Világ, 1921. december (12. évfolyam, 270-294. szám)

1921-12-01 / 270. szám

?!sutertoV Stinnes nagy tervei (A Világ berlini tudósítójától.) Hugo Stinnes már régen gazdasági alapon, a nagytőke érdekközösségére támaszkodva akarja megoldani Európa politikai válságát. Egyik ilyen tervéről másfél év felett tudvalevőleg tárgyalt Milleranddal, aki akszor még francia miniszterelnök volt. Ekkor arróa gondolt Stinnes, hogy a francia és a német nehézipar lépjen' szoros összeköttetésbe, építsen lá egy kartelll szervezetet és igy biztosítson magának domiáns helyzetet az európai kontinens piacán. Ez a terv akkor zátonyra futott, de Stinnes csaláidmar új terveket dolgozott ki. Azonban egyik Stinnes-terv sem volt olyan grandiózus, mint az, amelyikkel most járt Londonban a német nehézipar diktátora. Aki magára vállalja az orosz államadósságokat... Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy létesüljön egy nagy európai—amerikai koncérn, amely kezébe venná/szz orosz talajkincsek kiaknázását^ az oroszutfasutak talpraállitását, Oroszország gazdasági ^reorganizálását és az orosz kormánytól kapott monopólium ellenében magára vállalja az^orosz államadósságokat, amelyeket ugyanis bizonyos feltételek mellett elvállalt az orosz kormány is, azonban a hitelezőket bizonyára megnyugtatná az, ha az orosz kormány helyett egy ilyen európai-amerikai nagy tőkekonzorciummal állanának szemben. Franciaországnak, a háború alatt nyújtott hiteleket, nem számítva, több mint 30 milliárd frank követelnivalója van Oroszországtól. Egyelőre még mindig a francia kormány fizeti a kamatokat az orosz államadóssági kötvények tulajdonosainak, és ez a teher közel másfélmillárd frankkal szerepel a francia költségvetés kiadási tételei között. Azonban a francia kormány nem térhetett ki az orosz kötelezettség átvállalása elől, hiszen az orosz kölcsönök elhelyezése Franciaországban annak idején fontos politikai érdek volt, mert a francia kölcsönökből fedezte az orosz kormány a hadsereg beruházásait és a stratégiai célú vasútvonalak építését, és így a francia kormány támogatta az orosz kölcsönkötvények plaszirozását. Ezek nagyrészt a kistőkések kezébe kerültek, és a francia kormány mintegy morális jótállást vállalt értük. Franciaországon kívül azonban Anglia és Amerika is szép kerek összegekkel szerepelnek Oroszország hitelezői között. Tehát mindenütt nagy érdek volna az, ha újból megindulna az oroszölcsönök kamatszolgáltatása. Márpedig Stinnes kalkulációja szerint a tervezett konzorcium nyereségéből biztosítani tudná a kamatok kifizetését, azonfelül újból talpraállítaná Oroszországot gazdasági szervezetének reorganizálásával, és amellett még az új nagy fogyasztópiacok feltárásával szanálná a világgazdasági válságot, vagy legalább a nehézipar válságát. Úgy hírlik, hogy Stinnes tervét érdeklődéssel fogadták, azonban egyelőre Angliában a nagytőke nem dolgozik olyan nagy vonalban és nem dolgozik olyan nagy kockázatokkal, mint ahogy Stinnes teszi, és így az érdeklődés csak platonikus marad. A német üzlet Az orosz terven kívül van egy német terve is Stinnesnek. Stinnes volt az egyik kezdeményezője annak a propozíciónak, hogy 1r német nagyipar vegye át a jóvátételi törlesztéseknek legalább egy részét, bizonyos kikötések mellett. Ezek a kikötések mindenekelőtta kormány által tervezett adójavaslatok egy részének visszavonását kívánták, azután pedig a deficit egyes tételeinek kiküszöbölését, a nagyipar által ajánlott módokon. Mindenekelőtt a birodalmi vasutak deficitjét akarta eltüntetni Stinnes, mégpedig úgy, hogy a kormány