Világ, 1949. július (1222-1248. szám)

1949-07-01 / 1222. szám

2 1949 július 1 200 éves az óbudai Péter és Pál „újtó templom Árpád házi Erzsébet k­eresztelőtemploma, ahonnét Juliánus barát Keletre indult Az óbudai pl­ébánia­templom teg­nap, Péter-Pál napján ünnepelte fennállásának kétszázadik évfordu­lójéit. Az ősi templom eredete Szent István korába nyúliik vissza, de a hatalmas bazilikáinak készülő templom el­ső királyunk uralkodása alatt még nem épülhetett fel, a munkálatok Szent László korában fejeződ­­ek be. Ebben a­­templom­ban tartották keresztvíz alá árpád­­házi Szent Erzsébetet, innen indult távolkeleti útjára négy domonkos­­,rendi társával Juliánus barát, hogy a Távol-Keleten felkeresse az oda­szakadt magyarokat. A Magyar­­országon megfordult egykori kül­földiek hátramaradt írásai, mint a világ egyik legszebb és kincsekben le­glgazdagabb templomáról emlé­keznek meg az óbudai bazilikáról, amely az évszázadok folyamán sok viszonntagságon ment keresztül. A tatárjáráskor elpusztult és ugyanez a sors érte az 1338-as újjáépítés után, amikor a törökök elfoglalták Budavárát. A mostani templom alapkövét 1744-ben rak­ták le és 1749-ben készült el. Buda ostroma szerencsére meg­kímélte a templomot csupán bel­sőleg kellett restaurálni. A jubileumi mise után, amelyet dr. Dratlcs János celebrált, a kü­lönböző egyházaik képviselői az óbudai Kultú­rházban díszgyűjtést tartottak. Nappal nagykereskedő — éjjel nagy Szeged, június 30. (A Világ tudó­sítójának jelentései.) A közönség fokozódó érdeklődése mellett négy napig tárgyalta a szegedi törvény­szék büntetőtanácsa, dr. Rónay Dezső* elnöklete alatt, Sinkovics István bűnügyét. A 48 éves Hitler, bajszú, alacsony termetű, viselke­désében Chaplin ügyefogyot­tjaira emlékezte­tő vádlottat 61 rendbeli betöréses lopással vádolta dr. Vékes Bertalan ügyészségi al­­elnök. A főtárgyaláson beigazoló­dott, hogy a nyugodtam viselkedő betörő Szeged minden jelentősebb üzletét kifosztotta. Az ellopott áruk értéke meg­haladja az egymillió forintot. Aranyórától­­kezdve a lószerszámig, szürr­álógéptől partomig minden elképzelhető ingóság került a be­törő­­birtokába. Sinkovics István nappal gyümölcsnagykereskedő volt, a károsultak nagy része személye­sen ismerte, de senki sem sejtette, hogy van egy jövedelmezőbb »mel­lékfoglalkozása.« — Nem buktam volna le, — mem-dobta a fotárgyatagon — ha szü­letésnapomon a kel léténél többet nem iszom és az esti »munkánál« z­ajit nem ütök. Az »Aranyhal« című éjjeli mu­latóban nem egyszer száz forintot adott a cigányinak. Erről a vádlott a főtárgyal­áson csendese­n csak ennyit mondott: — Nem élhettem muzsikaszó nélkül... A betörő egyébként a kettős­könyvelő pontosságával számollt be minden egyes »esetről«, felbecsülte a lopott áruk valódi értékét és megnevezte az orgazdáktól kapott viszonylag igen alacsony összeget. A kereskedők és iparosokon kívül magánosokat is »meglátoga­tott« Sinkovics. Bails Ferencnénese lakását, rövid távcléte alatt, teljesen »kirámolta« és a több mint harmincezer forint értékű holmit kézikocsival szállí­totta el. Az orgazdáknál lefoglalt ingó­ságok külön szobát foglalnak le a törvényszéken. Július 7-én hirdet ítéletet a tör­vényszék. Erős hölgyek részére sztrolffruha Kovács Victor zségera Bűntársak Irta Falu Tamás Korán kelő ház volt. Az ébresztő először hat órakor csengett, má­sodszor fél hétkor verte fel a szoba csendjét. A gyerek kelt korábban, az ő vonata előbb indult s neki pon­tosan háromnegyed nyolcra ott kellett lennie az iskolában- Az apja ráért a későbbi vonattal indulni, ő egy fél órát nyert az alvásban. Az anya és feleség mindig már ébren várta a csengetést, ő igazí­totta be az