Vörös Zászló, 1952. november (1. évfolyam, 260-284. szám)

1952-11-01 / 260. szám

2 M­szlrp XIX. Kongresszusán­ak világtörténelmi ident­éseik­ Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs beszámolója a Román Munkáspárt Központi Vezetősége és az RMP Bukarest városi bizottsága aktívájának gyűlésén Elvtársa­i és elvtársitól? ! A Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának munkálatait az egész világ hatalmas érdeklődéssel és a legnagyobb figyelemmel kísérte. Az egész világ tekintete Lenin és Sztálin pártjának kongresszusa felé irányult, e korszakalkotó esemény felé, amelynek jelentős szerepe van az egész emberiség történelmében. Pártunk abban a nagy megtisztelte­tésben részesült, hogy elküldhette kül­döttségét a Szovjetunió Kommunista Pártjának kongresszusára. Üdvözlő be­szédünkben igyekeztünk kifejezésre jut­tatni a Román Népköztársaság dolgo­zóinak határtalan szeretetét felszaba­dítónk, a Szovjetunió iránt, a Szovjet­unió dicsőséges Kommunista Pártja iránt s a román nép legdrágább barát­ja, Sztálin elvtárs iránt. (A jelenlévők helyükről felállva, perceken át viharo­san éljenzik Sztálin elvtársat). Küldött­ségünk a román dolgozó nép nevében mély háláját fejezte ki az SZKP Köz­ponti Bizottságának és személyesen Sztálin elvtársnak azért a nagy, önzet­len segítségért és támogatásért, ame­lyet országunknak a szocializmus épí­tésének művében nyújt. (Hosszas taps.) Küldöttségünk üdvözletében rámuta­tott, hogy a román kommunisták és a Román Népköztársaság dolgozói szá­mára a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Szovjet Állam erejének növekedé­se, forradalmi erőforrás, amely meg­erősíti országunk dolgozó népének azt az elhatározását, h­ogy tovább haladjon előre az SZKP példájától megvilágított úton — a szocializmus útján Küldöttségünkkel együtt részt vett a kongresszuson számos más küldöttség, 44 kommunista és munkáspárt képvi­seletében a világ minden részéből: a népi demokratikus országokból, a tő­kés országokból és gyarmati országok. Dél- A Szovjetunió Kommunista Párt­jának kongresszusa ezáltal felejthetet­len megnyilatkozása volt a proletár­­nemzetköziségnek, a nemzetközi kom­munista mozgalom növekvő erejének s az egész világ dolgozói szolidaritásá­nak és szerepeiének a Szovjetunió iránt, a Szovjetunió Kommunista Pártja — a nemzetközi munkásmozgalom élcsapa­ta — iránt. Felejthetetlen megnyilat­kozása volt ez a kommunista pártok egységének a marxizmus—leninizmus zászlaja körül, Sztálin elvtárs körül. (Viharos taps.) A Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX- kongresszusát komplex nemzetkö­zi körülmények közepette tartották meg, olyan feltételek között, amikor a mély ellentmondásoktól megrázkódtatott s elkerülhetetlen pusztulása felé haladó Vi­l­ágocapitalista rendszer tovább gyön­gül, olyan feltételek között, amikor az amerikai—angol agresszív tömb részé­­ről fenyegető újabb háborús veszély következtében a nemzetközi helyzet sú­lyosbodott, olyan feltételek között, ami­kor a népek harca a békéért fokozódott és kiszélesedett. A belső körülményeket, amelyek kö­zepette a Szovjetunió Kommunista Pártjának kongresszusát tartották, a szovjet nép által minden téren elért nagyszerű sikerek jellemzik; olyan si­kerek, amelyek megteremtették a felté­teleket a fokozatos áttérésre