Világgazdaság, 1970. november (2. évfolyam, 211/456-229/474. szám)

1970-11-25 / 226. (471.) szám

VILÁGGAZDASÁG 1970. NOVEMBER 25., SZERDA II. ÉVFOLYAM, 226. (471.) SZÁM A nyugat-európai integráció új vonásai A KÖZÖS PIAC MINISZTEREINEK TÁRGYALÁSSOROZATA Ezen a héten is változatlan élénkséggel folyik az Európai Gazdasági Közösség továbbépítésére és kibővítésére irányuló aktivitás. De most, amikor az elvi meg­állapodások helyett már jobbára a továbblépés gyakorlati részleteiben kell meg­állapodni, úgy fest, hogy a nagy aktivitás nincs arányban az elért eredményekkel. Igaz, a különböző perifériális jelentőségű ügyekben sorra születnek a döntések, de ami az előrehaladás döntő frontszakaszait , a gazdasági unió megvalósítását és Nagy-Britannia felvételét illeti — ezeken a területeken sovány eredményeket értek el. Sőt, egyes jelek arra vallanak, hogy törekvések észlelhetők a már tisz­tázott elvi megállapodások vitássá tételére, új erővonalak kialakítására, a közös­ség céljainak átfogalmazására. A MINISZTERI TANÁCS hétfői vi­táján kitűnt, hogy Franciaország ellen­vetései megerősödtek a nemzeti szuve­­renitás bizonyos mérvű feladását igény­lő gazdasági és pénzügyi unióval kap­csolatban, Anglia pedig , jóllehet, fel­vétele korántsem került közelebb a megvalósuláshoz —, mind gyakrabban sejteti politikai elképzeléseit, amelyek­nek egyik legfontosabb jellemzője a gazdasági és katonai integráció össze­kapcsolása. A Közös Piac miniszterei hétfői érte­kezletükön a gazdasági és pénzügyi unió megvitatásán kívül — amiről elő­ző számunkban szóltunk —, elvben megállapodtak arról, hogy kétmilliárd dolláros alapot hívnak életre, amely közepes lejáratú pénzügyi segélyt folyó­sít majd a fizetési mérleg-problémákkal küszködő társországoknak, de — tájé­kozott források szerint —, ami a terv igen lényeges technikai vonatkozásait illeti, az álláspontok még jócskán eltér­nek egymástól. VÁMUNIÓ LÉTREHOZÁSÁT célzó megállapodást írtak alá Tör­ökországgal (lásd előző számunkat), és megállapod­tak abban, hogy meggyorsítják a tarifa­­leszállítást egy sor olyan termékre vo­natkozóan, amelyeknek elsősorban a latin-amerikai országok a szállítói. A hivatalos közlemény bejelenti, hogy egyes mezőgazdasági termékek import­vámjait — amelyeknek mérséklését a Kennedy-forduló előírja — a tervezett­nél egy évvel hamarabb leszállítják, s egyszersmind a következő, december 14-i tanácsülésen részletekbe menően megvitatják a Latin-Amerikához fűződő kapcsolatokat, hogy megfelelő választ adhassanak a latin-amerikai országok júliusi Buenos­ Aires-i deklarációjára. A miniszterek egyszersmind utasították a végrehajtó bizottságot, kezdjenek tár­gyalásokat Argentínával, az első olyan latin-amerikai országgal, amely — e szerint — kereskedelmi egyezményt köt az EGK-val. Ugyanakkor megálla­pították: a Közös Piac még nem ké­szült fel arra, hogy Algériával tárgya­lásokat kezdjen, de remélik, hogy december 14-én már megadhatják a felhatalmazást a bizottságnak a tár­gyalások megkezdésére. Kedden a miniszterek megkezdték a tárgyalást, Portugáliával, Finnországgal és Izlanddal. A három ország vámked­vezményeket igényel, ellensúlyozandó azokat a veszteségeket, amelyek Anglia, és a többi EFTA-ország — Írország, Dánia