Vörös Zászló, 1973. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1973-09-01 / 206. szám
AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXV. évfolyam 206 (6757) szám 1973. szeptember 1. szombat Ara 30 bám] NICOLAE CE elvtárs látogatása Kuba Köztársaságban Péntek délelőtt a testvéri Kubában folyó látogatás harmadik napján Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke és Elena Ceausescu elvtársnő, valamint a többi román hivatalos személy az ország keleti részén elterülő, a kubai forradalom bölcsőjének tartott Santiago de Cubának, Oriente tartomány székhelyének a vendége volt. Nicolae Ceausescu elvtárs és Elena Ceausescu elvtársnő kíséretében volt Fidel Castro elvtárs, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Forradalmi Kormány miniszterelnöke és Vilma Espin elvtársnő, a Kubai Nőszövetség elnöke. Varaderóból Santiago de Cubába különrepülőgéppel utaznak. Az Antonio Maceo repülőtéren Románia és Kuba vezetőit Juan Almeida parancsnok, a Kubai KP KB Politbürójának tagja, a legfelsőbb pártvezetőség különleges megbízatású tartományi delegátusa, Armando Hart, a Kubai KP KB Politbürójának tagja, a tartományi pártbizottság első titkára, valamint Haidee Santamaria, a Kubai KP KB tagja üdvözölte. A repülőteret román és kubai zászlók, Nicolae Ceausescu elvtárs portréja és a következő román és spanyol nyelvű felirat díszíti: Oriente tartomány üdvözli Nicolae Ceausescu elnököt. A két állam himnuszának elhangzása után Nicolae Ceausescu és Fidel Castro elvtársak ellépnek a repülőtéren felsorakozott díszszázad előtt. A repülőtéren tartózkodó számos lakos hosszasan élteti a két vezetőt, a román—kubai barátságot. Nicolae Ceausescu és Fidel Castro elvtársak, valamint a többi román és kubai hivatalos személy ezután nyitott gépkocsikban foglal helyet, s elindul a város központjába. Santiago de Cuba az ország második legnagyobb városa, erős gazdasági központ, amelyben cukor-, cement-, cipő- és textilgyárak, élelmiszeripari gyárak működnek, s amelynek van egy hatalmas olajfinomítója is. Az objektumok többsége a kikötő övezetében van, amelynek természeti adottságai rendkívül kedvezőek a város nagyarányú fejlesztésére. Santiago de Cuba egyébként Kuba legrégibb forradalmi jellegű városa. Itt van Jose Martinak, a „forradalom apostolának“ sírja. Jose Marti 1895-ben esett el a gyarmati iga alóli felszabadító háborúban. Ugyanitt emlékművet is állítottak neki. És ugyancsak Santiago de Cuba az a város, amelyben két évtizeddel ezelőtt egy júliusi reggelen erős gépfegyverropogás jelezte a világnak a kubai nemzeti felkelés kezdetét: e felkelés 1959 januárjában a népi hatalom beiktatásával érte el csúcspontját. Moncada — a város volt helyőrsége — az elnyomás és az erőszak szimbóluma volt, amelyet Batista terrorrendszerében bevehetetlen erődnek tartottak. Itt képezték ki és itt szállásolták el a diktátor elitcsapatait. Erre a helyőrségre csapott le példátlan merészséggel 1953. július 26-án egy maroknyi fiatal elszánt forradalmár Fidel Castro vezetésével.. Ennek a csoportnak volt a tagjatöbbek között Raul Castro és Abel Santamaria is. Bár a támadás nem sikerült és Moncadát akkor nem tudták meghódítani, bár a részt vett 135 ifjú közül sokat, köztük Abel Santamariát meggyilkolták, másokat pedig elfogtak és törvény elé állították, e hősies akció bebizonyította, hogy a diktatórikus rezsim távolról sem sebezhetetlen és a történelem által bukásra van ítélve. A moncadai felkelés lángja újra fellobbant Sierra Maestrában. A Fidel Castro által vezetett, három évig tartott elszánt fegyveres harc a zsarnokság megdöntését és a forradalom győzelmét eredményezte. Ma a Moncada homlokzatán óriás betűk hirdetik. Iskolává