a szocial­izmusból a kommunizmusba. A Szov­jetunió fejlődésének jelenlegi szakaszá­ban napirenden van a kommunizmus technikai-anyagi alapjának a megte­remtése, a kommunizmus felsőbb sza­kaszára való fokozatos áttérés. Lenin és Sztálin pártjának mindenre kitérő gondoskodása és az előtte álló nagyszerű feladatok a párt XIX. kon­gresszusa anyagában jutottak kifeje­zésre. Malenkov elvtársnak a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának tevékenységéről szóló be­számolójában, amely teljes nagyszerű­ségében tárta fel a pártnak a XVIII. kongresszusa óta eltelt 13 év alatt le­fejtett gigászi szervezési, gazdaság és nevelő tevékenységét, valamint a párt­nak a jövőbeli terveit, az ötödik ,téves terv irányelveiben, a párt új szervezeti szabályzatában, a Kommunista Párt és a Szovjet Állam vezetőinek jelentései­ben és beszédeiben. A Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának világtörténelmi jelentősége abban rejlik, hogy össze­gezve a pártnak a XVIli-­és XIX. kon­gresszusa közötti időszakban aratott korszakalkotó győzelmeit, a kommunis­ta párt hatalmas tapasztalatával gaz­dagította a testvérpártokat, az egész világ dolgozóit, az egész haladó embe­riséget s megvilágította az emberiség előtt a haladás, a boldogság s a jólét felé vezető uta­t. A kommunisták világszerte olthatat­­lan tudásszomjjal fogják tanulmányoz­ni a kongresszus dokumentumait. Le­nin és Sztálin pártja tapasztalatainak kiapadhatatlan kincsestára biztos út­mutatót ad nekik tevékenységükben, tagadhatatlanul bebizonyítja a szocial­izmus történelmi felsőbbrendűségét a kapitalizmus felett, ragyogóan megerő­síti azt az igazságot, hogy a szocializ­mus világgyőzelme elkerülhetetlen­­(Hosszas taps ) E kongresszus világ­történelmi jelen­tősége továbbá abban rejlik, hogy kije­­lölte a Szovjetunió további gazdasági fejlődésének és a szovjet társadalom anyagi és kulturális színvonala szaka­datlan emelkedésének nagyszerű táv­latait. A haladó és békeszerető emberi­ség méltán tekinti a Szovjetunió Kom­munista Pártjának politikáját — a Szov­­jet Állam megerősítésének, gazdasága és a kultúrája megerősítésének politi­káját — döntő hozzájárulásnak a béke és a népek szabadsága ügyének meg­védéséhez. Amint Sztálin elvtárs a kongresszuson elmondott történelmi jelentőségű beszédében rámutatott, a Szovjetunió Kommunista Pártjának ér­dekei „nemcsak hogy nem állnak ellen­tétben­ a békeszerető népek érdekeivel, hanem ellenkezőleg, egybeforrnak ve­lük. Ami a Szovjetuniót illeti, a mi ér­dekeink egyáltalán nem különíthetők el az egész világ békéjének ügyétől." A Szovjeunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának hatalmas törté­nelmi jelentősége abban rejlik, hogy kijelölte a kommunista társadalom fel­építésének útját a Szovjetunóban, fo­kozatos áttéréssel a szocializmusból a kommunizmusba, utat törve ezáltal az egész emberiségnek a kommunizmus felé. (Viharos taps.) A kongresszus munkálatainak s va­lamennyi dokumentumának alapja a tudomány nagy korifeusának, a marx­izmus-leninizmus klasszikusának, Jo­­szif Vasszárionovics Sztálin elvársnak „A szocializmus gazdasági problémái a Szovjetunióban" című új, zseniális műve volt. Ez a mű a marxi-lenini tu­domány kincsestárát új eszmékkel, új tételekkel gazdagítja, amelyeket a marxizmus—leninizmus