Világgazdaság, 1970. november (2. évfolyam, 211/456-229/474. szám)
1970-11-25 / 226. (471.) szám
VILÁGGAZDASÁG 1970. NOVEMBER 25., SZERDA II. ÉVFOLYAM, 226. (471.) SZÁM A nyugat-európai integráció új vonásai A KÖZÖS PIAC MINISZTEREINEK TÁRGYALÁSSOROZATA Ezen a héten is változatlan élénkséggel folyik az Európai Gazdasági Közösség továbbépítésére és kibővítésére irányuló aktivitás. De most, amikor az elvi megállapodások helyett már jobbára a továbblépés gyakorlati részleteiben kell megállapodni, úgy fest, hogy a nagy aktivitás nincs arányban az elért eredményekkel. Igaz, a különböző perifériális jelentőségű ügyekben sorra születnek a döntések, de ami az előrehaladás döntő frontszakaszait , a gazdasági unió megvalósítását és Nagy-Britannia felvételét illeti — ezeken a területeken sovány eredményeket értek el. Sőt, egyes jelek arra vallanak, hogy törekvések észlelhetők a már tisztázott elvi megállapodások vitássá tételére, új erővonalak kialakítására, a közösség céljainak átfogalmazására. A MINISZTERI TANÁCS hétfői vitáján kitűnt, hogy Franciaország ellenvetései megerősödtek a nemzeti szuverenitás bizonyos mérvű feladását igénylő gazdasági és pénzügyi unióval kapcsolatban, Anglia pedig , jóllehet, felvétele korántsem került közelebb a megvalósuláshoz —, mind gyakrabban sejteti politikai elképzeléseit, amelyeknek egyik legfontosabb jellemzője a gazdasági és katonai integráció összekapcsolása. A Közös Piac miniszterei hétfői értekezletükön a gazdasági és pénzügyi unió megvitatásán kívül — amiről előző számunkban szóltunk —, elvben megállapodtak arról, hogy kétmilliárd dolláros alapot hívnak életre, amely közepes lejáratú pénzügyi segélyt folyósít majd a fizetési mérleg-problémákkal küszködő társországoknak, de — tájékozott források szerint —, ami a terv igen lényeges technikai vonatkozásait illeti, az álláspontok még jócskán eltérnek egymástól. VÁMUNIÓ LÉTREHOZÁSÁT célzó megállapodást írtak alá Törökországgal (lásd előző számunkat), és megállapodtak abban, hogy meggyorsítják a tarifaleszállítást egy sor olyan termékre vonatkozóan, amelyeknek elsősorban a latin-amerikai országok a szállítói. A hivatalos közlemény bejelenti, hogy egyes mezőgazdasági termékek importvámjait — amelyeknek mérséklését a Kennedy-forduló előírja — a tervezettnél egy évvel hamarabb leszállítják, s egyszersmind a következő, december 14-i tanácsülésen részletekbe menően megvitatják a Latin-Amerikához fűződő kapcsolatokat, hogy megfelelő választ adhassanak a latin-amerikai országok júliusi Buenos Aires-i deklarációjára. A miniszterek egyszersmind utasították a végrehajtó bizottságot, kezdjenek tárgyalásokat Argentínával, az első olyan latin-amerikai országgal, amely — e szerint — kereskedelmi egyezményt köt az EGK-val. Ugyanakkor megállapították: a Közös Piac még nem készült fel arra, hogy Algériával tárgyalásokat kezdjen, de remélik, hogy december 14-én már megadhatják a felhatalmazást a bizottságnak a tárgyalások megkezdésére. Kedden a miniszterek megkezdték a tárgyalást, Portugáliával, Finnországgal és Izlanddal. A három ország vámkedvezményeket igényel, ellensúlyozandó azokat a veszteségeket, amelyek Anglia, és a többi EFTA-ország — Írország, Dánia és Norvégia — csatlakozásával érnék őket. MA KEZDŐDIK A TÁRGYALÁS Ausztriával, amellyel az EGK mintegy tizennyolc hónapra terjedő átmeneti szerződést kíván kötni. A 30 százalékos vámleszállítást célzó szerződés az osztrák külügyminiszter nyilatkozata szerint preferenciális jellege ellenére is összhangban lesz a GATT előírásaival. A tárgyalások előestéjén az osztrák külügyminiszter bejelentette, hogy a jövő év elején látogatást tesz a Szovjetunióban. A külügyminiszter kihangsúlyozta, hogy utazása összefügg Ausztriának az EGK- hoz való társulási szándékával. (A Pravda — mint emlékezetes — figyelmeztette Ausztriát, hogy