Záhony Körzeti Átrakó, 1989 (15. évfolyam, 1-8. szám)

1989-01-01 / 1. szám

MFTl megyei könyvtár nyíregyháza IVTAR I c==J ZÁHONY MIaI—* KÖRZETI A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ZÁHONYI MÁV ÜZEMI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 8,30 FT 1989. JANUAR HO Boldog új évet! Az elmúlt napokban, hetekben e megszokott“*■ jókívánságokat más hangsúllyal, várakozással teli sóhajokkal áthatva ejtjük ki. A sok változást ígérő új évtől kissé félünk és idegenkedünk. Sokan és sokszor kérdezzük egymástól mit hoz a jövő, ez az év lesz-e kezdete azoknak az erőfeszítéseknek, melyek szükségesek a lejtőn való megálláshoz, az ország és benne sok egyes ember biztos megélhetéséhez. Amikor számvetést készítünk az elmúlt esztendőről gondolatok, érzések egész sem kavarog bennünk. Mit rontottunk el, mit csinálnánk másképpen, ha lehetőségünk adódna rá? E kavargó gondolatokban fontos, az éves munkára, tevékenységünkre, az ország egészére, kisebb közösségekre és minden emberre kiható dátumok jönnek a felszínre. Boldog új évet — mikor mondjuk egymásnak érezzük és tudjuk, hogy valami véget ér, s egy új ismeretlen kezdődik. E rövid három szó egyszerre feloldja a tegnap fáradságát, az elmúlt hosszú év küzdelmét, feszültségeit. Az új ismeretlen betoppanása, a jövő iránti várakozás és kíváncsiság erőt és lendületet ad az újrakezdéshez. A jövőbe vetett hit, az élniakarás megsokszorozza erőnket, az előbb még fáradt, fásult ember új terveket sző, lelkesedik. Az, hogy az új esztendőt miként tudjuk elkezdeni és az új gazdálkodási feltételeknek hogyan tudunk megfelelni, az 1988-as év eredményétől nagymértékben függ. Jóleső érzéssel mondhatjuk el az elmúlt évről, hogy Záhony üzemigazgatóság munkás kollektívája alapvető feladatát, az áruk átrakását, szállítását jó színvonalon teljesítette. A ráfordítások csökkenése mellett nőttek a bevételek, az érdekeltségi rendszer egyre jobban működik. Az eredmények mellett vannak hiányosságaink, melyek kijavítására a jövőben nagyobb figyelmet kell szentelni. Így vannak még tartalékok a minőségi munkavégzés általánossá tételében, a technológiai fegyelem javításában, az árukárok csökkentésében, a munka- és teljesítmények objektívebb elismerésében, egymás munkájának megbecsülésében. Mindannyian nagy vállakozással tekintettünk a májusi országos pártértekezlet elé. E várakozásnak, úgy érzem, a pártértekezlet megfelelt. Megújult az MSZMP vezető testület, a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság is. Azt követően felgyorsult a politizálás a párton belül és kívül. A sokszínűbbé váló, a vitatott kérdéseket másképp megítélő vélemények miatt elbizonytalanodás is tapasztalható a közvéleményben és a párttagok soraiban is. Az országos pártértekezletet követően pártszerveink keresték és egyes kérdésekben még mindig keresik helyüket és tennivalóikat. A politizáló párttá válás igényli az eddigi gyakorlattal való szakítást, nyíltabb eszmecseréket, széleskörűbb vélemény kikérését, a párttagok személyes szerepének felértékelődését. Már a pártértekezlet előkészítése során érződött, hogy az ország lakosságában és a párttagokban is nagy a változtatás igénye. Ez kiterjedt a politikára, a gazdaságra, az intézményrendszerre, a demokratizmusra és személyekre is. E folyamat egész évben tovább folytatódott. Hozzá kell szoknunk, hogy nincsenek tabu témák. Az információdömping miatt a lakosságban, a párttagokban sok esetben a tanácstalanság lett úrrá. Sokan, és nem teljesen ok nélkül félnek attól, hogy a mindenáron való változtatás zsákutcájába kerülünk, melyre történelmünk során nem kevés példa volt már. A demokrácia kiszélesítésének igénye általánossá vált, de alkalmazását tanulni kell. Ilyen tanulóév volt az 1988-as. Meg kell értenünk, hogy eltérő nézetek is vannak társadalmunkban, ha tudomásul vesszük, ha nem. Nem egységes, s nem is volt akkor sem társadalmunk, amikor ezt hangoztattuk. Az elmúlt év bizonyos kérdésekben, azok megítélésében felszínre hozta ezt. Egyik a sok között nagy tanulsága az elmúlt évnek, hogy a demokrácia játékszabályai hiányosak, amik megvannak, azzal sem tudnak sokan mit kezdeni. Sok esetben