Világ, 1920. augusztus (11. évfolyam, 182-206. szám)

1920-08-01 / 182. szám

2 1920. augusztus 1. VILÁG A rendőrség: megkezdi a nyomozást ! A nyomozás lefolytatásának során részletes tudósí­­tatokban számoltunk be arról, hogyan indult és hogy­­ folytatódott a rendőri nyomozás, megírtuk, hogy az első tagja egy rendőrőrmester és egy hadseregbeli őrmester volt. Az örm­afterek pozitív vallomást tettek Varsány gyilkosáról,mert a hadseregbeli őrmester, aki véletlenül szem­tanú­ja volt a gyilkosságnak, ismerte a fehér bri­­cseszes x x x x Ugyancsak egy házmester vallomá­sából megállapította a rendőrség, hogy a Fer­enczey­­utcában egy magánalakulat volt gyilkosságok, rendzava­rások elkövetésére és már csak ennek az alakulatnak tagjait kell összeszedni, hogy a rendőrségnek tiszta képe legyen a gyilkosságok és zavargások előkészítéséről és elkövetőiről. Ezt a roppant, nehéz munkát, a­ rendőrség régi jól szervezett bűnügyi apparátusa dr. Klarinovich Jenő, bűnügyi osztályvezető, dr. Nagy Károly detektiv­­főnök, Dörning Henrik rentifzr­őtanácsos. Kalmár Antal tanácsos vezetésével dr. Bzrubini Dezső kapitány, Tolcs­vai/ Kegy Barna fogalmazó, valamint a­ .­ Jayet- és Csifey-detektivcs­oportok végezték el. Az ő nagyszerű mun­kájuknak eredménye, hogy az egyik gyilkos már a rendőrség kezén van, ugyancsak a­ rendőrség fogdájában vannak őrizetben a gyilkosok segítőtársai közül öten, míg a másik gyilkos elmenekült Budapestről, de a rend­őrség emberei köz­­etlenül a nyomában vannak. 1-megtalálják a véres bricsesznadrágot Miután megállapították x­­ x x hogy ő a Varsány gyilkosa, a rendőrség pénteken délelőtt egy budapesti szállodába ment, hogy az ott lakó x x el­fogja. A szállodában megdöbbenve hallották a­ detektí­vek, hogy x x pénteken délelőtt kilenc órakor elment, valószínűleg kutazott, mert azóta Budapestről nyoma veszett. Azonnal a legügyesebb emberek indultak x x x x x x x x x útra is keltek oda, ahová x x a délután folyamán elutazott. Míg a tanúvallomá­sok csak gyanúsították x x x a gyilkosság elkö­vetésével, addig a pénteken délután Szrubián Dezső és négy detektív által megejtett házkutatás bebizonyította, hogy xxx tényleg Varsány gyilkosa, mert­ sikerült a rendőrségnek megtalálni a hírhedt fehér bricseszt, tele­s vérfoltokkal és ugyancsak ebben a szállodában megtalál­ták azt a Frommer-pisztolyt is, amelyből a golyó Var­sány agyába röpült. A szállodában pénteken délután négy órakor je­lent meg Szrubián Dezső kapitány és bár tiltakoztak ellene, kijelentette, hogy az államrendőrség nevében házkutatást tart. Közben egy másik helyre telefonér­tesítés ment, hogy a rendőrség házkutatást tart a szál­lodában és követelték ennek a házkutatásnak megaka­dályozását. A rendőrkapitány mindennek dacára ház­kutatást tartott detektívjeivel és előbb a Frommer­­piszolyra akadt rá, majd pedig a szálloda „lichthof”-­­jában rátalált arra­ a véres fehér bricsesz nadrágra, amelyről kétségtelenül megállapították, hogy x x x x x tulajdona és Varsány vére öntötte. x x bűntársa a szobaasszony A házkutatás után kihallgatták a rendőrségen x x x x x szobaasszonyt, aki a szálloda első emeleti szobáit tisztogatja. Ez a szobaasszony dugta el a gyilkosság éjszakáján x x véres fehér nadrágját a lichthofba azzal, hogy mihelyst ideje lesz rá és mód­ját ejtheti, ki fogja mosni és a bűnjelét eltünteti. A szobaasszony a rendőrségen tett vallomásában tö­redelmesen bevallotta, hogy a 22 éves fiatal­emberen akart segíteni, amikor vállalta a fehér nadrág