a Közös Piachoz való társulása ellentétben van az ország semlegességét kimondó államszerződéssel.) Az eddig említetteknél nyilvánvalóan jóval lényegesebb ügy a brit csatlakozás kérdése, amiről a külügyminiszterek még a hét első napján tanácskoztak. Deman, a végrehajtó bizottság alelnöke ismertette a brüsszeli bizottság javaslatát a csatlakozásra vonatkozó csomagtervről, amelynek legfontosabb pontja, hogy mind az ipar, mind a mezőgazdaság számára ötéves átmeneti időszakot irányoz elő. A miniszterek azonban — az előzetes várakozásokkal ellentétben — nem nyitottak vitát az okmányról, hanem az állandó helyettesek elé utalták azt. Ezzel füstbementek azok a remények, hogy december 8-án, amikor Anglia és a Közös Piac miniszteri szinten tárgyal majd, már valóban érdemi problémák kerülhessenek terítékre. E fejleménnyel kapcsolatban érdemes talán utalni az NSZK kormányszóvivőjének arra (az egyébként időközben sajnálkozással visszavont) megjegyzésére, amely szerint az, hogy Anglia nem hajlandó hozzájárulni a NATO tervezett pénzügyi alapjához, veszélyezteti a szigetország csatlakozását a Közös Piachoz. A nyugatnémet kormányszóvivő kijelentése, amellyel összekapcsol két látszólag teljesen különálló dolgot, föllebbenti a fátylat egy vitáról, amely valószínűleg huzamosabb ideje folyik a kulisszák mögött, és egyben hozzásegít ahhoz, hogy kielégítőbben lehessen értelmezni a brit politikusok legutóbbi megnyilatkozásait a nyugati integrációról. A NYUGATI MEGFIGYELŐK egy része túlzottan magabiztosnak tartja a brit politikusok legutóbbi nyilatkozatait, amelyek mintegy elintézettnek véve a befogadást a Közös Piacba, rendre Anglia befolyásának növekedését jósolják. Rippon például keddi beszédében kijelentette : mint befolyásos országnak, egy befolyásos közösség keretében Angliának nagyobb és nem kisebb szava lesz a nemzetközi politika lényeges kérdéseiben. Egyszersmind utalnak arra — hivatkozva például a Nyugat-európai Unió múlt heti közgyűlésén adott brit nyilatkozatra —, hogy az angol konzervatívok a katonai integrációt szinte a gazdasági integrációval egyenrangúan fontos kérdésnek tekintik. A brit vezetők lelki szemei előtt — írja az MTI londoni tudósítója — egy olyan Nyugat-Európa képe lebeg, amely a Közös Piacon, valamint az egyesített fegyveres erőkön belül megteremtendő angol hegemónia révén a „harmadik szuperhatalom” szerepét töltené be az Egyesült Államok és a Szovjetunió mellett. Ez az elképzelt szuperhatalom minden lényeges, kérdésben a tőkés világ álláspontját képviselné a szocialista táborral szemben, de gazdasági, műszaki és tudományos területen könyörtelenül versengene az Egyesült Államokkal. Heath-ék az egyesített Nyugat-Európa élén elégíthenék ki birodalomteremtő ambíciókat, s a brit nagyipar egy 350— 400 milliós „belföldi” piacra tehetne szert. E koncepcióba nem illik bele az európai biztonsági értekezlet terve, s ezzel magyarázható az a hűvösség, amellyel Heath szólt a konferencia eszméjéről. Feltűnő volt az a kelletlen hangnem is, amellyel a brit kormány a lengyel—nyugatnémet szerződést méltatta. Sokasodó jelek, mutatják — állapítja meg az MTI említett tudósítása —, hogy a tory-kormány Bonnhoz fűződő viszonya rosszabbodik, az angol—francia együttműködés pedig egyre szívélyesebbé válik. Szembeállítások rendszerint túlzottak, dramatizálják a helyzetet, s felnagyítva jobbára el is torzítják a problémákat. De előrebocsátva ezt a tapasztalatot, mégis érdemes a nyugatnémet külügyminiszter legutóbbi sajtóértekezletére visszatérni, annak jelzéséül, hogy Scheel más szemszögből közelíti meg a főbenjáró európai kérdéseket. Scheel, aki az Európa Parlament politikai bizottságában ismertette a politikai unióra vonatkozó elgondolásokat, utóbb az újságírók előtt elsősorban a Közös Piac és a szocialista országok viszonyáról beszélt. Azt