történetében Sztálin elvtárs fogalmazott meg első­­ízben. E munka megalkotásával Sztálin A következőkben röviden kitérek néhány fő probléma­csoportra, ame­lyet munkálatai során az SZKP XIX. kongresszusa elemezett. A kongresszus behatóan elemezte azokat a változásokat, amelyek az SZKP XVIII. kongresszusa óta eltelt időszakban a nemeztközi helyzetben végbementek. Amint Malenkov elvtárs kimutatta beszámolójában, a második világhá­ború alapjában megrendítette sok nép és állam életét és megváltoztatta a világ arculatát.. A nemzetközi impe­rialista reakció erői által előkészített háború a szovjet nép hősi harca ered­ményeképpen az imperialisták számá­ra nem várt eredményekkel végző­dött. „A Szovjetunió megsemmisülése vagy gyengülése helyett — mondja Malenkov elvtárs — a Szovjetunió megerősödése következett be; a Szov­jetunió nemzetközi tekintélye megnö­vekedett. A demokrácia meggyengü­lése és szétzúzása helyett több közep­es délkeleteurópai ország elszakadt a kapitalizmustól, s az említett orszá­gokban gyökeret vert a népi demo­kratikus rendszer. A gyarmati és füg­gő országok népeinek még súlyosabb rubs,i­lm döntése helyett ezekben az országokban a nemzeti felszabadító harc újabb, hatalmas fellendülése kö­vetkezett be, kiéleződött az imperializ­mus gyarmati rendszerének válsága. A nagy kínai nép történelmi győzelme súlyos csapást mért az egész impe­rialista világrendszerre. Immár­ az em­beriség egyharmada megszabadult az elvt­árs újabb kézikönyvet adott az egész világ kommunistáinak, újabb út­mutatót adott tevékenységükhöz. Sztálin elvtárs „A szocializmus gaz­dasági problémái a Szovjetunióban“ című műve alapvető tételeinek nyomán a kongresszuson megválasztott bizott­ságnak — élén Sztálin elvtárssal — az lesz a feladata, hogy kidolgozza a Szovjetunió Kommunista Pártja új p­rogra­­m­jának tervezetét­ Mindannyiunkra, az RMP küldöttsé­gének tagjaira, akárcsak a testvérpár­tok többi küldötteire rendkívül mély ha­tást gyakorolt a­z a fenn­költ légkör, amelynek közepette a Szovjetunió Kom­munista Pártjának kongresszusa lezaj­lott, a viták magas eszmei színvonala, az éles kritikai és önkritikai szellem­, a kongresszus munkálatainak mélyen de­mokratikus jellege. A kongresszuson megmutatkozott a párt hatalmas ereje, sorainak sziklaszi­lárd egysége, töretlen egyöntetűsége. Ezt az egységet és összetartást fejezte ki az a hatalmas lelkesedés és az a­z egyöntetűség, amellyel a kongresszus megválasztotta a párt új Központi Bi­zottságát, élén Sztálin elvtárssal, aki Lenin oldalán megteremtette a Szov­jetunió Kommunista Pártját és harcra vezette a pártot a forradalom győzel­méért, a szocializmus győzedelmes föl­építéséért, aki a kommunizmus felépí­tése útján vezeti a Szovjeuniót, akit a földkerekség egyszerű emberei minden nyelven a béke zászlóvivőjének, a dol­gozók atyjának, a népek szeretett veze­tőjének neveznek. (Szűnni nem akaró taps és éljenzés­) A kongresszus nagyszerű, felejthe­tetlen iskola volt a testvéri kommunis­ta és munkáspártok képviselői számá­ra, akiket az a megtiszteltetés és öröm ért, hogy résztvehettek munkálatain. Mérhetetlen megindulással, forró szeretettel és lelkesedéssel hallgatták a kongresszusi küldöttek és mi, más országokból érkezett vendégek Sztál­n elvtársnak a kongresszuson elmondott beszédét, e nagyszerű