Világosság, 1976. július-december (17. évfolyam, 7-12. szám)
1976 / 11. szám - Földes Éva: Haladó pedagógiai törekvések a Korunkban (1929-1940)
c) Tevékenység Kvantitatíve mérhető a napirend-leírásokban az egy napra jutó tevékenységek száma is, azaz egy-egy tanuló valóságos és elképzelt teljes napjának lefolyását aszerint is értékelhetjük, ahány és ahányféle tevékenységet jelöl meg azokban. A tevékenységet is hétfokú skálán értékeltem. A cselekvés területén lejátszódó folyamatokat, a tevékenységi szférát — bár a gyermek viselkedését, napjának lefolyását egységében, egészében jellemzi —, indokoltnak látszott kötelességszerű és szabadidő-tevékenységekre szétválasztani. Kötelességszerű tevékenységnek a kötelező „munkaidő”-n, tehát a tanórákon és napköziben, illetve tanulószobán töltött idő mellett a házimunka, az otthoni tanulás tekintendő, valamint a szakkörökre, különórákra járás és a készülés azokra, pl. hangszer-gyakorlás. A szabadidőt — számos definíciója közül — a szabadidő-kutatás „élő klasszikusának” is nevezett Joffre Dumazedier következő meghatározása szerint értelmeztem: „. . a napnak az az időszaka, amelyben az egyén teljes szabadsággal választja meg foglalkozását pihenése, szórakozása, esetleg ismereteinek elmélyítése érdekében.” Ez a definíció — úgy vélem — nemcsak a felnőttekre, de a gyermekekre nézve is elfogadható. Természetesen figyelembe kell venni a gyermekek életkori sajátosságait is a szabad idő eltöltésének karakterében, szerkezetében és a tevékenységek arányában, de mindez nyilvánvalóan függ a társadalom egész szerkezetének jellemzőitől éppúgy, mint ahogyan az is tény, hogy minden gyermek beleszületik egy szőkébb környezetbe, ahol kialakult szokások, feltételek, normák vannak, amelyek — az egész szocializációs folyamaton belül — alakítják a gyermek szokásait, közöttük szabadidő-szokásait is. A tényleges tevékenységek megállapítására törekedve nem lehetett mechanikusan „strigulázni” az előforduló cselekvő igéket. Nézzünk egy példát. „Az óra csörög 7 órakor. Felkelek, tornázok, kimegyek mosakodni, fogat és arcot. Felöltözöm, megfésülködöm, felhúzom a cipőm. Megyek enni és inni. Beteszem a táskámba az ennivalót, felveszem a kabátot, sálat és sapkát. Elindulok az iskolába, a lámpánál megállok és körülnézek. Kezdődik a tanítás. Irodalom volt az utolsó óra. 720 Meseórát tartottunk a népköltészettel kapcsolatosan. Jó volt tanulni az órákon. Hazamegyek és sietve eszem, majd visszajövök gyakorlatira. Ott a kötést gyakoroltuk. Négykor értem végleg haza, akkor megcsináltam a leckémet, és lementem az utcára. Ötkor felmentem, megvacsoráztam és elmosogattam, majd megfürödtem. Megnéztem a „Játék a betűkkel”-t és a mesét. Lefeküdtem.” A leírás aprólékosan részletező, 24 sor (a gyerek kézírásával), tehát terjedelme szerint a 7-es fokozatba tartozik. Stílusa szintén. A tevékenység elemzése azonban felvet néhány problémát. Ha valamennyi leírt tevékenységet számolnánk: 27, de ténylegesen ennél kevesebb, mert a „kimegyek mosakodni, fogat és arcot”, mint tisztálkodás, egynek számít éppúgy, mint a „felveszem a kabátot, sálat és sapkát” felsorolást is egynek összevonva, mint öltözködést értékeltem. (Valamennyi napirend-leírás értékelésében egységesen ezt az elvet követtem.) A 22 tevékenység még mindig igen magas szám (7-es besorolás lenne), közülük azonban 11 olyan elemi élettani tevékenység, fiziológiai szükségletkielégítés (tisztálkodás, táplálkozás, felkelés, lefekvés), ami értelemszerűen nem tartozik a tanuló aktivitásához. Marad tehát végül 11 tevékenység, amivel minőségileg is érdemes foglalkozni. Ezek közül mindössze kettő a szabadidő-tevékenység, de ezek is meglehetősen semmitmondók: tévénézés és „lementem az utcára”. Nem derül ki azonban, hogy mit csinált ott, mindenesetre az időbeli behatárolás — négykor ért haza, megcsinálta a leckéjét, utána ment le, de már ötkor vissza is tért — arra utal, hogy vajmi rövid ideig tarthatott ez a tevékenység. Hétköznap — vasárnap Bár minden osztályban kifejezetten egy hétköznap (munkanap) leírását kértem, csak a feldolgozás során derült ki, hogy néhányan nem tartották ezt be, és egy vasárnapjuk vagy szünidei napjuk lefolyását ismertették. Ezek a rendhagyó leírások — kis számuk miatt — külön értékelés, összegezés tárgyát nem képezhették ugyan, de a munka- és munkaszüneti nap közötti különbségről—azonosságról mégis elég jó tájékoztatást adtak. Az előzetes feltevés az lehetne, hogy az iskolai kötelezettség nélküli napok változatosabbak, tevékenységben gazdagabbak. Látszólag így is van. Például: „Reggel fölkeltünk a húgommal, megmosakodtunk, megfésülködtünk, felöltöztünk, és lementünk reggelit venni. Vettünk vajat, kenyeret, tejet, párizsit és gyulai kolbászt. Ettünk és elmosogattam. Közben apu hazajött, mert szolgálatban volt. Utána lementünk játszani. Délben feljöttünk és megfőztünk anyuval. Húslevest, főtt krumplit és rántott húst. Utána elmentünk a húgommal a játszótérre. Tevékenységi fokozat 1 2 3 4 5 6 7 Tevékenységek C~O száma LO I CO 1 7 7 7 N IO VO ON LO 000 M 2 Dumazedier,Pour une réévaluation radicale de la politique culturelle de Peuple et Culture, 1971—1975. Paris, 1972.