adja át a birodalmi vasutak kezelését egy magánkonzorciumnak, amely kötelezné magát, hogy legalább a jelenlegi keretekben lebonyolítja saját kockázatára a vasúti forgalmat. Stinnes itt úgy számított, hogy egy magánkonzorcium kezében jövedelmezővé válnék a vasutak kezelése, amely a birodalom számára tehertételt jelent. Azonban ezzel a tervvel szemben is nagy az idegenkedés. Két év előtt, vagy egy esztendeje nagyobb visszhangja lett volna Stinnes eszméjének. Akkor még 15—16 milliárd márka volt a birodalmi vasutak deficitje, amelyet azóta elsősorban tarifaemelésekkel, de részben a racionálisabb üzemkezelés segítségével sikerült 5—6 milliárdra lecsökkenteni. Százharmmiincezerrel kevesebb vasutas 1919-ben és 1920 sem az volt a helyzet, hogy a német birodalmi vasutak 34 százalékkal megszaporodott személypere csak a béketeljesítmény 80 százalékát bonyolította le, tehát egy vasutasra a béketeljesítménny 55 százaléka esett csupán. Egyben pedig a szénfogyasztás, amely 1913-ban 1000 lokomotív kilométer után átlag 145 métermázsa volt, 210 métermázsás átlagra szökött fel. 50 százalékkal megnövekedett szénfogyasztás és felére csökkent munkateljesítmény mellett természetesen rendkívül súlyos deficittel kellett küzdeni a birodalmi vasutaknak , és ekkor sok helyen bizonyára szívesen fogadták volna Stinnes ajánlatát. Ma azonban a birodalmi vasutasok már túlrannak aválság legnehezebbe késképi vasutak alkalmazottainak számát sikerült hetvenezerrel csökkenteni és a programm szerint négy hónapon belül újabb hatvanezer emberrel fog csökkenni a német vasutasok létszáma. A fölösleges munkaerők elbocsátása természetesen nagy lépés a birodalmi vasút pénzügyeinek szanálása felé. A húsztonnás teherkocsi Sikerült csökkenteni a szénfogyasztást is 1000 lokomotiv-kilométerenként 20 méter mázsával és most már a békeévek forgalmának a nyolcvan százaléka helyett ennek a forgamnak kilencven százalékát bonyolítják le a birrgalmi vasutak, ami természetesen szintén kedvízebbre fordítja a mérleget. Végül pedig a háború előtt általában szokásos tíztonnás teherkocsikat most már egész vonalon felváltották a húsztonnás vagyonok, és ez természetesen jelentékenyen leszállítja a teherszállítás önköltségeit Németországban. Néha egészen sivár benyomást kelteneka német viszonyokról érkezett jelentések, máskor azonban olyan hírek érkeznek Németországból, amelyek újból helyreállítják a hitet a német nép jövője iránt?" ’A VII.területi függetlenségi párt helyiségében ma estor vacsora volt a polgárok és munkások szövetsége intézőbizottságánaktiszteletére. A vacsorán megjelentek többbek között Bárczy István, gróf Zzófia/civil Tivadar, Rassay Károly, Ugrón Gábor,Wisstvein Sándor, Méheny Kálmán, Kerekes Mihály, P. Ábrahám Dezső, Drozdy Győző, Benedek János, dr. Bródy Ernő, Fenyő Miksa és a szociáldemokrata párt részéről Pester Károly, Farkas István és Vanczák János. A polgárok és munkások szövetségének intézőbizottságát a kör részéről B. Virág Géza köszöntötte. Ugrón a demokrácipapy őseiméről Ugron Gábor szólt a blokk céljairól. A blokk egyesíti mindazokat a politikusokat, akik ugyanazt a Jcért tűzték joguik elé: minden becsületes mániást és polgári felekezeti és osztálykülönbség nélkül egybekapcsolni és igy lehetővé tenni, hogy Csonka Myppfsrországból kiépíthessük a régi, nagy és "boldog Magyarországot. — Ehhez vezethetnek különböző utak •—* mondotta — és akik most csatlakoztak a blokkhoz, árnyalatokban más utakon keresték a cél elérését. De ma, látva a szédületes kormányhibákat, amelyek letaszítják a nemzetet az