Vörös Zászló, 1969. október (21. évfolyam, 232-258. szám)

1969-10-18 / 247. szám

HATVÁNYOZOTT ERŐFESZÍTÉST, JOBB GÉPKIHASZNÁLÁST Még három nap maradt az optimális vetési időszakból Megyénk termelőszövetkezetei az elmúlt napokban ismét jó nagyot léptek előre a búzavetés gyors be­fejezése felé. Ennek ellenére a ve­tés üteme most sem éri el a kívánt színvonalat. Számos olyan jelen­séggel találkoztunk még mindig, amelyek gátolják a gépek jó ki­használását. Sok munkaórát ve­szítettek el a gépek az ide-oda jár­­kálással, alkatrészhiány­ miatt. En­nek egyik oka az is, hogy a terü­letek felszabadítása nem eléggé ütemes, rendszeres. Számos MTSZ- ben több tíz hektárt kitevő terüle­ten itt is, ott is kiásatlan cukorré­pa-sorok tarkállanak, mert néhány tag nem hajlandó betakarítani a ráeső részt. Közel 15 000 hektár búzavetéssel adósok még az MTSZ-ek. Ezt a területet a rendelkezésükre álló gépi erővel három nap alatt be is vethetnék, ha ... ha nagyobb üte­met diktálnának a cukorrépa el­szállításának, mert még közel 2500 hektáron ott van a kiásott ter­mény, ha több erőt mozgósítaná­nak a kukorica töréséhez, mert az összterületnek mindössze 23,5 szá­zalékáról került le a termés. Termelőszövetkezeteink igen nagy részében két-három nap alatt végezhetnek, végezniük is kell a vetéssel. Ezek közé sorolhatjuk a ludasit, marosbogátit, radnótit, szentpálit, báldit, beresztelkit, jed­­dit, pagocsait, nyárádtőit, nyárád­­gálfalvit, nyárádszeredait, backa­­madarasit, désfalvit, stb. Az erők ésszerűtlen elosztása, a területek felszabadításában mutat­kozó lemaradás miatt megkéstek a búzavetéssel POKÁN, BÉKÉBEN, MAGYAROSON, HAVADTON, SÁRDON, CSERGEDEN, MÉHE­SEN, KERESŐN, MEZŐSZENT­­MÁRTONBAN, SZEDERJESEN és még sok más helyen. A legkritiku­sabb a helyzet a GÖCSI MTSZ- ben, ahol a 225 hektárból mind­össze 75 hektáron került földbe a mag. Reméljük, az illetékes me­gyei szervek végre szavak helyett tettekkel segítik ezt az MTSZ-t. Ezt a két traktort csütörtökön reggel 9 órakor fényképeztük le a mezőcsávási szövetkezet üzlete előtt. Az elnök véleménye szerint már rég szántanak... hol? Az országúton. Újabb termelőszövetkezetek fejezték be a búza vetését Kerelőszentpál Petele Bács Mezőharasztos Beresztelke Nyárádszereda Körtekapu A rü­csiek teljesítették feladatukat A rtcsi egyike a Mezőség leg­nagyobb termelőszövetkezeteinek. Ezt egyébként igazolja az a tény is, hogy 450 hektáron kellett bú­zát vetniök az idén. Nagy feladat ez, de becsülettel tettek eleget ne­ki, tegnap délben minden vetőgé­pet bevontattak a téli szállásra. Vasú Vasile elnök dicsérő hangon beszél a gépesítőkről, akik a gyors munka mellett, kiváló minőségű magágyat is készítettek. A vetés gyors befejezése nem volt könnyű Bücsön sem, mert 130 hektáron cukorrépa, 105 hektáron pedig ku­korica után vetettek. Ezeknek a területeknek a felszabadítása, kita­karítása nem kis erőfeszítést köve­telt. Jó szervező munkával azon­ban mindent megoldottak, a fel­adatokat ésszerűen osztották szét a vezetők között. Az elnök és a vezető tanács tagjai a betakarítás­ra és a területek felszabadítására mozgósították az erőket, míg a mérnök minden percét a magágy előkészítésére és a vetésre össz­pontosította, így sikerült nap mint nap 600—700 szövetkezeti tagot mozgósítani, akik állandó munkát biztosítottak a 24 fogatnak, 4 te­herautónak és 2 traktorutánfutó­nak. Most, hogy a vetés már nem okoz gondot, minden erőt a még kint lévő cukorrépa és kukorica betakarításához