Záhony Körzeti Átrakó, 1987 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

E A siker feltételeit mi teremtjük meg Irta: Gerőcs István, az üzemi pártbizottság titkára A­z olvasó már túl van a szilveszteren. Az emlékezés kö­débe vész a mozdonyi kürtök semmivel össze nem ha­sonlítható éjféli zenéje. Elmúlt az az éjfél, mely el­választja az óesztendőt az újévtől. Mire e gondolatok nyom­dakészen eljutnak az olvasóig már elkoptatjuk az első hónap felét. Előre nézünk, a jövő feladatait vizsgáljuk. A jövőnk múltunkból gyökerezik. Ez a múlt az óesztendő is, melyet eredményesen zártunk — a gondok ellenére. Ala­pot ad arra, hogy megújuló reménnyel kezdjük az újévet. Az előző évinél és terveinknél is jóval többet szállítot­tunk. Minőségi mutatóink zöme kedvezően alakult. Javult gazdálkodásunk színvonala. Gyarapodtunk. Beruházásaink ütemszerűen valósultak meg, és sikerült — a több munka alapján — többet tenni a borítékba is. Büszkén vettük át a Szovjet Szakszervezetek zászlaját, bizonyítékát a szovjet-magyar vasutas együttműködésnek. Örömünk fokozódott, amikor nyilvánosságra került: a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt kongresszusi zászlaját is nekünk ítélték! Megkaptuk vele a Minisztertanács és a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa zászlaját is. Dicsekvésnek is tűnhet a felsorolás, pedig józan, becsü­letes, tisztességes számadás. Egy közösség, a záhonyi üzem­­igazgatóság dolgozóinak eredménye. Pártunk Központi Bizottsága is számadást készített no­vember 19—20-i ülésén. Elemezte a XIII. kongresszus gaz­daságpolitikai határozatának végrehajtását. Elismerte az elmúlt két év eredményeit, komolyan figyelmeztetett, hogy: ,,a gazdasági fejlődés élénkülése nem következett be, a VII. ötéves terv első évének eredményei nem k­lelégítőek”. Pártbizottságunk és pártszervezeteink e határozat alap­ján elemezték a politika helyi megvalósulását. Leszögezték: ......üzemünk dolgozói magukévá tették a XIII. kongresszus és a megyei, üzemi pártértekezletek határozatait és ennek szellemében dolgoztak”. M­unkánk elemzésében a pozitív elemek dominálnak Igazolják az elismeréseket! Szóltak erről a vitában résztvevők is, mégsem ez adta meg az alaphangot. Azonosulva a Központi Bizottság novemberi határozatával mi is azt vizsgáltuk: mi az, ami nem alakult a korábbi jó elhatározásaink szerint? Mi az, ami fékezi előrehaladásunk vonatát? Nem önmarcangolás volt ez, a hibafeltárás nem homá­­lyosította el a pozitív eredményeket. Figyelmeztető, a vál­toztatás igényét hangsúlyozók szóvá tették, hogy miért nem sikerült 1986-ot a minőség évévé tenni. A nem várt mennyi­ségi felfutás levezetése, megoldása, a pillanatnyi előnyök oltárára juttatta áldozatként a minőséget sok esetben. Tudtuk hasznosítani a korábban tárgyalt témák tapasz­talatait is. Érdekeltségi rendszerünk még túlságosan a mennyiségre orientál. Nem segíti eléggé a hatékonyabb ter­vező-, irányító-, ellenőrző munkát. A vezetői gondolkodásban és megnyilvánulásban túlzott az objektív körülményekre való hivatkozás, a hibaelhárítás, a partnerek mulasztásának felvetése, a felsőbb instrukciókra való várás, a hatáskör hiányának, a szabályozók szerepének eltúlzása. A vezetői gondolkodásban és megnyilvánulásban túlzott középszerűt, és nem a kockázatvállaló, a gondolkodó vezetőt honorálja. A dolgozóknál sem érvényesül a munka szerinti megkülönböztetés, még mindig sok a hierarchiában elfoglalt hely szerinti megítélés. A munka- és technológiai fegyelem megsértéséből még mindig jelentős a morális és anyagi hátrányuk, bár a meg­szüntetésük irányába ható intézkedések számszerűen nőttek. A negatívumok felsorolásánál nem maradtak ki a párt­szervek sem. A merev, a mai igényeknek meg nem felelő irányítás, a hatáskörök féltése, a munkahelyi de­mokratikus fórumok működtetésének gyengeségei a politikai munka hibáira utalnak. A­­ határozatok nem valósultak meg következetesen, nem kellő színvonalú a végrehajtás ellen­őrzése, a számonkérés. Bizonytalanság van az elvi irányítás és a gyakorlat konkrét kérdéseiben. Szeretném leszögezni: az objektivitás nem jelent pesszi­mizmust. Illúziókat viszont nem kergethetünk, vágyainkat megalapozottság nélkül nem emelhetjük a politika szintjére. Az idézett