Lövészárkot! VI­LÁG Az olasz fronton Az olasz offenzíva a front különböző sza­kaszán kísérletezik, hogy arcvonalunkat meg­ingassa. A gözzi és tolmeini hídfő előtt, ahol még minden ellenséges támadás összeomlott, most nem fejtenek ki tevékenységet az ola­szok. Kun vidékén, ahol szintén szilárdan ál­lottunk minden támadást, jelenleg csend van. Az olasz offenzíva most San Martinótól nyu­gatra, továbbá Flitsch és Raibl előtt különö­sen­ élénk. A tiroli határvidéken rendkívül he­ves harcok vannak. Tegnap este az ellenséges gyalogság a lavaronei fensík északi szakasza ellen nyomult előre, de ma reggelre ezt a tá­madást is visszavertük. A fonalés út mentén, mindkét oldalon kemény harc fejlődött ki, amely még mindig tart. Ezen az arcvonalon a gyalogsági harcon kívül élénk ágyuharc van. Hivatalos jelentésünk a következő: A doberdói fensik-szakaszon tegnap az ellenséges gyalogságot, amely magát a Monte dei sei Busi déli lejtőjén fész­kelte be, tüzérségünk kény­szerítette, hogy állásait sietve elhagyja. Harcvona­lunk San Martinotól nyugatra újra ne­héz tüzérség tüze alatt állott. Délután az olaszok itt úrra támadtak, de mint a tegnapelőtti előretörések alkalmával is védelmi vonalaink közelében utasít­­tattak vissza. A görzi és tolmeini hídfő előtt, valamint a Krn vidéken is arány­lag csend uralkodik, ellenben Flitsch és Raibl előtt az ellenség folytatja élén­­kebb tevékenységét. A tiroli határvidé­ken többrendbeli harcok fejlődtek ki. Tegnap későn este ellenséges gyalogság a lavaronei fensik északi szakasza ellen kezdett előnyomulni, de ma reggelre a támadás már vissza volt verve. A tona­­lei-út mentén mindkét oldalon hajnal óta több zászlóalj támad. A harc itt még tart. A tüzérségi harcok csaknem az egész tiroli harcvonalon tovább foly­nak. Höfer altábornagy. Salandra miniszterelnök tegnap este ki­lenc órakor a harcvonalra utazott. Egyenesen a főhadiszálásra megy, hogy a királynak je­lentést tegyen. Laphirek szerint az olasz mi­niszterelnök nyolc-tíz napig lesz távol Rómá­tól. A török hadüzenet hatása A Gazette del Popolo egy magas személyi­ségtől interv­­út közöl: — Nem kell azt gondolni, hogy a Török­országnak átadott hadüzenet okvetlenül mint legelső következményt vonná maga után azt, hogy Olaszország nyomban belép a Dardanel­lák elleni akcióba. Nekünk elsősorban ma­gunkra kell gondolnunk és mindazt helyesen megítélni, ami egyéb harctereken történik. Nem tudhatjuk, folytatják-e a németek előre­nyomulásukat Oroszországban, vagy megál­­lanak, hogy egész erejüket nyugatra vessék. A legnagyobb elővigyázatosságra van szükség, ha nem akarunk veszedelmes kalandokba bo­csátkozni. Párisi lapok részleteket közölnek azokról a tüntetésekről, amelyek néhány olasz ipari vidéken voltak vasárnap a Törökországhoz in­tézett hadüzenet miatt. Szicíliai jelentés sze­rint Olaszország fennállása óta a nép még még egyetlen vállalkozást se kísért oly rokon­­szenvet, mint a Törökország elleni második háborút, amelynek következményeitől a nagy szükségben szenvedő nép nagyon fél. A török alattvalóknak megengedték, hogy Svájcon át elhagyhassák Olaszországot. A kon­­zulok már svájci területen vannak. A Tripo­­liszszal való forgalomban elrendelték a levél­zárlatot. Mint a turini Stampa jelenti, Abesszíniá­ban az olaszok, elleni kihágások egyre nagy Csütörtö n gyobb arányokat öltenek; számolni kell az­zal, hogy Olaszország ultimátumot intéz Abesszíniához. San-Marinoban a­ Világ tudósítójától Melice, augusztus 19. Az olaszországi gabonahiányt és