Világ, 1920. február (11. évfolyam, 28-52. szám)

1920-02-01 / 28. szám

2 1920. február­­ vileg magukra maradtak és magára hagyták a pol­gári radikalizmust. Ha nem bontja­­fel a szövet­séget a szocialista párt, akkor nagyjából a le­adott szavazatok arányszáma szerint oszlaná­nak meg a pártok a kamarában, tehát mintegy százhetven mandátuma volna a szocialistáknak és kétszázhúsz a radikális szocialistáknak, akik együtt kompakt többségét tennék a francia kép­viselőháznak, Így pedig százharminc-száznegy­ven képviselője van a két pártnak összevéve. Millerand jól tudja, hogy a la longue nem lehet a választók és a közvélemény többsége el­len kormányozni, még akkor sem, ha a válasz­tási aritmetika még olyan szilárd parlamentáris többséget biztosítana is a blokk-pártok kormá­nyának. Lloyd George nehéz helyzete, az an­gol parlamentarizmus súlyos krízise elég világo­san megmutatja, hogy a pártoknak az ország népében és nem a parlamentben kialakult erő­viszonya dönti el a politika irányát. Ezért akarta Millerand mindenáron megszerezni a kisebbségi pártok támogatását, ezért fontosab­bak a francia miniszterelnöknek a megtizedelt, harmadrészükre fogyott radikális szocialisták, mint a győzelmes blokk tömött sorai. Úgy látszik azonban, hogy Millerand tak­tikája nem fog beválni és a munka miniszté­riuma nem lesz hosszú célt. A nemzeti blokk lapjai már a programmbeszédek napján felállí­tották jelöltjüket Millerand helyére Poincaré személyében. Február tizenhetedikén költözik ki Poincaré az Elysée-be, és talán már néhány nap múlva felváltja Millerand-t a miniszterel­nöki székben. XXXXXXXXX XXXXXX XXXX A blokk nagy része szinte árulással vádolja Millerand-t, viszont a radikális csoportot a hat tárca kiosz­tásával sem tudta megnyerni a miniszterelnök. A radikális képviselők Briand számára követe­lik a miniszterelnökséget. Lehet, sőt valószínű, hogy egyelőre Poincaré jelöltsége kerekedik fe­lül és Millerand koalíciós minisztériumát fel­váltja a blokk-pártok kormánya, de valószínű, sőt bizonyos, hogy ez a kormány sem lesz sok­kal hosszabb életű, mint Millerandé. És való­színű, sőt bizonyos az is, hogy a novemberi vá­lasztásokból kikerült kamara nem fog öt esz­tendeig együtt ülni, mint ahogy nem telt el még ötnegyed év sem Lloyd George híres khaki-vá­lasztása óta és mégis már csak rövid idő kér­dése az alsóház feloszlatása és az új választások kiírása. Clemenceau megy, Caillaux jön, mon­dotta a Világ egyik múlt decemberben megje­lent vezércikkének cím­e, és az 1920. naptári évre jósoltuk mind a két esemény bekövetkezé­sét. Clemenceau ma indul útnak Egyiptom felé, Millerand most bocsátja el közel két esztendős fogság után Caillaux-t. Briand kormánya alatt majd újból visszatér a francus politikába az az államférfi, aki nyolc esztendeje megmentette és három év előtt hozni akarta a békét, és azután a háború politikusait a béke politikusainak kell felváltania. A választási taktika sakkhúzásaival nem lehet az események szükségszerű egymás­utánján változtatni, mert különben olyan szél kerekedik, amely lesöpri a hatvannégy kockás mezőről a fehér és a fekete bábukat. Néhány hónap múlva a francia blokk-pártok ugyanaz­zal a rezignált megnyugvással fognak beszélni az új választások szükségességéről, mint