Világgazdaság, 1970. június (2. évfolyam, 103/348-123/368. szám)
1970-06-30 / 123. (368.) szám
VILÁGGAZDASÁG 1970. JÚNIUS 30., KEDD II. ÉVFOLYAM 123. (368.) SZÁM A LUXEMBURGI TANÁCSKOZÁS ELÉ Ma délelőtt Luxemburgban a tárgyalóasztalhoz ülnek a Közös Piac ésAnglia, illetve Dánia, Norvégia és Írország képviselői, hogy megkezdjék tanácskozásaikat az Európai Gazdasági Közösség kibővítéséről. E fejlemények — amelyet történelmi határkőnek mond a nyugat-európai sajtó — az lesz végeredménye, hogy létrejön tíz ország 250 millió lakost felölelő közös piaca. E végeredmény elérésére azonban minden bizonnyal hosszú időre lesz szükség, még akkor is, ha sikerül a ma még jócskán eltérő álláspontokat közös nevezőre hozni. A nagy kérdés persze az: meg tud-e egyezni Anglia a Hatokkal. Legutóbb — hét esztendővel ezelőtt — De Gaulle vétója miatt az Anglia csatlakozásáról folytatott tárgyalások félbeszakadtak. A mai tárgyalás, igaz, fontos határkő, de inkább csak jelképi ereje van; kifejezésre juttatja, hogy a Hatok állták a szavukat és még 1970 első felében megkezdődnek a tárgyalások a Közös Piac és a jelentkező országok között. Az érdemi megbeszélések Brüsszelben kezdődnek: Angliával július 21-én, a többi jelentkezővel szeptember 21-én. Hétfőn a Hatok külügyminiszterei részletekbe menően kidolgozták a mai ünnepélyes megnyitó „forgatókönyvét”, a földművelésügyi miniszterek pedig, akik ugyancsak Luxemburgba érkeztek, megállapodtak az 1970—71-es idény mezőgazdasági árairól. A mai tanácskozáson a Közös Piacrészéről a miniszteri tanács elnöke, Harmel belga külügyminiszter tesz ünnepélyes nyilatkozatot. Nagy-Britannia nevében Barber, az európai ügyek minisztere nyilatkozik. Az angol küldöttség vezetője azonban Douglas Home külügyminiszter lesz. Felszólal Jean Rey, az Európai Közösségek Bizottságának elnöke is. Rey és Harmel utoljára szerepelnek a nyilvánosság előtt ebben a minőségükben. Július 1-től Scheel nyugatnémet külügyminiszter lesz a miniszteri tanács elnöke, a brüsszeli bizottság elnöki székét pedig az olasz Malfatti foglalja el. Ami a későbbi tárgyalásokat illeti, a hírek szerint azok élénk ütemben folynak majd. Valószínűleg negyedévenként két miniszteri szintű tanácskozást tartanak, hogy ily módon is ösztönözzék a részleteket kimunkáló szakértők tevékenységét. A tárgyalásokon, amelyeknektartamát az optimális becslések 18 hónapra teszik, a borúlátóak viszont 3—4 esztendőrebecsülik,bonyolult és nehéz kérdések várnak tisztázásra — írja Luxemburgba küldött tudósítónk. — A legnagyobb viták a következő kérdésekből várhatók: Az új tagoknak engedélyezendő átmeneti időszak tartama és azok a jogok, amelyekkel ez alatt az idő alatt az új tagok rendelkeznek. Anglia, mint ismeretes, ragaszkodik ahhoz, hogy az első pillanattól kezdve teljes joggal vehessen részt a közösség döntéseiben. A közös mezőgazdasági politika finanszírozása. A mezőgazdasági politika jelenlegi formája Anglia számára elfogadhatatlan, mert mint a világ egyik legnagyobb élelmiszer-importáló országa, aránytalanul nagy teher hárulna rá, s mivel kevés mezőgazdasági terméket exportál, a közös alapból nagyon kevés jutna neki. A nemzetközösségi országok helyzete. Ausztrália, Új-Zéland és Kanada mezőgazdasági exportjának nagy részét elvesztené, ha Anglia beáll a Hatok mezőgazdasági rendszerébe, ezért külön kedvezményeket követel magának. A volt angol gyarmatok pedig olyanféle rendezést szeretnének elérni, mint a volt francia gyarmatok a Yaounde-i Konvenció keretében. Anglia részvétele a másik két nyugat-európai szervezetben, az Euratomban és a Montánunióban. A Hatok szeretnék, ha Anglia minél teljesebben kivenné részét a nukleáris kutatásokból A brit kormány ennek kilátásba helyezésével próbálja elérni, hogy a mezőgazdasági politika terén engedményeket