és Norvégia — csatla­kozásával érnék őket. MA KEZDŐDIK A TÁRGYALÁS Ausztriával, amellyel az EGK mintegy tizennyolc hónapra terjedő átme­neti szerződést kíván kötni. A 30 szá­zalékos vámleszállítást célzó szer­ződés az osztrák külügyminiszter nyilatkozata szerint preferenciális jellege ellenére is összhangban lesz a GATT előírásaival. A tárgyalások elő­estéjén az osztrák külügyminiszter be­jelentette, hogy a jövő év elején láto­gatást tesz a Szovjetunióban. A kül­ügyminiszter kihangsúlyozta, hogy uta­zása összefügg Ausztriának az EGK- hoz való társulási szándékával. (A Pravda — mint emlékezetes — figyel­meztette Ausztriát, hogy a Közös Piac­hoz való társulása ellentétben van az ország semlegességét kimondó állam­­szerződéssel.) Az eddig említetteknél nyilvánvalóan jóval lényegesebb ügy a brit csatlako­zás kérdése, amiről a külügyminiszte­rek még a hét első napján tanácskoz­tak. Dem­an, a végrehajtó bizottság al­­elnöke ismertette a brüsszeli bizottság javaslatát a csatlakozásra vonatkozó csomagtervről, amelynek legfontosabb pontja, hogy mind az ipar, mind a me­zőgazdaság számára ötéves átmeneti időszakot irányoz elő. A miniszterek azonban — az előzetes várakozásokkal ellentétben — nem nyitottak vitát az okmányról, hanem az állandó helyet­tesek elé utalták azt. Ezzel füstbe­mentek azok a remények, hogy de­cember 8-án, amikor Anglia és a Kö­zös Piac miniszteri szinten tárgyal majd, már valóban érdemi problémák kerülhessenek terítékre. E fejleménnyel kapcsolatban érdemes talán utalni az NSZK kormányszóvivő­jének arra (az egyébként időközben sajnálkozással visszavont) megjegyzé­sére, amely szerint az, hogy Anglia nem hajlandó hozzájárulni a NATO tervezett pénzügyi alapjához, veszélyez­teti a szigetország csatlakozását a Kö­zös Piachoz. A nyugatnémet kormányszóvivő ki­jelentése, amellyel összekapcsol két lát­szólag teljesen különálló dolgot, fölleb­­benti a fátylat egy vitáról, amely való­színűleg huzamosabb ideje folyik a kulisszák mögött, és egyben hozzásegít ahhoz, hogy kielégítőbben lehessen ér­telmezni a brit politikusok legutóbbi megnyilatkozásait a nyugati integráció­ról. A NYUGATI MEGFIGYELŐK egy ré­sze túlzottan magabiztosnak tartja a brit politikusok legutóbbi nyilatkozatait, amelyek mintegy elintézettnek véve a befogadást a Közös Piacba, rendre Ang­lia befolyásának növekedését jósolják. Rippon például keddi beszédében kije­lentette : mint befolyásos országnak, egy befolyásos közösség keretében Angliá­nak nagyobb és nem kisebb szava lesz a nemzetközi politika lényeges kérdé­seiben. Egyszersmind utalnak arra — hivatkozva például a Nyugat-európai Unió múlt heti közgyűlésén adott brit nyilatkozatra —, hogy az angol konzer­vatívok a katonai integrációt szinte a gazdasági integrációval egyenrangúan fontos kérdésnek tekintik. A brit ve­zetők lelki szemei előtt — írja az MTI londoni tudósítója — egy olyan Nyu­­gat-Európa képe lebeg, amely a Közös Piacon, valamint az egyesített fegyve­res erőkön belül megteremtendő angol hegemónia révén a „harmadik szuper­­hatalom” szerepét töltené be az Egye­sült Államok és a Szovjetunió mellett. Ez az elképzelt szuperhatalom minden lényeges, kérdésben a tőkés világ állás­pontját képviselné a szocialista tábor­ral szemben, de gazdasági, műszaki és tudományos területen könyörtelenül versengene az Egyesült Államokkal. Heath-ék az egyesített Nyugat-Európa élén elégíthenék ki birodalomteremtő ambíciókat, s a brit nagyipar egy 350— 400 milliós „belföldi” piacra tehetne szert.