Záhony Körzeti Átrakó, 1987 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
E A siker feltételeit mi teremtjük meg Irta: Gerőcs István, az üzemi pártbizottság titkára Az olvasó már túl van a szilveszteren. Az emlékezés ködébe vész a mozdonyi kürtök semmivel össze nem hasonlítható éjféli zenéje. Elmúlt az az éjfél, mely elválasztja az óesztendőt az újévtől. Mire e gondolatok nyomdakészen eljutnak az olvasóig már elkoptatjuk az első hónap felét. Előre nézünk, a jövő feladatait vizsgáljuk. A jövőnk múltunkból gyökerezik. Ez a múlt az óesztendő is, melyet eredményesen zártunk — a gondok ellenére. Alapot ad arra, hogy megújuló reménnyel kezdjük az újévet. Az előző évinél és terveinknél is jóval többet szállítottunk. Minőségi mutatóink zöme kedvezően alakult. Javult gazdálkodásunk színvonala. Gyarapodtunk. Beruházásaink ütemszerűen valósultak meg, és sikerült — a több munka alapján — többet tenni a borítékba is. Büszkén vettük át a Szovjet Szakszervezetek zászlaját, bizonyítékát a szovjet-magyar vasutas együttműködésnek. Örömünk fokozódott, amikor nyilvánosságra került: a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusi zászlaját is nekünk ítélték! Megkaptuk vele a Minisztertanács és a Szakszervezetek Országos Tanácsa zászlaját is. Dicsekvésnek is tűnhet a felsorolás, pedig józan, becsületes, tisztességes számadás. Egy közösség, a záhonyi üzemigazgatóság dolgozóinak eredménye. Pártunk Központi Bizottsága is számadást készített november 19—20-i ülésén. Elemezte a XIII. kongresszus gazdaságpolitikai határozatának végrehajtását. Elismerte az elmúlt két év eredményeit, komolyan figyelmeztetett, hogy: ,,a gazdasági fejlődés élénkülése nem következett be, a VII. ötéves terv első évének eredményei nem klelégítőek”. Pártbizottságunk és pártszervezeteink e határozat alapján elemezték a politika helyi megvalósulását. Leszögezték: ......üzemünk dolgozói magukévá tették a XIII. kongresszus és a megyei, üzemi pártértekezletek határozatait és ennek szellemében dolgoztak”. Munkánk elemzésében a pozitív elemek dominálnak Igazolják az elismeréseket! Szóltak erről a vitában résztvevők is, mégsem ez adta meg az alaphangot. Azonosulva a Központi Bizottság novemberi határozatával mi is azt vizsgáltuk: mi az, ami nem alakult a korábbi jó elhatározásaink szerint? Mi az, ami fékezi előrehaladásunk vonatát? Nem önmarcangolás volt ez, a hibafeltárás nem homályosította el a pozitív eredményeket. Figyelmeztető, a változtatás igényét hangsúlyozók szóvá tették, hogy miért nem sikerült 1986-ot a minőség évévé tenni. A nem várt mennyiségi felfutás levezetése, megoldása, a pillanatnyi előnyök oltárára juttatta áldozatként a minőséget sok esetben. Tudtuk hasznosítani a korábban tárgyalt témák tapasztalatait is. Érdekeltségi rendszerünk még túlságosan a mennyiségre orientál. Nem segíti eléggé a hatékonyabb tervező-, irányító-, ellenőrző munkát. A vezetői gondolkodásban és megnyilvánulásban túlzott az objektív körülményekre való hivatkozás, a hibaelhárítás, a partnerek mulasztásának felvetése, a felsőbb instrukciókra való várás, a hatáskör hiányának, a szabályozók szerepének eltúlzása. A vezetői gondolkodásban és megnyilvánulásban túlzott középszerűt, és nem a kockázatvállaló, a gondolkodó vezetőt honorálja. A dolgozóknál sem érvényesül a munka szerinti megkülönböztetés, még mindig sok a hierarchiában elfoglalt hely szerinti megítélés. A munka- és technológiai fegyelem megsértéséből még mindig jelentős a morális és anyagi hátrányuk, bár a megszüntetésük irányába ható intézkedések számszerűen nőttek. A negatívumok felsorolásánál nem maradtak ki a pártszervek sem. A merev, a mai igényeknek meg nem felelő irányítás, a hatáskörök féltése, a munkahelyi demokratikus fórumok működtetésének gyengeségei a politikai munka hibáira utalnak. A határozatok nem valósultak meg következetesen, nem kellő színvonalú a végrehajtás ellenőrzése, a számonkérés. Bizonytalanság van az elvi irányítás és a gyakorlat konkrét kérdéseiben. Szeretném leszögezni: az objektivitás nem jelent pesszimizmust. Illúziókat viszont nem kergethetünk, vágyainkat megalapozottság nélkül nem emelhetjük a politika szintjére. Az idézett