kapjon. Együttműködésének azonban határt szab az amerikai Macmahon-törvény, amely tiltja az USA nukleáris titkainak továbbadását. Ebben a fejezetben a másik nehézség a British Steel Corporation. Az angol állami óriás konszern konkurrenciáját az európaiak sokallják és szeretnék elérni a felaprózását. Anglia fizetési mérlege és a font sterling nemzetközi szerepe. Párizsi vélemények szerint a Hatok jelenleg jobban félnek Anglia fizetési nehézségeinek kiújulásától, mint a brit ipar konkurrenciájától. Az EFTA kimaradó tagjainak sorsa. Itt különösen a semleges országoknak, például Ausztriának vannak különleges igényei. Ezek az országok is szeretnének megállapodásra jutni a legnagyobb Közös Piaccal. Utoljára említjük a fogas kérdések sorában, de korántsem a legkisebb jelentőségű az, hogy csakugyan akar-e még csatlakozni Anglia a Közös Piachoz. Hétfő este tette közzé nyilatkozatát az a brit csoportosulás, amely hozzávetőleg 80 képviselőt és más közéleti személyiséget tömörít. A nyilatkozat kifejti: „Az összes jelek arra vallanak, hogy a brit közvélemény túlnyomó része elveti a csatlakozást mindaddig, amíg a Közös Piac megőrzi jelenlegi formáját és politikáját. A belépés ellenőrzőinek vezetője, Jay volt kereskedelmi miniszter megállapította : A közvéleménykutatások szerint az angolok 72 százaléka szembefordult az Európai Gazdasági Közösséghez való csatlakozás gondolatával. Franciaország szerepe Európában POMPIDOU ST RASBOU RG-IBESZÉDE Pompidou francia köztársasági elnök vidéki körútja során beszédet mondott Strasbourgban, s ebben körvonalazta Franciaország Európa-politikáját. A beszéd élénk feltűnést keltett a nyugateurópai fővárosokban. Nyugat-Európa csak úgy töltheti be a világban az őt megillető szerepet, ha az óvatosság és a fokozatosság jegyében megvalósítja egységét. — jelentette ki. — Az egységes Európához vezető úton lépésről lépésre kell összehangolni a különböző államok mezőgazdasági, ipari, valuta- és társadalompolitikáját. Ugyanakkor Nyugat-Európa megerősödéséhez elengedhetetlenül szükséges szoros és baráti kapcsolatok fenntartása minden országgal, „különösen a kontinens keleti részével” — hangoztatta az elnök. Londonban a nyilatkozatnak az a része váltott ki érdeklődést — írja az MTI tudósítója az angol fővárosból —, amelyben szívélyesen beszélt az új angol miniszterelnök törekvéseiről. Londoni brit kormánykörökben feltételezik — folytatódik a tudósító kommentárja —, hogy Pompidou ma már szívesen látná a konzervatív vezetés alá került Angliát a Közös Piacban, mert úgy véli, hogy ez ellensúlyozhatná a túlságosan elhatalmasodott nyugatnémet gazdasági és politikai befolyást. Ezzel kapcsolatban örömmel mutatnak rá, hogy a Pompidou-beszéd egyetlen szót sem tartalmazott azokról a nehézségekről, amelyek Angliára várnak, ha majd bele kell illeszkednie az Európai Gazdasági Közösség rendjébe. Mindezkétségtelen hangsúlybeli eltolódást jelez rá francia álláspontban. Bár a Heath-kormány alig tíz napja van hatalmon, máris kétségtelenné vált, hogy a Wilson-kabinet és a Brandtféle nyugatnémet szociáldemokrata-szabad demokrata kormány közötti szívélyes, különlegesviszony a múlté, s a Heath-kormány sokkal inkább Párizs felé tekint. A Pompidoui beszéd londoni fogadtatásából, írja az MTI tudósítója , arra lehet következtetni, hogy a régebbi angol—francia „entente cordiale” feltámasztását mindkét fővárosban befolyásos körök szorgalmazzák. A jelek szerint azonban Párizs nem kívánja veszélyeztetni az NSZK-val kialakult jó kapcsolatait sem. Legalábbis ez derül ki Pompidounak az új nyugatnémet nagykövet megbízólevelének átadásakor tett kijelentéséből. „A Párizs és Bonn közötti megértés lehet csak az alapja a Közös Piac kibővítésének és minden más, Nyugat-Európa fejlődését hosszú távon meghatározó