harci és győzel­mi progra­mmját a kommunista és mun­káspártoknak, a dolgozóknak és a bé­­keszerető népeknek a világon minde­nütt — a Szovjetunióban, a népi demo­kratikus országokban, valamint azok­ban az országokban, ahol a dolgozók még a kapitalizmus igájában sínylőd­nek, az imperialisták által elnyomott gyarmati országokban. Sztálin elvtárs történelmi jelentőségű beszéde lendületet ad az egész világ kommunistáinak abban a nemes harc­ban, amelyet népünk javáért, az embe­­riség javáért, Marx—Engels—Lenin— Sztálin ügyének diadaláért vívnak. imperializmus elnyomásától s lerázta az imperialista kizsákmányolás láncait." Ilyenformán beigazolódott Sztálin elvtársnak 25 évvel ezelőtti zseniális előrelátása. Sztálin elvtárs akkor azt mondotta, hogy a történelmi fejlődés során a világon két központ fog ki­alakulni: a szocialista központ, amely magához fogja vonni a szocializmus­hoz vonzódó országokat és a kapitalis­ta központ, amely a kapitalizmushoz vonzódó országokat fogja magához vonni. Az események menete fényesen igazolta a sztálini előrelátást, a máso­dik világháború utáni időszakban pe­dig a szocialista központ mind erőseb­bé és vonzóereje mind nagyobbá vált, míg a kapitalista világrendszer a szün­telen gyengülés folyamatát éli. Hogy mennyire mély változásokat hozott a népek életében a második vi­lágháború, s főként a Szovjetuniónak ebben a háborúban aratott győzelme, saját példánkon mérhetjük fel. Abban az időben, amikor a XVIII. kongresz­­szust tartották, Románia tőkés-földes­­úri rendszerű ország volt, gazdasági­lag elmaradott, a fasizálás teljében lé­vő ország, az imperialista hatal­mak hűbérese és a szovjetellenes agresszió előőrse volt. Az azóta eltelt években sok minden történt népünk életében. Az imperialis­ta agresszorok és fasiszta antoneszká­­nus lakásaik súlyos vereséget szen­vedtek. Döntő szerepe volt országunk és népünk sorsára nézve annak a tör­ténelmi körülménynek, hogy a szo­cialista Szovjet Állam volt a győzelem megteremtője, s hogy a Szovjet Ál­lam felszabadító fegyveres ereje lépett hazánk földjére. A párt vezetésével, a Szovjetunió szakadatlan segítségével Románia forradalmi átalakulásokban gazdag, nagy utat tett meg néhány esztendő alatt. Hogy számot vessünk ezeknek az átalakulásoknak a mélyre­ható jellegével, elegendő összehasonlí­tanunk a 13 év előtti Románia poli­tikai és gazdasági, belső és nemzetközi helyzetét a mai Romániáéval, amikor az ország a szocializmus építésének hatalmas m­unkatelepévé vált, a népek békeharcának aktív tényezőjévé, egyi­kévé azoknak az országoknak, amelyek büszkén viselik azt az elnevezést, ame­lyet Sztálin elvtárs adott nekik: a nem­zetközi forradalmi és munkásmozga­lom új „rohambrigádja“. (Perceken át tartó hatalmas taps, éljenzés). A kapitalista tábor és a szocialista tábor helyzete közötti mély különbsé­get egyfelől a kapitalizmus alaptörvé­nyének hatása, másfelől a szocializmus alaptörvényének hatása idézte elő — azoknak a törvényeknek a hatása, amelyeket a marxi-leniai tanok törté­netében Sztálin elvtárs tárt fel és fo­galmazott meg első ízben. Amint Sztálin elvtárs mondja: ,,A mai kapi­talizmus alapvető gazdasági törvényé­nek fő vonásait és követelményeit kö­rülbelül a következőképpen lehetne megfogalmazni: maximális tőkésprofit biztosítása, az adott ország lakossága többségének kizsákmányolása, tönkre­tétele és nyomorbadöné­se útján, más országok, különösen az elmaradt or­szágok népeinek leigázása és rendsze­­res kifosztása útján, végül pedig há­borúk és a nemzetgazdaság militari­­zálása útján, amelyeket a legmagasabb profitok biztosítására használnak fel.