Világ, 1920. február (11. évfolyam, 28-52. szám)
1920-02-01 / 28. szám
2 1920. február vileg magukra maradtak és magára hagyták a polgári radikalizmust. Ha nem bontjafel a szövetséget a szocialista párt, akkor nagyjából a leadott szavazatok arányszáma szerint oszlanának meg a pártok a kamarában, tehát mintegy százhetven mandátuma volna a szocialistáknak és kétszázhúsz a radikális szocialistáknak, akik együtt kompakt többségét tennék a francia képviselőháznak, Így pedig százharminc-száznegyven képviselője van a két pártnak összevéve. Millerand jól tudja, hogy a la longue nem lehet a választók és a közvélemény többsége ellen kormányozni, még akkor sem, ha a választási aritmetika még olyan szilárd parlamentáris többséget biztosítana is a blokk-pártok kormányának. Lloyd George nehéz helyzete, az angol parlamentarizmus súlyos krízise elég világosan megmutatja, hogy a pártoknak az ország népében és nem a parlamentben kialakult erőviszonya dönti el a politika irányát. Ezért akarta Millerand mindenáron megszerezni a kisebbségi pártok támogatását, ezért fontosabbak a francia miniszterelnöknek a megtizedelt, harmadrészükre fogyott radikális szocialisták, mint a győzelmes blokk tömött sorai. Úgy látszik azonban, hogy Millerand taktikája nem fog beválni és a munka minisztériuma nem lesz hosszú célt. A nemzeti blokk lapjai már a programmbeszédek napján felállították jelöltjüket Millerand helyére Poincaré személyében. Február tizenhetedikén költözik ki Poincaré az Elysée-be, és talán már néhány nap múlva felváltja Millerand-t a miniszterelnöki székben. XXXXXXXXX XXXXXX XXXX A blokk nagy része szinte árulással vádolja Millerand-t, viszont a radikális csoportot a hat tárca kiosztásával sem tudta megnyerni a miniszterelnök. A radikális képviselők Briand számára követelik a miniszterelnökséget. Lehet, sőt valószínű, hogy egyelőre Poincaré jelöltsége kerekedik felül és Millerand koalíciós minisztériumát felváltja a blokk-pártok kormánya, de valószínű, sőt bizonyos, hogy ez a kormány sem lesz sokkal hosszabb életű, mint Millerandé. És valószínű, sőt bizonyos az is, hogy a novemberi választásokból kikerült kamara nem fog öt esztendeig együtt ülni, mint ahogy nem telt el még ötnegyed év sem Lloyd George híres khaki-választása óta és mégis már csak rövid idő kérdése az alsóház feloszlatása és az új választások kiírása. Clemenceau megy, Caillaux jön, mondotta a Világ egyik múlt decemberben megjelent vezércikkének címe, és az 1920. naptári évre jósoltuk mind a két esemény bekövetkezését. Clemenceau ma indul útnak Egyiptom felé, Millerand most bocsátja el közel két esztendős fogság után Caillaux-t. Briand kormánya alatt majd újból visszatér a francus politikába az az államférfi, aki nyolc esztendeje megmentette és három év előtt hozni akarta a békét, és azután a háború politikusait a béke politikusainak kell felváltania. A választási taktika sakkhúzásaival nem lehet az események szükségszerű egymásutánján változtatni, mert különben olyan szél kerekedik, amely lesöpri a hatvannégy kockás mezőről a fehér és a fekete bábukat. Néhány hónap múlva a francia blokk-pártok ugyanazzal a rezignált megnyugvással fognak beszélni az új választások szükségességéről, mint most Lloyd George nemrég még diadalittas khakikoalíciója. Clemenceau sorsa meg volt pecsételve, mikor ötven centime-ra sülyedt a frank árfolyama, és a Clemenceau-blokk is útra kel- Egyiptom felé, ha a frank huszonöt-harminc centime-on fog állani. Ma negyvenkét centimemal jegyezték a frankot Zürichben, persze szó sem igen esik. Minden közönséges afgánt boccharának nevez a gazdája s a legkisebb kis bocchara tevetáskáért annyit kérnek, mint amennyit azelőtt a világ legértékesebb darabja, a bécsi császári kincstár hírneves perzsa vadászszönyegje megért, minden szépségével, minden skofiumfej kivarrásával egyetemben. A legdurvább nomádszőnyeg, ha véletlenül ,,mikráb“ (imafülke) van rajta. ..anatom-lá lép elő, amivel kocakereskedők a finomabb portékát szokták egymás körüli tolvajnyelvén elnevezni. S a német s most angol katonai expedíciókkal végre hozzáférhetővé vált durva kurdszőnyegek • a londoni vegymmihelyekben elvesztik rikító színűket s helyette selymes fényt kapnak — az első mosásig. Hol vannak azok a boldog idők, amikor a