most Lloyd George nemrég még diadalittas khaki­­koalíciója. Clemenceau sorsa meg volt pecsé­telve, mikor ötven centime-ra sülyedt a frank árfolyama, és a Clemenceau-blokk is útra kel­­- Egyiptom felé, ha a frank huszonöt-harminc centime-on fog állani. Ma negyvenkét centime­­mal jegyezték a frankot Zürichben, persze szó sem igen esik. Minden közönséges afgánt boccharának nevez a gazdája s a legkisebb kis bocchara tevetáskáért annyit kérnek, mint amennyit azelőtt a világ legértékesebb darabja, a bécsi csá­szári kincstár hírneves perzsa vadászszönyeg­je megért, minden szépségével, minden skofiumfej ki­varrásával egyetemben. A legdurvább nomádszőnyeg, ha véletlenül ,,m­ikráb“ (imafülke) van rajta. ..anatom­-lá lép elő, amivel kocakereskedők a fino­mabb portékát szokták egymás körüli tolvajnyelvén elnevezni. S a német s most angol katonai expedí­ciókkal végre hozzáférhetővé vált durva kurdsző­nyegek • a londoni vegymm­ihelyekben elvesztik rikító színűket s helyette selymes fényt kapnak — az első mosásig. Hol vannak azok a boldog idők, amikor a nagykereskedő hálákban vásárolta, m­egnézettenül. A­isak súly szerint az árut s abból aztán félredobta mindazt, ami ,,régi“, ,,kopott" volt s amikor aztán szakértők nevetségesen potomáron vásárolták fel ezt a régi, kopott holmit, amik közül néha egy­ darab megérte az­ egész szőnyegbála értékét?! Hiszen az e­gyik ismert pesti nagy szőnyegkereskedő még hát­ról évvel ezelőtt kilükdöste a boltjából azokat, akik fielmi ,,rongyos" erdélyi szőnyeggel merészkedtek be a portáján ! Két év múlva persze már a könyörgöm volna, hogy hozzanak neki elő minél többet s mi­nél­­ rongyosabbat, így hát most ill a nagy konjunktúra, s miután senki a maga lisztes jövedelméből megélni nem tud, mindenki az uj Clondykera veti magát, betanul egy­­pár abrakadabra-szerű furcsa szól s ezzel kész a s­zőnyegszakértő. Mert alapjában véve azért mégsem könnyű dolog a szőnyeghez értés. A csomózás mi­nősége, sűrűsége, a lánc, a színezés, a minta, a hibák csupa aprólékos tanulmányt igényel. S már az is ember legyen a talpán, aki a sok név közöti helyre ismeri magát. Hiszen legalább tienkétfajta főcsopor­tot kell mindenekelőtt ismerni tanulnia, ezek: 1. kisázsiai fanatol­, 2. kaukázusi, 3. palesztinai (da­maszkuszi), 4. perzsa, 5. afghán, 6. b­udzsisztán, 7. turkam­in (nomád), 8. bocchara, 9. szamarkand, 10. indus szőnyegek, s aztán­­ ritkább fajtájú: il. kínai és 12. a teljesen indusztriális tuniszi fajták Ezek azonban csak a főfajok. Az anatóliai szőnyegek közül — hogy él. csak •« gyakoriabbakat soroljuk fel —­ Kisázsia­­nyugati vidékeiről származnak a szmirna és a berginia szőnyegek; a félsziget északi vidékén honos a ladik, örmény­ részén pedig a Jtula szőnyeg; közepéről valók a györdesz és az usaki típusok (e kettő szolgáltatja az u. n. „erdélyi** sző­nyegeknek is a legnagyobb részét) s végül a félsziget déli szegélyéről ered a ka­ramán ”szőnyeg. A kaukázu­siak közül is legalább háromfajta a gyakrabban elő­­forduló típus: a csaghesztánni, a derbendi és a gulisz­­táni. A „perzsa** gyűjtőnéven ismert szőnyegek leg­ismertebb forrásai: Fevagbán, Ilamadan, Iszpahan, Kirmán, Sirasz, Sirvan (Chorasszán tartományban s ezért néha az utóbbi néven is