alakított kaszárnya. Valóban, itt alakult meg a Július 26 iskolakomplexum, ahol a forradalomban részt vettek gyermekei, ifjabb és idősebb volt harcosok tanulnak, hogy ugyanolyan forradalmi lendülettel építhessék a szocializmust, mint ahogy annak idején a fegyvert forgatták. Az iskolakomplexum bejáratánál megindító jelenet tanúi vagyunk. Egy pionír lányka az itt tanuló gyermekek nevében melegen üdvözli a vendégeket. „Jól ismerjük a román nép harcát és mindazokat a nagy sikereket, amelyeket önök Románia szocialista építésének megkezdése óta elértek a gazdasági és a társadalmi fejlesztésben — hangzik a pionír lányka által felolvasott üzenet. — Húsz évvel ezelőtt egy csoport bátor fiatalember, szeretett vezetőnkkel Fidel Castro parancsnokkal az élen, hősiesen megrohamozta a Moncada kaszárnyát. Ennek az eseménynek 20. évfordulóján a kubai pionírok és egész népünk fokozott, erőfeszítéseket tesz, hogy még nagyobb sikerek kivívásával biztosítsa országunk előrehaladását a szocializmus útján. Kérjük, adják át meleg üdvözletünket a romániai pioníroknak. Kívánjuk, hogy érezzék jól magukat városunkban“. Pionírcsoport lép Nicolae Ceausescu elvtárshoz és Elena Ceausescu elvtársnőhöz, Fidel Castro elvtárshoz és a többi román és kubai elvtárshoz, s fehér-kék színű pionírkendőt köt a nyakuk köré. Ezután a volt kaszárnya egyik épületszárnyában berendezett múzeum — a kubai nép forradalmi harcának legfontosabb mozzanatait megörökítő múzeum — megtekintése következik. A román nép küldöttei előtt részletesen ismertetik e harc különböző szakaszait, kezdve a spanyol gyarmatosítók elleni háborútól egészen a Sierra Maestra-i harcokig. E harcok első ízben változtatták Kubát valóban szabad állammá, amelynek állampolgárai, saját sorsuk urai ma emberhez méltó életet élnek. A vendégek hosszasan elidőznek abban a teremben, ahol a fiatal forradalmár, Fidel Castro ellen megrendezett per dokumentumai láthatók. Nagy pannokon idézetek olvashatók abból a nagyszabású vádbeszédből, amelyet Fidel Castro mondott, a vádlottak padjáról. „A történelem fel fog menteni“ — mondotta akkor Fidel Castro, s valóban a történelem bebizonyította, hogy az igazság a forradalom oldalán állt és ez csakis így lehetett. Egy másik teremben a szocialista országok és más országok népeinek a kubai néppel való szolidaritását tükröző képek láthatók. Megtisztelő helyen óriási fénykép látható, amely Fidel Castro elvtárs múlt évi romániai látogatásának egyik mozzanatáról készült. Az akkori látogatás, akárcsak Nicolae Ceausescu elvtárs mostani kubai látogatása nagy jelentőségű eseményként került be a román—kubai barátság és harcos szolidaritás kapcsolatának történetébe. A látogatás befejezésekor Nicolae Ceausescu elvtársat és Elena Ceausescu elvtársnőt felkérik, írják be nevüket a múzeum díszkönyvébe. A román vendégek a következőket írták a díszkönyvbe: „Nagy érdeklődéssel tekintettük meg a múzeumot, amely szemlélteti a kubai nép hosszas hősies harcát a szabadságért és a függetlenségért, a gazdasági és társadalmi fejlődésért, a gazdasági és társadalmi előrehaladásért. A múzeum úgyszintén ragyogóan tükrözi a Fidel Castro elvtárs vezette forradalmi harcot, a forradalom győzelmét és a szocialista társadalom sikeres építését. Melegen gratulálunk a múzeum szervezőinek“. A hivatalos gépkocsisor a Siboney farm, a kubai nép legjobb fiai által vívott forradalmi harc másik színhelye felé veszi útját. Fidel Castro elvtárs és harcostársai itt, Santiago de Cubatól 20 kilométerre készítették elő Moncada ostromát. A Santiago de Cubától a Siboney farmig vezető úton 26 emlékmű őrzi a Moncada ostromában a haza szabadságáért elesett 48 mártír emlékét. Siboneyben úgyszintén múzeumban kaptak