határozat is végrehajthatónak ítéli meg a XIII. kongresszus határozatait és a VII. ötéves tervet. Végrehajtha­tó, de ennek feltételei vannak! Meg kell újuljon a gazdaság. Erősödni kell a cselekvő­képességnek, hibáink kijavításához fel kell használnunk az önállóság lehetőségeit, a demokrácia szélesedésének felhajtó erejét. A megújulás viszont nem járhat együtt közömbösség­gel, fásultsággal, cinizmussal. A sikeres munka feltételeinek többségét magunknak kell megteremteni. Választ kell adni a kor és 1987. kérdéseire. A válasz létjogosultságát igazolják a tettek. A kollektív egyetértést kövesse az együttes cselekvés is. Ezen kell mun­kálkodni mindenkinek a maga munkaterületén, párttagnak, párton kívülieknek, azoknak is, akik hisznek a szocializmus erejében, és azoknak a — remélem — keveseknek is, akiket csak a gazdasági szabályzók kényszerítenek erre. gondolatok jegyében köszönöm meg pártbizottságunk nevében valamennyi dolgozónknak az 1986-ban vég­zett eredményes munkáját, és kívánok a jövő eszten­dőben is kimagasló munkasikereket, családi és egyéni bol­dogságot! Boldog új évet kívánunk minden olvasónknak! XIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM_____________________ÁRA: 2,30 FT_______________1987. JANUAR HÓ Újítási ötletverseny •Ötletek a jobb munkára Az üzemigazgatóság gazdasági feladatainak egyre emelkedőbb színvonalú megoldása érdeké­ben nagy szükség van a dolgo­zók újító-alkotó kezdeményezé­sére. Az újítói munka a műsza­ki fejlesztés, a gazdasági meg­újulás forrása. Ebben az évben több mint 500-an kapcsolódtak be a mozgalomba. Javaslataikat korszerűbb, biztonságosabb munkamódszerek kialakítására, importanyag-, energia-, lét­számmegtakarításra, nehéz fizi­kai munka megkönnyítésére nyújtották be. összesen bead­tak (dec. 10-ig) 306 újítási ja­vaslatot, elfogadtak 147 megol­dást, bevezetésre került 125 újí­tás. Az újítások hasznosításából 4 millió forint származott. Beszámolás ankáron Az üzemigazgatóság gazdasági vezetése a szakszervezetek te­rületi intéző bizottságával egyet­értésben az újítói munka to­vábbi ösztönzésének, az újítási tevékenység szélesebb körű ki­bontakoztatásának jól bevált módszerét a versenyakciót eb­ben az évben is megrendezte. Novembert újítási hónapnak nyilvánítva valamennyi szolgá­lati helyen újítási ankétot szer­vezett, ahol beszámoltak a terü­letükön folyó újítási tevékeny­ségről, ismertették a mozga­lom jelentőségét, az újításokról szóló fontosabb tudnivalókat, ezen munka terén felmerülő problémákat, feladatokat. Az ankéttal egyidőben a főnökségek ötletnapokat is tartottak, ahol a vezetés szervezett formában kérte a dolgozók ötleteit, javas­latait egy-egy megoldatlan fel­adatra. Itt derült ki, hogy a dolgozókban mennyi rejtett szellemi tartalék van. A hónap keretében elhangzott 336 ötlet, ebből a bíráló bizott­ságok elfogadtak 182 megoldást, 58 javaslatot újításnak minősí­tettek. Ebben az esetben ötlet­díjon túl újítási díj is megilleti a javaslattevőt. Az ankétok és ötletnapok színvonala főnökségenként vál­tozó volt. Ott, ahol nagyobb je­lentőséget tulajdonítottak az újítási munkának, vállalták a szervezéssel, előkészítéssel járó pluszmunkát, ott jól sikerültek. Végeredményben hasznosak, s bizonyossá vált, hogy a dolgo­zók igénylik ennek évenként több alkalommal történő meg­tartását. A „Hónap” záró rendezvénye­ként került megnyitásra 1986. november 28-án az Újítási ki­állítás, melyet Sípos István üzemigazgató-helyettes tartott. A kiállításon az elmúlt öt évben hasznosított újítások szerepel­tek. (kb. 70—80) A kiállítás he­lye az állomásfőnökség nemdo­hányzó váróterme volt, így a kiállítás csak betekintést adott az újítási munkáról, mivel több olyan újítás van, melyeknek na­gyobb a helyigénye, vagy kü­lönféle berendezésekbe, gépekbe vannak beépítve, így többségé­ben fotókon, leírásokon, grafi­konokon került bemutatásra ezen tevékenység. Az újítási ki­állítás célja az újítási tevékeny­ség bemutatásán túl a javaslat­­tevők népszerűsítése, valamint a kiállítás látogatói részére fi­gyelem és gondolat felkeltése. A főnökségek kiállítási tablóit pontozva, legszínvonalasabbnak értékelte a bizottság a pálya­­fenntartási főnökség és a BFF bemutatkozását. Az igén ívet értékelték A ..Hónap” keretében