összpontosítanak. Cukorrépából még 60 hektárnyit kell kiásniuk a 240 hektárból. Az eddig kiásott mennyiséget szinte maradéktalanul elszállították az átvevőközpontokba. Úgy gondol­ták, hogy most, amíg tart a szép idő, ehhez a munkához irányítanak több MTSZ-tagot, hogy legtöbb tíz nap alatt végezhessenek ezzel a munkával. A kukorica törése már kevesebb gondot okoz, mert az el­vetett 390 hektárból több mint 250 hektáron nemcsak a csöveket tör­ték le, hanem a kukoricaszárat is levágták és elszállították. Ez tehát a rácsi helyzetkép. A jó szervezés, szorgalmas munka jutalmaként rö­videsen üres lesz a határ, nyugod­tan gondolhatnak a jövő eszten­dőre. (Folytatás a 2. oldalon) Nem használják ki ésszerűen a cukorrépát szállító autókat Annak ellenére, hogy megyénk­ben október 16-ig a cukorrépával bevetett terület 89,1 százalékáról kiásták a termést, annak elszállí­tása, a terület felszabadítása vonta­tottan, lassan halad, s még mindig 32 000 tonna cukorrépa van kint a mezőn, a kiásott mennyiség 77 szá­zaléka. A helyzet elgondolkoztató, és okát csak az ésszerűtlen szervezés­ben kereshetjük, mert szállítóesz­köz van bőven minden MTSZ-ben. A Megyei Autószállítási Vállalat is segíti a mezőgazdasági egysége­ket, gépkocsiparkjának több mint 85 százalékát, azaz 360 teherautót bocsájt az MTSZ-ek rendelkezésé­re. Az Autószállítási Vállalat gép­kocsiin kívül, a marosvásárhelyi sofőriskola 20 teherautója is részt vesz ebben a munkában, mégpe­dig dicséretre méltóan. Egyes termelőszövetkezetek, mint a mezőszakálli is, ahol a szállítóesz­közöket ésszerűen használták ki, a cukorrépa szállításával már végez­tek. Más helyeken viszont a teher­autókat csak kis részben vagy egy­általán nem használták ki. Ezzel magyarázható, hogy október 16-án a termelőszövetkezetek mindössze 6000 tonna cukorrépát szállítottak el a szántóföldekről, ami nagyon­­nagyon kevés. Minden egyes ter­melőszövetkezetnek érdeke, hogy mielőbb elszállítsa a földekről a cukorrépát, hogy elkerülje a vesz­teségeket, mégis vannak egységek, mint például a madarasi, ahol 2400 tonna, a paniti, ahol 1500 tonna, a radnóti, ahol 1100 tonna, a göcsi, ahol 1000 tonna cukorrépa vár el­szállításra, és ennek ellenére egyet­len teherautót sem kértek a szállí­tási vállalattól. Igen kritikus a helyzet a mező­dombi termelőszövetkezetben, ahol még 3400 tonna cukorrépa hever szerteszét a mezőn. Ahelyett, hogy a termelőszövetkezet nap mint nap kihasználná a rendelkezésére bo­csátott 9 teherautót, a könnyebb megoldást választotta, hatot vissza­küldött a vállalathoz. Hasonlóan jártak el Bándon is és Kapuson is stb. Más egységek kértek ugyan szállítóeszközt a megyei vállalattól, de azokat nem használják ki kellő­képpen. A nagykendi termelőszö­vetkezetben például mintegy két kilométerre kell szállítani a répát, és egy teherkocsi naponta mind­össze háromszor fordul. Havadon 4 teherautó megrakásához egy egész napra mindössze három em­bert mozgósítottak. Ily módon a termelőszövetkezetekben keletkező kár sokkal nagyobb, mint a szállí­tási költség. A számítások szerint egy vagon kiásott, be nem takart cukorrépa kint a mezőn közel 100 kilót veszít a súlyából és 15 kilót a cukortar­talmából. A mezőn hagyott, de be­takart ugyanannyi cukorrépa na­ponta 85 kilót veszít a súlyából és 14 kilót a cukortartalmából. Ez azt jelenti, hogy egy hét alatt a ki­ásott és el nem szállított cukorré­pánál több mint 700 kiló a súly­veszteség és 100 kiló a cukortarta­lom-veszteség. Tehát a veszteségek számottevőek, és