­ E koncepcióba nem illik bele az európai biztonsági értekezlet terve, s ezzel magyarázható az a hűvösség, amellyel Heath szólt a konferencia esz­méjéről. Feltűnő volt az a kelletlen hangnem is, amellyel a brit kormány a lengyel—nyugatnémet szerződést mél­tatta. Sokasodó jelek, mutatják — állapítja meg az MTI említett tudósítása —, hogy a tory-kormány Bonnhoz fűződő viszonya rosszabbodik, az angol—fran­cia együttműködés pedig egyre szívélye­sebbé válik. Szembeállítások rendszerint túlzottak, dramatizálj­á­k a helyzetet, s felnagyítva jobbára el is torzítják a problémákat. De előrebocsátva ezt a tapasztalatot, mégis érdemes a nyugatnémet külügy­miniszter legutóbbi sajtóértekezletére visszatérni, annak jelzéséül, hogy Scheel más szemszögből közelíti meg a főben­járó európai kérdéseket. Scheel, aki az Európa Parlament politikai bizottságában ismertette a po­litikai unióra vonatkozó elgondoláso­kat, utóbb az újságírók előtt elsősor­ban a Közös Piac és a szocialista or­szágok viszonyáról beszélt. Azt mon­dotta, a Szovjetunió mindinkább haj­landó a Közös Piac elismerésére, de kevésbé méltányolja, hogy a semleges európai országok társulásra készülnek az EGK-val. Arra a kérdésre, hogy a külügyminiszterek megvitatták-e ezt a lehetőséget, elismerné-e a KGST a Kö­zös Piacot, azt a sokatmondó választ adta: igen, tárgyaltak erről „az­­európai biztonsági konferencia összehívását célzó kezdeményezések keretében”. V. J. Nincs előrelépés a japán-amerikai textiltárgyalásokban Ziegler, a Fehér Ház szóvivője ki­jelentette „nem nagyon biztatók” a japán-amerikai textilegyezmény kilátá­sai. Az egyezménnyel szeretnék leállí­tani az Amerikába irányuló japán textiláradatot. A tárgyalások során még mindig nem értek el kézzel fogható eredményt, mondotta Ziegler. A két kormány küldöttei mindent megpróbál­nak, hogy még az utolsó percben meg­torpedózzák a szenátus elé kerülő Mills-törvényt (ezt a képviselőház, mint jelentettük, már elfogadta), amely kor­látozza a külföldi textíliák, lábbelik és más iparcikkek behozatalát. Három alternatíva áll Japán előtt a látszólag véget nem érő tárgyalások holtpontról való elmozdítására — mondják tokiói hivatalos körökben. Az első lehetőség az, hogy Japán lényeges engedményeket téve eleget tesz az ame­rikai követelésnek a nem-pamut textí­liák exportjának önkéntes korlátozásá­ra. Ehhez az szükséges, hogy a gyapjú és műszál textíliákat csoportokba so­rolják s a csoportok között kontingen­seket osszanak szét. Nagyon nehéz, sőt majdnem lehetetlen rávenni a japán textilipart, hogy elfogadja ezt a fel­osztást. A textilipar úgy érzi, a vég­sőkig ment el, mikor elfogadta a november 15-én az amerikai kormány elé nyújtott javaslatot, hat kategóriába sorolt tizenhatféle áru önkéntes ellen­őrzését. A második lehetőség: ölbe tett kezek­kel várni amíg a kongresszus elfogadja a törvényjavaslatot és csak azután kez­deni újabb tárgyalásokat. Japán akkor már természetesen sokkal gyengébb po­zícióból