Záhony Körzeti Átrakó, 1980 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1980-01-01 / 1. szám

VI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 1,50 FT 1980. JANUÁR HÓ 4 Minőségi munkát! "­trakókörzetünk dolgozói sok tekintetben sikeres, de az áru­­szállítási, átrakási igény csökkenése ellenére is rendkívül nehéz évet zártak. Bár az 1979-es év eredményei nem lát­ványosak, elsősorban abban összegezhetők, hogy az áruszerkezet nagymértékű változása és az árubelépés rendkívüli egyenetlensége ellenére is az év folyamán a Szovjetunióból belépő árumennyisé­get lényeges torlódás nélkül tudtuk fogadni. Több fontos területen javult munkánk gazdaságossága, jelentős mértékben megnöveke­dett a széles üres kocsik megrakása és az exporttervek teljesítése ér­dekében végzett elegyrendezési tevékenység. A népgazdaságunk és a MÁV terveinek ismeretében elmond­hatjuk, hogy az 1980-as év sem lesz könnyebb, elsősorban a felada­tok szempontjából. Kapcsolataink a Szovjetunióval az áruforgalom területén is tovább fejlődnek. Továbbra is számíthatunk ezen kívül a tranzitforgalmunk növekedésével. Mindez az átrakandó áruk vo­lumenét növeli. A népgazdaság termelési szerkezetének változása következtében tovább fog változni az áruösszetétel az értékesebb, munkaigényesebb áruk részarányának növekedése irányában. Ez az átrakás nehézségi fokát és minőségi követelményeit fokozza. Ugyan­akkor mindannyian tudjuk, hogy 1980-ban a népgazdaság megnö­vekedett feladatai az eddigivel sokkal inkább igénylik, hogy az ex­port-import forgalmat minden rendelkezésre álló eszközzel előse­gítsük és használjuk ki lehetőségeinket a tranzitforgalom növelé­séből elérhető valutabevételünk fokozására. Ezeket a célokat gazda­ságosan, takarékosan, eszközeink jobb kihasználásával lehet elérni. Javítanunk kell az üzemviteli munka minőségét, s az üzembiz­tonságot. Nagyobb előrelátás szükséges az átrakás és kocsifelhasz­nálás tervezésében, s következetesség a tervek végrehajtásában. A külföldi kocsik felhasználási rendszerét — a tranzitáruk átfutási idejének csökkentése érdekében — javítani érdemes. Feladat, hogy széles nyomtávú kocsik körzeti tartózkodása három napon belül legyen. Nagyobb gondot kell fordítanunk a vonóerő körzeten belüli jobb kihasználására, a vonali gépek célszerűbb felhasználására. Cél a tehervonatok átlagos terhelésének 1900 tonna fölé emelése, s a teherkocsikba rakott árumennyiségnél a 27 tonna elérése. Gazdálkodásunkban a költségtervek teljesítése mellett a követ­kező év egyik legfontosabb feladata az ésszerűbb munkaerő-fel­használás kialakítása lesz. Ebbe tartozik az alkalmazotti, admi­nisztratív létszámarányok csökkentése. Az anyag- és energia­­gazdálkodásunkban a készletek csökkentésénél a tőkés importból eredő alkatrészek kisebb felhasználásánál az eddigieknél tudatosab­ban szükséges eljárnunk, így állandósítani lehet az anyag- és ener­giamegtakarításban 1979-ben elért eredményeinket. Az anyagi ösztönzési rendszerünk fejlesztésével elérhető, hogy a rendelkezésre álló bérfejlesztést elsősorban a munka szerinti dif­ferenciálásra fordítsuk. Szélesebb körben kívánjuk bevezetni a tel­jesítménybérezést, a munka mérését. A prémiumrendszert úgy fej­lesztjük tovább, hogy a kifizetett prémiumok mért és hasznos tel­jesítményekhez kapcsolódjanak. Üzem- és munkaszervezési tevékenységünk az áruszállítási ter­vünk végrehajtását, a jobb minőséget szolgálja. Folytatjuk az üzemfőnökségi szervezet további ésszerűsítését. Elsődleges célunk a jó együttműködést lehetővé tevő kapcsolatrendszer kialakítása. Tovább folytatjuk a számítástechnikai eszközök alkalmazásba vé­telét. Olyan rendszerek bevezetését tervezzük, amelyek jelentős munkaerő-megtakarítást tesznek lehetővé, eladataink