fejleménynek” — hangoztatta. Egyben hozzátette: Franciaország támogatja az NSZK kelet-európai közeledését. Strasbourgban a francia elnök ugyanakkor nem hagyott kétséget afelől, hogy az ország európai szerepének betöltésére csak úgy vállalkozhat, ha gyorsan fejleszti gazdaságát és megoldja a gazdasági és szociális problémákat. Az országnak a következő tíz év során duplájára kell emelnie ipari termelését — hangoztatta. A mezőgazdaság korszerűsítése és a piaci struktúra átalakítása mellett társadalmi téren is jelentős átalakításokra lesz szükség. Elsősorban a dolgozók „participation”-ját, részvételét kell fokozni a vállalati ügyekben és döntésekben, ily módon növelve felelősségérzetüket. Síkraszállt az ország igazgatási reformja és a közigazgatás decentralizálása mellett is. A FAO FELHÍVÁSA A LUXEMBURGI TANÁCSKOZÁS RÉSZTVEVŐIHEZ A 2. Élelmezési Világkongresszus egyik bizottsága hétfői ülésén felszólította a Közös Piac tagállamait és a négy felvételt kérő országot, hogy a ma kezdődő tárgyalásaik eredményeként ne érje hátrány a fejlődő országokat. A felszólítást egy jelentésében az állami szektor segélyezésének támogatására alapított bizottság tette. A bizottság ugyanakkor javasolta, hogy a FAO tagságát növeljék, többek között a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal. Jelentésében az a felhívás is szerepel, hogy 1972-től valamennyi fejlett ipari ország juttassa bruttó nemzeti termékeinek egy százalékát segély formájában a fejlődő országoknak. A bizottság hasznosnak vélné, ha a FAO jövőbeni munkájában olyan szakszervezetek és csoportok is részt vennének, amelyek a mezőgazdasági dolgozókat, valamint a fogyasztókat képviselik. (Reuter) NAPRÓL NAPRA MEGKEZDŐDNEK A TÁRGYALÁSOK LUXEMBURGBAN A KÖZÖS PIACI ORSZÁGOK és Nagy-Britannia, Dánia, Írország és Norvégia képviselői között. A tanácskozások előtt tudósítónk áttekinti azokat a témákat, amelyek a hosszú és bonyolult csatlakozási tárgyalások során valószínűleg a legnagyobb vitákat váltják ki. BORÚLÁTÓAN NYILATKOZOTT AZ OLASZ PÉNZÜGYMINISZTER országa gazdasági helyzetéről. Csak lassan növekszik a termelékenység, és a szociális ellentétek újabb feszültségeket rejtenek magukban. Szavait alátámasztja a fizetési mérleg rosszabbodásáról kiadott jegybanki jelentés, valamint a valutatartalékok rohamos megcsappanásáról szóló hír. FRANCIAORSZÁG EURÓPA-POLITIKÁJÁT határozta meg újból Pompidou elnök strasbourgi beszédében. Kedvező hangnemben nyilatkozott az új angol kormány törekvéseiről. Londoni megfigyelők az angol—francia közeledés esélyeit latolgatják. Pompidou másik beszédéből viszont kitűnik, hogy Párizs továbbra is súlyt helyez azonnal való jó viszony fenntartására. A SZOCIALISTA ORSZÁGOK MEZŐGAZDASÁGÁNAK HELYZETÉ- RŐL adott hírösszefoglalónkban az egyes fővárosokból érkezett jelentéseket ismertetjük. A KŐOLAJEXPORTÁLÓ ORSZÁGOK ALGÍRI KONFERENCIÁJA befejeződött. Határozatait még nem hozták nyilvánosságra, de a Reuter szerint elfogadták azt a javaslatot, hogy a jelenlegi árszintet fenn kell tartani, s a kőolajtermelést a kereslet növekedéséhez kell igazítani. 1 . Lassul a gazdasági növekedés Olaszországban Nehéz helyzetbe került az olasz gazdaság — jelentette ki Preti pénzügyminiszter. Az 1969 vége óta tartó kedvezőtlen társadalmi klíma következtében csak lassan növekszik a termelékenység. Ez viszont az ipari termelés és a nemzeti jövedelem növekedésére fékezően hat. A nyugati ipari államokban tartó drágulási folyamat lehetővé teszii Olaszország számára, hogy növelje kivitelét, mutatott rá a pénzügyminiszter. A behozatal mégis sokkalgyorsabban növekszik és valószínűleg romlik a kereskedelmi mérleg. Az olasz ipari termelés stagnálása és a béremelkedések olyan inflációhoz vezethetnek,amelynek veszélyességét nem szabad lebecsülni és amely