Zalai Hírlap, 1979. december (35. évfolyam, 281-304. szám)
1979-12-29 / 303. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 305. szám Ára: 1,60 forint 1979. december 31., hétfő Van mit megvédenünk A jólét — nem ajándék. A család sorsa nem az otthon négy fala között dől el, hanem elválaszthatatlan a nagyobb közösség, az ország, a társadalom fejlődésétől. A családjáért felelősséget érző, józanul, reálisan gondolkodó ember az ünnep napok alatt sem — egy percre sem — zárkózhat el otthonában az ország feszítő gondjai elől; nem rekesztheti kívül a (jelképesen szólva) most egy kissé szigorúbbra fordult időjárást. Nemrég, egy vidéki kommunista közösség taggyűlésén érzékletes hasonlatot hallottam :mai körülményeinknek és tennivalóinknak a megvilágítására. Nem tudom, traktorista, vagy esetleg agronómus lehetett, akinek eszébe jutott; tény, hogy közvetlenül a földekről érkezett a tanácskozásra, amúgy gumicsizmában és vattakabátosan, egy GAZ gépkocsi volánja mellől szállt ki. Ha nem is ezekkel a szavakkal, de nagyjából a következőket mondta félszobásában: — Most nehéz terepszakaszon járunk, göröngyös-buckás talajon. Ilyen körülmények között a kisebb sebességhez is nagyobb erő kell. Be kell kapcsolni a terepfokozatot, a négykerék meghajtását, és hát ügyesebben kell manőverezni is. De a lényeg az, hogy jó irányba, a kitűzött cél felé menjünk. Saját gazdaságának helyi feladataira értette, de bátran értelmezhetjük ugyanezt az ország dolgaira is. Mert a lényeg valóban az, hogy jó irányban, kitűzött céljaink felé haladjunk. Mindenki tudja, miféle „göröngyös terepszakaszról” van szó. Népgazdaságunk lendületes, intenzív fejlődésére kedvezőtlenül hatottak és hatnak azok a világgazdasági folyamatok, amelyek az 1973—74-esenergia- és nyersanyag-árrobbanással indultak el és folytatódnak azóta is. Ezek a folyamatok nálunk gazdaságilag sokkal erősebb, vezető tőkés országokra sem maradtak hatástalanul, sőt, egyikben—másikban nyomban igen drasztikus következményeket vontak maguk után, — munkanélküliség, infláció, az áraknak a béreknél gyorsabb növekedését. Mi e hatásokat fékezni, évekig késleltetni tudtuk, meg tudtuk védeni pusztításuktól vállalatainkat és népünk életszínvonalának megszokott növekedési ütemét is. E kedvezőtlen körülmények közepette azonban markánsabban kezdtek kiütközni saját gazdasági építőmunkánk gyengeségei is: termelési és termékszerkezetünk nem eléggé korszerű volta; a nem eléggé hatékony munka; a világgazdasági változásokra nem eléggé rugalmas reagálóképesség; az export-import mérlegén sok esetben gazdaságtalannak bizonyuló termelés; a vezetés és irányítás sokhelyütt tapasztalható gyengesége, bürokratikus nehézkessége; a kooperációs és szállítási fegyelem lazasága; a nem kielégítő minőség és versenyképesség; a sokfelé látható szervezetlenség és nyomában a munkafegyelem hiánya .... — és így tovább. Az is nyilvánvaló, hogy államunk a kedvezőtlen világgazdasági hatások késleltetését nem folytathatja a végtelenségig, említett „gyengeségeinket nem fedezheti saját költségvetésből, mert ez bizonyos ponton túl veszélyes egyensúlyi zavarokhoz vezet. Most tehát és az elkövetkező időszakban jónéhány évig be kell érnünk az eddiginél szerényebb mértékű termelésbővítéssel, mert csak így tudjuk megoldani említett gazdasági problémáinkat. Nemzeti jövedelmünk évi növekedését szerényebbre kell terveznünk, ennek megfelelően kevesebbet fordíthatunk közös felhalmozásra, beruházásokra és csak kis mértékben növekedhet életszínvonalunk is. Mindez korántsem jelent valamiféle viszszaesést, vagy megtorpanást. Hanem azt, hogy most az erőgyűjtés időszaka következik, hogy meg kell szilárdítanunk azokat az eredményeinket, amelyeket a gazdaság fejlesztésében és az életkörülmények javításában a szocialista építés eddigi évtizedeiben elértünk, és ezzel megteremtenünk a későbbi továbbjutás feltételeit, biztos támasztékát. Tulajdonképpen ez napjaink közös tennivalóinak tömör summája; ezt hangsúlyozta a budapesti kommunisták szeptemberi aktívaértekezletén Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, és ez a fő gondolat vonul végig a Központi Bizottságnak a XII pártkongresszusra