“ A kapitalista gazdaság eme alapvető törvényével szembehelyezkedik a szo­cializmus alapvető gazdasági törvé­nye, amelynek lényeges vonásait és követelményeit — tanít bennünket Sztálin elvtárs — „körülbelül a követ­kezőképpen lehetne megfogalmazni: az egész társadalom szakadatlanul nö­vekvő anyagi és kulturális szükségle­tei maximális kielégítésének biztosí­tása a szocialista termelés szakadatlan növelése és tökéletesítése útján, a leg­magasabb technika alapján.“ E törvények hatása következménye­képpen a világgazdasági helyzetben ma a fejlődés két irányvonalával találko­zunk. Az egyik: a gazdaság szakadat­lan fellendülésének vonala a Szovjet­unióban és a népi demokratikus or­szágokban ; a másik vonal a kapitalis­­i­­ gazdaságé, amelynek termelőerői egyhelyben topognak, s amely a ka­pitalizmus egyre mélyülő általános válságának karmaiban vergődik. A gazdasági fejlődés e két vonalát tükrözik a Szovjetunió és a tőkésor­szágok ipari termelésének fejlődésére vonatkozó összehasonlító számadatok, amelyeket Malenkov elvtárs beszámo­lója és más elvtársak beszédei idéztek. Így például a Szovjetunió ipari össz­termelése 1951-ben közel 13-szorosa volt az 1929 évinek, míg az Egyesült Államokban a termelés ugyanabban az időszakban mindössze kétszeresen emelkedett és ez is csupán a fegyver­kezési hajsza és a koreai nép elleni bűnös háború következménye. Nem kevésbbé meggyőző a követ­kező összehasonlítás. Míg a Szovjet­unió a szovjethatalom fennállásának 35 esztendeje alatt 39-szeresére gya­rapította termelését, Angliának a ter­melés ugyanilyen arányú növeléséhez 162 esztendőre volt szüksége, az Egyesült Államok pedig e 35 év alatt mindössze körülbelül két és félszere­sére gyarapította termelését. Ez fé­nyesen igazolja a szocialista rendszer és gazdasága hatalmas felsőbbrendű­ségét. A fentiekhez még újabb adatokat is sorakoztathatunk a népi demokratikus országok gyorsütemű fejlődéséről. Ha például a mi országunkat vesszük, ipari termelésünk volumenye megkét­szereződött a háború előtti színvonal­hoz képest, az ipar egész sor döntő ágában pedig ez a növekvés még sok­kal nagyobb. 1948-hoz viszonyítva, ipari termelésünk csupán 4 év folya­mán — tekintetbe véve az 1952. évi terv végrehajtását — 300 százalékra emelkedik. Ugyanakkor a kapitalista világ kis országainak gazdasága a tönk szélén áll annak a hírhedt ’„segély“­­nek a következményeként, amelyet az amerikai imperializmus rájuk kénysze­­rített a Marshall-terv formájában. Ez a terv a gazdasági leigázás, a belső ügyekbe való durva beavatkozás s ez országok nemzeti függetlensége és állami szuverenitása alárendelésének és elrablásának a terve. Ez az eredménye annak, hogy ko­runk gazdasági életében két fejlődési irányvonal létezik. Sztálin elvtárs „A szocalizmus gaz­dasági problémái a Szovjetunióban“ című munkájában arra tanít, hogy a második világháború legfontosabb gaz­dasági eredménye az, hogy az egysé­ges, mindent átfogó világpiac szét­esett, s ez a körülmény a kapitalista