személyeskedéssé fajul a vita az ügy igazi képviselete leple alatt. Másik fontos tanulság, hogy ha tettekre van szükség, esetenként áldozatokra is, sokan még a párton belül sem hajlandók erre. Ez így van országosan, de helyileg is, amit bizonyítanak az elmúlt év eleji kilépések, s a tagkönyvek átvételének megtagadása is. Az elmúlt évben 4 százalékkal csökkent az üzemigazgatóság területén a párttagok száma, ami nem sok, de az már elgondolkodtató, hogy a kilépettek, töröltek között vannak, s nem kevesen középvezetők, volt tisztségviselők is, olyanok, akik a társadalomtól az átlagtól többet kaptak, s amikor az átlagtól többet várna a közösség tőlük, amikor nem siklik olyan gyorsan a hajó, félreállnak. Tanulság, hogy a párttagoknak egymást is jobban meg kell ismerni, nagyobb figyelmet kell fordítani a szó és a tett egységére. Kritizálni, ellenvetni mindenki szíve joga, s ezt ma nyíltabban lehet tenni, mint bármikor és ez így is van rendjén. De ez csak egyik része az életnek, az igazi emberi tulajdonság, ha a kritikai észrevételek mellé oda tesszük a kivezető út egy-egy részletét. Van akitől kisebb, van akitől nagyobb részletet követel az élet, a tehetségétől és lehetőségétől mérten. De ezt mindenkitől követeli, s ezt mindenkinek a maga helyén meg kell tennie. Meg kell tenni a jelenért, a jövőért, magunkért, de a jövő nemzedékéért is. Amikor eszünkbe jutnak a költő szavai — ember küzdj és bízva,bízzál — gondoljunk arra, hogy napjainkban is mennyire sorsdöntőek az ebben foglaltak. Tudjuk, hogy még három-négy kemény küzdelmekkel terhes esztendő vár ránk. E küzdelmet mindannyiunknak a maga helyén meg kell vívnia, de mindenkinek bíznia kell abban, hogy amit tesz, az hozzájárul ahhoz, hogy eljön a felemelkedés korszaka. Bízni kell önmagában és másokban, mert a küzdelem a jövőbe vetett hit nélkül kilátástalan. A mai helyzetünkben összefogásra, bátor tettekre, egymás gondjainak felvállalására, nem utolsósorban jószándékú kritikára, cselekvő összefogásra van szükség. Amikor oly sok és ellentétes hatás, vélemény, kinyilatkoztatás ért az elmúlt évben is bennünket és fog érni ez évben is, arra gondoljunk, hogy az ember nemcsak önmagáért van hanem embertársaiért is. Az emberi közösségnek saját gondjait, saját magának kell elsősorban megoldania. A külső beavatkozások legtöbbször fájdalmasabbak és kiszámíthatatlanok. Támasz jó ha van, de csak arra hagyatkozni és saját egyéniségünket feladni veszélyes, erre a történelem megtanított bennünket. A mai helyzetben nem kevésszer kell erre is gondolnunk. Többször értékeltük és fogjuk is értékelni a múltat, azt módszeresen boncolgatjuk, az éles kés sokszor a hibák mellett az eredményeket, a megőrzendő, a jövőbe átmenthető értékekre sincs tekintettel. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a fürdővízzel kiöntsük a gyereket is. Amikor boldog új évet kell kívánnunk egymásnak, eszünkbe kell jusson, hogy e nép fennmaradását oly sok viszály és vérzivatarban is saját magának és összefogásának köszönhette. Itt a végeken számunkra talán 1989-ben is az a legbiztatóbb, hogy egy jó 1988-as évet tudunk magunk mögött. Jó, hogy 1989-re is van munkánk, hogy ez évben is, mint az elmúlt években, számíthatunk a több mint hétezer fős munkáskollektívára, annak szellemi és fizikai teljesítményére. Nekünk az a feladatunk, hogy a magyar-szovjet és a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok fejlődését kihasználva és elősegítve, az üzemigazgatóság dolgozóinak minél jobb pozíciót teremtsünk, mert ez hasznos mind az egész vasút, mind a népgazdaság számára. Az 1988-as év zárása és az új esztendő köszön*“etése alkalmából Záhony átrakókörzet valamennyi dolgozójának kívánom, hogy 1989-i ben is találjon az üzemben képességének, elképzelésének megfelelő munkát, egyéni boldogulásához biztosítékot. Kívánom, hogy ehhez békés, boldog családi háttér és jó egészség is párosuljon. Hideg Nagy János Üzemi PB titkár / <? A TARTALOMBÓL: Lapunk idei első számában megismerkedhetnek olvasóink a megyei pártértekezleten elhangzott hozzászólással. Bemutatjuk a 3. oldalon a személyzeti és munkaügyi osztályt, míg a sok kis eseményekről