helyet a moncadai ostrom megható tanújelei: a forradalmárok fegyverei, amelyeket annak idején egy kútban rejtettek el és a forradalmi csoport gépkocsijait rejtő kocsiszín. Nagy pannokon a hősies epizódról szóló újságcikkek láthatók és felvételek az ostrom túlélői elleni vad megtorlásokról. Mindezek érzékeltetik a bátorságot és méltóságot, amelyről a szabadság eszméitől lelkesített fiatalok tettek tanúbizonyságot Batista hóhérai előtt. „Nagy érdeklődéssel tekintettük meg a Siboney farmot, ahonnan a kubai forradalmárok — Fidel Castro, Abel Santamaria és Raul Castro vezetésével — 1953 július 26-án elindultak a Moncada megostromlására. Az esemény aranybetűkkel került be Kuba történetébe: a nemzeti felkelés kezdete volt ez Tisztelettel emlékezünk a Moncada hőseire, a kubai forradalom mártírjaira, akiknek eszményei ma megvalósulnak, s akiket dicsőség övez. Ezeket a szavakat írta be a múzeum díszkönyvébe Nicolae Ceaușescu elvtárs és Elena Ceausescu elvtársnő. A látogatás befejezésekor ismét megindító jelenet tanúi vagyunk. Egy öregember és egy öregasszony, akik a farm környékén laknak és akik szemtanúi voltak a két évtizeddel ezelőtti eseményeknek, hozzálépnek Nicolae Ceausescu elvtárshoz és Elena Ceausescu elvtársnőhöz, Fidel Castro elvtárshoz. Az a kívánságuk, hogy megszorítsák a vendégek kezét, akik a távoli Romániából elhozták népünk baráti üzenetét. A vendégek Santiago de Cuba-i szálláshelyén a Kubai KP tartományi bizottságának vezetősége ebédet adott Nicolae Ceausescu elvtárs és Elena Ceausescu elvtársnő tiszteletére. Részt vett Fidel Castro, Juan Almeida, Armando Hart, Carlos Rafael Rodriguez, Pedro Miret, Vilma Espin, Haydee Santamaria, más kubai hivatalos személyek. Részt vettek a következő elvtársak: Ion Patan, Stefan Andrei, Bujor Almában, más román hivatalos személyek. Fidel Castro elvtárs és Nicolae Ceausescu elvtárs pohárköszöntőjében éltette a pártjaink és népeink közti kapcsolatokat, egészséget kívánt a jelenlévőknek. Az ebéd szívélyes légkörben folyt le. Ezt követően Nicolae Ceausescu elvtárs és Elena Ceausescu elvtársnő megtekintette a Jose Merceron cementgyárat, ahol román gyártmányú gépsor is működik. • Péntek délután a Santiago de Cuba-i Jose Merceron cementgyárban mintegy 50 000 helybeli dolgozó részvételével román—kubai barátsági nagygyűlést tartottak. Beszédet mondott Fidel Castro elvtárs és Nicolae Ceausescu elvtárs. A nagygyűlés a lelkesedés légkörében, a két országot és népet összefűző testvéri barátság szellemében folyt le. R. CAPLESCU MIRCEA MOARCAS RADU PASCAL A segesvári helyiipari vállalatnál van egy ember, akit soha nem láttak elkésni. Egy olyan ember, akitől a faipari részleg dolgozóinak 90 százaléka tanult szakmát, s tanítványai közül mesterek, vállalatvezetők, párt- és állami aktivisták kerültek ki. Ez a valaki két évvel ezelőtt kérhette volna a nyugdíjazását, de dolgozott tovább és még ma is olyan egészségnek örvend, hogy tőle az orvosok akár be is csukhatnák a rendelőjüket. Kézdi Kálmán a prototípusok készítője, precíz munkás, kiváló szakértő, alapító tag, aki a legnehezebb feladatok elől sem hátrált meg soha, így beszélnek róla a Lemetánál. De várjon, hogy látja ő a dolgokat? Most éppen pihenőszabadságon van, otthon találom, a kertes kis házban beszélgetünk. — Úgy hallottam, 1950-ben jelen volt a vállalat magvát képező Tirnava kisipari szövetkezet megalakításánál. Egészen röviden mit tudna mondani az akkori eseményről, helyzetről? — Egész jól emlékszem, ahogy összegyűltünk itt a kertben és elhadóan úton voltunk anyagért. Mentünk az erdészethez, hogy jelöljön ki fát, akkor azt kivágni, gáterezni. Abban az időben még lehetett diófát kivágni. Elmentünk falura fölvásárolni