mondotta, a Szovjetunió mindinkább hajlandó a Közös Piac elismerésére, de kevésbé méltányolja, hogy a semleges európai országok társulásra készülnek az EGK-val. Arra a kérdésre, hogy a külügyminiszterek megvitatták-e ezt a lehetőséget, elismerné-e a KGST a Közös Piacot, azt a sokatmondó választ adta: igen, tárgyaltak erről „azeurópai biztonsági konferencia összehívását célzó kezdeményezések keretében”. V. J. Nincs előrelépés a japán-amerikai textiltárgyalásokban Ziegler, a Fehér Ház szóvivője kijelentette „nem nagyon biztatók” a japán-amerikai textilegyezmény kilátásai. Az egyezménnyel szeretnék leállítani az Amerikába irányuló japán textiláradatot. A tárgyalások során még mindig nem értek el kézzel fogható eredményt, mondotta Ziegler. A két kormány küldöttei mindent megpróbálnak, hogy még az utolsó percben megtorpedózzák a szenátus elé kerülő Mills-törvényt (ezt a képviselőház, mint jelentettük, már elfogadta), amely korlátozza a külföldi textíliák, lábbelik és más iparcikkek behozatalát. Három alternatíva áll Japán előtt a látszólag véget nem érő tárgyalások holtpontról való elmozdítására — mondják tokiói hivatalos körökben. Az első lehetőség az, hogy Japán lényeges engedményeket téve eleget tesz az amerikai követelésnek a nem-pamut textíliák exportjának önkéntes korlátozására. Ehhez az szükséges, hogy a gyapjú és műszál textíliákat csoportokba sorolják s a csoportok között kontingenseket osszanak szét. Nagyon nehéz, sőt majdnem lehetetlen rávenni a japán textilipart, hogy elfogadja ezt a felosztást. A textilipar úgy érzi, a végsőkig ment el, mikor elfogadta a november 15-én az amerikai kormány elé nyújtott javaslatot, hat kategóriába sorolt tizenhatféle áru önkéntes ellenőrzését. A második lehetőség: ölbe tett kezekkel várni amíg a kongresszus elfogadja a törvényjavaslatot és csak azután kezdeni újabb tárgyalásokat. Japán akkor már természetesen sokkal gyengébb pozícióból indulhat csak ki. A textilipar egyes szektorai azonban inkább meghajtják fejüket a rájuk kényszerített importkontingensek, mint az önkéntes korlátozás előtt. Ennek oka, hogy a kötelező kontingens más iparcikkekre is érvényesíthető, így az áldozatvállalás nem egyedül a textiliparé. A harmadik lehetőség az, hogy a japán kormány ráerőszakolja az iparra az önkéntes korlátozást, anélkül, hogy megvárná az amerikai döntést és ezzel megmutatná, hogy saját erejéből is el tudja intézni exportproblémáit. A legfrissebb hírek szerint — írja a Reuter tokiói tudósítója — a japán kormány úgy döntött, nem küld új utasítást washingtoni nagykövetének a tárgyalások hatodik menetében. Az ötödik menet november 22-én zárult, sikertelenül. Az is elképzelhető, hogy abbahagyják a reménytelennek tűnő tárgyalásokat. Szovjet segítség Nigéria ásványi kincseinek felkutatására Szovjet szakemberek átfogó geológiai kutatásokat fognak Nigériában végezni a hét elején Lagosban aláírt egyezmény értelmében. A geológiai kutatások célja új ásványi lelőhelyek felkutatása az afrikai országban. A szovjet vállalat gépeket és speciális berendezéseket is szállít az egyezmény értelmében. A lagosi kormány ezenkívül 6 millió rubeles hitelt is kapott a közös szovjet—nigériai szén- és vasérc kutatási program költségeinek fedezésére. (Reuter) NAPRÓL NAPRA ♦ A HATOK SORRA HOZZÁK A DÖNTÉSEKET A MÁSODLAGOS jelentőségű ügyekben, de az élénk tárgyalási tevékenység eddig csak sovány eredményekkel járt a fontos kérdésekben, amelyek a gazdasági unió megvalósításával és a közösség kibővítésével függnek össze. Öszszefoglalónkból kirajzolódnak azok a törekvések, amelyek már tisztázott elvi megállapodásokat vitássá téve a közösség perspektíváinak módosítására irányulnak. A NYUGAT-EURÓPAI INTEGRÁCIÓ A TÉMÁJA MÉG EGY írásunknak: ismertetjük a vitát, amelyet erről a Konjunktúra- és Piackutató Intézet rendezett. Figyelemre