nagykereskedő hálákban vásárolta, megnézettenül. Aisak súly szerint az árut s abból aztán félredobta mindazt, ami ,,régi“, ,,kopott" volt s amikor aztán szakértők nevetségesen potomáron vásárolták fel ezt a régi, kopott holmit, amik közül néha egy darab megérte az egész szőnyegbála értékét?! Hiszen az egyik ismert pesti nagy szőnyegkereskedő még hátról évvel ezelőtt kilükdöste a boltjából azokat, akik fielmi ,,rongyos" erdélyi szőnyeggel merészkedtek be a portáján ! Két év múlva persze már a könyörgöm volna, hogy hozzanak neki elő minél többet s minél rongyosabbat, így hát most ill a nagy konjunktúra, s miután senki a maga lisztes jövedelméből megélni nem tud, mindenki az uj Clondykera veti magát, betanul egypár abrakadabra-szerű furcsa szól s ezzel kész a szőnyegszakértő. Mert alapjában véve azért mégsem könnyű dolog a szőnyeghez értés. A csomózás minősége, sűrűsége, a lánc, a színezés, a minta, a hibák csupa aprólékos tanulmányt igényel. S már az is ember legyen a talpán, aki a sok név közöti helyre ismeri magát. Hiszen legalább tienkétfajta főcsoportot kell mindenekelőtt ismerni tanulnia, ezek: 1. kisázsiai fanatol, 2. kaukázusi, 3. palesztinai (damaszkuszi), 4. perzsa, 5. afghán, 6. budzsisztán, 7. turkamin (nomád), 8. bocchara, 9. szamarkand, 10. indus szőnyegek, s aztán ritkább fajtájú: il. kínai és 12. a teljesen indusztriális tuniszi fajták Ezek azonban csak a főfajok. Az anatóliai szőnyegek közül — hogy él. csak •« gyakoriabbakat soroljuk fel — Kisázsianyugati vidékeiről származnak a szmirna és a berginia szőnyegek; a félsziget északi vidékén honos a ladik, örmény részén pedig a Jtula szőnyeg; közepéről valók a györdesz és az usaki típusok (e kettő szolgáltatja az u. n. „erdélyi** szőnyegeknek is a legnagyobb részét) s végül a félsziget déli szegélyéről ered a karamán ”szőnyeg. A kaukázusiak közül is legalább háromfajta a gyakrabban előforduló típus: a csaghesztánni, a derbendi és a gulisztáni. A „perzsa** gyűjtőnéven ismert szőnyegek legismertebb forrásai: Fevagbán, Ilamadan, Iszpahan, Kirmán, Sirasz, Sirvan (Chorasszán tartományban s ezért néha az utóbbi néven is emlegetik), Tebvisz és Teherán. A nomádvidéki, illetőleg lurkaimul szőnyegek két legismertebb ( egyúttal legellentétesebb) technikájú fajtája a karok (kirgiz) és a jomut (amely főként az emlett leve- vagy szamár nyereg- táskában szerepel; hat kvadrátméternél nagyobb darabok úgy ebből, mint a szomszédos .boeeharaiaitából a legnagyobb ritkaságok közé tartoznak, s rendszerint a sűrűbb szövésű ofghán-szőnyegek szerepelnek ilyen hamis, néven); az olghán-szőnyegek közül ma mér nagy értéket jelentenek a régi, művészies berni szőnyegek, amelyek Európa fejedelmi vagy egyházi kincstáraiban őrződnek századok óta; kivéve, ha — mint e sorok , írója azt saját szemével látta; •— az egyházfi felesége papucsot nem vág a kincset két érő, de kissé megkorhadt szőnyegből. A boccharai szőnyegek közül a besir érdemel különösebb megemlítést. Így első percre persze ijesztő az idegen neveknek ez a tömkelege, amit egyes hozzánem értő kereskedők a laikussal szemben még fokoznak is, holmi soha nemlétezett szavak varázslatos mormolása által. De ma már minden nagy szőnyegház kis térképet ad az általa eladott keleti szőnyeg mellé, amelyen a szóban forgó szőnyeg származási helyét aláhúzza. Ilyen térkép segítségével persze még távolról sermi lehet azt a minuciózus ismeretanyagot kipótolni, amelyet — a nevek ismeretén túl — maguknak a szőnyegeknek szélismerése megkövetel. A vigasztaló csak az, hogy ezt maguknak a kereskedőknek jórésze sem tudja s nem ritkaság közöttük az olyan típus, aminőt a következő kis, de igaz történet jellemez. Három éve egy elhalt józsefvárosi művész lakásán aukció volt. Egy-két darab szőnyeg is akadt a hagyatékban. Két derék alkusz nekifenekedett egymásnak és száz koronáról száz koronára verték egymásra az árat. Az egyik kereskedő végül megkapta a szőnyeget, miután 300 korona kikiáltási árról sikerült 2300-ra felvernie. Az aukció végével a derék ember odasompolyog az árverés vezetőjéhez és bizalmasan a fülébe .szigja a sorskérdést: „Kérem alássan, tessék nékem egy papírra leütni, milyen szőnyeget vettem én?