a rönköket, aztán vittük Tirnavenibe furnért vágatni belőle... — Az igazgató elvtárstól tudom, hogy rövidesen nyugdíjazzák, de nem akarják elengedni a vállalattól, megkérték, járjon be még az év végéig. Hát Kézdi bácsi nélkül mellett még minden évben dolgozzak négy hónapot. És én nem is akarok tétlenkedni, még nem akarok megállni, mert akkor tudom, teljesen összeroppanok. Kell a testmozgás mindamellett, hogy diétázók és galagonya virágból főtt teát iszom, mert van egy kicsi vérnyomásom.. Most visszahívnak, mert a hollandok rendeltek 1000 gyermekágyat. Ezzel pedig dolog van, én tudom A nitrozással, a szereléssel, minden. Azért is mondtam, hogy az exporta hónap letelik és a megélhetéshez a pénzt haza kell vinni. — Ha nem veszi rossz néven, hány év alatt alakult ki az a véleménye, hogy a fiatalok általában könnyebben veszik a munkát? — Huszonhéttől dolgozok megszakítás nélkül a mesterségben. Én egy Wágner nevezetű iparostól tanultam itt Segesváron, aki aztán 1930-ban, amikor jött a nagy krízis, leállott... Szigorú ember volt! Reggel megbújt a kapu mögé egy bortároztuk, hogy szövetkezetét alaki- nem tudják teljesíteni az export- munkához tegyenek inkább családunk. Nehezen indultunk, akkor, terveződós embereket, akik tudják, hogy a még nem volt mérnök, mi kellett — Ó, aztán, ha én meghalok, sem fizetésért meg kell dolgozni. A fiarajzoljunk, kalkuláljunk, beadjuk , áll meg a gyár! — neveti el matál még a szüleire támaszkodik, fogyasztásokat. Mindenhez kellett gát —, majd hozzáteszi: — A tör szállást, kasztot kap tőlük, meg érteni. S emellett úgyszólván állan vény megengedi, hogy a nyugdíj egyebet. De a családos tudja, hogy Ajtay László riportja MÉG HARMINC NAP Az ötéves terv határidő előtti teljesítéséért -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Ütemesen, minden mutatónál teljesíteni az állattenyésztési program előirányzatait A megyei pártbizottság legutóbbi plenáris ülése egyik napirendi pontként tárgyalta meg az állattenyésztés fejlesztése megyei programjának megvalósítását, valamint azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják e terv összes mutatóinak teljesítését. A tájékoztató jelentés, a felszólalók, valamint a plenáris végén elhangzott összefoglaló hangsúlyozta, hogy a megye állattenyésztése jó úton halad. Fejlődése a kidolgozott programnak megfelelően, emelkedő irányzatú. Ebben az évben is folytatódott a termelés összpontosítása, szakosítása, belterjesebbé tétele, hogy teljes egészében biztosítani tudja az előtte álló feladatokat, hogy nagy mennyiségű tejjel, tojással, hússal és gyapjúval járuljon hozzá az állam központosított alapjához. A meglévő szövetkezetközi társulások mellett újabb négy jött létre ebben az esztendőben (Szászkézden, Balavásáron, Paníton és Bonyhán), így a hasonló profilú állattenyésztési egységek száma elérte a 23-at. A megyei pártkonferencia, valamint a megyei mezőgazdasági aktívaüléseken kijelölt feladatoknak megfelelően, egyes helyeken megkezdték a tenyészállatnevelő farmok, brigádok szervezését, amelyek biztosítják majd a létrehozandó tejtermelő farmok számára a kiváló tenyészanyagot. Eddig három hasonló farm jött létre, a bándi, vajdaszentiványi és küküllőkirályfalvi termelőszövetkezetben. A szervezés tovább folyik. Az év elmúlt hét hónapjában, az év elejéhez viszonyítva, jelentős eredmények születtek az állatlétszám — az állattenyésztés alapja A megyei pártbizottság plenáris ülésének munkálataiból — növelésében is minden szektorban, minden állatfajnál. Megyei viszonylatban ez a növekedés a következő: szarvasmarháknál 6 097 darab, a sertéseknél 9 521 darab, és a juhoknál 35 222 darab. Az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva javult a helyzet a tej- és hústermelés, az állami alaphoz való hozzájárulás terén is. Az elmúlt hét hónapban például, a takarmányozott tehenenként elért tejhozam 60 literrel volt nagyobb, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Számos termelőegységben, mint a makfalvi szövetkezetközi komplexumban, a kutyfalvi, gernyeszegi és más termelőszövetkezetben a tejtermelés az elmúlt hét hónap alatt takarmányozott tehenenként elérte az 1 600—2 000 litret. De más téren is születtek eredmények. A teheneknél a hét hónap alatt 105,6 százalékra teljesítették a fedeztetési tervet és 100,9 százalékban a szaporulati tervet. Az elért eredmények mellett a plenáris ülés rámutatott arra is, hogy egyes mutatók teljesítésénél még lemaradás mutatkozik. Nem kielégítőek az eredmények ebben az időszakban néhány ámv-ben, mtsz-ben, amelyek negatívan befolyásolják a megyei megvalósításokat. Nicolae Ceausescu elvtárs mondotta az állatok felvásárlási árának növelésével kapcsolatosan, hogy a megjavított felvásárlási ár még egymagában nem oldja meg az állattenyésztés gyors ütemű fejlesztését. A kiváló anyagi lehetőségek megkövetelik, hogy megfelelő intézkedéseket foganatosítsanak a mutatkozó hiányosságok felszámolására. A fenti útmutatások fényében a plenáris ülés, elemezve az eddig elért eredményeket, számos intézkedést javasolt és hagyott jóvá az előírt állatlétszám megvalósítása, az állami alaphoz való hozzájárulás (Folytatás a 3. oldalon) Felkészülve fogadjuk az új erdőkitermelési idényt! Szeptember elseje fontos határkövet jelent az erdőkitermeléssel foglalkozó vállalatok életében: ettől a naptól kezdődik az új erdővágási idény. Tulajdonképpen az év utolsó négy hónapjában dől el az 1973. évi terv teljesítésének és a következő esztendei termelés előkészítésének milyensége A Régeni Erdőkitermelési és Szállítási Vállalat az idén alaposan felkészült az új idényre. Célunk remek teljesítményekkel zárni az 1973. évi szocialista versenyt és megteremteni a jövő évi ütemes és zavarmentes termelés összes feltételeit. Egyébként épp e két tényező képezi az ötéves terv határidő előtti teljesítésének fontos biztosítékát. Az idén az előkészítési munkálatok során szem előtt tartottuk pártunk főtitkárának, Nicolae Ceausescu elvtársnak a kitermelés korszerűsítésével kapcsolatos, Görgényben elhangzott útmutatásait. A kitermelés korszerűsítése, értem ez alatt mind az új módszerek alkalmazását, mind a gépesítés fokának emelését, napjaink legfontosabb követelménye, hisz csak ezáltal emelhetjük a munkatermelékenységet és a faanyag kihasználásának fokát; emelhetjük a kitermelés rentabilitását, végső fokon egész,tevékenységünk gazdasági hatékonyságát. Vállalatunk munkaközössége arra törekedett, hogy megfelelő menynyiségű faanyag-készletet biztosítson a téli időszakra és optimális munka- és életkörülményeket az erdőkitermelésben dolgozóknak. Arra törekszünk, hogy szüntelenül csökkentsük a nyersanyag szállítására fordított költségeket, valamint a nyersanyag begyűjtési helyek közötti távot. Ennek érdekében 20 vágtéren több mint 50 kilométer erdei utat építünk még az idén. Eddig 25 kilométer erdei út építését fejeztük be, a többi távon a munkálatok előrehaladott szakasznál tartanak. Több hatékony intézkedést ültettünk gyakorlatba a munkálatok gépesítési fokának emelése céljából is. Az 1974-ben kitermelésre kerülő vágtereken már az idén14 sodronykötélpályát építünk, s ezek közül 8-at működésbe is helyeztünk. Ezáltal nagy vonalakban kiküszöböljük a magánfogatokkal végzett szállítást. Munka alatt áll a kiközelítésre, szállításra, valamint a nagy hatékonyságú erdőipari gépek használatára lehetőséget nyújtó több mint 20 km-es út építése Ezeknek