kimosá­sát és ezzel meg akarta akadályozni azt, hogy a rend­őrség vádja igazolódjék. Vallomása­ után a szobaasszonyt ■ bűnpártolás címén letartóztatták. Nyolc nap alatt statáriális ítéletet hoznak Információink szerint a rendőrség, mihelyest el­fogják x x x a vizgálatot teljesen befejezettnek jelenti ki és az ügy aktáit átadja a bíróságnak. Miután rendzavarás, gyilkosság és x x x felbujtás elete forog fenn, ami statáriális eljárás alá esik , a bíró­ság a vizsgálatot nyolc nap alatt lefolytatja és nyolc nap múlva statáriális ítéletre kerül a sor a Klub-kávé­­ház körül történt zavargások, gyilkosságok és tüntetések ügyében. (Itt a cenzúra 15 sort törölt.) Ijrgen Ana­ujanfo hitelt engedélyezett ilusztrának A badinfilliomos álomok között is külön hely­­illeti meg az argentínai köztársaságot, ezt a hatalmas búzarezervo­rt, amelynek terméke drágább és egyre drágább kint lett árháború alatt és a háború óta eltéti minden évben férifit, minden hadimilliomos, Argentína is hamar megtanulta a luxus örömeit. Ezrével vándoroltak az óceánon át a zongorák, hajórakomány-számra szál­lították a szőnyegeket az argentínai farmereit cölöp­­házaiba. Bécs és Berlin luxusbútor-készletét szempillan­tás alatt összevásárolta Argentína egy-két más délame­rikai állam társaságában a fegyverszünet megkötése után, a régi világ porcellángyárai sietve állítottak fel fiókokat Argentínában. Azonban a luxuson kívül meg­tanulta Argentína a jótékonyságot is. Amikor a múlt ősszel mélypontjára jutott el az oszrák élelmezési krízis, és az Egyesült Államok már nem akart­ újabb hitelt engedélyezni, egyszerre és váratlanul az a jelentés ér­kezett Bécsbe, hogy az argentínai szenátus engedélyezte az osztrák köztársaságnak az Egyesült Államok által megtagadott hitelt, amely mintegy 5-es hitre fedezte Ausztria élelmiszer-importjának kölségeit. Azóta nem szűnt meg Argentína érdeklődése Ausztria iránt. A bécsi Opera tagjai nyomorba jutottak az elvesztett háború következtében, és ekkor az Opera enseruble-ja meghívást kapott nyári vendégszereplésre Argentínába. Majd pedig az argentínai konzul egy an­kétre hívta meg Bécs tudományos, irodalmi és művé­szeti világának képviselőit és tudatta velük, hogy Argentína lehetővé akarja tenni a gazdasági viszonyok következtében megbénult művészeti munka és tudomá­nyos tevékenység folytatását Bécsben. Igaz, hogy ez az ankét még nem hozta meg az ígért és várt eredménye­ket , de most jelenti Buenos­ Airesből egy távirat, hogy az argentínai kongresszus újabb ötmillió pezó hitelt en­gedélyezett Ausztriának. Ausztria gazdasági helyzetét, Ausztria gazdasági perspektíváit tekintve, ez a hitel csak burkolt formája a könyöradománynak. Érdekes kü­lönben, hogy Argentína még garanciák mellett sem engedélyezett hitelt a német birodalomnak, amely pedig egész bizonyosan jobb adós Ausztriánál, sőt nem telje­sítette Anglia kérését sem újabb hitel engedélyezése iránt. Lincoln Abr­ahám az Egyesült­ Államok tizenhaodik elnöke, mosó helyet kap a másik nagy angol­ szócs nép pantheonjában a lon­doni Westminster-apátságon. Az Egyesült Államokban nincsenek romok és kevés fitt a mártír: Amerika termé­szetesen nem oudja ki fánnie egyetlen mártírjának ham­vait, és így Lépein s­okra fog helyet kapni a k­eshmins­­teri boltozat aldst, AT kentuckyi szegény földművesek ni'', tttlábas gyermekét, aki az iskola g­yámolitása, nélkül lé­pett az élet ösvényére, a connaugthi herceg fogadja a Westminster-apátságban és Buyce viscount fogja beszédé­vel felidézni az