méltó gondolatokat vetettek fel többek között az integrációt siettető külső tényezőkkel kapcsolatban. ♦ A STABILIZÁCIÓS PROGRAM MEGVITATÁSA TOVÁBB FOLYIK Belgrádban. A jugoszláv kormány több korlátozó intézkedést vitatott meg, a köztársasági és tartományi miniszterelnökök bevonásával. Egyebek között rendeleteket fogadtak el a túlméretezett behozatal megfékezésére. ♦ A MAGYAR GAZDASÁGI REFORMRÓL ÍRVA A PRAVDA megállapítja, hogy a mechanizmus-reform magasabb szintre emelte a szocialista tervgazdálkodást és rámutat hogy a magyar vállalatok döntő többsége jól dolgozik és sikeresen fejlődik a reform talaján. A szovjet pártlap cikkét részletesen ismerteti Sajtószemle rovatunk. ♦ NEMCSAK A MAGYAR VÁMTARIFA OKOZ FEJTÖRÉST külkereskedelmi és termelő vállalatainknak: külföldön is meg kell küzdenie a magyar exportnak a vámokkal. Közöljük az első részét annak az áttekintésnek amelyet a tőkésországokban a magyar exportcikkeket terhelő vámokról végzett munkatársunk az egyes külkereskedelmi vállalatoknál. ♦ AZ ÓLOM ÉS HORGANY KÍNÁLATA MEGHALADJA a keresletet ebben az évben. Ez a megtorpanás azután következett be hogy a két fém fogyasztása 1968-ban és 1969-ben kivételes mértékben felszökött. A legtöbb országban a jövő évre a fogyasztás újbóli növekedését várják. ALÁÍRTÁK A MAGYAR-CSEHSZLOVÁK ÁRUCSERE-FORGALMI MEGÁLLAPODÁST A Külkereskedelmi Minisztériumban kedden Tordai Jenő és dr. Emil Misowsky külkereskedelmi miniszterhelyettes aláírta a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság 1971. évi árucsere-forgalmi és fizetési megállapodását. Ennek alapján a két ország árucsere-forgalma mintegy 8 százalékkal növekszik az ideihez képest. Az egyezmény árulistáiban kifejezésre jut az a mindkét fél részéről megnyilvánuló törekvés, hogy a két szomszéd ország gazdasági fejlődéséhez, ipari termeléséhez szükséges fontosabb termékekben változatlanul fenntartsák és lehetőség szerint növeljék a korábbi hagyományos szállításaikat. így Magyarország folytatja a bauxit, a timföld, az alumínium, a hús és hústermékek, és egyéb mezőgazdasági cikkek exportját Csehszlovákia továbbra is szállít energiahordozókat, hengereltárukat, fa- és papíripari termékeket. A magyar kivitelben jelentős helyet képviselnek a gyengeáramú elektrotechnikai termékek, a műszerek és finommechanikai cikkek, a szerszámgépek, a mezőgazdasági gépek, a szervizállomások és garázsberendezések. A csehszlovák kivitelben a hagyományos komplett berendezések szállításának újbóli megjelenését jelzi az energetikai berendezések nagy volumene, amelynek további növekedése várható a következő tervidőszakban. Bővül a csehszlovák traktorok, mezőgazdasági gépek és alkatrészek, közúti járművek, szerszámgépek és alakítógépek, valamint az építő- és útépítőgépek szállítása. 1971- ben kezdődik meg a vasúti tehervagonok exportja, amely a két ország tervhivatalai közötti tervegyeztetésekknek megfelelően az egész ötéves tervidőszakban folytatódik. A forgalom árulistáinak másik jellemzője, hogy 1971-ben kezdetét veszi több, távlatilag is tovább fejleszthető kooperáció, elsősorban a közúti járműkooperáció, a félvezetők gyártásánál kezdeményezett szakosítás, a komplett sertésfarmok előállításában kezdődő együttműködés. Csehszlovákia jövőre — többek között — személygépkocsikat, motorkerékpárokat és alkatrészeket, bútort, míg Magyarország elektromos és elektronikus közszükségleti cikkeket, pamut- és selyem konfekcióárut, kötött ruházati cikkeket és bőrcipőt szállít. Ezt szolgálják a belkereskedelmi választékcsere, a szövetkezeti árucsere, valamint a közelmúltban bevezetett kishatármenti árucsere lehetőségeit biztosító kontingensek. A gazdasági nehézségek kormányválsággal fenyegetik Olaszországot Colombo olasz miniszterelnök elkeseredetten harcol a négy pártból alakult középbal koalíciós kormány megmentéséért. A