ezt bárki kiszá­míthatja, aki cukorrépatermesztés­sel foglalkozik. Mivel még számos egységben cukorrépa után is kell búzát ves­senek, szükséges, hogy minden erőt mozgósítsanak a szállítóeszkö­zök megrakásához, s mielőbb fel­szabadítsák a területet, a cukorrépa pedig eljusson rendeltetési helyére. Ily módon nem csupán a vesztesé­geket kerülik el, de ésszerűen ki­használhatják a rendelkezésükre bocsájtott szállítóeszközöket. [Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXI. évfolyam--3017 (5556.) szám , 1969. október 18. szombat . Ara 30 báni Megyei helyzetkép Összvetés 83,1 százalék Búzavetés 80,2 „ Területelőkészítés 85,1 „ Kukoricabetakarítás 23,5 „ Cukorrépabetakarítás 89,1 „ Cukorrépaszállítás 77,­ „ Nicolae Ceausescu és Ion Gheorghe Maurer elvtársak látogatása Indiában BANGALORE. — Nicolae Iones­­cu és Ion Pujinelu, az Agerpres különtudósítói jelentik: Nicolae Ceausescu, Románia Szocialista Köztársaság Államtaná­csának elnöke feleségével, Elena Ceausescuval, Ion Gheorghe Maurer, a Minisztertanács elnöke feleségével, Elena Maurerrel és a kíséretükben levő román hivatalos személyek péntek délelőtt megte­kintették Mysore városát és kör­nyékét. A város főutcáin a román ven­dégeket melegen üdvözölték a lakosok ezrei. Mysore városában a múlt emlékei harmonikusan pá­rosulnak számos korszerű épít­ménnyel, amely Indiának a hala­dás útján való dinamikus előretö­réséről tanúskodik, így például a Lalitha Mahal vagy a Loka­­randzsán Mahal monumentális pa­loták mellett, amelyek az elmúlt századok ragyogásáról regélnek, Mysore méltán büszkélkedik az élelmiszeripari kutatóintézet, a Krishnarajendra kórház impozáns épületével, a központi kiállítási csarnokkal és sok más mai léte­sítménnyel. A román vendégek betérnek egy iparművészeti boltba, s ott meg­csodálják azoknak a névtelen mű­vészeknek alkotásait, akik fából vagy elefántcsontból, rizsszalmá­ból vagy pálmalevélből igazi mű­alkotásokat készítenek. A boltban látható tárgyak változatossága és ötletessége meggyőzően bizonyítja az indiai nép művészi tehetségét. A hivatalos gépkocsisor ezután a Chamundi domb felé tart, ame­lyen a Chamundeswari templom emelkedik. A magaslatról látszik az egész város, amely a domb lá­bánál 20 négyzetkilométeren terül el. A román vendégek a továbbiak­ban megtekintik a mysorei állat­kertet, amely egyike a legnagyob­baknak Indiában. Az állatkertben ritka hüllő példányok és vadálla­tok láthatók. Nicolae Ceausescu, Románia Szocialista Köztársaság Államta­nácsának elnöke, Ion Gheorghe Maurer, a Minisztertanács elnöke és a többi román vendég ezután Mysoréból visszatér Bangaloréba. A két város közötti gyönyörű országúton India teljes szépségé­ben kitárulkozik a látogatók előtt. A búja növényzet kopár, sziklás dombokkal, mértani formájú rizs­ültetvényekkel, pálmaerdőkkel váltakozik. A láthatáron kopár hegyvonulat emelkedik. Az em­bernek az a törekvése, hogy a ter­mészettől minél nagyobb területe­ket ragadjon el, megmutatkozik­ a megművelt földek nagy kiterjedé­sében, akárcsak a számos korsze­rű öntöző berendezésben, amelyek a földeken igen gyakran láthatók. Az országút mentén óriási kó­­kuszfák roskadoznak gyümölcsük terhe alatt. A hivatalos gépkocsisor megáll, s a román vendégeket meginvitál­ják, hogy ízleljék meg a kókusz­dió hűsítő levét. Az országút számos falun halad át. Az út két oldalán­­ összegyűlt falusiak melegen fogadják a ro­mán vendégeket. Péntek este Somanath Lyer, My­sore állam kormányzója a banga­­lorei