indulhat csak ki. A textilipar egyes szektorai azonban inkább meg­hajtják fejüket a rájuk kényszerített importkontingensek, mint az önkéntes korlátozás előtt. Ennek oka, hogy a kö­telező kontingens más iparcikkekre is érvényesíthető, így az áldozatvállalás nem egyedül a textiliparé. A harmadik lehetőség az, hogy a ja­pán kormány ráerőszakolja az iparra az önkéntes korlátozást, anélkül, hogy megvárná az amerikai döntést és ezzel megmutatná, hogy saját erejéből is el tudja intézni exportproblémáit. A legfrissebb hírek szerint — írja a Reuter tokiói tudósítója — a japán kor­mány úgy döntött, nem küld új utasí­tást washingtoni nagykövetének a tár­gyalások hatodik menetében. Az ötö­dik menet november 22-én zárult, si­kertelenül. Az is elképzelhető, hogy ab­bahagyják a reménytelennek tűnő tár­gyalásokat. Szovjet segítség Nigéria ásványi kincseinek felkutatására Szovjet szakemberek átfogó geológiai kutatásokat fognak Nigériában végezni a hét elején Lagosban aláírt egyezmény értelmében. A geológiai kutatások célja új ásványi lelőhelyek felkutatása az afrikai országban. A szovjet vállalat gépeket és speciális berendezéseket is szállít az egyezmény értelmében. A lagosi kormány ezenkívül 6 millió rubeles hitelt is kapott a közös szov­jet—nigériai szén- és vasérc kutatási program költségeinek fedezésére. (Reu­ter) NAPRÓL NAPRA ♦ A HATOK SORRA HOZZÁK A DÖNTÉSEKET A MÁSODLAGOS je­lentőségű ügyekben, de az élénk tárgyalási tevékenység eddig csak sovány eredményekkel járt a fontos kérdésekben, amelyek a gazdasági unió megvalósításával és a közösség kibővítésével függnek össze. Ösz­­szefoglalónkból kirajzolódnak azok a törekvések, amelyek már tisztá­zott elvi megállapodásokat vitássá téve a közösség perspektíváinak mó­dosítására irányulnak.­­ A NYUGAT-EURÓPAI INTEGRÁCIÓ A TÉMÁJA MÉG EGY írásunk­nak: ismertetjük a vitát, amelyet erről a Konjunktúra- és Piackutató Intézet rendezett. Figyelemre méltó gondolatokat vetettek fel többek között az integrációt siettető külső tényezőkkel kapcsolatban. ♦ A STABILIZÁCIÓS PROGRAM MEGVITATÁSA TOVÁBB FOLYIK Belgrádban. A jugoszláv kormány több korlátozó intézkedést vitatott meg, a köztársasági és tartományi miniszterelnökök bevonásával. Egye­bek között rendeleteket fogadtak el a túlméretezett behozatal megfé­kezésére. ♦ A MAGYAR GAZDASÁGI REFORMRÓL ÍRVA A PRAVDA megálla­pítja, hogy a mechanizmus-reform magasabb szintre emelte a szocia­lista tervgazdálkodást és rámutat hogy a magyar vállalatok döntő többsége jól dolgozik és sikeresen fejlődik a reform talaján. A szovjet pártlap cikkét részletesen ismerteti Sajtószemle rovatunk. ♦ NEMCSAK A MAGYAR VÁMTARIFA OKOZ FEJTÖRÉST külkeres­kedelmi és termelő vállalatainknak: külföldön is meg kell küzdenie a magyar exportnak a vámokkal. Közöljük az első részét annak az átte­kintésnek amelyet a tőkésországokban a magyar exportcikkeket ter­helő vámokról végzett munkatársunk az egyes külkereskedelmi vál­lalatoknál. ♦ AZ ÓLOM ÉS HORGANY KÍNÁLATA MEGHALADJA a keresletet ebben az évben. Ez a megtorpanás azután következett be hogy a két fém fogyasztása 1968-ban és 1969-ben kivételes mértékben felszökött. A legtöbb országban a jövő évre a fogyasztás újbóli növekedését várják. ALÁÍRTÁK A