drágasá­got megérezte a kis San-Marino is. Lévén azonban a sanmarinoi paraszt köztársaság a demokratikus államrend ideálja, radikális és egyszerű módon oldották meg a kérdést, pél­dát mutatva nemcsak a felemás Itáliának, de bizony más hadviselő nemzeteknek is. A köz­társaság nagytanácsa a szocialista tagok in­dítványára rövidesen elhatározta, hogy a ki­csiny kormány 5000 quintai búzát rekvirálni fog és azt 35 lírás áron fogja kicsinyben ki­árusítani, hogy ezáltal lehetetlenné tegye a gabonaspekulánsok árfelhajtó manővereit. Kü­lön bizottság fogja ellenőrizni az állami ga­­bonaárusítást és a szegény munkásság szá­mára olcsóbb gabonáról is gondoskodik. A ga­­bonarekviráció 37 szavazattal 5 ellenében tör­vényerőre emelkedett és Olaszország éhező proletárjai megokolt irigységgel nézhetik san­marinoi boldogabb elvtársaikat. B. K. A szövetségesek veresége a Dardanelláknál Anafarta vidékén a szövetségesek offen­­zívája megállott. A török hivatalos jelentés megállapítja, hogy az ellenség 21-iki támadá­sában rendkívül nagy veszteséget szenvedett. Csak a centrum árkai előtt több mint három­ezer holttestet számláltak össze. Az anafartai offenzívához az entente lapok nagy remény­séget fűz­­ek, azt írták, hogy itt feltétlenül si­kerül kettészakítani a gailipolii frontot. Eleinte csak kisebb erőket tettek itt, Kuba Tepe fe­lett a partra, de később nagy erőket koncen­tráltak erre a terepszakaszra. A 21-iki csatá­ban a szövetségesek teljes vereséget szenved­tek, ami megállította offenzívájukat. Most Ali Baromnál, a középső front több szakában tá­madták a török állásokat. A törökök ellentá­madása a szövetségesek harcoló csapatainak legnagyobb részét megsemmi­sítette. A főhadi­szállás közli:­­ Dardanella-front: Augusztus 23-án az anafartai arcvonalon semmi jelentős nem tör­tént. Most megállapiotttuk a súlyos vesztesé­geket amelyeket az ellenség az e hó 21-iki csatában szenvedett. Magában a centrumban 3000-nél több ellenséges halott feküdt lövész­­árkaink előtt. Zsákmányunk még nem állapít­ható meg pontosan. Ari Burnu szakaszában az ellenség augusztus 22-ének estéjén heves gyalogsági és gépfegyvertűz, valamint bomba­vetések után, Kvalizirt előtt támadást kísérelt meg. Csapataink erőteljes ellenlökéssel az el­lenség legnagyobb részét megsemmisítették. A megmaradt rész elmenekült. Augusztus 23-án délelőtt az ellenség ugyanezt a kísérle­tet Jesiktenenél és Sungubairnál megismételte, de nagy veszteségek után visszatmenekült lö­vészárkaiba. Szedil Bohr szakaszában a jobb­szárnyon levő tüzérségünk egy ellenséges meg­kötött léghajót leszállásra kény­szerített. A többi arcvonalon semmi jelentős. , A Nationalzeitung dardanellai tudósítója megállapítja, hogy a törökök nem szenvednek muníció hiányban. A harcok hevessége hétről­­hétre emelkedőben van. A Hellasz-fokon és a Szedir-Bahrnál levő partraszállási helyeket az ázsiai és európai török ütegek folytonosan kereszttűz alatt tartják, úgy hogy a szövetsé­gesek rendkívül nagy veszteségeket szen­vedtek. Hamilton tábornok jelenti a hadügymi­­nisztérium­nak, hogy a Gallipoli félsziget déli részén a helyzet általában változatlan, a bal­­szárnyon pedig, mely a sziget északkeleti ré­szén operál, sikerült 300 méterrel előretolni a hadállásokat és egy lövészároksort bevenni. Az athéni Embros jelentése szerint az an­golok a múlt héten 25.000 embert szállítottak a Dardanellákhoz. Eddig Lemnos szigetén 15.000, Mititében pedig 50.000 ember volt. Ez­­­­zel az erősítésekre szánt csapatok száma öőJQ00ri£ .

Next