“ Az egész világ szőnyeglázban él, de vannak okos emberek, akik már a következő gyűjtési járványra halmozzák fel az anyagot Hogy tőnek mi lesz a tárgya, a?t, sajnos, nem ámlták V. sorok írójának, Estré. A francia kamara bizalma szavazott Nilbrandnak .fulgin vidékét a cseheknek ítélték — Újra tárgyalják a német császár kiadatásának ügyét — Az európai valutakonferencia terve A francia kamara tegnapi ülésén Millerand miniszterelnök a pénzügyminiszternek a frank árfolyamának csökkenéséről beterjesztett interpellációja után a francia kormány általános politikáját vázolta. Kijelentette, hogy a külügyi bizottságnak megad minden kívánt felvilágosítást és ami az ország gazdasági és pénzügyi talpraállítását illeti, arra nézve a kormány érintkezést keres Franciaország szövetségeseivel. Hangsúlyosa, hogy a kormány elhatározta a Versailles békeszerződés valamennyi pontjának végrehajtását, vagyis követelni fogja Németországtól, hogy kötelezettségeinek kivétel nélkül eleget tegyen* '■ | A kamara végül 510 szavazattal 70 ellenében elfogadta Durand napirendjét, amely kijelenti, hogy a kamara tudomásuk veszi a kormány nylatkozatát. Millerand miniszterelnök a kamara ülésén kívül tegnap még egy nyilatkozatot tett a német kérdésről. Tegnap nyújtotta át ugyanis neki megbízólevelét Mauer, párisi, új német ügyvivő, aki előtt a miniszterelnök kijelentette, hogy Németország a versgilesi szerződés egyes határazmámiainak végrehajtása körül rosszakaratot tanúsít, ami komoly akadálya a normális érintkezés felvételének.Erre Mayer azt felelte, hogy a berlini kormány anyagi és erkölcsi okokból nem tudott megfelelni a szerződés valamennyi rendelkezésének.. A német császár kladdszisának ügyében újabb etape következett el. Az Evenina Standard illetékes forrásból nyert értesülése szerint Millerand és Xitti elvben hozzájárultak ahhoz, hogy részt vesznek egy értekezleten, amelyet legközelebb Londonban tartanak és amelyen Lloyd George, lord Curzon, valamint a francia, olasz és japán nagykövet is jelen lesznek. Ezen az értekezleten újból megtárgyalják a háborúban bűnös német vezérférfiak kiszolgáltatásának kérdését. Párisi szikratávirat szerint a békeszerződés Fiulgin vidékét a cseh államnak ítélte oda. Harminckilenc községről van szó, melyeket a csehek február 4-án szállanak meg. Az entente kötelezte a német kormányt, hogy eddig az időpontig ürítse ki a kérdéses területet. Az Európát fenyegető gazdasági katasztrófa élénken foglalkoztatja immár az entente vezérlő köreit. Felmerült, amint azt már jelentettük, egy nemzetközi valutakonferencia terve is, melynek időpontjában eddig nem történt megállapodás. E konferencia bevezetőjének tekinthetjük azt az angol bankár konferenciát, amelyet az angol kincstári kancellár hívott egybe és amelynek napirendjén a következő pontok szerepelnek: mesterséges valutaárfolyam megállapítása, javaslat arra nézve, hogy az angol kormány vállaljon kezességet bizonyos, közép-európai államoknak nyújtandó hosszúlejáratú kölcsönért (ezt az angol kormány eleve elutasítja), kölcsönök nyújtása egyes európai államoknak, elsősorban Ausztriának Amerika támogatásával. Az európai gazdasági krízissel Glass amerikai pénzügyminiszter is foglalkozott. Egy washingtoni sürgöny jelentése szerint az Egyesült Államok pénzügyeinek vezetője visszautasította az Európa részéről ellene elhangzó ama szemrehányást, hogy Amerika volna a rossz valutakurzus okozója és kijelenti, hogy Európa tragikus pénzügyi helyzetének maguk az európai kormányok az okozói. Európa csalatkozik, ha azt hiszi, hogy Amerika kölcsönökkel segítheti. Európa — mondta— azonnal megjavíthatná a kurzusokat, ha az aranykiviteli tilalmat visszavonná, ha gyorsan keresztülvinné a lefegyverzést és megkezdené teljes ipari tevékenységét. Az amerikai pénzügyminiszternek azzal a javaslatával szemben, hogy Európa szüntesse meg az arany kiviteli tilalmat, Gelvyn angol bankigazgató azt hangoztatja, hogy az kivihetetlen, mert ekkor az arany teljesen kiözönlene. ... A frank és a Ura árzuhanása egyre aktuálisabbá teszi az internacionális valutakonferencia összehívásának tervét, amelyet párisi sürgönyjelentés szerint a francia pénzügyminiszter már elő is terjesztett. A frank és líra rohamos k áreséséről Barrérc francia nagykövet, aki tegnap Rómából Parisba vissza-utazott, szintén tárgyalt Xitti olasz miniszterelnökkel. Vasárnap