Világosság, 1976. július-december (17. évfolyam, 7-12. szám)

1976 / 11. szám - Földes Éva: Haladó pedagógiai törekvések a Korunkban (1929-1940)

c) Tevékenység Kvantitatíve mérhető a napirend-leírásokban az egy napra jutó tevékenységek száma is, azaz egy-egy tanuló valóságos és elképzelt teljes napjának lefolyását aszerint is értékelhetjük, ahány és ahányféle tevékeny­séget jelöl meg azokban. A tevékenységet is hétfokú skálán értékeltem. A cselekvés területén lejátszódó folyamatokat, a tevé­kenységi szférát — bár a gyermek viselkedését, nap­jának lefolyását egységében, egészében jellemzi —­, indokoltnak látszott kötelességszerű és szabadidő-tevé­­kenységekre szétválasztani. Kötelességszerű tevékeny­ségnek a kötelező „munkaidő”-n, tehát a tanórákon és napköziben, illetve tanulószobán töltött idő mellett a házimunka, az otthoni tanulás tekintendő, valamint a szakkörökre, különórákra járás és a készülés azokra, pl. hangszer-gyakorlás. A szabadidőt — számos defi­níciója közül — a szabadidő-kutatás „élő klasszikusá­nak” is nevezett Joffre Dumazedier következő meg­határozása szerint értelmeztem: „. . a napnak az az időszaka, amelyben az egyén teljes szabadsággal vá­lasztja meg foglalkozását pihenése, szórakozása, eset­leg ismereteinek elmélyítése érdekében.”­ Ez a definí­ció — úgy vélem — nemcsak a felnőttekre, de a gyer­mekekre nézve is elfogadható. Természetesen figyelembe kell venni a gyermekek élet­kori sajátosságait is a szabad idő eltöltésének karakte­rében, szerkezetében és a tevékenységek arányában, de mindez nyilvánvalóan függ a társadalom egész szerkezetének jellemzőitől éppúgy, mint ahogyan az is tény, hogy minden gyermek beleszületik egy szőkébb környezetbe, ahol kialakult szokások, feltételek, nor­mák vannak, amelyek — az egész szocializációs folya­maton belül — alakítják a gyermek szokásait, közöt­tük szabadidő-szokásait is. A tényleges tevékenységek megállapítására törekedve nem lehetett mechanikusan „strigulázni” az előforduló cselekvő igéket. Nézzünk egy példát. „Az óra csörög 7 órakor. Felkelek, tornázok, kimegyek mosakodni, fogat és arcot. Felöltözöm, megfésülködöm, felhúzom a cipőm. Megyek enni és inni. Beteszem a tás­kámba az ennivalót, felveszem a kabátot, sálat és sapkát. Elindulok az iskolába, a lámpánál megállok és körül­nézek. Kezdődik a tanítás. Irodalom volt az utolsó óra. 720 Meseórát tartottunk a népköltészettel kapcsolatosan. Jó volt tanulni az órákon. Hazamegyek és sietve eszem, majd visszajövök gyakorlatira. Ott a kötést gyakoroltuk. Négy­kor értem végleg haza, akkor megcsináltam a leckémet, és lementem az utcára. Ötkor felmentem, megvacsoráztam és elmosogattam, majd megfürödtem. Megnéztem a „Já­ték a betűkkel”-t és a mesét. Lefeküdtem.” A leírás aprólékosan részletező, 24 sor (a gyerek kéz­írásával), tehát terjedelme szerint a 7-es fokozatba tartozik. Stílusa szintén. A tevékenység elemzése azon­ban felvet néhány problémát. Ha valamennyi leírt tevékenységet számolnánk: 27, de ténylegesen ennél kevesebb, mert a „kimegyek mosakodni, fogat és ar­cot”, mint tisztálkodás, egynek számít éppúgy, mint a „felveszem a kabátot, sálat és sapkát” felsorolást is egynek összevonva, mint öltözködést értékeltem. (Valamennyi napirend-leírás értékelésében egységesen ezt az elvet követtem.) A 22 tevékenység még mindig igen magas szám (7-es besorolás lenne), közülük azon­ban 11 olyan elemi élettani tevékenység, fiziológiai szükségletkielégítés (tisztálkodás, táplálkozás, fel­kelés, lefekvés), ami értelemszerűen nem tartozik a tanuló aktivitásához. Marad tehát végül 11 tevékeny­ség, amivel minőségileg is érdemes foglalkozni. Ezek közül mindössze kettő a szabadidő-tevékenység, de ezek is meglehetősen semmitmondók: tévé­nézés és „lementem az utcára”. Nem derül ki azonban, hogy mit csinált ott, mindenesetre az időbeli behatárolás — négykor ért haza, megcsinálta a leckéjét, utána ment le, de már ötkor vissza is tért — arra utal, hogy vajmi rövid ideig tarthatott ez a tevékenység. Hétköznap — vasárnap Bár minden osztályban kifejezetten egy hétköznap (munkanap) leírását kértem, csak a feldolgozás során derült ki, hogy néhányan nem tartották ezt be, és egy vasárnapjuk vagy szünidei napjuk lefolyását ismertet­ték. Ezek a rendhagyó leírások — kis számuk miatt — külön értékelés, összegezés tárgyát nem képezhették ugyan, de a munka- és munkaszüneti nap közötti különbségről—azonosságról mégis elég jó tájékozta­tást adtak. Az előzetes feltevés az lehetne, hogy az iskolai kötele­zettség nélküli napok változatosabbak, tevékenység­ben gazdagabbak. Látszólag így is van. Például: „Reggel fölkeltünk a húgommal, megmosakodtunk, meg­­fésülködtü­nk, felöltöztünk, és lementünk reggelit venni. Vettünk vajat, kenyeret, tejet, párizsit és gyulai kolbászt. Ettünk és elmosogattam. Közben apu hazajött, mert szol­gálatban volt. Utána lementünk játszani. Délben feljöt­tünk és megfőztünk anyuval. Húslevest, főtt krumplit és rántott húst. Utána elmentünk a húgommal a játszótérre. T­evékeny­ségi fokozat 1 2 3 4 5 6 7 T­evékeny­ségek C~­O száma LO I CO 1 7 7 7 N I­O VO ON LO 00­0 M 2 Dumazedier,Pour une réévaluation radicale de la politique culturelle de Peuple et Culture, 1971—1975. Paris, 1972.

Next