Raj Bhavan palotában vacso­rát adott Nicolae Ceausescu, Ro­mánia Szocialista Köztársaság Ál­lamtanácsának elnöke és felesége, Elena Ceausescu tiszteletére. A vacsorán részt vett Ion Ghe­orghe Maurer, a Minisztertanács elnöke, feleségével, Corneliu Ma­­nescu külügyminiszter, Cornel Burtica külkereskedelmi miniszter, Petre Tanasie, Románia Delhi-i nagykövete és más hivatalos sze­mélyek. Részt vett Patti Veerendra, My­sore állam miniszterelnöke, ban­­galorei elöljárók, képviselők, tudo­mányos és kulturális személyisé­gek. A szívélyes, baráti légkörben le­folyt vacsorán Nicolae Ceausescu elnök és Mysore állam kormány­zója a két ország kapcsolatainak további fejlődésére, a román és az indiai nép barátságára ürítette po­harát. A vacsora után műsoros előadás­ra került sor, amelyen indiai nép­dalokat és népi táncokat mutat­tak be. A román vendégek elis­meréssel nyilatkoztak az előadás­ról. SEGESVÁRI KÉPESLAP A város hangulata A Lőcsey-Lőrinczi-féle Székely Naptár ezerkilencszázharmincne­­gyedik kiadványának harmincki­lencedik oldalán a régi farsangi mulatságokkal kapcsolatban töb­bek között ezeket írja dr. Molnár Gábor úr, midőn eltűnődik Maros­­vásárhely­ száz évvel azelőtti han­gulatáról: „Azokban az időkben kétféle bálok voltak napirenden. Minden szombaton és kedden az úri, vasárnap és csütörtökön a pol­gári bálok vették igénybe a vásár­helyi Apolló ma is meglévő épüle­tének II. emeleti tánctermét. Nyomtatott meghívó nem volt még, hanem megindult a város do­bosa (rendesen cigánylegény), az utcákon végig dobolva s kiáltva, hogy­­ jelentetik a nemes publi­kumnak, hogy ma este az Apolló termében nobel bál lészen, viasz­gyertyákkal világítva. Az antré 50 krajcár. Kéretnek a magas urasá­­gok, hogy cselédeket, darabontokat a bálba ne hozzanak, mivel ezek a bejáró ajtónál vissza fognak utasít­­tatni, s nem botsáttatnak be. ... A bálterem illatszere a roz­maring, legkedveltebb itala a man­dulatej, s legízletesebb süteménye a kürtőskalács és pánkó voltak mit cukrászüzlet hiányában házi­lag készítettek. ... A táncosnők rózsaszín, fehér és kék tárlatán és illúzión ruhák­ban derékon színes szalaggal, melyhez a csontlegyező volt erő­sítve, jelentek meg. Elekes Ferenc ... A hangulat mindig a legjobb volt, nem ismerték az összekülön­­bözést. A nők nem árultak petre­zselymet, mivel az ifjak mindig fö­lös számban voltak, s farsang vé­gével mindig megszaporodtak a házasságkötések.“ E hosszúnak tűnő bevezetést csak azért jegyeztem le, mert úgy hiszem, nem árt, ha mi is eltűnő­dünk egy kicsit e város hangula­tán, s megnézzük, mi, s hogyan változott majdnem kétszáz eszten­dő után. Az úri bálokat elfelejtettük, a nyomtatott meghívót feltaláltuk, az utcákon nem dobol senki, csak néha rikolt a hangszóró egy ide­gen cirkusz autójának tetején, el­fogytak lassan a viaszgyertyák, rozmaring szaga nem száll, s nem tudjuk, milyen a mandulatej, pán­kot árulnak még a Rózsák terén, de kürtőskalácsot nem ettünk rég, pedig cukrászüzletet hármat is kapunk, míg elfogy egy cigaret­tánk, s hogy el ne felejtsem, jól ismerjük az összekülönbözést. Rö­viden ilyen a leltár. És most, hogy elképzelem azokat a régi időket, bevallom, elfog valami furcsa nosz­talgia. Pedig nobel bálokba nem vágytam soha, s olyanba el se mennék, ahová cselédek s dara­bontok nem botsáttatnak be, s a város dobosát sem siratom, se a viaszgyertyákat, se a táncosnők tárlatán és illúzión ruháit nem vá­gyom vissza, szememnek kedve­sebb a mini, csak a rozmaring szagát