határozat is végrehajthatónak ítéli meg a XIII. kongresszus határozatait és a VII. ötéves tervet. Végrehajtható, de ennek feltételei vannak! Meg kell újuljon a gazdaság. Erősödni kell a cselekvőképességnek, hibáink kijavításához fel kell használnunk az önállóság lehetőségeit, a demokrácia szélesedésének felhajtó erejét. A megújulás viszont nem járhat együtt közömbösséggel, fásultsággal, cinizmussal. A sikeres munka feltételeinek többségét magunknak kell megteremteni. Választ kell adni a kor és 1987. kérdéseire. A válasz létjogosultságát igazolják a tettek. A kollektív egyetértést kövesse az együttes cselekvés is. Ezen kell munkálkodni mindenkinek a maga munkaterületén, párttagnak, párton kívülieknek, azoknak is, akik hisznek a szocializmus erejében, és azoknak a — remélem — keveseknek is, akiket csak a gazdasági szabályzók kényszerítenek erre. gondolatok jegyében köszönöm meg pártbizottságunk nevében valamennyi dolgozónknak az 1986-ban végzett eredményes munkáját, és kívánok a jövő esztendőben is kimagasló munkasikereket, családi és egyéni boldogságot! Boldog új évet kívánunk minden olvasónknak! XIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM_____________________ÁRA: 2,30 FT_______________1987. JANUAR HÓ Újítási ötletverseny •Ötletek a jobb munkára Az üzemigazgatóság gazdasági feladatainak egyre emelkedőbb színvonalú megoldása érdekében nagy szükség van a dolgozók újító-alkotó kezdeményezésére. Az újítói munka a műszaki fejlesztés, a gazdasági megújulás forrása. Ebben az évben több mint 500-an kapcsolódtak be a mozgalomba. Javaslataikat korszerűbb, biztonságosabb munkamódszerek kialakítására, importanyag-, energia-, létszámmegtakarításra, nehéz fizikai munka megkönnyítésére nyújtották be. összesen beadtak (dec. 10-ig) 306 újítási javaslatot, elfogadtak 147 megoldást, bevezetésre került 125 újítás. Az újítások hasznosításából 4 millió forint származott. Beszámolás ankáron Az üzemigazgatóság gazdasági vezetése a szakszervezetek területi intéző bizottságával egyetértésben az újítói munka további ösztönzésének, az újítási tevékenység szélesebb körű kibontakoztatásának jól bevált módszerét a versenyakciót ebben az évben is megrendezte. Novembert újítási hónapnak nyilvánítva valamennyi szolgálati helyen újítási ankétot szervezett, ahol beszámoltak a területükön folyó újítási tevékenységről, ismertették a mozgalom jelentőségét, az újításokról szóló fontosabb tudnivalókat, ezen munka terén felmerülő problémákat, feladatokat. Az ankéttal egyidőben a főnökségek ötletnapokat is tartottak, ahol a vezetés szervezett formában kérte a dolgozók ötleteit, javaslatait egy-egy megoldatlan feladatra. Itt derült ki, hogy a dolgozókban mennyi rejtett szellemi tartalék van. A hónap keretében elhangzott 336 ötlet, ebből a bíráló bizottságok elfogadtak 182 megoldást, 58 javaslatot újításnak minősítettek. Ebben az esetben ötletdíjon túl újítási díj is megilleti a javaslattevőt. Az ankétok és ötletnapok színvonala főnökségenként változó volt. Ott, ahol nagyobb jelentőséget tulajdonítottak az újítási munkának, vállalták a szervezéssel, előkészítéssel járó pluszmunkát, ott jól sikerültek. Végeredményben hasznosak, s bizonyossá vált, hogy a dolgozók igénylik ennek évenként több alkalommal történő megtartását. A „Hónap” záró rendezvényeként került megnyitásra 1986. november 28-án az Újítási kiállítás, melyet Sípos István üzemigazgató-helyettes tartott. A kiállításon az elmúlt öt évben hasznosított újítások szerepeltek. (kb. 70—80) A kiállítás helye az állomásfőnökség nemdohányzó váróterme volt, így a kiállítás csak betekintést adott az újítási munkáról, mivel több olyan újítás van, melyeknek nagyobb a helyigénye, vagy különféle berendezésekbe, gépekbe vannak beépítve, így többségében fotókon, leírásokon, grafikonokon került bemutatásra ezen tevékenység. Az újítási kiállítás célja az újítási tevékenység bemutatásán túl a javaslattevők népszerűsítése, valamint a kiállítás látogatói részére figyelem és gondolat felkeltése. A főnökségek kiállítási tablóit pontozva, legszínvonalasabbnak értékelte a bizottság a pályafenntartási főnökség és a BFF bemutatkozását. Az igén ívet értékelték A ..Hónap” keretében versenyt hirdettünk a szolgálati helyek között két kategóriában. Műszaki és nem műszaki szolgálati helyek között. A verseny értékelése a kiírásban közzétett pontértékek alapján történt, miszerint figyelembe vettük a főnökségek egész évi újítási tevékenységét is. A versenyben ösztönöztük az újítási feladattervben szereplő feladatok megoldására irányuló javaslatok beadását, hasznosítását. Kiemelten értékeltük az energia-, importanyag, létszámmegtakarítást eredményező, munka, vagy környezetvédelemre vonatkozó javaslatokat. A verseny feltétele a műszaki főnökségeknél, hogy a nem fizikai és szakmunkás létszámnak 6 pont/fő, a nem műszaki főnökségeknek összlétszáma figyelembevételével 3 pont/fő eredményt kellett elérni az értékeléshez, így a következő helyezési sorrend alakult ki: Műszaki kategóriában: első helyezést, a biztosítóberendezési fenntartási főnökség ért el 103 ponttal, 13 ezer forint pénzjutalomban részesült a főnökség. Második helyen szerepelt a pályafenntartási főnökség 60 pont/fő eredménnyel, 11 ezer forint jutalmat kapott. Harmadik helyen végzett a gépesített rakodási főnökség 39 pont/fő eredménnyel. Jutalma: 9 ezer forint A vontatási főnökség „dobogós” helyezést ugyan nem ért el, de szép eredménye 20 pont/fő (mentségére szolgál a 890 fő osztószám), alapján hétezer forint pénzjutalmat kapott. Jutalmak a legjobbaknak A nem műszaki főnökségek közötti versenyben: első helyezett: a szertárfőnökség 131 pont/fő eredménnyel, 7 ezer forint jutalomban részesült. Második helyezett a szállítmányozási főnökség 26 ponttal, 5 ezer 500 forint jutalmat kaptak, a harmadik helyen szereplő Komoró állomásfőnökség 10 pont/ fő eredményt elérve, 1 ezer forint jutalmat oszthattak ki az újítási tevékenységben résztvevő dolgozóknak. A jutalmak átadása 1986. december 19-én ünnepélyes keretek között üzemigazgatósági újítási ankéton történt. Az üzemigazgatósági szintű ankétot Szép Béla a TIB munkatársa nyitotta meg. Ezt követően Legény András, a műszaki osztály vezetője számolt be az újítási tevékenységről és átadta a versenyjutalmakat. Ez alkalommal került átadásra két Élenjáró kitüntetés újítói munkáért. Tulajdonosai: Mohán Józsefné üzemigazgatóság újítási ügyintézője és Juhász István a BFF üzemvezető helyettese. Mohán Józsefné Munkásgyűlés Záhonyban Gazdasági feladataink teljesítése záloga előrehaladásunknak. A párt és a kormány határozatait minden munkahelyen széles körben ismertetik. A feladat, hogy az országos képbe illesztve a helyi tennivalókkal is tisztában legyenek. Záhonyban, a vontatási főnökség csarnokában munkásgyűlésen ismerhetik meg a körzet dolgozói a legfontosabb feladatokat. A munkásgyűlés szónoka Urbán Lajos közlekedési miniszter, aki január 20-án az ország, a közlekedés és ezen belül a vasút feladatait ismerteti. Miniszterhelyettesi megbeszélés Folyamatos szállítási csúcs A magyar és szovjet vasúti áruszállítást tekintették át, a következő időszak feladatait beszélték meg azon a találkozón, amelyre december 23-án került sor Záhonyban. Szovjet részről Vaszilij Kolpakov vasútügyi miniszterhelyettes vezette a tárgyalást, magyar részről Önozó György közlekedési miniszterhelyettes állt a delegáció élén. A megbeszélésen részt vettek az érintett vasúti vezetők, a lvovi igazgatóság és az ungvári aligazgatóság, valamint a záhonyi üzemigazgatóság képviselői. A tárgyaláson eredményekről adhattak számot. A korábbi időszakot jelentősen meghaladó mennyiségek szállítására, átrakására került sor 1986-ban. A Szovjetunióba irányuló szállításoknál 150 ezer tonnával több gabona, százezer tonnával több alma, 200 ezer tonnával több timföld indult útnak. A hazánkba érkező áruk között vezetett a műtrágya, de a tömegáruk között nagy mennyiséggel szerepelt a fa, a vasérc és a szén is. Gondot jelentett, hogy a tranzit küldemények szállításában különböző okok miatt nem volt meg a folyamatosság. A megbeszélések arra irányultak, hogy az év hátralévő részében se legyen fennakadás a szállításban és átrakásban. Ennek jegyében dolgoztak az ünnepek alatt is. Szovjet részről érződött a csapi beruházások hatása, mégis egymillió tonna árut magyar területen raktak széles kocsikba.