adottak. Végrehajtásuk nem képzelhető el az át­rakókörzet csaknem 7 ezer fős kollektívájának összefogása, becsületes helytállása nélkül. Az üzemi demokrácia, fóru­main keresztül minden eddiginél jobban igényeljük dolgozóink vé­leményét, javaslatait és bírálatait is. A szocialista versenymozga­lomtól azt várjuk, hogy mindig legyen ereje a megnövekedett, meg­változott feladatok ellátására, jusson kifejezésre a körzet munkás­ságának, értelmiségének újító kedve, jobbat akaró szándéka, nőjön felelősségérzetük az itt folyó, a magyar népgazdaság számára ki­emelt jelentőségű munkánkért. Rigó Zoltán üzemigazgató F Kerekek harmóniája. Csendélet a tengelyátszerelő csarnok előtt Záhonyban. (Gaál Béla felvétele) Minden kedves olvasónknak boldog új évet kívánunk! Mennyiségi növekedés nélkül Változott az áru összetétele 1979 jellemzője: új körülmények az átrakásban Akkor, amikor egy évvel ez­előtt a körzet tervei készültek, az áruszállítási feladatok mérsé­kelt növekedésével számolt min­denki. Ahogy teltek a hónapok, úgy bizonyosodott be, hogy egy­re kevésbé lehet eleget tenni a mennyiségi feladatoknak , ugyanis a szállításra, átrakásra felkínált áruk mennyisége elma­rad a tervezettől, nem haladja meg az egy évvel korábbi szin­tet. Mindez még inkább előtérbe helyezte a múlt esztendőre meg­fogalmazott gazdasági felkínált áru fogadását, célt: a zökke­nőmentes átrakását. Kevesebb a tömegáru A Szovjetunióból érkező áru összetétele — a korábbi évek irányzatának megfelelően — egyre inkább a nehezebben át­rakható fajták felé tolódott el. Nagy szerepet játszik ebben az, hogy a tömegáruk egy része — fa, koksz és szén — kevesebb volt a szokásosnál. Ezzel szem­ben például több műtrágya ér­kezett, miközben ennek az átra­kásához a kapacitás lényegében nem bővült, így egyes idősza­kokban komoly szervezési intéz­kedések kellettek a nagyobb za­varok elkerülése érdekében. A szállítás másik jellemzője, hogy növekedett a tranzitáruk men­­­nyisége több, mint hat százalék­kal. Itt az átrakáshoz szükséges kocsik kiválogatása, a kereske­delmi tevékenység erősítése adott nagyobb feladatot. Sikeresnek bizonyult az a munka, amely magyar területen széles kocsik megrakását jelen­tette. Az almaszállítás közel harmadával volt nagyobb, mint a korábbi években. Emellett a tengelyátszerelt kocsik rakottan való visszaküldése is könnyebb­séget jelentett a sokszor árufo­gadási zavarokkal küszködő szovjet félnek. A kisebb mennyiség vonta maga után, hogy a munka ter­melékenysége nem nőhetett a kívánt mértékben. Kisebb mér­tékű, mintegy 4 százalékos rom­lás tapasztalható ezen a terüle­ten. A minőségi munka színvo­nalának emelését viszont jól mutatja az egy normál kocsiba rakott árumennyiség további nö­vekedése. Szerepe van ebben a finom rendezésnek, a gondo­sabb kocsigazdálkodásnak is. Ezzel éves szinten 11 ezer vasúti kocsit takarított meg a körzet. A széles és a normál kocsik tartózkodási idejének csökken­tésére kidolgozott program nem hozta meg a várt sikert. Bár a múlt évhez képest nem válto­zott a helyzet, azonban a terv javulást irányzott elő. A késett kocsik figyelmesebb kezelésével viszont 50 ezer rubel kocsi bér­megtakarítást ért el az üzemfő­nökség. Ugyancsak több intéz­kedés történt a tehervonatok menetrend szerinti indítása ér­dekében. Némi javulás ugyan tapasztalható, azonban a terve­zetthez képest közel 5 százalé­kos az elmaradás. Kedvezőtlen az is, hogy az egy ,vonattal to­vábbított áru mennyisége ki­sebb volt 23 tonnával, mint 1978-ban. Nagyobb gondosság­gal ez elkerülhető lett volna. Fegyelmi helyzet A munkafegyelmet, munka­rendet megsértők sokkal na­gyobb szigorúsággal találkoz­nak, mint korábban. Ennek el­lenére elmondható, hogy a fe­gyelmi helyzetben