Zempléni Múzsa, 2006 (6. évfolyam, 21-24. szám)
2006-06-01 / 2. szám
Pintér János A nemzet múzeuma A Magyar Nemzeti Múzeum alapítása óta eltelt két évszázad alatt hatalmas mennyiségű, zömében páratlan és pótolhatatlan tárgyi és dokumentációs anyag gyűlt össze az intézményben. Igaz ez akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy a 19. század utolsó harmadától egyes gyűjteményei, mint önálló múzeumok (Iparművészeti Múzeum, Néprajzi Múzeum, Természettudományi Múzeum, Szépművészeti Múzeum) működtek tovább. Kiválásuk során a gyűjtőkörükbe ítélt műtárgyakat is magukkal vitték, bár ennek a döntésnek átgondoltságát és szakszerűségét egyes esetekben még ma is vitatják. Arról sem szabad megfeledkeznünk a régészeti leletek és a műtárgyállomány számbavétele során, hogy a második világháború alatt, Budapest ostroma idején a bombázások, belövések és fosztogatások következtében szinte minden gyűjteményt jelentős kár ért. Mindezek ellenére bízvást állíthatjuk, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött nemzeti kulturális örökség nélkül csak hiányos ismereteink lennének a Kárpát-medencében a honfoglalás előtt élt népek múltjáról és a magyarság napjainkig tartó történetéről. Ugyancsak nehezen vitatható az is, hogy a Nemzeti Múzeum is hozzátett valamit a magyar és az egyetemes kultúra gyarapításához, fejlesztéséhez a mögöttünk hagyott kétszáz esztendő során. Ez a kiadvány azzal a céllal készült, hogy számot adjon a Magyar Nemzeti Múzeumban és vidéki fináléiban (Vármúzeum - Esztergom, Mátyás király Múzeum - Visegrád, Rákóczi Múzeum - Sárospatak) őrzött és gondozott muzeális anyagokról. Nem tekintettük feladatunknak az intézmény történetének részletes feldolgozását - elsősorban terjedelmi okokból —, hanem arra törekedtünk, hogy a több mint 700 ezer darab régészeti emlékanyagot, a 320 ezret meghaladó numizmatikai anyagot, a 110 ezer darab feletti emléktárgyat, a félszázezernyi képzőművészeti alkotást, a közel 700 ezernyi dokumentációs és fénykép anyagot csoportosítva és egyúttal részletesen bemutatva tárjuk az olvasó elé. Szándékunk volt az is, hogy bemutassuk, miként alakultak a múzeumba bekerült műtárgyak gyűjteményekké, és ez utóbbi anyaga, összetétele hogyan változott tartalmilag és mennyiségileg. A műtárgyak nagyobb részéről a nagyközönségnek nincs tudomása, hiszen nem szerepeltek a különböző állandó vagy időszaki kiállításokon, és a kiadványok sem tesznek róluk említést. A kötet elkészítése során határozott törekvésünk volt, hogy a könyv ne csak a múzeumi szakmának szóljon, azaz ne magunknak írjunk, hanem mindazoknak, akik érdeklődnek hazánk kulturális öröksége, értékei iránt. Az érdeklődés a társadalom részéről jelentősen megnőtt az utolsó évtizedben, még ha ez a látogatottságban látványosan nem is jelentkezik. Ma már Magyarországon is elfogadott álláspont, hogy a múzeumoknak az emberek ismeretgyarapítási igényeit kell kielégíteniük magas színvonalon, kellemes, kulturált körülmények között. De a társadalom nemcsak a látnivalókra, a „kirakatra” kíváncsi. 89 2006 nyár