Világosság, 1980. január-június (21. évfolyam, 1-6. szám)
1980 / 1. szám - András Edit: Egy kiadványtípusról egy kiadvány kapcsán: A Hét, politikai és irodalmi szemle 1890-1899 és 1900-1907
módszerek átvételével, egybeötvözésével hasonulni akart, szem elől tévesztve a lap sajátosságait, az általa meghatározott lehetőségeket és követelményeket. A 100%-ból Tamás Aladár, az egykori szerkesztő állított össze a cikkek eredeti lelőhelyét is feltüntető szemelvénygyűjteményt, amit mintegy száz oldalas tanulmánya egészít ki. A folyóirat jellegéből indult ki Hegedűs Mária, midőn a Gondolat szerepét a korszak szellemi életében antológiában, rovatok szerinti csoportosításban rajzolta meg. A lapra vonatkozó összesített tartalommutató alap az összevetéshez és a kutatáshoz. A Korunk bemutatását a folyóirat szakkutatói, Tóth Sándor és Tordai Zádor végezték el irányt adó felelősséggel és alapossággal. Az olvasói élmény felidézése érdekében fiktív számot állítottak össze az 1929 és 1940 közötti számokból. A lap szerkezetéhez való tartalmi és formai alkalmazkodás, a cikkek reprezentatív válogatása, a kiegészítő tanulmány, dokumentumanyag és apparátus révén a kötet alkalmas a folyóirat történeti helyének kijelölésére is. A mutatók többféle közelítést tesznek lehetővé, s a szerzőkre, eseményekre, vitákra utalva eligazító jegyzetként is szolgálnak. A Hét-válogatást a szerkesztők az irodalom iránt mélyebben érdeklődő nagyközönségnek szánják, ennél fogva az irodalom szerepeltetése túlméretezett a lap valós szerkezetéhez képest. Döntően a folyóirat irodalomtörténeti jelentősége indokolja a választott 1908-as korszakhatárt is, a Nyugat indulásának évét. A szerkesztői elvnek és célnak az a tézis az alapja, hogy A Hét elsősorban szépirodalmi hetilap volt. Ha ez igaz is, csak a „primus inter pares” értelmében, amennyiben az irodalmi alkotásnak magának legsajátabb megnyilvánulási formája a nyomtatott szöveg, szemben más művészeti ágakkal. A Hét inkább kívánt és tudott a polgári liberális értelmiség legjelentősebb orgánuma és mindenirányú igényeinek kielégítője lenni, egészen a Nyugat megjelenéséig. A provincializmussal, konzervativizmussal, népiességgel szemben a korszerű nyugati műveltséget, a nagyvárosi szemléletet képviselte annak minden elemével együtt. Sajtótörténeti jelentősége is a sokféle megfelelés kívánalmából fakad, mintegy a gyűjtőlencse szerepét tölti be az újkori magyar sajtóban. Magába olvasztja a korábbi időszak jellegzetes laptípusait, a könnyebb műfajú bulvárlapoktól a tudománytárakig és csírájában magában hordja a később önállósulókat. Fókusza ez a lap a sajtó századforduló táján gyorsuló, különböző igényszintek szerinti differenciálódásnak és érdeklődési körök szerinti specializálódásának. A mindenre odafigyelni, tájékoztatni akarás meghatározza a lap karakterét és a cikkek jellegét, típusát illetően nagy szórtságot, sokféleséget 58 eredményez. Együtt jelennek meg aktuális politikai glosszák tarokk-feladványokkal, esztétikai rendszert körvonalazó kritikai írások reklámokkal, a korszak novellatermésének legjava, a külföld modern irodalmi törekvéseit megismertető műfordítások orvosi tanácsokkal, banális életigazságokat megfogalmazó aforizmákkal, könyvismertetések divattájékoztatásokkal. A Hét ahhoz, hogy széles olvasótábort biztosítson magának, nem mondhatott le a köznapi értelemben vett érdekességről. Sokarcúsága nem is egyedülálló a korban, de jellegzetesen sajátja, hogy gyakran a kisebb igényű cikkeket is magvasabb gondolatok közlésére, aktuális problémák megfogalmazására használja. Nem lehet éles határt vonni a különböző jellegű írások közé, mivel nem maradnak meg szűk műfaji kereteik között. Ez a sajátosság nem kisebbíti a lap érdemeit, hiszen általa tudja biztosítani nagy népszerűségét és közönséget nevelni a művészeti megújulásnak, melyre a Nyugat szerkesztői már ilyen engedmények nélkül támaszkodhattak. Kár, hogy a sokoldalú érdeklődésre utaló cikkek közül csak mutatóba került be néhány a válogatásba. Rájuk bukkanni is véletlenül lehet, mert a tartalomjegyzék nem tünteti fel őket, az egész oldalt be nem töltő írások alá lettek betördelve. Ezek meghatározó létére és funkciójára a lapban, csak rövid utalásokat tartalmaz a bevezető. Az aktuális vonatkozású politikai és egyéb írások kimaradtak, mert megértésük jegyzetes útbaigazítást kívánt volna. Az irodalmi anyag válogatásának szempontjaival a rövid bevezető részletesen megismertet. Meghatározó a mai értékrendünk szerinti szelekció, a progresszív törekvések bemutatásának elve. Ezért maradtak ki a lapra jellemző, de terjedelmes, s ma már meghaladott műfordítások. Reprezentatív céllal viszont helyet kapott néhány az avultabb versanyagból. A Hét sajtótörténeti és főleg irodalomtörténeti jelentőségének hangsúlyozásával elsikkad az a szerep, amit a századforduló szellemi arculatának formálásában betöltött. Bizonyára nem lenne érdektelen színházzal és zenével kapcsolatos írásait számba venni. Ha e művészeti ágak és műkritikájuk fejlettsége behatárolja is A Hét jelentőségét e téren, az új értékrend kívánalmai velük szemben is meghatározóak. Elévülhetetlen érdemei vannak viszont a modern polgári képzőművészeti kritika megteremtésében. Ilyen típusú írások a válogatásban is helyet kaptak, de hogy milyen elvek szerint, milyen cél szolgálatában, nem derül ki. Alighanem ezek hivatottak a kor vonzó sokoldalúságát érzékeltetni, és ízelítőt adni társadalmi, művészeti problémáiból. Például a képzőművészeti cikkek — úgy tűnik — teljesen esetlegesen kerültek együvé, azaz a jól csengő nevektől reméltek garanciát a szerkesztők. Mi más indokolná Stróbl Alajosról és Mednyánszkyról szóló — egyébként jelentéktelen — beszámolóját Justh