alapvető ja­vulás nem következett be. Vál­tozatlanul sok az ittasság és iga­zolatlan távollét. A nagyobb szi­gorral is hozható összefüggésbe, hogy kismértékben csökkent az üzemi balesetek száma, azonban az 1979-es három súlyos baleset továbbra is figyelmeztet. A tár­gyi balesetek számának csökke­nése mellett pedig nem meg­nyugtató, hogy Fényeslitke ren­dező pályaudvaron aránytalanul magas az esetek száma, Záhony­ban több volt a súlyos tárgyi baleset. A létszámhelyzet továbbra sem javult az igényeknek meg­felelően. A munkakörökben kulcsfontosságú mintegy 250 ember hiányzott. Egy év alatt több, mint százzal nőtt a kör­zetben dolgozók száma. A vég­rehajtott bérintézkedések hatá­sára egy év alatt 6,4 százalékkal emelkedett a dolgozók átlagke­resete és megközelíti a havi négyezer forintot. A munkafel­tételeket jelentősen javította a 430 millió forint értékű beruhá­zás. Eperjeske átrakón a konté­nerátrakók üzembe helyezése és a fedett ömlesztett átrakó teljes befedése könnyítette a munkát. A verseny haszna Az üzemfőnökség dolgozóinak összehangoltabb munkájára is szükség volt a múlt évben, hogy zavartalanul folyjon az át­rakás és szállítás. A vontatási telep rekonstrukciójának meg­kezdése miatt például romlot­tak a mozdonyok javításának feltételei, azonban ennek ellené­re jó üzemkészségi szintet bizto­sítottak. A takarékos gazdálko­dásra utal, hogy a vontatásnál jelentős üzemanyag-megtakarí­tást értek el, míg a rakodási főnökségen az gépesített import alkatrészeket pótolták hazaival, s ezzel devizát takarítottak meg. A pályafenntartási szakemberek a tmk-tervben rögzítetthez ké­pest közel sávban, 140 másfélszeres nagy­vágánykilométeren végeztek karbantartást. Kedve­zőtlen, hogy a fenntartásra szánt óramennyiséget nem tud­ták teljesíteni. A biztosító be­rendezéseket fenntartó főnökség kisebb létszámmal is megoldot­ta feladatát. A tolatási körzetek rádiósításával biztonságosabbá vált a forgalmi munka. Az eredmények elérését, a minőségi munkára való törek­vést segítette a körzetben tevé­kenykedő 403 szocialista brigád. A kibontakozó kongresszusi munkaverseny eredményei már most mutatkoznak a tervezett­nél nagyobb üzemanyag-megta­karításban, a végzett társadalmi munkában. Az 1979-es esztendő végső mérlegét a pontos számok isme­retében ezután vonják meg. Az adatok azt bizonyítják, hogy he­lyes úton jár az üzemfőnökség, amikor a minőségi munkát he­lyezi előtérbe. Ugyanakkor meg­állapítható, hogy a kezdeti ered­ményektől többet kell elérni ah­hoz, hogy a növekvő követelmé­nyeknek eleget tudjunk tenni. Vetélkedősikerek Dicsőséget hoztak Sikerrel helytálltak a több ezer vasutas között azok a fia­talok, akik részt vettek a Ki minek mestere? vetélkedő or­szágos döntőjén, ahol a legjobb húsz fiatal szerepelt az igazga­tósági elődöntőkben elért ered­ményeik alapján. A Budapesten, december 6—7-én megrendezett vetélkedőn a forgalmi vizsgával nem rendelkezők kategóriájában a záhonyiak közül Robenkó Já­nos jegyvizsgáló a hatodik he­lyen végzett, Balázs András vál­tókezelő pedig kilencedik lett. A forgalmi szolgálattevők verse­nyében Góré József átrakó pályaudvarról a Eperjeske tizedik helyen végzett. A szocialista brigádok vasúti vetélkedőjében az igazgatósági döntőbe két brigád jutott a kör­zetből. A pályafenntartási fő­nökség Kovács József vezette Kinizsi Pál Szocialista Brigádja a 12 együttesből a negyedik he­lyet szerezte meg. A gépesített rakodási főnökség Grünwald Róbert vezette Pattantyús Szo­cialista Brigádja pedig lett. A fizikai dolgozókból ötödik álló brigádok közül a pályafenntar­tási főnökség Kántor János ve­zette Kun Béla Szocialista Bri­gádja eredményes szerepléséért a MÁV Vezérigazgatóságától kétezer forintos könyvjutalmat kapott.

Next