Zenelap, 1911 (25. évfolyam, 1-19. szám)
1911-01-10 / 1. szám
A ZENELAP pedig valaki nem neki való szerepet énekel: az épen olyan kínosan hangzik, vagy nevetségesen, mint rendesen az énekelt szöveg, amely szintén illetéktelen és protekciós «erők» végtelenül gyarló munkája. Jellemző, hogy Hubay talpraesett czikkére két, támadásnak nevezhető válasz jelent meg. Az «Egyetértés»-ben megjelentről elég legyen azt felhoznunk, hogy Mészáros működését az anyagi sikerrel mentegeti, amely szempont tarthatatlansága nyilvánvaló; az opera mindenekelőtt művészeti intézet, nem üzlet; egyébiránt a czikk hangja példátlanul durva, igazán elrettentő például szolgálhat. A «Pesti Hírlap»-ban megjelent állítólagos levélről sem mondhatunk jobbat. A közlemény hazugsággal kezdődik: nem a lapnak «barátja» írta, hanem ellensége, akiről tudjuk, hogy már sokat ártott a «P. H.»-nak. Aztán: más czélja nincs, mint «ütni egyet» Hubayn, de nem képes egy árva szóval sem védeni az operaigazgatót! Mindössze annyit mond, hogy Hubay egy évvel ezelőtt dicsérte Mészáros urat. Hát aztán? a «lap barátja» annyira tudatlan, hogy férfi létére nőnevet használ aláírásul (Alienor: Hubay első operájának hősnője, Bianchi Bianca kreálta é s latinul tudó férfi létére nem akarja tudni azt, hogy sapientis est mutare consilium in melius — azaz: bölcs ember nem marad meg véleménye mellett, hanem okul; vagyis: Hubayt egy év tanulságai megtanították arra, hogy többé ne lássa dicséretesnek az operaigazgató működését. «Alienor» úr az ügynek nem használt: hát akkor minek szólalt fel ? ellenben csakis (untig ismert) rosszakaratát mutatta ki, rosszindulatú ember pedig, egyszerűen, nem méltó az életre! Száz szónak is egy a vége: Hubay becsületesen és az egyedül hasznos módon cselekedett, mikor nyíltan, százezer főnyi legintelligensebb közönség előtt kijelentette a mai operaigazgatás tarthatatlan voltát. Akiknek hatalmukban áll ezen segíteni, cselekedjenek épen olyan becsületesen és hasznosan! Néhány szó a székesfővárosi zenetanfolya mokról.Az utóbbi időben létesített székesfővárosi zenetan- Infolyamokról nem egy czikk jelent meg a fővárosi lapokban, amelyek túlnyomólag érdekelt közegek által lévén sugalmazva, nagyobbára ellenséges hangon tárgyalták az intézményt, amit czélszerűtlennek tartottak s mint ilyennek korai véget jósoltak s általában az egész ügyet igen rossz szinben tüntették fel a közvélemény előtt. A napi sajtó így elbánván vele, nem tartjuk érdektelen dolognak lapunk hasábjain foglalkozni a fővárosnak emez egyik legjobb s már rég megalkotásra váró intézményéről. A zenetanfolyamok megalkotásának czélja az, hogy lehetőleg mindenkinek olcsón és jól tétessék lehetővé a zenetanulás. Az idén beiratkozott tanulók 4 korbeírási díjat fizettek, amely azonban nem lehetetlen, hogy jövőre törültetik, és évi 80 korona tandíjat fizetnek, amely havi részletekben is fizethető. Természetes, hogy aki beiratkozott, annak fizetnie kell a 80 koronát, még abban az esetben is, ha a tanfolyamról időközben kimarad s ezen kötelezettség alól csak fontos oknál fogva menthető fel pl. a szülők, vagy tanuló elhalálozása s vidékre vagy pedig igen messze fekvő kerületbe való harczolkodás esetén. De mi is lenne akkor, — tegyük fel — ha egyszer a tanuló elveszíti a kedvét, vagy a szülői gondolnak egyet s a tanuló egyszerűen kimaradást jelent, a főváros tanácsa meg az egész év tartamára beiratkozott tanulók számához képest beállította háztartásába a szükséges személyzetet s fizetését az egész évre folyósította ? Hogy minél többen tanulhassanak olyanok, akik elől eddig el volt zárva az út, mivel fizetni módjukban nem volt, a tanács úgy intézkedett, hogy minden egyes tanfolyamról bekérte azon szegény és szorgalmas tanulók névsorát, akiket az intézet igazgatója s elsősorban a tanfolyamot vezető tanár egész vagy fél tandíjkedvezményre ajánl. Tudtunkkal a tanári testület minden erre rászoruló s csak valamiképen is érdemes növendéket beterjesztett, előnyben részesítvén a teljesen vagyontalan és a kültelki lakóknak gyermekeit. A tanfolyamok a székesfővárosi polgári leány- és polgári fiúiskolákban, a felsőbb leány- és főreáliskolákban vannak elhelyezve s oda bárki beiratkozhatik, aki tanulni akar, tehát olyan is, aki nem növendéke a zenetanfolyammal kapcsolatos iskolának. Ez időszerint — bár a tanfolyam meglehetős későn kezdődött, csak október havában — több mint 800 tanulója van az intézménynek, amely szám a legjobb bizonyíték a mellett, hogy a közönség már várt erre a kezdetre. Az óraszükségletet 36 tanár és tanárnő látja el, akik mindannyian vagy zeneakadémiai végzettséggel (tanári okt., művészi diploma) vagy pedig zenedei végzettséggel bírnak s mind olyanok, akik már végzett tanulmányaiknál fogva, de még zenei múltjuk révén is a legteljesebb garancziát nyújtják az iránt, hogy a főváros emez — ezidőszerint próbaéves — intézményéhez fűzött remények beteljesedésre várnak, az állandósul, fejlődik és valóságos jótékonyságot gyakorol. Van az intézménynek egy a többi zeneiskoláktól elütő érdekes ismertetőjele s ez az, hogy nem mímeli őket abban, hogy felírja helyiségeire «akadémiai előkészítő tanfolyam», nem készít tehát oda elő, mert nem az a czélja, hanem tanít alaposan és minden nagyhangú reklámot nélkülöz. Ha azután tehetségénél fogva a helyes és lelkiismeretes vezetés folytán odaemelkedik a tanuló, hogy zenei pályára léphet, a főváros meg fogja tudni adni a módot és alkalmat a magasabb és majdan művészi tanfolyamai révén ahhoz, hogy az illetőkből művészt neveljen. 1911