ébresztőt a második csengetésre is. Fölösleges volt, de az óvatosság sohasem árt. Az anya és a feleség készítette el a reggelit mind a két utas számára, ő csomagolta be az uzsonnára valót is részükre. Az óra indulása után­ visszafekhetett volna az ágyba, de nem tette, még volt két gyerek otthon, két kisebb iskolás. Maga látta el a háztartást minden segítség nélkül. Takarított, főzött, mosott, vasalt, foltozott. A két reggeli vonat megfelezte a családját. A fiú iskolába járt, az apa hivatalba. Nem volt magas ez a hivatal, de kenyeret adott. A gyerek már azzal a céllal tanult, hogy többre vigye az apjánál. Közepes diák volt, de az anyja nem keseredett el miatta, tudta, hogy az élet másképpen osztályoz, mint az iskola. Egy szép májusi reggel a gye­rek lelke megtelt szabadságvággyal. Nyűgnek, bürtönnek érezte az is­kolát s mikor könyveivel hóna alatt kiszállt a vonatból, már el­határozássá érett benne, hogy nem megy a komor, háromemeletes épületbe. Megvárta, amíg a pálya­udvarról kiáramlott tömeg szét­oszlott s ahelyett, hogy jobbra fordult volna, balra fordult. A körút ragyogott a napfény­ben, a villamosok csengése boldog éneknek hatott, az emberek tele életkedvvel kezdték meg napi fut­­kosásukat s az aszfalt olyan vidám volt, mintha virágos mező lett volna. A gyerek elindult az aszfalton, fütyürészve, felelőtlen könnyed­séggel. Gondolta, nem dől össze a világ, ha egy napot odaajándékoz magának a szabad, béklyó és bilincs nélküli életből. Egy-kettőre kiért a ligetbe. Le­ült egy fa alá, nézte a virág­ágyakat, süttette arcát a nappal és szívta a levegőt, melyben nem dongtak latin szavak, nem röp­ködtek történelmi dátumok s nem meredtek megfejthetetlen egyen­letek egy és több ismeretlennel. Hihetetlenül gyorsan múlt az idő. Kiszámította, hogy körülbelül tizenegy óra lesz, mire beér a nagyáruházba. Volt a zsebében egy kis pénz, zsebpénz, melyet az anyjától külön kapott. Majd meg­eszik a bilijében egy pár virslit tormával s iszik rá egy pohár habos sört, mint ta nagyok. Az áruház tele volt vevővel. Az emeletek roskadoztak az áruktól, minden pult előtt állt egy csomó ember, ő azonban nem időzött a sok szép hol­mi között, egyenest a legfelsőbb emeletre tartott, ahol az étterem volt. De mikor az asztalok felé lépett, elhalt benne a vér. Az egyik­­asztal­nál ott látta az apját, egy csinos, fiatal nővel. Látszott, hogy össze­tartoznak, mert éppen koccintot­tak söröspoharukkal. A koccintás pillanatában apja is észrevette őt, de elfordította fejét, mintha nem látta volna meg. A gyerek gyorsan visszafordult, valami fojtogatta a torkát, nem csúszott volna le rajta sem a virsli, sem a sör. Le volt leplezve ő is, akinek az iskolában kellett volna ülnie s az apja is, aki nyil­vánvalóan udvarolt. Délután négy órára értek haza most is, mint mindig. Délután négy órakor volt az ebéd. A másik két gyereket az anyjuk tizenkét óra­kor megebédeltette, de ő maga megvárta a két pestit. Az asztalnál az apa nem nézett a fiára, a fiú nem mert az apja szemébe nézni. Két vádlott ült a tányérok előtt s mindkettő azt érezte, hogy ő bünösebb a másik­nál. Ebéd után a gyerek kiült a kertbe, hogy készüljön a holnapi leckére. Pár perc múlva a háta mögé állt az apja s a könyvére ejtett egy levelet. A levélben ez állt: »Igen tisztelt Osztályfőnök úr! Igazolom, hogy fiam a mai napon súlyos gyomorbántalmai miatt nem mehetett iskolába­. Makulatúra kisebb nagyobb téteiben kapható XPIRHULLADéKFORGALMI II. V­I. sz. fióktelepén Budapest, VII. Holló­ utca 13. Telefon- 227-275. VILÁG Tatabányai bányászművészek kiállítása A tatabányai Bányász Képző­­művészeti Szabadiskola egyévi munk­kpájána­k nagyszerű ered­m­ényéről számol be a