az olasz valuta iránti bizalom megrendüléséhez vezethet. A magánszektor alacsony szintű beruházásai és a kormány halogatása a pénzellátás javítását illetően, megkövetelik a magas jövedelmű rétegek adóinak emelését, hogy ily módon az alacsony keresetűek adóit csökkenteni lehessen — vélte Preti pénzügyminiszter. A kormány már előzőleg nyilvánosságra hozta a tervbe vett adóügyi reformintézkedéseket, ezek azonban nem találkoztak a szakszervezetek helyeslésével. A dolgozók radikálisabb adóreformokat követelnek, de változásokat kívánnak a lakásépítkezések, a közlekedés és a szociális ellátás más területein is. A három legnagyobb olasz szakszervezeti szövetség közös közleményben jelentette be, hogy július 7-re 24 órás általános sztrájkot hirdet. A felhívással figyelmeztetni kívánják a kormányt, hogy gyorsabban cselekedjék a gazdasági és a szociális reformok végrehajtásában. Az olasz fizetési mérleg romlására vet fényt a jegybank legutóbbi jelentése. Ebben megállapítja, hogy az év első négy hónapjában több mint 580 milliárd lírára nőtt az ország fizetésimérleg-deficitje, szemben a múlt év hasonló időszakában kimutatott 350 milliárd lírával. Ennek elsősorban a kereskedelmi mérleg rosszabbodása az oka: az importált áruk és szolgáltatások csaknem 450 milliárd lírával haladták meg az export értékét Javult ugyanakkor a tőkeforgalmi mérleg. A múlt év azonos időszakában 600 milliárd lírás passzívummal, idén viszont a májusig tartó periódusban csak 250 milliárd líra deficittel zárult. Nemcsak az Olaszországba visszaáramló líra-bankjegyek értéke növekedett, hanem bankhitelek és értékpapírjegyzések formájában is jelentős külföldi tőke érkezett az országba. A tőkekiáramlás lassulása összefügg az Olaszországban érvényes magasabb kamatlábakkal és a szűkös likviditással. Mindez azonban kevés volt ahhoz, hogy egyensúlyozza a kedvezőtlen kereskedelmi mérleg kihatásait. A hivatalos tartalékok az év első felében rohamosan apadtak. Az első negyedévben több mint egymilliárd dollárral csökkentek, s a folyamat a második negyedben sem lassult. Róma kénytelen volt külföldi támogatás után nézni és azonkívül igénybe venni a Nemzetközi Valuta Alapnál részére biztosított papírarany-kvóta egy részét. Felkérte Japánt, hogy „vegye át” és lejárat előtt térítse meg a Nemzetközi Valuta Alappal szemben fennálló 250 millió dolláros követelését. Róma még 1966-ban nyújtotta e hitelt a Nemzetközi Valuta Alapnak. Hírügynökségi jelentések szerint Japán, felduzzadt dollártartalékai miatt szívesen vállalkozik azok egy részének változatos formában történő lekötésére. Olaszország emellett 50 millió dollár értékben lehívta a számára biztosított különleges lehívási jogkvóta egy részét is. (Reuter) JELENTÉS AZ ÉRTÉKTŐZSDÉKRŐL A New York-i részvénypiacon múlt héten tovább folytatódott az előző hetek kedvezőtlen irányzata. A gyengülés ezúttal a vállalatok pénzügyi szilárdságába vetett bizalom megrendülését tükrözte. Mint lapunkban beszámoltunk róla, csődöt jelentett a legnagyobb amerikai vasúttársaság a PENN, és hírek terjedtek el, hogy más jelentős amerikai vállalatok is hasonló sorsra jutnak. Tovább súlyosbította a helyzetet, hogy egyes spekulációk szerint a második negyedévi profitok alacsonyabbnak bizonyulnak, mint ahogy eredetileg várták. A pénzszűke miatt, illetve lélektani okok miatt folyó eladások a hét második felében kissé alábbhagytak, miután a Federal Reserve Board intézkedésével kedvezőbb lehetőségeket teremtett a kereskedelmi bankok rövid lejáratú hitelnyújtásaihoz. Végső soron az ipari részvények átlagát jelző Dow Jones index több mint 30 ponttal esett vissza, és ismét a 700-as szint alá került. Londonban a választások eredményének hatására a hétfői nyitáskor igen magas szinten álltak a részvényárfolyamok, miután, előző pénteken — tükrözve a tőkés körök váratlan örömét — a második világháború óta nem tapasztalt mértékben emelkedtek. Hétfőre azonban kijózanodott a hangulat, s a kormány előtt álló gazdasági nehézségek óvatosságra késztették a befektetőket. A Wall Street is hozzájárult, hogy ismét gyengült a piac irányzata Hét végére jobban visszaestek az árfolyamok, miután híre terjedt, hogy a dokkmunkások általános sztrájkja fenyeget. Zürichben is, egyenlőtlen volt az irányzat, bár az árfolyam-ingadozások mindkét irányban korlátozottak maradtak. Részben a konjunktúrapolitikai fejlődés bizonytalansága, részben a tőkepiac feszültsége nyomta rá bélyegét a piacra. A hét második felében itt is éreztette hatását a New York-i tőzsde lanyhulása. A párizsi tőzsde tendenciája is hasonlóan alakult. Az induláskor emelkedő árfolyamok nem tudták kivonni magukat a Wall Street lefelé menő irányzata alól, és egyenetlenné váltak. A frankfurti tőzsde visszaesésében a nyári kánikula is szerepet játszott. — írja az WPI hírügynökség. A befektetők érdeklődése szinte a nullára esett viszsza, és az árfolyamok széles fronton hanyatlottak. A Közös Piac kereskedelmi megállapodása Spanyolországgal és Izraellel Miközben a Hatok miniszterei már Luxemburgba sereglenek a britekkel, norvégokkal, dánokkal és írekkel folytatandó csatlakozási tárgyalások megnyitására, a Közös Piac lelépő vezetősége két fontos kereskedelmi szerződést írt alá. Június 29-én megszületett az EGK kereskedelmi megállapodása Spanyolországgal és Izraellel. A spanyolokkal kötött megállapodás — írja a Reuter — hat évre szól: két hároméves szakaszból áll, s lejárta után meg kell hosszabbítani. A szerződés alapján az ibériai ország ipari termékeinek vámját az első szakaszban 30 százalékkal, a második szakaszban további 30 százalékkal mérséklik. Spanyolország kezdetben 25—30 százalékkal, később 60 százalékkal szállítja le a Közös Piacból származó áruk vámjait, és kötelezi magát, hogy a külföldről vásárolt sűrített tej és tejpor 90 százalékát a Közös Piactól szerzi be. Bár az EGK tagállamaiba irányuló spanyol citrusgyümölcs vámját 40, és más mezőgazdasági termékek vámját 62 százalékkal szállítja le az EGK, a szerződést spanyol részről aláíró Lopez Bravo külügyminiszter azt mondotta, hogy a mezőgazdaság az egyetlen terület, amelyet a szerződő felek elhanyagoltak. A miniszter ugyanakkor hozzátette, hogy a mostani megállapodás lehetővé teszi Spanyolországnak, hogy növelje a termelékenységet és fejlessze külföldi kapcsolatait. Az Izraellel kötött szerződés öt évre szól. A közel-keleti országból a Közös Piacba irányuló gyümölcs vámját kezdetben 40 százalékkal, az iparcikkekét pedig 30 százalékkal mérséklik. A mérséklés 1974-re eléri az 50 százalékot. Izrael kedvezményes vámfeltételek mellett évi 300 tonna pamuttextíliát szállíthat az EGK tagállamainak. Az Izraelbe irányuló közös piaci termékek beviteli vámtételét kezdetben 5—10 százalékkal, egyes árukét 1974-re 30 százalékkal csökkentik. Az Európai Gazdasági Közösség eddig Libanonnal, Tunéziával, Marokkóval és Jugoszláviával kötött hasonló jellegű preferenciális egyezményeket. Más arab államok és a Közös Piac közötti kapcsolatok még csak kezdeti fokon állnak. Az AP hírügynökség szerint a Spanyolországgal kötött megállapodást több európai állam helyteleníti. Az Egyesült Államok, saját érdekeit tekintve, mindkét szerződést ellenzi. Amerikai üzleti körök azon a véleményen vannak, hogy ilyen jellegű szerződések diszkriminálják a Közös Piacba irányuló kivitelüket. LENGYEL-SPANYOL MEGÁLLAPODÁS Tudósítónktól: Lengyelország és Spanyolország több évre szóló megállapodást írt alá Madridban. A megállapodás a két ország közötti árucsereforgalmat, a hajózási, szállítmányozási, valamint a gazdasági és ipari együttműködés kérdését öleli fel.