világrendszer általános válságának újabb kimélyülését határozta meg. Ma két párhuzamos világpiac van, amelyek ellentétes irányban fejlődnek: a demokratikus, békés tábor orszá­gainak piaca, és az agresszív impe­rialista tábor országainak piaca. A demokratikus tábor piacán belül a kapcsolatokat a gazdasági együttmű­ködés és a kölcsönös segítség jel­lemzi. Ennek az együttműködésnek a ta­pasztalata azt mutatja, — írja Sztálin elvtárs — hogy egyetlen tőkésország sem tudott volna olyan tényleges és magas műszaki színvonalú segítséget nyújtani a népi demokratikus orszá­goknak, amilyet a Szovjetunió nyújt nekik. Ez a segítség technikailag el­sőrendű és ugyanakkor a lehető leg­olcsóbb. A lényeg mindenekelőtt az, — hangsúlyozza Sztálin elvtárs — hogy ennek az együttműködésnek az alapja az az őszinte óhaj, hogy egy­máson segítsenek az általános gazda­sági fellendülés érdekében. Sztálin elvtárs rámutat, hogy ennek eredmé­nyeképpen gyors ütemben fejlődött a népi demokratikus országok ipara, s előre látja, hogy ezek az országok rövidesen odáig jutnak, hogy nemcsak hogy nem lesz szükségük tőkés orszá­gokból való árubehozatalra, hanem maguk érzik majd szükségét annak, hogy elhelyezzék termelésük árufe­leslegeit. Kongresszusi beszédében Mikojan elvtárs országunkat a Szovjetunió és a népi demokratikus országok közötti testvéri együttműködés eredményeinek példájaként, állította. Méltán mutatott rá, hogy a Román Népköztársaság a kőolajtermelés fellendítésével egyide­jűleg megszervezte a most már teljes fejlődésben lévő gépipart és a Szov­jetunió testvéri segítségére támasz­kodva, maga állítja elő a kőolaj kiter­meléshez szükséges csaknem egész felszerelést és rátért a kőolaj finomí­táshoz szükséges bonyolult készülé­kek termelésére. Ez az egyetlen pél­da a világon, hogy egy kőolaj forrá­sokkal rendelkező kis államnak saját kőolajipari felszerelést gyártó ipara is van. A demokratikus tábor országai kö­zötti árucsere további növekedése, a hosszúlejáratú gazdasági egyezmé­nyekre való áttérés, a gazdasági együttműködés új formái e tábor or­szágai között, az a lehetőség, hogy terveiket öszehangolják és főleg az a hatalmas segítség, amelyet a Szovjet­unió nyújt a demokratikus tábor ösz­­szes többi országának, mindez rend­kívül fontos szerepet játszik a demo­kratikus országok gazdasági fejlődésé­ben és megakadályozza az imperialis­ták kísérleteit, hogy akadályokat gör­dítsenek fejlődésük elé, hogy gazda­sági zárlattal aláaknázzák gazdaságu­kat. Egészen más az imperialista tábor piacának a helyzete és az e piachoz tartozó országok közötti kapcsolatok természete. Ez a piac egyre jobban összeszűkül a gazdasági válságok, a munanélküli­­ség, a tömegek elszegényedése, a la­kosság fogyasztásának csökkenése kö­vetkeztében, a demokratikus táborhoz tartozó országok piacának elvesztése következtében. Az amerikai imperializmus — a leg­­terhetetlenebb és legagresszívebb im­perializmus — a világpiac fölötti ura­lom teljes meghódításával igyekszik szabadulni a gazdasági nehézségek­től; azt „szövetségesei“ és „barátai" rovására és hátrányára cselekszi, An­gliával kezdve. A tények azt mutatják, — mondotta Malenkov elvtárs — hogy Angliára egyetlen ellensége sem mért olyan súlyos csapásokat és nem rá­ (Folytatás a 3. oldalon.)­ ­. VÖRÖS ZÁSZLÓ

Next