Népművelési Köz­pont­ban. Tudjuk, hogy egy év nem hosszú idő ahhoz, hogy bármily szorgalmas műgya­korlatok révén is művész váltassák valakiből, de a céltudatos munka meghozta a 60kat ígérő eredményt. A képek és szobrok mindegyike arra vall, hogy f­riss, elfogulatlan alkotóerők len­dülnek művészi formáiba s a sze­rencsés pedagógiat irányítás első­sörben a látás és nézés helyes szempontjaira fekteti a fősúly­t. A kiállítók között szerepel tizenkét éves diákgyerek, fiatal vájár, negy­venéves munkás és egy bányász­­özvegy is. Az őket körülvevő min­dennapi életet, környezetet igye­keznek művészi formában kifejez­ni, bátrain és őszintén, meglepően fejlett ízléssel s azzal a reális jó­zansággal, amelyből nem hiányzik a lírai elem sem. Egészen bizonyos, hogy a bányász szazad­iiskola máris komoly kultúrtényezőt jelent mű­vészeti életünkben és lehetséges, hogy közülük fog kikerülni a mai problémáik leghitelesebb művészeti megfogalmazója. d.­m. A papagály emlékezőtehetsége Jeanette Burier kisasszonyt a párisii állatkertiben valaki váratlanul nevén sírósrtotta. Egyik madárket­­recben meglepetve pillantotta meg papagályáit, amely még 1944-ben egyik légitámadáskor szabadult el és most azonnal megismerte régi gazdáját. Burier kisasszony felke­reste az állatikert igazgatóját, aki visszaadta neki hűséges papa­gá­lyát. A VILÁG Milsialádája Biztosított: Az életbiztosítások felértékelésé­ről szóló rendelet végrehajtási uta­sítása még­­nem jelent meg, ezért a biztosító vállalattal szemben fenn­álló igények ezidő szerint nem érvé­nyesíthetők. Dícsérjük a Beczkart 1549. számú 44-es járatán szolgálatot teljesített kalauzt, aki egy 10 év körüli kis­leányt felszólított, hogy idősebb fá­radt nőnek ülőhelyét adja át. Egy öreg utas. A VILÁG előfizetési ára: negyedévre 46 forint , nora 15 forint Kiemelték az utolsó roncsdarabot a Szabadság-híd alól Szerdán megkezdték a Szabad­ság-híd alatt vízbesüllyedt roncsok utolsó darabjának kiemelési mun­kálatait. A Dunaparton összegyűlt tömeg lélekzetvisszafojtva figyelte a hatalmas erejű József Attila-daru drámai küzdelmét a 60—70 tonnás hídronccsal. — Nem volt gyerekjáték a nagy vastartóoszlop kiemelése! — törli meg homlokát az egyik munkás délután, mikor az összetört vastest már kintfeküdt a parton. Megigazítják, biztos helyre he­lyezik a parton a roncsot, hogy a víz el ne sodorja. Néhány nap múlva lánghegesztő munkások je­lennek meg, hogy szétdarabolják a sérült vastestet, majd autóra rak­ják, hogy valamelyik Martin-ke­mence forró »gyomrában« felol­vasszák. Ezzel a munkával végleg meg­tisztították a Szabadság-híd alatti vízrészt s eltávolították az utolsó akadályt a hajózás útjából. Ezt hallottuk... KÉT IFJÚ BÖLCSÉSZT is egy jogászt avattak ma délben doktorrá a Tudományegyetemen, a mind­végig kitűnő eredménnyel végzett tanulóknak kijáró fémgyűrűvel. A gyűrűs doktorok között van Rad­­nótiné Alföldi Mária, a Nemzeti Múzeum fiatal érmésze. ©­ASCN­ER OSZKÁR tegnap Kiskun­félegyházán egész estét betöltő nagysikerű előadást tartott Puskin­ról. Kitű­nő tanulmányába Puskin leghíresebb verseit és epigrammáit szőtte bele művészi előadásban. IZGALMAS KESKENYFILMET mu­tatnak be ma, csütörtökön este 6 órakor az I. számú sebészeti klinika tantermében (Baross­ utca 1I.) A némaváltozatban forgatott, de feliratokkal ellátott keskeny­­filmet dr. Bölöni György tanár­segéd irányításával Prohászka Ist­ván készítette és két izgalmasan szép pajzsmirigyoperációt mutat be. Jxiojwuta-jelentés A shortet naftalinba tettük, öltözékünk az őszi mez lett S a kapunk előtt megkezdődött Egy Időjárás-értekezlet. Gond felhözte az arcokat, Ahogy ott buzgón tanakodtak, A vegytisztítóék a házból A