sajnálom, a kürtőskalácsot és azt, hogy volt e városnak han­gulata, mit nem lehetett összeté­veszteni más városokéval. Apropo, Apolló: egy íróember mesélte nekem lelkesen a múltkor, hogy valakinek gyönyörű ötlete támadt, miszerint be kellene rendezni ott egy olyan kávéházat, ahol újságot, folyóiratot, könyvet lehet lapoz­gatni, nem csak lozinplikket, és lenne valami emelvény, hol verset mondanának, akiknek kedve tartja, és lenne minden, amitől okosod­hatna az ember, művelődhetne, hogy használjak vásott szavakat az értelmes időtöltésre, mondom, ezt mesélték nekem a múltkor, de nem lett belőle semmi. Talán az Apolló miatt, de lehet, hogy egyéb miatt, mindegy, elfelejtették. Pe­dig hangulata lenne mindjárt e városnak, ha az Apollóban, vagy másutt megélhetne ez a gyönyörű ötlet, és lenne abban a kávézóban mondjuk muskátli vagy rozma­ring, kürtőskalács vagy pánkó, s a ruhatárostól nem csak számot kap­hatna az ember a kabátjáért, ha­nem szép szóért szép képeslapot is, újságot is, könyvet is a legújab­bakból, s egy sarokban fényes nap­pal táncolhatnának halk gépzenére a fiatalok, ha olyan a társaság, s a pillanatnyi program, szóval vala­mit mégis ki kellene találni már, hogy legyen e városnak hangulata is, ne csupán virágórája a főtér közepén. I A 3. OLDALON: Irodalom és művészet Tovább bővül a IIItJ I Alig fejezték be a marosvásár­­helyi Könnyűipari Felszereléseket I Gyártó Vállalat bővítését és kor-­­ szerűsítését, alig takarították el az I építkezés nyomait, újabb építők, gépek és építkezési anyagok ér­keztek, újra hangossá vált a gyár­ I udvar, újra terjeszkedik, bővül, s szépül és korszerűsödik Vásárhely­­ immár több mint kétezer dolgozót foglalkoztató üzeme. A fontosabb­­ munkálatokról a következőket tud­­­­tuk meg Radó Lászlótól, a vállalat I beruházási osztályának munkatár­sától. — Az összberuházásnak mind­össze 35 százalékát fordítjuk épít­kezésszerelésre, a többit gépekre­­ és berendezésekre. S hogy mi épül? Elsősorban 2.500 négyzetméter ter­melőfelülettel toldjuk meg a nem­rég befejezett munkacsarnokunkat.­­­­tt a szövő- és csévélőgépeket sze­relik majd össze. Az öntöde folytatásába (Megy-Í­­gyesfalva felé) korszerű meleg és hideg sajtolóműhelyt építenek. A 1­­700 négyzetméteres csarnokba összpontosítjuk a sajtolókat és a kovácsműhelyt. . A harmadik nagyobb építkezést­­ az 1000 négyzetméter felületű, közös­­ponti karbantartó csarnok képezi. Pillanatnyilag a karbantartók a vállalat szétszórtan lévő műhelyei­ben rendezkedtek be. Nos, az új csarnok üzembehelyezésével meg­szűnik ez az áldatlan helyzet. KÖNNYÍTÉS AZ ÖNTÖK MUNKÁJÁN ! A fejlesztési munkálatok kereté- i ben jelentősen korszerűsítjük öntö- i­dénket, könnyebbé, szaporábbá és I biztonságosabbá tesszük az öntők I munkáját. Készítünk többek között egy korszerű öntőszalagot. Üzem­be helyezzük a központi formázó-I homok preparáló állomást, ahon­nan futószalagon jut el a homok a különböző­ munkahelyekre, s on-I nan használtan vissza a preparáló központba. I Végül az öntöde szomszédságá­ban épül a 700 négyzetméteres raktározó felület. Oldalról nyitva, s felülről fedve lesz. A raktárt fu­tódarukkal látjuk el, az anyagmoz­­­­gatás megkönnyítése végett. I A beruházási munkálat fő vállal- 9 kozója — a kolozsvári Építkezési­­ és Szerelési Vállalat — a szerző­dés értelmében 1970 harmadik ne- I gyedében adja át véglegesen a­­ munkálatokat... Akkorra az eddig i­gieknél is szebb és nagyobb lesz a román könnyűipari gépgyártás e - fellegvára.

Next