ver­senyt hirdettünk a szolgálati he­lyek között két kategóriában. Műszaki és nem műszaki szol­gálati helyek között. A verseny értékelése a kiírásban közzé­tett pontértékek alapján tör­tént, miszerint figyelembe vet­tük a főnökségek egész évi újí­tási tevékenységét is. A ver­senyben ösztönöztük az újítási feladattervben szereplő felada­tok megoldására irányuló javas­latok beadását, hasznosítását. Kiemelten értékeltük az ener­gia-, importanyag, létszámmeg­takarítást eredményező, munka, vagy környezetvédelemre vo­natkozó javaslatokat. A verseny feltétele a műszaki főnökségeknél, hogy a nem fi­zikai és szakmunkás létszám­nak 6 pont/fő, a nem műszaki főnökségeknek összlétszáma fi­gyelembevételével 3 pont/fő eredményt kellett elérni az ér­tékeléshez, így a következő he­lyezési sorrend alakult ki: Mű­szaki kategóriában: első helye­zést, a biztosítóberendezési fenntartási főnökség ért el 103 ponttal, 13 ezer forint pénzjuta­lomban részesült a főnökség. Második helyen szerepelt a pá­lyafenntartási főnökség 60 pont/fő eredménnyel, 11 ezer fo­rint jutalmat kapott. Harmadik helyen végzett a gépesített ra­kodási főnökség 39 pont/fő ered­ménnyel. Jutalma: 9 ezer forint A vontatási főnökség „dobogós” helyezést ugyan nem ért el, de szép eredménye 20 pont/fő (mentségére szolgál a 890 fő osztószám), alapján hétezer fo­rint pénzjutalmat kapott. Jutalmak a legjobbaknak A nem műszaki főnökségek közötti versenyben: első helye­zett: a szertárfőnökség 131 pont/fő eredménnyel, 7 ezer fo­rint jutalomban részesült. Má­sodik helyezett a szállítmányo­zási főnökség 26 ponttal, 5 ezer 500 forint jutalmat kaptak, a harmadik helyen szereplő Ko­moró állomásfőnökség 10 pont/ fő eredményt elérve, 1 ezer fo­rint jutalmat oszthattak ki az újítási tevékenységben résztve­vő dolgozóknak. A jutalmak átadása 1986. de­cember 19-én ünnepélyes kere­tek között üzemigazgatósági újí­tási ankéton történt. Az üzemigazgatósági szintű ankétot Szép Béla a TIB mun­katársa nyitotta meg. Ezt kö­vetően Legény András, a mű­szaki osztály vezetője számolt be az újítási tevékenységről és átadta a versenyjutalmakat. Ez alkalommal került átadásra két Élenjáró kitüntetés újítói mun­káért. Tulajdonosai: Mohán Jó­­zsefné üzemigazgatóság újítási ügyintézője és Juhász István a BFF üzemvezető helyettese. Mohán Józsefné Munkásgyűlés Záhonyban Gazdasági feladataink teljesí­tése záloga előrehaladásunknak. A párt és a kormány határoza­tait minden munkahelyen szé­les körben ismertetik. A feladat, hogy az országos képbe illesztve a helyi tennivalókkal is tisztá­ban legyenek. Záhonyban, a vontatási fő­nökség csarnokában munkás­gyűlésen ismerhetik meg a kör­zet dolgozói a legfontosabb fel­adatokat. A munkásgyűlés szó­noka Urbán Lajos közlekedési miniszter, aki január 20-án az ország, a közlekedés és ezen be­lül a vasút feladatait ismerteti. Miniszterhelyettesi megbeszélés Folyamatos szállítási csúcs A magyar és szovjet vasúti áruszállítást tekintették át, a következő időszak feladatait be­szélték meg azon a találkozón, amelyre december 23-án került sor Záhonyban. Szovjet részről Vaszilij Kolpakov vasútügyi miniszterhelyettes vezette a tár­gyalást, magyar részről Önozó György közlekedési miniszter­helyettes állt a delegáció élén. A megbeszélésen részt vettek az érintett vasúti vezetők, a lvovi igazgatóság és az ungvári al­­igazgatóság, valamint a záhonyi üzemigazgatóság képviselői. A tárgyaláson eredményekről adhattak számot. A korábbi idő­szakot jelentősen meghaladó mennyiségek szállítására, átra­kására került sor 1986-ban. A Szovjetunióba irányuló szállítá­soknál 150 ezer tonnával több gabona, százezer tonnával több alma, 200 ezer tonnával több timföld indult útnak. A hazánk­ba érkező áruk között vezetett a műtrágya, de a tömegáruk kö­zött nagy mennyiséggel szere­pelt a fa, a vasérc és a szén is. Gondot jelentett, hogy a tranzit küldemények szállításában kü­lönböző okok miatt nem volt meg a folyamatosság. A megbeszélések arra irányul­tak, hogy az év hátralévő részé­ben se legyen fennakadás a szállításban és átrakásban. En­nek jegyében dolgoztak az ün­nepek alatt is. Szovjet részről érződött a csapi beruházások hatása, mégis egymillió tonna árut magyar területen raktak széles kocsikba.

Next