Egyesült­ Államok talán legnagyobb el­nökének emlékezetét, Wilson rajzolta meg egyik tanulmányában néhány nagy vonással Lincoln Ábrahám szép portréját. Lin­colnig szinte kivétel nélkül a keleti államok adták Ame­rikának politikai vezéreit, a keleti államok, amelyek arccal Európa felé fordultak, amelyeken meglátszott az európai származás és amelyek sok tekintetben Európa mintájára rendezték be életüket. Wilson szava szerint a keleti államok emberei csak zarándokok, akik szám­kive­tésben élnek és nem érzik hazájuknak azt a földet, amelyen házuk épült. Az igaz­ amerikai típusa csak azokban a nemzedékekben alakult ki, akik előre hatol­tak az amerikai kontinens mélyére, hátat fordítottak végleg és örökre a tengerpartnak, és a tengerparttal együtt végleg és örökre hátat fordítottak Európának. A nyugati államok emberei javarészt már Amerikában szü­lettek, nekik akár nem kellett egy elhagyott országra, egy elhagyott kultúrára, egy elhagyott színes életre em­­­lékezniök: a nyugati államok generációinak élete kez­dettől fogva küzdelem volt, egész lélekkel vívott küz­delem a természet legyűrésére, a természeti kincsek bir­­tokbadételére. Wilson szerint halkan, nyugodtan, erőel­­láttan, a kifinomult diplomáciai művészetének minden fo­gásában járatosan beszéltek a keleti államokból szárma­zott állam­férfiak a politikai kérdésekről, a durva cölöp­­házak fe­ste­tlen falu szobáiban. A nyugatról jött embe­reknek nem volt tradíciójuk, ezek hangosan beszéltek és nem halk szóval, ezek nem az Atlanti-óceánon Ástoveért angol államtitkárok és angol diplomaták voltak, hanm olyan emberek, akik csal­ azt tudták, amit a természet­tel vívott küzdelemben tanultak meg, csak azt tudták, amivel naggyá és amerikaivá lehetett tenniük az Egye­sült­ Államokat. Lincoln éles pillantása élete végéig elárulta az er­dők emberét, a hivatásos vadászt és megjelenése, modora " "Wild West éles friss levegőjét vitte a tanácstermekbe. .Nem volt egyéb, nepelésben, része m­in­t amit, saját ere­jéből adott magának, születésének semmit sem köszön­het és csak a tán­gisz királyi hatalmával látott a mé­lyére mindennek, ami a közelébe került. Előbb egy község, azután egy város, majd egy állam, és végül az egész Unió ügyeivel kellett foglalkoznia­ polgártársainak bizalmából, és minden új probléma, amely felmerült előtte, új termeteket tárt fel tiszta, világos tekintete elült. Fiatalkorában azokkal súlyosan megrakott, lassú tutajon járta végig a hatalmas M­ississipi-folyam házát Lincolnn­ál azt egész amerikai kontinensen, egészen a hatalmas folyam torkolatáig. És mialatt a tutaj csen­desen siklott a Mississipi széles hátán, Lincoln éles szemmel figyelte a partot jobbról és balfelé, fgyelte a falvakat és fgyelte az embereket, figyelte a házak épí­tési módjának és az emberi szokásoknak változását, államtól államig, amint a tutaj haladt nyugatról kelet­nek. Sókat látott, sokat gondolkozott és sok mindent magyarázott meg magának ezen a két után Lincoln, és még többet látott, még többet gondolkozott, még többet magyarázott meg magának, amikor szélesebb és egyre szélesebb tanácstermekben hallgatta, az Egyesült Államok minden részéről összesereglett férfiak szavát. Végül pedig senki nem látta úgy feltárulni szeme előtt és senki nem értette olyan mélyen, olyan tisztán Ame­rikát, mint ez a magas, csontos ember, aki kérges kéz­zel jött a vad­nyugat erdeiből. Lincoln Ábrahám meg­értette Amerikát, megértette az embereket és a mindent megértők szent türelmével, nyugodt