MAGYAR-CSEHSZLOVÁK ÁRUCSERE-FORGALMI MEGÁLLAPODÁST A Külkereskedelmi Minisztériumban kedden Tordai Jenő és dr. Emil Mi­­sowsky külkereskedelmi miniszter­­helyettes aláírta a Magyar Népköz­­társaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság 1971. évi árucsere-forgalmi és fizetési megállapodását. Ennek alap­ján a két ország árucsere-forgalma mintegy 8 százalékkal növekszik az ideihez képest. Az egyezmény árulistáiban kifeje­zésre jut az a mindkét fél részéről megnyilvánuló törekvés, hogy a két szomszéd ország gazdasági fejlődéséhez, ipari termeléséhez szükséges fontosabb termékekben változatlanul fenntartsák és lehetőség szerint növeljék a korábbi hagyományos szállításaikat. így Ma­gyarország folytatja a bauxit, a tim­föld, az alumínium, a hús és húster­mékek, és egyéb mezőgazdasági cikkek exportját Csehszlovákia továbbra is szállít energiahordozókat, hengereltáru­kat, fa- és papíripari termékeket. A magyar kivitelben jelentős helyet képviselnek a gyengeáramú elektro­technikai termékek, a műszerek és fi­nommechanikai cikkek, a szerszám­gépek, a mezőgazdasági gépek, a szer­vizállomások és garázsberendezések. A csehszlovák kivitelben a hagyományos komplett berendezések szállításának új­bóli megjelenését jelzi az energetikai berendezések nagy volumene, amelynek további növekedése várható a követke­ző tervidőszakban. Bővül a csehszlovák traktorok, mezőgazdasági gépek és al­katrészek, közúti járművek, szerszám­gépek és alakítógépek, valamint az építő- és útépítőgépek szállítása. 1971- ben kezdődik meg a vasúti tehervago­nok exportja, amely a két ország terv­hivatalai közötti tervegyeztetésekknek megfelelően az egész ötéves tervidő­szakban folytatódik. A forgalom árulistáinak másik jel­lemzője, hogy 1971-ben kezdetét veszi több, távlatilag is tovább fejleszthető kooperáció, elsősorban a közúti jármű­kooperáció, a félvezetők gyártásánál kezdeményezett szakosítás, a komplett sertésfarmok előállításában kezdődő együttműködés. Csehszlovákia jövőre — többek között — személygépkocsikat, motorkerék­párokat és alkatrészeket, bútort, míg Magyarország elektromos és elektro­nikus közszükségleti cikkeket, pamut- és selyem konfekcióárut, kötött ruhá­zati cikkeket és bőrcipőt szállít. Ezt szolgálják a belkereskedelmi választék­­csere, a szövetkezeti árucsere, valamint a közelmúltban bevezetett kishatár­­menti árucsere lehetőségeit biztosító kontingensek. A gazdasági nehézségek kormányválsággal fenyegetik Olaszországot Colombo olasz miniszterelnök elkese­redetten harcol a négy pártból alakult középbal koalíciós kormány megmen­téséért. A koalíciós partnerek — a ke­reszténydemokrata, a szocialista, a szo­ciáldemokrata és a republikánus párt — egyre élesebb belső ellentétein kívül elsősorban a kormány gazdasági prog­ramjának parlamenti nehézségei fenye­getik Olaszországot újabb, idén már harmadik kormányválságával. A képviselőház ezen a héten újra megkezdte a kormány költségvetési ja­vaslatának és gazdasági tervének megvitatását. A terv főként a fogyasz­tói kereslet korlátozására és a terme­lékenység ösztönzésére irányul. Az első tervezetet több mint egy hónappal ez­előtt terjesztették elő, de a kormány kénytelen volt belátni, hogy az ellen­zék parlamenti obstrukció