koalíciós partnerek — a kereszténydemokrata, a szocialista, a szociáldemokrata és a republikánus párt — egyre élesebb belső ellentétein kívül elsősorban a kormány gazdasági programjának parlamenti nehézségei fenyegetik Olaszországot újabb, idén már harmadik kormányválságával. A képviselőház ezen a héten újra megkezdte a kormány költségvetési javaslatának és gazdasági tervének megvitatását. A terv főként a fogyasztói kereslet korlátozására és a termelékenység ösztönzésére irányul. Az első tervezetet több mint egy hónappal ezelőtt terjesztették elő, de a kormány kénytelen volt belátni, hogy az ellenzék parlamenti obstrukció útján megakadályozhatja annak az előírt 60 napon belüli elfogadását. Ezért új formában, de a lényeget tekintve csak minimális változtatásokkal újabb javaslatot terjesztett elő. A megfigyelők szerint elkerülhetetlen a kormány bukása, ha december 24-ig nem sikerül ezt a parlamenttel megszavaztatnia. A második tervezetnek e héten megkezdett vitájában azonban a proletár szocialista párt ismét az obstrukció eszközéhez folyamodott. Colombónak elvben joga lenne, hogy ennek kivédésére felvesse a bizalmi kérdést. Ettől azonban mindeddig visszariadt, mert nem lehet bizonyos a koalíció minden pártjának támogatásában. Colombo terve ellen foglalt állást Olaszország három legnagyobb szakszervezeti szövetsége, s felszólította a kormányt új országos gazdaságpolitika kidolgozására, amely biztosítaná a teljes foglalkoztatottságot és az ország elszegényedett déli részének fejlesztését. Az összesen 6 millió tagot számláló CGIL, CIS és UIL a napokban közös értekezleten elemezte a gazdasági helyzetet. Olaszország gazdasági struktúrája — mondja a kiadott közös közlemény —, a faluról való elvándorlást, széles körű és tartós munkanélküliséget és csökkent foglalkoztatást, kiskorúak alkalmazását, alacsony béreket, a bérszerződések és szociális rendelkezések be nem tartását vonta maga után. A teljes foglalkoztatottság felé vezető első lépés a délvidék iparának kiépítése: ma is a délvidéki dolgozók százezrei vándorolnak fel az iparosított északra. Óriási ipari és mezőgazdasági átszervezéssel kell elérni a Dél mintegy 2 500 000 dolgozójának teljes foglalkoztatottságát. A kitűzött célok elérésének legfőbb eszköze a termelő közösségek ellenőrzésének kiterjesztése a beruházások elosztására. A munkáltatók várható ellenállásának leküzdésére csak a szervezett munkásmozgalom képes — mondja a nyilatkozat. Olaszország külkereskedelmének helyzete sem kielégítő. Zagari külkereskedelmi miniszter hétfőn közölte, hogy a január-októberi tízhónapos időszakban a külkereskedelmi mérleg deficitje 833 milliárd líra volt, jóval több, az egy évvel korábbi 192 milliárd lírás hiánynál. Az import idén eddig 21 százalékkal növekedett, a kivitel csak 11 százalékkal haladta meg a múlt év azonos időszakának eredményét. A miniszter emlékeztetett arra, hogy Olaszország gazdaságában a külkereskedelem szerepe igen jelentős, hiszen 1969-ben a társadalmi összterméknek majdnem 30 százalékát képviselte. Ezért törekedni kell a mérleg kiegyensúlyozására. A külkereskedelmi egyensúly javítását, a kivitel fellendítését szolgáló lépések között a miniszter felsorolta az árucsere-forgalom liberalizálását, a szocialista és az ázsiai országokkal folytatott kereskedelem bővítését. Hangsúlyozta, hogy a Közös Piac országainak nem szabad követniök az Egyesült Államokban teret hódító protekcionista gazdaságpolitikát, mivel ez a szocialista országok részéről kedvezőtlen reakciót váltana ki. A teljes olasz külkereskedelem 6 százalékát teszi ki a szocialista államokkal lebonyolított forgalom. Ez az arányszám túlságosan alacsony és Olaszország érdeke, hogy javítson ezen. Zagari külön kiemelte a Kínai Népköztársasággal folytatott kereskedelem bővítésének jelentőségét. (Reuter, TASSZ, MTI)