böl­seségével kor­mányozta Amerika népét. Lincoln Ábrah­ám nem volt a négerek f­elszabad­í­t­ásás­a­k apostola, csak a négerek felszabadításának apostolává lett fejlődésének nagy­szerű útján, és ez a szellemi fejlődés olyan természe­tesen, nyugodtan, szervesen bontakozott Isi Lincolnnál, mint másoknál a gyermek testi megnövekedése férfiúvá. Lincoln felszabadította a négereket, a négyesztendős véres és nehéz polgárháború árán, és elvégzett még va­lamit, ami­­ Amerika történetében nem jelent kevesebbet a négerek felszabadításánál: a négyesztendős polgár­háborúval kiküszöbölte azt, ami az Északot elválaszttatta a Déltől és összekovácsolta az Egyesült Államok egy­ségét. De úgy, ahogy a biblia Áronja az ígéret földjé­nek csak határmesgyéjéig jutott el, Lincoln elvégezte azt, am­i véres és verejtékes volt élete művében, és mikor újból felvirradt a békés munka napja, mikor az új alapokon elindult új nagysága felé Amerika: a washing­toni színház páholyában leterítette a biztos kézi­ va­dászt és a nemes vadas Sbooth Wilkes revolvergolyója. Wilsont nem ismerheti és nem értheti meg az, aki nem olvasta Lincolnról írott, lisszavonulú, nyugodt, gyengéd ccsa­-pét, de Lincoln nagysága, meghatóan egyszerű Vasárnap és gyönyörűen természetes emberi nagysága kibontako­zik a legkezdetlegesebb életrajzok durva szövéséből is. Most a connaughti herceg nyitja meg a Westminster­­apátság kapuját Lincoln szobra előtt, ami talán nem teszi jóvá azt,hogy Lincoln nagy harca alatt Anglia­ a déli államo­énak, a rabszolgatartóknak pártján állott.• Teleki záróbeszéde a programmvitában A nemzetgyűlés ma befejezte a kormány pro­­grammja felett, megindult vitát és végül gróf Teleki Fál miniszterelnök reflektált itt­ vita során elhangzott beszédekre. A tegnapi m­ofthatározat, értelmében kü­lönben­­Rakovszky elnöki­ pontban tíz órakor nyitotta­­ meg az­ ülést. Ezut­án Kerekes Mihály és Wagner Ká­roly mentelm­dolégát egy-egy esetben felfüggesztették,­ Drozdy egérk­ ismert mentelmi jog­ sérelmében pedig a bizottság álláspontját tette magáévá a­ Ház, ameny­­nyiben Drózdy mentelmi jogát nem látja megsértett­­nek, mert a sérelem nem képviselői minőségében történt. A vita első szónoka Milosevics János volt. Üdvözli a kormánynak a konszolidációra irányuló törekvését. Ellensége a hazának az, aki még ma is puccsokon töri a fejét és gyilkosságokat tervez. Hóbortos agyvelők azok, amelyek az átkozott bolsevizmus pusztításai után általános munkás- vagy zsidóüldözést inszcenál­­nak. Most van arra szükség, hogy lebontsuk az egy­más közötti válaszfalakat. Gondoljuk meg, lehet-e m­un­­kásüldözéssel és zsidóüldözéssel a igazát megmenteni." Erre csak egy válasz lehet: nem. Becsüljük meg a magyar zsidót, aki a magyar hazát épp úgy szereti­ és épp úgy vérét ontotta, a hazáért, mint mi. A zsidók nagy része épp oly ártatlan a bolsevizmusban, mint a­ keresztény munkásság egy része. (Somogyi István: Hal­latlan felkínálkozás!) De a munkást sem szabad ki-i­dézni. Meg kell teremteni a munkaalkalmat, bármilyen­ módon, tisztességes bérfizetés mellett, és olyan törvényed­két kell alkotni, amelyek biztosítják a munkás megél-'t betését, de egyúttal leveszik róla a legnagyobb tér.