örvénybe, megkerestük a kapcsokat a szövetkezés érdekében. A közös célért közös úton fogunk haladni a föltétlenül bekövetkező végleges győzelemig. Nem azért beszélek győzelemről, hogy hiú reményeket keltsek, de azért, mert meggyőződésem, hogy ennek a győzelemnek az ideje már nagyon közel van. Minden politikai jelenség erre mutat. Hirdettünk politikai programmot, amelynek érvényesülése két év előtt lehetetlen volt, de megállottunk meggyőződésünk bázisán. Küzdöttünk homlokegyenest ellenkező politikai nézetekkel szemben. Most pedig azt látjuk, hogy a szembenálló ugyanaz a jelölt, akivel két esztendővel előbb állottunk szemben, szó szerint a mi programmunkat vallja. Ha olvasom, milyen programm alapján egyezkednek a kormánypártok és milyen engedményeket tesz a miniszterelnök jelölt, szórólszóra a mi programmunkkal találkozom., Halljuk, hogy szocializmusról szónokolnak, azt mondják, hogy, elérkezett az ideje, amikor a kérges tenyerű munkást magunkhoz kell emelni, hogy küzdeni kell a drágaság ellen, akkor tudom, hogy mindezt a mi programmunkból vették. A miniszterelnökjelölt sovány programmjából látom, hogy kénytelen a sajtó felszabadítását megígérni és hozzáteszi, hogy ez még az új sajtótörvény megalkotása előtt megtörténik, csak meg kell várni az alkalmas időt, az internálásokat megszünteti - persze csak bizonyos mértékig —, de az egyes eseteket egyénenként meg kell bírálni ; az amnesztia-rendeletét ki kell terjeszteni, de ezt még jól meg kell gondolni. A miniszterelnöknek, aki reakciós politikát követett, ezeket a vívmányokat kell most beígérni, dacára annak, hogy kormányzása idején meg is valósíthatta volna ezeket. Ha pedig ellenfeleink a mi programmunkból élnek, ez azt jelenti, hogy közeledik a mi időnk. Így van ez, mert a dolgozó milliókkal nem lehet elhitetni, hogy a mi programmunkat azok fogják megvalósítani, akik eddig ellene küzdöttek, hanem mindenki tudja, hogy ezt a programmot csak nekünk, az érte dolgozóknak van jogunk megvalósítani. A másik érdekes jelenség, hogy az egész politikai zsibvásár tengelye a mi egyesülésünk lett. Amikor a miniszterelnök támogatást keres a pártoknál, akkor mi vagyunk a jobboldali és baloldali forradalmárok, mi vagyunk a mumusok. Politikai pártok vezéreitől halljuk, sőt Huszár Károly is azt mondja, hogy mindaddig azon a nézeten volt, hogy nem lehet az egységes pártba bemenni, amíg nem értesült arról, hogy itt valami borzalmas robbantás készül. Nem tudom, honnan szerezte ezt az értesülését (Felkiáltások, Hauertől) és nagyon lekötelezne, fem Ilyen hír az, hogy a tíztonnás teherkocsikat busztonnásokkal cserélték fel, vagy az, hogy a német birodalmi vasutak bevezették a harmadosztályú hálókocsikat, ami haladást jelent a békeviszonyokkal szemben is. Birodalmi vasutak helyett Stinnes-vasutak A birodalmi vasutak 5,6 milliárdos deficitje nem jelent olyan sokat ma a német költségvetés 1621 milliárdra előirányzott deficitje mellett, hogy emiatt a német brirodalom az évek hosszú sorára lemondhatna a. vasútpolitika közvetetlen irányításáról. ./t Sinnes terve, ugyan azt ígéri, hogy az új konzorcium néhány év alatt Európa legtökéletesebb vasúti hálózatává tenné Németországot és sok valószínűség szól amellett, hogy Stinnes szavának állana, azonban, ha idáig elfoglalt hatalmi pozíciói mellé a vasutak irányítását is kezébe kapná a Stinnes-érdekcsoport, akkor ez állammá tenné az államban Stinnest és igy nem lehet csodálni azt, ha a német kormány a legnagyobb fokú tartózkodással fogadta azt a tervet, amely Stinnesvasutakká változtatná a birodalmi