útján meg­akadályozhatja annak az előírt 60 na­pon belüli elfogadását. Ezért új formá­ban, de a lényeget tekintve csak mini­mális változtatásokkal újabb javaslatot terjesztett elő. A megfigyelők szerint elkerülhetetlen a kormány bukása, ha december 24-ig nem sikerül ezt a par­lamenttel megszavaztatnia. A második tervezetnek e héten megkezdett vitájá­ban azonban a proletár szocialista párt ismét az obstrukció eszközéhez folya­modott. Colombónak elvben joga lenne, hogy ennek kivédésére felvesse a bi­zalmi kérdést. Ettől azonban mindeddig visszariadt, mert nem lehet bizonyos a koalíció minden pártjának támogatásá­ban. Colombo terve ellen foglalt állást Olaszország három legnagyobb szak­­szervezeti szövetsége, s felszólította a kormányt új országos gazdaságpolitika kidolgozására, amely biztosítaná a tel­jes foglalkoztatottságot és az ország el­szegényedett déli részének fejlesztését. Az összesen 6 millió tagot számláló CGIL, CIS és UIL a napokban közös értekezleten elemezte a gazdasági hely­zetet. Olaszország gazdasági struktúrá­ja — mondja a kiadott közös közle­mény —, a faluról való elvándorlást, széles körű és tartós munkanélkülisé­get és csökkent foglalkoztatást, kisko­rúak alkalmazását, alacsony béreket, a bérszerződések és szociális rendelkezé­sek be nem tartását vonta maga után. A teljes foglalkoztatottság felé vezető első lépés a délvidék iparának kiépíté­se: ma is a délvidéki dolgozók százezrei vándorolnak fel az iparosított északra. Óriási ipari és mezőgazdasági átszerve­zéssel kell elérni a Dél mintegy 2 500 000 dolgozójának teljes foglalkoz­tatottságát. A kitűzött célok elérésének legfőbb eszköze a termelő közösségek ellenőrzé­sének kiterjesztése a beruházások el­osztására. A munkáltatók várható ellen­állásának leküzdésére csak a szervezett munkásmozgalom képes — mondja a nyilatkozat. Olaszország külkereskedelmének helyzete sem kielégítő. Zagari külke­reskedelmi miniszter hétfőn közölte, hogy a január-októberi tízhónapos időszakban a külkereskedelmi mérleg deficitje 833 milliárd líra volt, jóval több, az egy évvel korábbi 192 milliárd lírás hiánynál. Az import idén eddig 21 százalékkal növekedett, a kivitel csak 11 százalékkal haladta meg a múlt év azonos időszakának eredmé­nyét. A miniszter emlékeztetett arra, hogy Olaszország gazdaságában a külkeres­kedelem szerepe igen jelentős, hiszen 1969-ben a társadalmi összterméknek majdnem 30 százalékát képviselte. Ezért törekedni kell a mérleg kiegyen­súlyozására. A külkereskedelmi egyensúly javítá­sát, a kivitel fellendítését szolgáló lé­pések között a miniszter felsorolta az árucsere-forgalom liberalizálását, a szocialista és az ázsiai országokkal folytatott kereskedelem bővítését. Hangsúlyozta, hogy a Közös Piac or­szágainak nem szabad követniök az Egyesült Államokban teret hódító protekcionista gazdaságpolitikát, mivel ez a szocialista országok részéről ked­vezőtlen reakciót­ váltana ki. A teljes olasz külkereskedelem 6 százalékát te­szi ki a szocialista államokkal lebo­nyolított forgalom. Ez az arányszám túlságosan alacsony és Olaszország ér­deke, hogy javítson ezen. Zagari kü­lön kiemelte a Kínai Népköztársaság­gal folytatott kereskedelem bővítésének jelentőségét. (Reuter, TASSZ, MTI)

Next