kidolgozott irányelvein is, amelyeket a közelmúltban hoztak nyilvánosságra, bocsátottak országos vitára. Az a politikai irányvonal, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt több mint két évtized óta következetesen folytat — jó irányvonal, helyes út, kiállta a gyakorlat próbáját. Szilárd néphatalom, a párt és a nép közötti kölcsönös bizalom, a munkás—paraszt szövetségen alapuló, széles és erősödő szocialista nemzeti egység — ez pártunk politikájának a lényege. Ezt a politikát megértve és cselekvően támogatva, történelmi jelentőségű tetteket hajtott végre dolgozó népünk. Éppen ezért minden bizonnyal mély egyetértésével találkozik az, amit az irányelvekben a Központi Bizottság javasol a XII. kongresszusnak, hogy „erősítse meg a párt eddigi fő politikai irányvonalát, és a programnyilatkozatban megfogalmazott távlati célokkal összhangban, valamint az elmúlt időszak tapasztalatait is figyelembe véve jelölje ki a fejlett szocialista társadalom építésének további feladatait”. A korábbi években megoldott feladatokhoz képest most új, minőségileg más, bonyolultabb tennivalókat követel tőlünk a kor, a fejlődés jelenlegi szakasza. Elég, ha csak a termelés- és termékszerkezet korszerűsítésének szerteágazó, folyamatos, nagy horderejű, de alapvető fontosságú munkájára gondolunk. Vagy például a munkaerőnek a kevésbé gazdaságos munkahelyekről a gazdaságosabb — és termelékenyebb területekre történő, tervszerű — a gyárkapun belüli, vagy azon kívüli — átcsoportosítására, amely komoly áldozatvállalást igényel az érintett dolgozóktól és családjuktól. Vagy egy harmadik, ugyancsak lényegbevágó feladat, amelyet az irányelv így fogalmaz meg: „A bér és jövedelempolitika az eddiginél eredményesebben ösztönözzön a társadalom számára hasznos, jobb minőségű, fegyelmezett munkára. Mind a dolgozók, mind a népgazdaság érdekében a jelenleginél szélesebb körben kell alkalmazni a teljesítménybérezést... Csökkenteni kell a végzett munkával nem arányos jövedelmeket, további intézkedéseket kell tenni a nem munkából származó jövedelmek visszaszorítására.” Bármilyen nehezek is az itt épp csak felvillantott, előttünk álló népgazdasági és helyi feladatok csakis ezek teljesítésével, ezen az úton haladva tudjuk megvédeni, vívmányainkat, megszilárdítani eddig elért eredményeinket. Pedig ezek az eredmények egyáltalán nem csekélyek! Az utóbbi húsz évben — és ne feledjük: ebbe a húsz évbe szorosan beletartozik a XI. kongresszus óta eltelt öt esztendő is! — városon és falun, munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, egész dolgozó népünk életkörülményei gyökeresen átalakultak. A reálbérek és reáljövedelmek megkétszereződtek. Minden harmadik magyar család új, korszerű otthonba költözhetett. Állampolgári jog lett az egészségügyi ellátás és a társadalombiztosítás, messzemenően gondoskodunk a gyermekekről, a dolgozó anyákról. Évente százezrek utaznak külföldre. Megsokszorozódott a magángépkocsik száma, sokat szidott tömegközlekedésünk nemcsak sokkal olcsóbb, de kulturáltabb is, mint számtalan európai tőkés országban. A háztartások gépesítettségéről, az öltözködésről és az — olykor már az egészséges mérték határát fúróié — táplálkozásról felesleges is szólni. Az idei karácsony előtti vásárlási láz mindennél ékesebben árulkodott nemcsak a természetes árubőségről, hanem egyáltalán — jólétünkről. Van tehát mit megvédenünk, megszilárdítanunk! És eredményeinkben talán nem is ezek a felsorolt anyagiak, nem életszínvonalunk tényei a legfontosabbak. Olyan világban élhetünk, amely legmesszebbmenőkig biztosítja az emberi méltóságot, a képességek kibontakozását; olyan világban, ahol ismeretlen fogalom a kizsákmányolás, az ember megalázása, ahol magától értetődő a demokratizmus, a nyílt politikai légkör, a biztonságérzet és a holnapba vetett bizalom. Olyan világban, amelyben még az átmeneti kor ellentmondásaiból adódó hibák magatartásbeli, torzulások is azért ütköznek ki oly élesen, mert a szocialista elvek tükrében látjuk őket. Szocialista viszonyok közt élhetünk és egy fejlett szocialista társadalom megteremtésén fáradozhatunk együtt, politikai egyetértésben kommunisták és pártonkívüliek, materialisták