emlegetik), Tebvisz és Teherán. A nomádvidéki, illetőleg lurkaimul sző­nyegek két legismertebb ( egyúttal legellentétesebb) technikájú fajtája a karok (kirgiz) és a jomut (amely főként az eml­ett leve- vagy szamár­ nyereg- t­ás­kába­n­ szerepel; hat kvadrátméternél nagyobb­ darabok úgy ebből, mint a szomszédos .boeehara­­ia­itából a legnagyobb ritkaságok közé tartoznak, s rendszerint a sűrűbb szövésű ofghán-szőnyegek sze­repelnek ilyen hamis, néven); az olghán-szőnyegek közül ma mér nagy értéket jelentenek a régi, művé­szies berni­ szőnyegek, amelyek Európa fejedelmi vagy egyházi kincstáraiban őrződnek századok óta; kivéve, ha — mint e sorok , írója azt saját szemével látta; •— az egyházfi felesége papucsot nem vág a kincset két érő, de kissé megkorhadt szőnyegből. A boccha­ra­i szőnyegek közül a besir érdemel különösebb megemlítést. Így első percre persze ijesztő az idegen nevek­­nek ez a tömkelege, amit egyes hozzánem értő keres­kedők a­ laikussal szemben még fokoznak is, holmi soh­a nemlétezett szavak varázslatos mormolása által. De m­a már minden nagy szőnyegház kis térképet ad az általa eladott keleti szőnyeg mellé, amelyen a szóban forgó­­ szőnyeg származási helyét aláhúzza. Ilyen térkép segítségével persze még távolról sermi lehet azt a minuciózus ismeretanyagot kipótolni, amelyet — a nevek ismeretén túl — maguknak a szőnyegeknek szélismerése megkövetel. A vigasztaló csak az, hogy ezt maguknak a kereskedőknek jó­része sem tudja s nem ritkaság közöttük az olyan típus, aminőt a következő kis, de igaz történet jel­lemez. Három éve egy elhalt józsefvárosi mű­vész la­kásán aukció volt. Egy-két darab szőnyeg is akadt a hagyatékban. Két derék alkusz nekifenekedett egy­másnak és száz koronáról száz koronára verték egy­másra az árat. Az egyik kereskedő végül megkapta a szőnyeget, miután 300 korona kikiáltási árról sike­rült 2300-ra felvernie. Az aukció végével a derék ember odasompolyog az árverés vezetőjéhez és bi­zalmasan a fülébe .szigja a sorskérdést: „Kérem alás­­san, tessék nékem egy papírra leütni, milyen szőnye­get vettem én?“ Az egész világ szőnyeglázban él, de vannak okos emberek, akik már a következő gyűjtési járványra halmozzák fel az anyagot Hogy tőnek mi lesz a tárgya, a?t, sajnos, nem ámlták V. sorok írójának, Estré. A francia kamara bizalma­ szavazott Nilb­randnak .fulgin vidékét a cseheknek ítélték — Újra tárgyalják a német császár kiadatásának ügyét — Az európai valutakonferencia terve A francia kamara tegnapi ülésén Millerand miniszterelnök a pénzügyminiszternek a frank ár­folyamának csökkenéséről beterjesztett interpellá­ciója után a francia kormány általános politikáját vázolta. Kijelentette, hogy a külügyi bizottságnak megad minden kívánt felvilágosítást és ami az ország gazdasági és pénzügyi talpraállítását illeti, arra nézve a kormány érintkezést keres Franciaország szövet­ségeseivel. Hangsúlyosa, hogy a kormány elhatá­rozta a Versailles­ békeszerződés valamennyi pontjá­nak végrehajtását, vagyis követelni fogja Német­országtól, hogy kötelezettségeinek kivétel nélkül ele­get tegyen* '■ | A kamara végül 510 szavazattal 70 ellenében elfogadta Durand napirendjét, amely kijelenti, hogy a kamara tudomásuk veszi a kormány ny­latkozatát. Millerand