vasutakat, megmondaná, hogy melyek ezek a törvénybe ütköző és forradalmi tervek. (Felkiáltások: Talán el akarjuk törölni a numerus clausust!) Én azt mondom, hogy közeledik a Mikulás napja és minket állítanak oda krampusznak, mivel a krampusz fekete és vörös és így sorakoztatják föl a mi személyünkben a fekete és vörös forradalmárokat. Azt kérdem, kettőnk közül ki a forradalmár ? Fia forradalom az, hogy a törvények uralmát hirdetjük, hogy azt kívánjuk, hogy senki a törvény fölé ne emelkedhessék, hogy mellékkormányok ne uralkodhassanak, ha forradalom az, hogy hirdetem a szabad levegő szükségét, ha forradalom az, hogy szükséges minden becsületes magyar ember egyesülése, akkor én is büszkén mondom magamat forradalmárnak. És akkor elismerem azt is, hogy aki a mellékkormányokat megtűri, nekik engedelmeskedik, aki jogrendet ígér, de nem tud vagy nem akar jogrendet teremteni, aki nem tudja megvédeni a személyi és vagyonbiztonságot: ezek az urak a konszolidáció hívei. Az a jobb-vagy baloldali „forradalom14 az, amely a magyar nemzetet talpraállíthatja, de ez a „forradalom" a törvény alapján akar és fog is érvényesülni. A Világ a tiszta meggyőződés és a tiszta kéz politikáját hirdeti. Jia 3fffgr Károly azzal kezdte felszólalását, hogy azok másik a forradalnárokat Újpost osztályozzák, őtvalószínűleg tqám Prir Fíu" forradalmárok közé sorolják." ISTSet rémes veszedelmekről beszélnek, ami azonban nem újság, mert ezt mindig hallottuk, amikor kormányválság volt, csak éppen más variációban. Mit jelentett eddig a kormányválság?, Semmi egyebet, csak azt, hogy Bethlen jön-e Teleki után, vagy Teleki jön Bethlen után. A válságok idején mindig azt mondták, hogy minden magyar embernek össze kell fogni. Ma is azt mondják, hogy itt a veszedelem, össze kell fogni a zsidók, a munkások, a liberálisok ellen, mert veszélyben van a... mi van veszélyben? Ezt elfelejtik megmondani. Igenis veszélyben van az ő hatalmuk, félnek, hogy felfakad a kelevény és akkor meglátja az ország, hogy két év alatt nemes jelszavak burkában mi- i igen üzérkedés folyt az országban. Félnek, hogy: eljön a leszámolás ideje, hiszen a tömeghangulatból is ezt látják. Akkor pedig nagy bajok lesznek, mert ’ megkérdezi az ország, hogy hová juthattunk volna két esztendő alatt, ha más után haladtunk volna? Itt, mi közöttünk becsületes, önzetlen politikusok vannak, akik nem akarnak miniszterek lenni, csak a demokráciát akarják megvalósítani. Odaát attól félnek, hogy feltartózhatatlan a folyamat, amelyet az események is igazolnak. Ezt nemcsak a most lezajlott választások mutatják, de látjuk, hogy maga a rendszer is recseg-ropog. Odáig jutottunk, hogy a nemzetgyűlés nem tud eredményes munkát végezni. Az is természetes volt, hogy ezt a helyzetet egyesek politikai céljaik érdekében fel fogják használni, Hiszen Bethlen kormányzás titkos célja a munkapártnak a hatalomba való visszacsempészése. Kalandorpolitika ez, amelynek célja, hogy Bethlen és szűk környezete kezében tarthassa a hatalmat. Ám jöjjön a választás, mert amikor a parlament többségének nem kell Bethlen és mégis marad. Tisztában kell lenni azzal, hogy ma nem parlamentünk, hanem nemzetgyűlésünk van és az államfőnek a jogai, a nemzetgyűléstől származnak és így ezzel szembeszállni nem lehet. A választások azonban csalódást fognak gróf Bethlen Istvánnak hozni, aki el akarja játszani Tiszát és ehhez a szerephez sem kvalitásai, sem a jóhiszműkéaki sem a fanatizmusa nincs mtt. *■ A liberális blokk politikusai a kormányválságról és a demokratikus eszmék kisajátításáról VILÁG 1921. december 1. )