Világosság, 1976. január-június (17. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 4. szám - Kelemen János: A tudat társadalmi lényege
LÉTÜNK TUDATA A tudat társadalmi lényege .A tudat megértéséhez nem elegendő a biológiai alapokra vonatkozó kérdések tisztázása: a tudatosság csak a társadalomban élő lények sajátja. A tudat nemcsak a testet előfeltételezi, hanem az anyagi valóság legbonyolultabb szerveződési szintjét, a társadalmat is. Az a materialista tétel, melynek értelmében a tudat az anyagi valóságból származik, s az anyagi jelenségekhez képest másodlagos, nem vonja maga után a tudatnak a fizikai-kémiai folyamatokkal való közvetlen azonosságát. A pszichikus folyamatok az élő anyag funkciói, vagyis életfunkciók, de csakis a társadalomban élő emberek életfunkciói. A tudat az életjelenségek talapzatán kifejlődött társadalmi jelenség: az anyagi valóság legmagasabb szerveződési szintjének, a társadalomnak a terméke. Ezt fejezi ki a marxista filozófiának a tudat társadalmiságáról szóló tétele. „A tudat tehát már eleve társadalmi termék és az is marad, ameddig emberek egyáltalán léteznek” — állapította meg Marx. A filozófia leszögezi a tudat társadalmiságát, s ugyanakkor különbséget tesz az egyéni tudat és a társadalmi tudat között. Fontos megjegyeznünk, hogy a tudat társadalmiságának fogalma nem esik egybe a társadalmi tudat fogalmával. Az egyéni tudat éppen annyira társadalmi, mint a társadalmi tudat. Ennek az az alapja, hogy az egyes ember is társadalmi lény, csak az adott társadalmi viszonyok elsajátítása által az, ami. Marx útmutatása alapján az egyes embert is úgy fogjuk fel, mint a többi emberrel és ezek közösségeivel alkotott társadalmi viszonyainak összességét. A társadalminak nem az egyéni az ellentétes fogalompárja, hanem a természeti. Társadalmi tudaton a szellemi tevékenységek tárgyiasult eredményeinek, más szóval: a szellemi objektivációknak az összességét értjük, amelyek legmaradandóbb és legkifejlettebb szintjét az ún. társadalmi tudatformák (filozófia, tudomány, művészet, vallás stb.) alkotják. A tudat társadalmisága genetikusan és strukturálisan is az emberi élettevékenységnek azon a döntő vonas 26- -án alapszik, hogy eleve együttműködést, feladatmegoldást feltételez, s olyan képességeket követel meg, melyek csak az együttműködés során, tanulás révén sajátíthatók el. A tudat társadalmisága ezzel összefüggésben logikai következménye annak, hogy az egyén tevékenységének is közvetlen szerkezeti elemét képezi a kommunikáció. A kommunikáció (érintkezés) a tudat társadalmiságának alapvető mozzanata, mely egyben a tudat anyaghoz kötöttségének további vonatkozásait is magában rejti. Marx mind a tudat társadalmiságának, mind anyaghoz kötöttségének megállapításakor a nyelvre hivatkozik: „A ’szellemre’ eleve ránehezedik az az átok, hogy ’meg van terhelve’ anyaggal, amely itt megmozgatott légrétegek, hangok, egyszóval a nyelv formájában lép fel. A nyelv olyan régi, mint a tudat — a nyelv maga a gyakorlati, más emberek számára is létező, tehát a magam számára is csak ezáltal létező valóságos tudat, és a nyelv, miként a tudat, csak a más emberekkel való érintkezés szükségletéből, kénytelenségéből keletkezik.” (MÉM 3. köt. 31. old.) Ez a megállapítás elsősorban a tudatra vonatkozik, de magában foglalja a tudat és a nyelv viszonyára, valamint a nyelv lényegére vonatkozó marxista elmélet alapját. Ugyanakkor választ ad egy hagyományos filozófiai kérdésre, mely az ún. ,,privát nyelvkoncepció” körüli vitákban merült fel. Az újkori polgári filozófia legbefolyásosabb képviselői úgy gondolták, hogy a „lélek” — bármi is legyen az eredete — „privát” természetű, s a külvilág és a belső élet radikálisan szemben áll egymással. Az egyén saját bensőségébe van zárva: „ideái”, vagyis képzetei és gondolatai (melyek lehetnek vele születettek vagy az érzéki tapasztalat útján szerzettek) feloldhatatlanul privátok, csak az övéi. Közvetlenül csak saját lelkéről és saját ideáiról van tudomása, de saját lelkéről és saját ideáiról feltétlenül tudomása van. A lelki tevékenységeknek ez a felfogása együtt járt azzal, hogy különös figyelmet szenteltek a nyelvnek, s kialakították a nyelv privát jellegéről szóló tanítást. Ha ugyanis a lélek bensőségében végbemenő folyamatok a fenti év-