az objektumoknak a kivitelezését bankhitelekből fedezzük. A vágterek gépekkel és berendezésekkel való felszerelésével párhuzamosan, fokozott ütemben végezzük a kitermelésre szánt fa-ARGINT DUMITRU mérnök, a régeni Erdőkitermelési és Szállítási Vállalat kereskedelmi igazgatója (Folytatás a 3. oldalon) Minden kiló zöldség kerüljön a fogyasztókhoz! Teljében a betakarítás a zöldséges farmokon Néhány Maros menti zöldségtermesztő farmot kerestünk fel. Nyilván a városiak mindig jó ellátást igénylő szemével néztünk körül, de gondoltunk a termelőre is, nem mulasztottuk el érdeklődni általában a zöldségtermelés idei hatékonyságáról, problémáiról. Már elöljáróban elmondhatjuk, hogy a felkeresett szövetkezetekben a tavalyinál gondosabban gyűjtik be a termést, zökkenőmentes a szállítás. Sajnos azonban ez nem mindig a jobb együttműködés, hanem a helyenként számottevően alacsonyabb termés miatt alakult így. Most a felvásárlóknak ahhoz, hogy feladataiknak eleget tegyenek, minden kiló zöldségre szükségük van. Persze, ennek tudatában sincs sok értelme a tavalyi állapotokra hivatkozni, fontos, hogy jól szervezett munkával, a felek között fennálló operatív kapcsolattal, a kevesebb termés teljes egészében értékesítést nyer. Talán sosem egyeztek ebben ennyire az érdekek. Tény, hogy nehéz helyzetben vannak a felvásárlókat koordonálók. Nap mint nap össze kell egyeztetniük mi és mennyi kerüljön konzerválásra, s ugyanakkor ne maradjanak üresen a zöldségüzletek polcai sem. Feladatuk igen közel jár a közmondásbeli „a kecske is jóllakjon, s a káposzta is megmaradjon“ dilemmához. Nézzük, mennyiben dolgozik kezük alá ebben a legfontosabb tényező, a TERMELŐ. Nagy a kár, de... Az UGRAI zöldségtermesztő farm nem pusztán szállítója, hanem részegysége lett a marosvásárhelyi konzervgyárnak. Itt 110 hektáron termesztenek zöldségféléket. Nem írjuk le, milyen kultúrákkal tódultak ebben az évben, mert területeik csaknem 60 százaléka vízkárt szenvedett. Feladataik teljesítése szempontjából így a másodvetcek jutnak fő szerephez. Ezekkel próbálják értékben pótolni azt, amit elvitt a víz. A borsót kivéve, szinte minden zöldségfélét újravethettekültethettek. — Harminc hektárra — mondja VINCZE ÉVA mérnöknő, a farm vezetője — paszulyt vetettünk, 14- re uborkát, 5—5 hektáron pedig káposztát, illetve spenótot termelünk. Azaz hogy a spenótot kisebb területen, mert ez utóbbi is károsodott. — Mégsem lesz hát meddő az idei munka. — Nem ülhettünk tétlenül. Igyekszünk pótolni, amit lehet. Eddigi szállításaink: 60 tonna uborka, 65 tonna hagyma, 49 000 kiló karalábé, paprika, paradicsom és paszuly. Direkt a fogyasztónak csak hagymát adtunk át. MARKAI JÁNOS NECANITCHI STEFAN (Folytatás a 3. oldalon) tal és aki későn jött, azt a műhelyajtóig hajszolta. De az első verést nem így kaptam. Mondjam el, hogy volt... Föl kellett rakjuk a dekát szárítani, s amikor elvégeztük, derékig levetkőztünk a mosakodáshoz. Egyszer csak jő a mester, s látjuk, hogy elkomorodik és idegesen rágni kezdi a hüvesyujját. Azt, amelyiket a cirkula elvágta volt és a köröm nőtt rá a húsra. Ijedten néztünk körül, hogy mit felejthettünk el. Talán nem csináltunk rendet? Nem söprögettünk ki a műhelyben, vagy nem locsoltuk föl a padlót? Csak azt láttam, hogy odalép a deszkarakáshoz, levesz egy lécet és úgy ahogy voltam csőrén, reámvágott. Tudod-e, hogy miért kaptad? — kérdezte. Nem tudom, válaszoltam. Hát mikor tettél alól collos deszkát és fosznit felül?. . Na, le a fosznit, fél collos deszkát, átraktuk az egészet s utána elmentünk, hogy ünnepeljük meg a felszabadulásomat. — Szóval, a fegyelmet jól beleverték Kálmán bácsiba. De az inaskodás óta a mai napig néha-néha (Folytatás a 3. oldalon)