miniszterelnök a kamara ülésén kívül tegnap még egy nyilatkozatot tett a német kérdés­ről. Tegnap nyújtotta át ugyanis neki megbízólevelét Mauer, párisi, új német ügyvivő­, aki előtt a minisz­terelnök kijelentette, hogy N­émetország a versgilesi szerződés egyes határazmámiainak végrehajtása kö­rül rosszakaratot tanúsít, ami komoly akadálya a normális érintkezés felvételének.Erre Ma­yer azt fe­lelte, hogy a berlini kormány anyagi és erkölcsi okokból nem tudott megfelelni a szerződés vala­mennyi rendelkezésének.. A német császár kladdszisának ügyében ú­jabb etape következett el. Az Eve­ni­na Standard illetékes forrásból nyert értesülése szerint Millerand és Xitti elvben hozzáj­árultak ahhoz, hogy részt vesznek egy értekezleten, amelyet legközelebb Londonban tarta­nak és amelyen Lloyd George, lord Curzon, vala­mint a francia, olasz és japán nagykövet is jelen lesznek. Ezen az értekezleten újból megtárgyalják a háborúban bűnös német vezérférfiak kiszolgáltatá­sának kérdését. Párisi szikratávirat szerint a békeszerződés Fiulgin vidékét a cseh államnak ítélte oda. Harminc­kilenc községről van szó, melyeket a csehek február 4-án szállanak meg. Az entente kötelezte a német kormányt, hogy eddig az időpontig ürítse ki a kér­déses területet. Az Európát fenyegető gazdasági katasztrófa élénken foglalkoztatja immár az entente vezérlő köreit. Felmerült, amint azt már jelentettük, egy nemzetközi valutakonferencia terve is, melynek idő­pontjában eddig nem történt megállapodás. E kon­ferencia bevezetőjének tekinthetjük azt az angol bankár­ konferenciát, amelyet az angol kincstári kancellár hívott egybe és amelynek napirendjén a következő pontok szerepelnek: mesterséges valuta­árfolyam megállapítása, javaslat arra nézve, hogy­ az angol kormány vállaljon kezességet bizonyos, közép-európai államoknak nyújtandó hosszúlejáratú kölcsönért (ezt az angol kormány eleve elutasítja), kölcsönök nyújtása egyes európai államoknak, első­sorban Ausztriának Amerika támogatásával. Az európai gazdasági krízissel Glass amerikai pénzügyminiszter is foglalkozott. Egy washingtoni sürgöny jelentése szerint az Egyesült­ Államok pénz­ügyeinek vezetője visszautasította az Európa részéről ellene elhangzó ama szemrehányást, hogy Amerika volna a rossz valutakurzus okozója és kijelenti, hogy Európa tragikus pénzügyi helyzetének maguk az európai kormányok az okozói. Európa csalatko­zik, ha azt hiszi, hogy Amerika kölcsönökkel segít­heti. Európa — mond­ta— azonnal megjavíthatná a kurzusokat, ha az aranykiviteli tilalmat visszavonná, ha gyorsan keresztülvinné a lefegyverzést és meg­kezdené teljes ipari tevékenységét. Az amerikai pénz­ügyminiszternek azzal a javaslatával szemben, hogy Európa szüntesse meg az arany kiviteli tilalmat, Gelvyn angol bankigazgató azt hangoztat­ja, hogy az kivihetetlen, mert ekkor az arany teljesen kiözön­­lene. ... A frank és­ a Ura árzuhanása egyre aktuálisabbá teszi az internacion­ális valutakonferencia összehív­á­­sának tervét, amelyet párisi sürgönyjelentés szerint a francia pénzügyminiszter már elő is terjesztett. A frank és líra rohamos k áreséséről Barrér­c francia nagykövet, aki tegnap Rómából Parisba vissza-­­utazott, szintén tárgyalt X­itti olasz miniszter­elnökkel. Vasárnap

Next