Vízgazdálkodás, 1977 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1977-06-01 / 3. szám

leocapa, Keczkés, Saska stb.) esetében ez a kap­csolat teljesen egyoldalú és egyértelmű: vala­mennyien arra szorítkoztak, hogy Széchenyi gaz­daságpolitikai elgondolásait a megfelelő műszaki tervek formájába öntsék, a műszaki megoldás le­hetőségeit megtalálják . Beszédesnek viszont, mesteréhez Vedreshez hasonlóan Széchenyi elvi célkitűzéseinek kialakításában is szerepe volt. Ezt írásaik gondos tanulmányozása és számos helyé­nek egybevetése is tanúsítja. Különösen nyilván­való ez az erdősítés, a talajvédelem és környezet­­védelem kérdéseiben, amelyek Széchenyi előtt valójában csak Beszédesnél és (még korábban) Vedresnél merültek fel, így amikor Széchenyi ezekről a kérdésekről beszél, nyilvánvalóan az ő véleményükre utal: „Sokan a Tisza-völgy mindinkábbi elaljasodá­­sát legfőkép az erdők által­ános elpusztításának tulajdonítják, melyhez képest a meztelen hegyek­­rül leszakadó föld és porond mind erősebben be­tölteni a lapályban folyó és alig hömpölygő vizek medreit. — És ebben alkalmasint igazuk van. — Tegyen tehát e tekintetben is minél előbbi ren­det a törvényhozás”. (Eszmetöredékek, 1846.) De vannak más egyezési pontok Széchenyi és Beszédes elveiben és álláspontjában. E tekintet­ben itt csak a legszembetűnőbbre a nyelvműve­lésre utalunk. A krónikák is feljegyezték, s Be­szédes maga is büszkén emlegette, hogy a víz­ügyek terén, az addigi német és latin helyett, hi­vatalos nyelvvé a Sárvízi Társulat tette, közaka­rattal, a magyart — amikor Beszédes 1821-ben magyarul ismertette a Sárvíz-szabályozás tervét. — Éppen a magyar műszaki irodalom és műszaki nyelv művelése terén végzett munkájáért válasz­totta meg a Magy. Tud. Akadémia — a Tudós Társaság — 1831-ben levelező tagjává Beszédes Józsefet. (Az Akadémia kézirattárában fennma­radt a magyar műszaki nyelv ajánlott terminus technicusairól készült jegyzete is, gondosan fel­tüntetve, hogy ki mikor vetette fel ezeket az el­nevezéseket. Jó nyelvérzékére vall, hogy a nyelv­újítás gyakran bizarr termékei közül nagyobb­részt olyanokat választott, melyek utóbb valóban meghonosodtak, polgárjogot nyertek, s műszaki nyelvünk ma is használt szavai. (­Méret, terület, átmérő, sugár, szög stb.) Persze Beszédes ez irányú érdemei csak az Akadémián találhattak méltánylásra, felsőbb he­lyeken, azt mint renitenskedést nem nézték jó szemmel. (Hasonló állásfoglalás az állami s­zolgálatban álló Hu­szár Mátyás hivatali pályafutását ugyanekkor derékba törte s a vízrajzi felmérések korábban elismert vezetője, teljesen háttérbe szorítva, elfeledve, szinte üldözött vad­ként halt meg.) Amikor Arad megye rendes gazdasági-műszaki érdemeinek elismeréseképpen Beszédes, a megye megválasztott táblabírája számára nemesség ado­mányozását kérték a királytól, kérésük nem talált meghallgatásra.­­Pedig nem az első polgári vagy népi származású mér­nök lett volna, aki gazdasági-műszaki érdemeiért nemes­séget kapott az országban, így néhány korábbi állami tisztviselő (kamarai mérnök) mellett nemességet kapott Beszédes elődje a Sárvíz-szabályozásnál: Bőhm (magya­rosítva: Cseh)* Ferenc l és a Balaton vidékén működő Turnier Henrik veszprémi városi mérnök is (a veszprémi vízmű építője), akik az elsők voltak mérnökeink között a vízügyi tevékenység legmagasabb szintű elismeré­sében ...]. Beszédes bár elsősorban vízimérnök volt két íz­ben más területen is jelentőset alkotott: 1827— 1828-ban ő tűzte ki a Linz—Budweissi vasút pá­lyáját, 1848—1849-ben pedig a Pest—Szolnoki Magyar Középponti Vasút főmérnöke lett. Műkö­déséhez fűződik a központi kocsijavító létrehozá­sa, melyből a MÁVAG hatalmas telepe kifejlő­dött. Bár irodalmi tevékenysége méreteit és hatását tekintve egyaránt igen jelentős, nem tekinthető elméleti embernek, szakírónak. Az elmélet min­dig is gyenge oldala volt, ismeretei csak gyakor­lati tapasztalati körének határain belül voltak megalapozottak. Írásai pedig inkább a műszaki is­meretterjesztés és a vízügyi propaganda határán mozogtak. (Ebben is némileg Széchenyi szellemét követve, aki a közügyek vitele számára a legszé­lesebb nyilvánosságot kívánta). De mert Beszédes valójában a polgárosodó reformkor egyik első vál­lalkozó mérnöke volt, írásai gyakran a vállalko­zói üzletszerzés céljait is szolgálták, vagyis a hir­detések, akkor még nem ismert műfajának funk­cióját is pótolták. (Innen — végzett munkáinak is­mételt ismertetése.. .) Ilyen bizonytalan műfajú írásokkal persze ki­állni a gyakran irigy és féltékeny pályatársak bí­ráló alaposságát — nem mindig sikerülhetett, így a nyilvánosság előtt való szereplés bizony gyak­ran balul ütött ki Beszédes számára. Azok a kortársak azonban, akik mentesek vol­tak az egyéni elfogultságoktól mindig nagyra ér­tékelték, így a vízszabályozások ügyeivel a gya­korlatban is foglalkozó kir. biztosok, akiknek köz­vetlen munkatársa volt: Zichy Ferenc, Széchenyi István és Vécsey Miklós vagy Keczkés Károly, mint a felügyeleti hatóság képviselője. Állandóbb munkatársainak, utódainak (Póka Antal, Vörös László, Halász Gáspár, Háky Dániel, Micskey Im­re stb.) pedig nemzedékei tekintették példaké­püknek és tanítómesterüknek. Kevéssé ismeretes, hogy Jókai, aki a mérnök­ben a polgárosodó társadalom új alkotó értelmi­ * Az abban az időben még szokatlan névmagyarosí­tásra akkor került sor, amikor II. József műszaki érde­meinek elismerésiéül magyar nemességet adományozott számára és Bőhm a magyar nemességet magyar név­vel kívánta viselni. (Talán így akarta kifejezésre juttatni, hogy nem azonosítja magát az uralkodó németesítő önkényé­vel?) A környezete azonban nem fogadta el a befogadó közösséghez való csatlakozás e demonstrálását s a név ma­­gy­arosítási ténye a legutóbbi időkig ismeretlen (vagy agyonhallgatott) maradt. Életrajzírója Sárközy Imre, aki pedig genealógiával is foglalkozott még 1897-ben sem tu­dott róla. Ez az oka annak, hogy Beihim Ferenc a XVIII. sz. végén szinte eltűnt a történelem homályában s még halálának helye és ideje is ismeretlen maradt. Csak nap­jainkban vált ismeretessé, hogy még a századfordulón is élt és működését új családi nevén folytatta. 111

Next