­­bet, a jövő gondjait is. A közeli napokban a szénbányászokat agent provo-­ katörök sztrájkra buzdították és Tatabányán azzal a­ hazugsággal, hogy a pártvezetőség rendelte el a sztráj­­­kot, sikerült is egynapos sztrájkot provokálni, de ami-­­kor a szénbányászok megtudták, hogy a pártvezetésé" a sztrájkot ellenzi, azonnal beszüntették azt. Tudomása­ van arról is, hogy a bányamunkások a­ bolsevista agitá­torokat mindenütt feljelentették és letartóztatták. Da nemcsak tétlenségre, hanem hallgatásra is van kény­szerítve a munkásság, pedig nem akar egyebet, mint­ hogy meghallgassák. Itt az utolsó perc, hogy szívünk­­ből kitépve minden gyűlöletet, szorítsuk meg a felénk­ nyújtott munkáskezet és gondoljuk meg, hogy munkás­­­kezek nélkül az országot felépíteni nem lehet. Mély meggyőződése az, hogy az új kormány a kenyér, mun­kaalkalom és tisztességes megélhetés problémáját sür­­gősen meg fogja oldani, hogy ebben a meggyötört, ki­­­rabolt országban meg fog szűnni végre a gyűlölködés és együttes erővel, rang- és valláskülönbség nélküli szerencsétlen hazánk újraépítésén fogunk dolgozni. Utána Bodor György szólalt föl. Mióta nemzetgyű­­lési képviselő vagyok, — mondotta, annyi üres beszédet hallgattam, hogy már nem is tudom, miről volt szó. Budavári László kifogásolja, hogy a tisztvislők­ helyzetén akarnak segíteni, de ugyanakkor felemelik té liszt árát. Ezután a zsidókérdésről beszél, amely szintén­ nem szerepel megfelelően a miniszterelnök expozéjában. Újvári Géza úgy gondolja, a zsidókérdést nem bika­­csőkkel kell megoldani, hanem a zsidóságot be kell olvasztani. A keresztény férfi vegyen el zsidó nőt,­­ti. zsidó férfi meg keresztény nőt. (Vagy derültségbe,a kérdi Meskó Zoltán: Miért nem kezded meg tel) Ha ezt praktikusan megcsinálják, nem lesz töbé zsidókézd­ő Magyarországon. A derültség állandóan tart, amit meg­­sokat az elnök és megkéri a szónokot, maradjon komo­lyan a tárgynál. Az élénken tiltakozik. Kérem, ént komolyan beszélek. De újra felharsan a nevetés, ami.­­kor az elnök kijelenti: Akkor is ez minden férfi és nd, privát, dolga. Majd így ...Mi az elnök. A házszabályokban biztos­silótt elnöki jogomnál fogva zárt ülést, rendelek el/ felkérem a karzat közönségét, hogy távozzék. A zárt üllés fél óra hosszat tartott A­­nyílt ülésben gróf Teleki Pál miniszterelnök emelkedett szólásra. Nem téveszthetjük sohasem szem elől. — mondotta — ,hogy nekünk csak egyetlen nagy feladatunk van, ország prosperálásának biztosítása kifelé és befelé." Elsősorban a kifelé való prosperálás­ról akarok szólani és itt az egész ország, de főként Európa külpolitikájába kell igyekezni beilleszkedni. Most nem európai koncert van, hanem európai káosz, amelybe beilleszkedni természetesen még nehezebb. Mi megtesszük a magunkét e téren és kell, hogy mások is megtegyék a magukét. Az összes kormányoknak együtt kell menniük, feledniük kell a háborús gyű­lösséget, hogy megóvhassák egész Európa polgári társadalmát attól a veszélytől, amely mindenkit egyformán fenye­get. Mi készséggel megtesszük ezt, be is bizonyítottuk­ a bojkott- és a­­ Duna-kérdésben. Mi nem segítséget kérünk Európától, de Európa közös érdekében követel­jük, hogy Magyarország nemcsak szavakban, hanem tettekben­ is elismertessék. Az osztrák kormány a nép­biztosok ügyében azzal védekezik, hogy annak idején a­ magyar kormánynyal és a konzervatív ma­gyar körök­­kel megállapodást kötött arra nézve, hogy a népbiz­­­tosoknak az ilamot ad. Megállapítom, hogy a magyar kormány nevében ezt a megállapodást Böhm Vilmát­ írta alá. (Derültség.) A konzervatív körök, amelyeket­ gróf Bethlen István vagy én is mint külügyminisztert képviseltem volna, nem írták alá. Mi nemcsak franciák, hai, de más országokkal is tárgyalunk, mert vissza­ kell állítani gazdasági viszonyainkat a külfölddel. A

Next