tudósító 4. oldalon egy nagyobb írás a megújuló művelődési házzal foglalkozik, részletesen ismertetve a háromszorosára növekvő intézmény lehetőségeit. Panaszok és ügyintézés Készenléttől a munkakezdésig Érdekképviselet és jogsegély a szakszervezetnél Korántsem lehet azt mondani, hogy mindenáron panaszkodók az átrakókörzetben dolgozók. Vannak viszont olyan esetek, amelyek az egyének vagy kisebb kollektívák érdekeit sértik, ilyenkor keresik a segítséget, a megoldást. A dolgozók panaszügyeinek, bejelentéseinek intézéséről ezért adott tájékoztatót a közelmúltban Verba Ferenc, a szakszervezet területi intéző bizottságának titkára az üzemi párt végrehajtó bizottságnak. Közérdekű bejelentések Az adatok összegzéséből kiderült, hogy 1988. decemberéig 374 ügyben keresték meg az egyes szakszervezeti bizottságokat. A legtöbb esetben a személyes tanácscsadással rendezni lehetett, megfelelő mederbe terelték az ügyet, azonban legalább ugyanilyen fontos volt a személyes eljárás is. Természetesen az is előfordult, hogy nem teljesíthető, nem jogos panasszal keresték fel a szakszervezetet. Külön érdemes foglalkozni a közérdekű bejelentésekkel, biztosítóberendezési és fenntartási főnökségnél a készenléti díjazásal kapcsolatban panaszkodtak a dolgozók. Mivel egy napban négy-öt alkalommal hais rákerülhet a sor egy dolgozóra, ezért egyáltalán nem tartják jó megoldásnak, hogy ilyenkor csak az alapórabér 60 százalékát kapják kézhez. Amikor viszont a készenlét ideje alatt munkát végeznek, túlórát számolnak el. Ez a megoldás arra készteti dolgozókat, hogy ne a gyors hiabajavításban legyenek érdekeltek, hanem a minél időtartamú javításban. hosszabb Bár az ügyben még érdemi döntés nincs, azonban jól érzékelteti az eset, hogy egy adott konstrukció egyszerre lehet káros mind a vasút, mind a dolgozó részére. Többen kérnek segélyt Az üzemigazgatósági központ dolgozóinak többsége záhonyi. A kisgyermekes szülők kérték, hogy váljék lehetővé a reggeli, negyed nyolctól későbbi munkakezdés. A többség arra szavazot, hogy maradjon az eredeti munkarend, azonban az osztályvezetők egyéni kérelem alapján indokolt esetben ettől eltérő munkarendet is engedélyezhetnek. A panaszügyek elemzésénél kiderült, hogy többen továbbra is elégedetlenek a ruhaellátással. Az új ruházati utasítás nem oldotta meg a korábbi problémákat, a dolgozók nem érzik a javulást. A munka- és védőruha ellátással alapvető gondok nincsenek, azonban a téli egyen- és formaruha nem érkezett meg időben, cipőben és surranóban sincs megfelelő választék. A családok anyagi helyzetével is összefügg, hogy a korábbitól jóval többen kérnek segélyt. Megnőtt az elbíráló bizottságok felelőssége, ugyanis a munkatársak is figyelemmel kísérik, ki és milyen indokkal kapta a segélyt. Sokan voltak, akik a bérrel, bérpótlékkal kapcsolatban mentek panaszra. Különösen ezen a területen voltak nem teljesíthető kérések, mert például aki nappalos beosztásba került, eleve elesett a műszakpótléktól. Ugyancsak az érdeklődés homlokterében van a lakáselosztás, a kamatmenetes kölcsönök odaítélése. Az itt felmerült panaszok szintén arra mutatnak rá, hogy körültekintéssel, a szabályok betartásával kell eljárni minden esetben. Nyugdíjemelés méltányosságból Az üzemigazgatóság megszervezése óta működik a szakszervezet mellett a jogsegély szolgálat. Ez a forma egyszerre szolgáltatást nyújt a dolgozóknak, másrészt segít a jogban járatlan vasutasoknak a különböző — sokszor magántermészetű — ügyek lebonyolításában. Azzal, hogy második éve főállású dolgozó foglalkozik a társadalombiztosítási ügyekkel, különösen a méltányossági nyugdíjemeléseknél volt szép előrelépés. Az idén is mintegy kétszáz ilyen üggyel foglalkoztak. A jogsegély szolgálat gondot fordít arra is, hogy a különböző változásokat megismertesse a dolgozókkal. Így a társadalombiztosításban bekövetkezett jogszabály változásokról adott tájékoztatást, a nyugdíjba vonulóknak adott felvilágosítást, de volt előadás a Munka Törvénykönyve módosításáról is. A szolgálat több mint hatszáz ügye azt jelenti, hogy a dolgozók megkedvelték, elismerik ezt, a szakszervezeti érdekvédelem keretében működő formát.