és hívők, idősek, középkorúak és fiatalok. Ez a szocialista nemzeti egység az arégiaknál is becsesebb, történelmi vívmányunk, megvédenivalónk. Végül még valami. A mai Magyarország népességének nagy része — a 35 évesnél fiatalabb generáció — soha nem látott háborút ilyen hosszú, békés, szabad, független korszak ritkaságnak számít történelmünkben. Minden erőfeszítésünk, testvéri szövetségünk a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, együttműködésünk a világ esszes békeszerető, antiimperialista, a függetlenségért és a demokráciáért küzdő erőivel arra irányul, hogy ezt a békét megóvjuk, hogy az enyhülés uralkodó irányzatát minden imperialista törekvés ellenére megvédjük, hogy megakadályozzuk egy újabb, pusztító nukleáris világháború kirobbanását. Hogy gyermekeink tekintetében a jövőben is a béke szelíd, szép fényei tükröződjenek. Koncz István MW (Polgár Tamás felvétele) Helytállás az utolsó percekben is az óesztendő utolsó munkanapján A megye üzemeiben, gyáraiban már napokkal ezelőtt befejezték, illetve túlteljesítették az éves teveket, így nem csoda, hogy néhány helyről a túlteljesítésről, illetve az ügyeletesektől kaptunk csak híreket. A karácsonyi forgalom erősebb volt a korábbi éveknél a MÁV zalaegerszegi körzeti üzemfőnökségén, s ezt várják az új esztendő első napjaiban is. Megerősített pénztárakkal várják a szilveszteri búcsúzkodásból hazatérőket. Számítva az ország más tájaira utazók nagy tömegére, a szokásosnál jóval több személykocsit készítettek elő a budapesti gyorshoz, a Göcseji expresszhez is. Tegnap a zalaegerszegi vasútállomásra mindössze 13 tehervagon érkezett, a Volán rakodóbrigádja a Titán, az Iparcikk Kereskedelmi Vállalat és a Zala Bútorgyár címére érkezett árukat időben kirakta, kiszállította. Vasárnap csak a ZKV és a Kohászati Alapanyagellátó Vállalat igényelt szállítóeszközöket. Az előbbi két tartálykocsi benzint, 15 belföldi és 16 exportvagont, az utóbbi pedig 4 vagon ócskavasat rakodott. Mára csak a finomító kért kocsikat, összesen 37 vagont. A Zala megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat mintegy 300 dolgozója tegnap délelőtt az utolsó napi vágást követő feldolgozással volt elfoglalva. Minden vonatkozásban jól sikerült évet zártak, a 260 ezres sertésvágási tervet 300-zal teljesítették túl, marhából 26 ezret vágtak, ezerrel többet a tervezettnél. Húskészítményből 12 ezer tonnát készítettek 1979- ben, amely szintén több a vártnál. Az év utolsó napjaiban a szilveszteri csemegét, a virslit töltötték, melyből minden korábbinál többet, 600 tonnát szállítottak ki a boltokba, a vendéglátóipari egységekbe. Tegnap már az év végi leltározást is megkezdték, ma már csak a hűtőkompresszorok kezelői és a gépházbeliek vannak szolgálatban. Nagykanizsán, a Zala megyei Sütő- és Édesipari Vállalat gyárában tegnap 247 ember dagasztotta, sütötte, szállította a környék igényeinek megfelelő mennyiségű árut. Szilveszterre a kanizsai gyárból 346 egységnek szállítottak összességében 12 vagon kenyeret, 100 ezer zsemlét, 14 ezer kiflit, s a kalácsokból is közel ötezer darabot sütöttek. A Nagykanizsai Üveggyárban ügyeletesek dolgoztak csak, figyelve az üvegolvasztó kádkemencék hőfokára. Néhány kőműves és villanyszerelő a hőálló hutában kemencefelújítást végzett, hogy az új esztendő első napjaiban az üvegfúvók dolgozni tudjanak. Az idei évre tervezett 15 millió kisméretű téglánál 500 ezerrel többet gyártottak a Somogy-Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat teskándi gyárában, ahol a több mint 100 millió forintos rekonstrukciót követően hamar megszokták az új gépeket, berendezéseket. Tegnap műszakonként negyvenen dolgoztak, 150 ezer kisméretű egységnek megfelelő téglát készítettek, s folyamatosan dolgoztak az égetők. Ma reggel hatkor kezdődött az év utolsó műszakja, s a gyártási programnak megfelelően B— 30-as nyerstéglát készítettek az automata gépsorokon. f: ' 1 Mai városépítészet — Jelentős változások a jövőért — az olvasóért (3. o.) (7. o.) mniiiiiimn !r — Emberi sikerek — BUÉK ’80 sikeres emberek 0) (4-5. o.) * J miimmSni M Felnőttoktatásunk újévi jelene és jövője jókívánságaink (6. o.) (9. o.) -II