Világosság, 1980. január-június (21. évfolyam, 1-6. szám)
1980 / 1. szám - András Edit: Egy kiadványtípusról egy kiadvány kapcsán: A Hét, politikai és irodalmi szemle 1890-1899 és 1900-1907
reumájáról, szellemileg megszenvedett gazdagságából. Lukács és Mannheim kidolgozott egy elidegenedéskoncepciót, amely egyre artikuláltabban fogta át a modern kor problematikáját, jóllehet, egészen a korszak végéig megmaradt a kultúra-elidegenedés szemléleti keretei között. Az „esztétikai kultúra” kritikájától a regényelmélet történetfilozófiájáig ível ez a vonal Lukácsnál, míg végül a kommunista mozgalomba torkollik. Mannheim, aki a Lélek és kultúra c. program előadásában végletes élességgel fogalmazza meg az elidegenedés antinómiáit —■ végleg a polgári kérdésfeltevések körén belül marad. (Tanulságosan elemzi Mannheim későbbi felfogásának, kultúrpesszimizmusának e korba nyúló gyökereit Gábor Éva tanulmánya.) Példaszerű a háborús kihívásra adott határozott elutasító válasz Lukács részéről (amely messze fölötte volt a Babits-féle pacifizmusnak), s amely csak Ady háborúellenességével hozható párhuzamba. Erőltetés nélkül folytatható azonban ez a párhuzam akkor is, ha a „magyar élettel” való szembenállásukról van szó, jóllehet Ady „forradalom nélküli forradalmisága” közelebb állt a társadalmi cselekvéshez, mint a Lukács-kör absztrakt, bár radikális ellenzékisége. (Mindkettőjüket ugyanazon szembenállásért érte a magyartalanság vádja is — igaz ez akkor is, ha Adynak nem kellett osztoznia ugyanabban a társadalmi kirekesztettségben.) Ami pedig a klasszikus filozófiai tradícióhoz való kapcsolódást illeti, Lukács és köre már akkor maradandó érdemeket szerzett mindenekelőtt Hegel, valamint a korabeli német filozófia alkotó elsajátításával. Befejezésül állapítsuk meg, hogy mindent összevetve szellemi kvalitásaiban páratlan nemzedék indult útjára a Vasárnap Körből. Hogyan sáfárkodunk szellemi örökségükkel? A Kör működésére vonatkozó ismereteket az elmúlt néhány évben a tökéletes feledés mélységéből kellett kiásni. A fiatal Lukácsot, Fülepet éppúgy „föl kellett fedezni”, mint az 1916-ban elhunyt Zalai Bélát, holott az előbbiek ezekben az években még itt éltek közöttünk. Lukács György és Fülep Lajos korabeli írásai ma már új kiadásban olvashatók. Ugyanez nem mondható el Zalairól, Mannheimről, Hauserról. (Hauser Arnold pályakezdéséről e kötetben is sajnos csak utalásokat találni.) Tovább fokozza az aktualitást, hogy Zalaival, a fiatal Mannheimmel a külföldnek is adósok vagyunk, helyettünk senki nem adja őket vissza a filozófia élő vérkeringésének. Felfedezésük műveik közzététele nélkül nem lehet teljes. VESZELÁK FERENC Egy kiadványtípusról egy kiadvány kapcsán A Hét, politikai és irodalmi szemle 1890—1899 és 1900—1907* Kellenek a sajtóval kapcsolatos értékmentő és értékeket elrendező kiadványok; megszaporodásuk az utóbbi időkben igen örvendetes. Számunkra most azok fontosak, melyek egy-egy jelentősebb folyóiratunk közkinccsé tételét tűzik ki célul. A teljes, hasonmás kiadás tulajdonképpeni egyetlen problémája, hogy olyan folyóiratot válasszon tárgyául, mely szellemi életünk egy korszakának máig szóló érvényű és hatású, meghatározó mérföldköve. Az eddigiek — a Ma és a most induló Nyugat — jogosságához nem fér kétség. Más jelentős folyóiratainknak válogatás formájában való közreadása nagyszerű és folytatást kívánó kezdeményezése a Magvető Kiadónak. E kiadványtípus esetében azonban a jó választás csak kiindulópont, problematikája összetettebb. A 100% (1973), a Korunk (1976) és a Gondolat (1978) után most A Hét című folyóirat 1890 és 1908 közötti számaiból jelent meg kétkötetes válogatás tetszetős kiállításban. A Nyugat dicsfényében méltánytalanul borult árnyék e folyóiratra, holott vele kapcsolatban már közhely számba megy a Nyugat-előfutár titulust alkalmazni. Oda kellett már figyelni rá. A kiadvány jól időzítve, megadva a lapnak kijáró rangot, a hasonmás Nyugat kiadás első évfolyamával egyidőben kerülhetett az olvasó kezébe. Helyes volt a kiadói elv, mely szerint a hasonló tárgyválasztású kiadványok nem a szűken vett sorozat követelményei szerint jelentek meg. Az anyagválogatás szempontjainak, a kötetbe rendezés elveinek a választott lap maga, a róla való ismeretek és a vele kapcsolatos olvasói igény szabtak irányvonalat. A válogatás hibái és fogyatékosságai abból fakadnak, hogy az nem a korábbi kötetek által hitelesített alapelv elfogadásával akart azok mellé besorakozni, hanem a bevált szerkesztési elvek és * Válogatta és sajtó alá rendezte: Fábri Anna és Steinert Ágota. Magvető Kiadó, Budapest, 1978. I—II. kötet, 994 old.