napfoltokra gyanakodtak. Talán a Jégkorszak kezdődik, Állította egy idős ember S a Jeges szólt: A Jégkorszakhoz Harminchatfokos meleg kell! Kálmán Jenő NEOGRÁDY MIKLÓST, a Vígszín­ház díszlettervezőjét, aki súlyos gyomorműtét után néhány napja gyógyultan tért haza a klinikábról, tegnap magas lázzal újra beszállí­tották a belgyógyászati klinikára. AZ ÓRIÁSHEGYSÉG VIDÉKÉRE utazik szombaton a Szakszervezeti Tanács által kijelölt száz kitűnő munkás, munkásnő és tisztviselő. Két hetet töltenek Spinderovo Mlyn­­ben, a festői magaslati üdülőhelyen. ÉRDEKES TALÁLKOZÓ volt teg­nap Budán. A csalogány utcai ál­lami tanítóképző 50 évvel ezelőtt végzett növendékei jöttek össze. A Batthyány-téri katolikus, majd a Szilágyi Dezső-téri református templomban hálaadó istentisztele­tet tartottak Haypál Béla lelkész szolgálatával, akinek atyja, Haypál Benő félszázaddal ezelőtt a most jubu­dlak hitoktatója volt. PÉLDÁTLAN rekordot állított fel egy kispesti ebtenyésztő Tisza nevű négyéves hófehér nőstény komondora. A sokszoros díjnyer­tes komondormama A komondor­bébinek adott életet. A népes sza­porulat a derék kutyamamával együtt a legjobb egészségnek ör­vend. SÖVÁRY JÁNOS szobrászművészt felkereste a Szobrász Szakszerve­zet­ bizottsága és felülbírálta azt a negyven művet, melyet a művész a római kiállításra magával visz. DR. TÓTH GÉZA, a Meteorológiai Intézet igazgatója képviseli Magyar­­országot a Nemzetközi Meteoroló­giai Szervezet Európa Bizottsága londoni ülésein. TASKENTBEN lesz Közép-Ázsia legnagyobb füvészkertje. A Szov­jetunió 100 kerületéből, Észak- Amerikából, Nyugat-Kínából, Dél­­nyugat-Európából és a világ min­den részéből szállítanak növény­­példányokat az új füvészkert szá­mára. Területe 100 hektár és kü­lön Darwin-parcellákat létesítenek benne, amelyeken bemutatják a növényvilág fejlődésének termé­szetes állomásait. PRÁGÁBA UTAZOTT tegnap az egyetemisták, a MEFESz tanycso­­portja a csehszlovák ifjúsági szö­­vetség meghívására. A magyar tánccsoport három hétig tartózko­dik Csehszlovákiában s ott lengyel, bolgár és cseh tánccsoportokkal versenyez. ÖT FIATAL ÖSZTÖNDÍJAST ma­gánénekesnek szerződtetett az Operaház. Ezek: Sándor Judit, Radnai György, Várhelyi Endre, Kövecses Béla, Kishegyi Árpád. SOROKSÁR nagy ünnepség szín­helye lesz pénteken, július 1-én este 7 órakor. Ek­kor kapcsolják be a pesti vízhálózatba. Az ünnepséget a soroksári községháza előtt tart­ják. SZENTIMREI JENŐ, az erdélyi Magyar Népközösség elnöke új történelmi színművet írt, amely az erdélyi magyarság és románság egymásrautaltságát bizonyítja. Az ősbemutató a marosvásárhelyi Székely Színházban lesz. A NAGYKÖZÖNSÉG régi óh­aja valósul meg, mikor a Beszkert a Gellért-szálló előtt megállót Ütését a 63-as villamos számára. A járda­­testet már építik is. Amíg a meg­álló meg nem épül, lehetővé tet­ték, hogy éjszaka 11 óra vitán a 63-as villamos megálljon a Gellért­ szálló előtt. EST­AN BANAL kutat ásnak. Jó vizet találnak. Az ács másnapra ígéri a kútrámot, azért ott hagy­ják és áldomást isznak. Estan bd tisztességesen beszopott és haza­menet a kútba esik szürkületkor. A víz csak hónaljig ért, de Eston bd annál inkább kiabál. Jön is Rebl néni, a felesége. Hívja a szomszédokat és azok négyen húz­zák kötéllel kifelé a kútból Estdn bút. A góbé, amikor felenlig már felhúzták, elkezd a kútban kai­­cagni. Lehajolnak, kérdik tőle, mért kacag? — Azt kacagom be, hogyha ft kötelet most eleresztem, hát mind a négyen hogy a feneketekre estek"... Péntek Mélységes nagy fájdalom­mal tudatjuk, hogy a legdrá­gább férj és a legjobb édes­apa Miklós Sándor konzerv­iparos június 24-én váratlanul el­­húnyt. E hó 28-án csendesen eltemettük.

Next